Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-02 / 127. szám

4 1962. június 2., szombat ^/Héhkii'éken is oeríhfémjí'S a ntfár Éppen szünet -vaui a méhkeréki román általános iskolában, és nem­esi* a gyerekek, hanem a nevelők is kijöttek az udvarra, hiába, élvez­ni kell kicsit ezt a verőfényes kora­­nyarat, ha már annyi ideig váratott magára a tavasz. A verőfény, a gyerekzsivaj valahogy magával hozza a jókedvet, a vidámságot is, és nem meglepő, hogy a tanári kar szembenevet a nappal (lehet, hogy egy érdekes viccen derültek?!) ami­kor a közelükbe érék, és bemutat­kozás«! az igazgatót, Goron Sán­dort keresem. össBetsjraerfloedS.'iík, és — ,,Nem sűrű vendég nálunk egy újságíró!” ham©aia*ban kerülünk beljebb az iskola úg épü'letszámyában levő igazgatói irodába. Dióhéjban — az iskoláról Mivel soha nem jártam még Itt, nyitván, hogy ez a praktikus, tiszta ás újnak tűnő épületrész magád meg legelőször. Kérdésem jóformán el sem mondhatom, már kapom is a váraszt: „1957-ben épült. Két tan­temem van benne, azonkívül a zsi­bongó és az Irodahelyiségek: igaz­gatói, nevelői szoba. Ezzel együtt 6 tantermünk van, sajnos, ebben a hat teremben 10 tanulócsoport ta­nul, tehát nálunk még van váltott tanítás ... Hiába, egyszerre nem le­het mindent megoldani. Különben 353 tanulónk van, az egyetlen ma­gyar tannyelvű tanulócsoportban petdlg 12-en tanulnak., Nevelőink száma 14, még 3 óvónő Is tartozik az iskolánkhoz, már ahogy ez szo­kás. A félév eredménye 3,41, jobb, mint a tavalyi, és nagyon bízok benne, hogy év végére 3.50 lesz. Ha igen, ezzel az éw-el meg leszek elégedve Csak győzzem jegyezni': . valósá­gos kiselőadásban .tájékoztat Goron Sándor igazgató, igaz ugyan, hogy miután elkezdte, én is ösztönöz­tem, mondja csak, dióhéjban min­dent mondjon el, hogy percek alatt nagyjából megismerkedhessem a méhkeréki román iskolával. Lat­szik, érződik: szereti az iskoláját, és gondja van vele. Ha kicsi, ha nagy, mindenféle gond, probléma izgatja, gazdája akar lenni — és az is! — ennék az iskolának. „Bizonyára az is érdekli, melyik a legjobb osztályunk? Már tanulmá­nyi átlag dolgában,” — Persze — mondom —. és csak jegy zenem kell tovább. Az alsó tagozatban Hodozsó Jánoené első osztálya. Félévkor 4,41 volt az átlaguk. És a felsőben? Ott a hetedik osztály, 3,36-os átlaggal. Ennek Martin György az osztályfő­nöke. Ennél a hetedik osztálynál egy kicsit elidőzünk, a végén pedig Martin Cjyörgyröl beszélgetve kide­rül, hogy ő az úttörőcsapat vezető­je. Az igazgató véleménye kedve­ző: 191 úttörőnk és 101 kisdobo­sunk van. Martin kartács nagyon agilis ember, és szívesen foglalko­zik velük úttörő-órákon is. És tanítás után? Később úgy fordul a, beszéd so­ra, hogy a tantestület iskolán kívü­li munkájára terelődünk. Az igaz­gató mindent ismer, pontosan tud mindenről — könnyű riportalany. „Boka Mihály, kiartársunk MHS-elö­­adó. A falusi lövésakört vezeti. Hoczopán György 1959 óta van itt Méhkeréken, a falusi népkönyvtárat patronálja, Isztin György a napkö­zi otthon vezetője, a dolgozók isko­láját segíti, Rúzsa János a KISZ- ben dolgozik, fiatalember, Roxin Gyöngyné mindenütt ott van, ahol segítség, jó tanács, nevelő szó szük­séges, nem véletlenül részesült má­jus 1 -én rendkívüli előléptetésben... A legidősebb nevelőnk, Dulo György az alsó tagozatban tanít, különben ő a községi művelődési otthon Igazgatója. — És a legfiata­labb? a lefiaitalabb Bellu Rodanti, első éve tanít Méhkeréken. Bizonyá­ra látta az udvaron. Az a-szép, fe­kete hajú, kislány,. Ugye,, nem is hinné, hogy görög nemzetiségű? Most már, hogy tudom, elhiszem. Megvallom őszintén, én tősgyöke­res méhkerékinek hittem . . . Köz­ben újra csengetnek, szünet, és az előbbi percek újabb riport-ötletet hoznak: 'vajon hogyan váll a peda­gógus-hivatásról a méhkeréki ro­máin iskola legfiatalabb és legidő­sebb nevelője; Bellu Rodanti és Dulo György? Vallomások Az ötlet gyorsan megvalósul. Máris Bellu Rodantival beszélgetek. Alacsony, fiatal és — csinos. Hosz­­szú, kékesfekete hajú, először kis­sé markánsnak, de aztán mind har­­monikusabbnak tűnő arcán fátyolos mosoly. rebben át, és a kérdésre icipicit, idegenes kiejtéssel, egysze­rű sz^^kfeú 3l£}as?í>l. „Görög vagyok, még azt «e*n ta­gadom. hogy "23 éves . . . Amikor emigráltunk, először Albániában, majd Jugoszláviában, később 6 esz­tendőn át Romániában, Bukarest­ben éltünk édesanyámmal. Aztán Magyarország következett, Pesten végeztem el az egyetemet, román és ó-görög szakos tanár vagyok. Pestről először Battonyára helyez­tek, de ott magyar szakosra lett volna szükség, így kerültem ide. Jó itt, megszoktam. Meg aztán a megyeszékhely, Békéscsaba sincs messze. .. Hogy mit csinálok hét­köznap? Táncolni járok a fiatalság­gal a KISZ-be, van mozi is, meg te­levízió ... Mit mondjak mást? .. Különben a VI. osztály főnöke va­gyok, és nagyon szeretem a gyere­keimet. a kitűnőim? Van egyné­hány: Duma Mária, Borszéki Zol­tán, Hoczopán Aranka, Argyelán Szilvia, Czirle Erzsébet... Igen, több a lány köztük. Azok jobban tanul­nak.” Dulo György a mindig vidám em­ber típusa. (Sok a "Vidám ember eb­ben a községben. És szépek, tiszták a házak, az udvarok. A jólét nyo­mai mindenütt.) Szóval: Dulo György mindig jókedvű. Lehet-e másmilyen egy csupaszív pedagó­gus és ikultúrigazgató?! Ugye, hogy nem. A tanítványairól örömmel be­szél. Hivatásáról csak annyit, hogy anélkül nem is tudna meglenni. Mindig szervez, rendez, ünnepeé­­gékhez, előadásokhoz gyűjt anya­got. „Anyák napján két és félórás műsort adtunk a művelődési ott­honban. Félezren is voltak. Nagyon jól sikerült. Igen, az én tanítványa­im is szerepeltek. Általában jó! ta­nulnak. Félévkor 3,7 volt a tanul­mányi átlag. Oláh Hortenzia, Martin Laci, Rúzsa Gyurka, Száva Jani és a többiek is ügyesek. .. Arra a legbüszkébbek, hogy kisdobosok! Hogy milyen a kultúráiét Méhkeré­ken? Röviden összefoglalom. Nagy igény van a kultúrára, de egyre ke­vesebb az, amit adni tudunk. A mű­velődési otthon nagyterme nem so­kat ér. Télen be is ázott, csöpögött a víz a mennyezetről, a mozit még­is több százan végignézték, úgy, hogy a falaik mellé húzódtak. Most kaptunk 700 ezer forintot a terem javítására. Nagyon ráfér. Sokat se­gít rajtunk az a pénz . .. Színház? Az bizony nagyon régen volt ná­lunk. Talán három vagy négy éve a Kötéltánc című darabbal. Jó lenne, bizony. Azt is meg lehet írni, hogy hasznos munkát végzett a tsz-aka­­démia, és a másféle ismeretterjesz­tő előadások is elég jól mentek. Ha még filmet is vetítettünk, akikor biztos volt a siker! Csak még né­hány szót: őszre újjászervezzük a régi híres méhkeréki román népi együttest, meg a színjátszó csopor­tot is. Hát ilyen terveink volná­­'nak ...” Kissé tűlszaladtunk a szünet per­cein, Dulo tanító bácsit várják a másodikosok. A tantermekben halk zsongás vibrál, az egyikben éppen földrajz, a másikban matematika, a harmadikban talán nyelvóra van... És a kora nyár változatlanul ve­rőfényes. Sass Ervin Gyermeknapi képek Szerető gondoskodás veszi körül az év minden napján a gyermeke­ket, de a nemzetközi gyermekna­pon ez megsokszorozódik. Boldog kacaj, örömtől csillogó szemek, hálás tekintetek néznek fel ránk, felnőttekre, akik elhalmozzuk őket ezen a napon minden jóval. Nincs szebb mosoly a gyermeke­kénél, nincs szebb érzés, mint örömet szerezni a legkisebbeknek. Az idei nemzetközi gyermeknapon bőven kijutott az örömből minden gyermeknek. Ezekből az örömteli órákból lestünk el néhány pilla­natot. ff \ nagylány vidáman mosolyog a vígan forog vele a ringlispil, az lesi bezzeg sír. Talán megijedt a fényképezőgéptől? Önfeledt nézők a szabadtérin. Izgalmas lehet a bábelőadás, mert egyik-másik még a száját is nyitva felejtette. Példát mutattak a b&arugfaiak Május 30-án Biharugrán szerve­zett térítés nélküli véradó-napot a Vöröskereszt és a megyei Vérkon­zerváló Állbmás. Sok segítséget adott a tanács és a helyi Vöröske­reszt. Az aktívák sorra látogatták a családokat és szervezték a vér­adókat. Különösen jól dolgozott Kozma Lajosaié, a helyi Vöröske­reszt titkára. A jó szervezés ered­ménye volt. hogy Biharug­rán kilencven ketten összesen 25,5 liter vért adtak. A jelentkezésben A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁL­LALAT (Műszaki Bizományi) 1962. június 5-én (ked­den) Békéscsabán, a MÉH Vállalat Sallai utca 6. sz. alatti helyiségében BECSLÉST, iHetve lebonyolítást végez. 39907 példát mutattak a Halgazdaság dolgozói. A biharugrai véradó-nap várakozáson felül sikerült. A köz­ség lakói az előző, Zsadányban megrendezett véradáson is szép számmal jelentek meg, de most is, amikor a községben tartottak vér­adó-napot. A Vérkonzerváló Állo­más vezetői és a tanács megegyez­tek abban, hogy minden évben egy meghatározott napon tartanak véradó-napot a községben. Az É. M. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat lakatos, ács és festő szakmunkásokat felvételre keres. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztá­lyán, Békéscsaba, Kazinczy u. 4. alatt írásban vagy szemé­lyesen. 15984 A nagyobbaké a színpad estefelé, mikor a szellemi vetélkedőre ko­rül sor. Krajcsó Ágnes, a békéscsabai II. számú általános iskola V. osztályos tanulója a mikrofon előtt. TAPSOL A FALU A Jókai Színház tájelőadása Csorváson — A magyar színjátszás hőskorában a színtársu­lat még „ekhós-szekéren” rázódott, ma kényelmes buszon robog tájelőadásra. „Csorvás” — olvassuk az elsuhanó táblán a felírást. A Nap éppen most húzza magára takaróját a Földet... A kezdés előtt fél órával kanyarodik társasgép­kocsink az előadás színhelyére, a művelődési ott­hon elé, ahol még alig látni embert. A házaknál megtörtént a jószág etetése, itatása, a vacsorával is végeztek bizonyára, s már öltözik, készül szín­darabnézésre a falu. Az „Apja lánya” van műso­ron. Két éve, hogy utoljára járt itt a csabai szín­ház. Vajon milyen lesz a „fogadtatás”? A művelődési otthon szomszédságában, az egyik parasztház kiskapuja előtt bajuszos bá­csi pöfékel. Bemutatkozunk, beszélgetünk. A 79 éves Tarr Lajosnak tetszik, hogy eljött a szín­ház, csak drágállja a helyárat, A bársonygyepű árokparton ülő felesége rábólint: — Drága biz az, lelkem, nekünk, tsz-nyugdíja­­soknak. Tizennégy, meg tizenhat forintokért sok kiló kenyeret vehetünk. Alig térülünk-fordulunk, benépesedik a kör­nyék: motorok ropognak, vontatók dörögnek. Még a 11 kilométerre lévő Kiscsorvásról is berá­­zódott egy pótkocsira való ember. Tele az udvar is és bent a teremben már alig akad üres szék. A nézők közé furakodunk, itt is, ott is érdek­lődünk; mi van, hogyan szánták rá magukat a jelenlévők színháznézésre...? Sorra kerül Fehér Jánost az Ady Endre Tsz elnöke, a messze tanyá­ról bekerékpározott Mélyházi testvérek, Göcző András, a Petőfi Tsz elnöke, aki egyben a községi Hazafias Népfrontnak is elnöke, meg Sárközi János, a párttitkár, Belicza György bácsi, az ősz hajú és bajszos brigadéros a Vörös Októberből, Szabados Zsuzsa bérelszámoló, Keliger János tanár, aztán a Varga, Kovácsj Szabó meg a töb­bi családok apraja-nagyjat ebből meg amabból a szövetkezetből ötvenen, harmincán, nyolcvanan, százan is. Zsúfolt a terem, gombostű sem ejthető. Gyöngyöző homlokkal mondja Pásztor Rezső általános iskolai nevelő, Maczák András tanács­elnökkel egyetemben, hogy már épül a községi park végében egymülió-hétszázezres költséggel az új, nagy művelődési hajlék■ „akit” még az idén tető alá hoznak. Abban lesz hely bővebben. De ha ilyen az érdeklődés, ott is izzadni fogunk, jegyzik meg maliciózusan. A megoldását is kibö­kik: — Több tájelőadás kellene! A nézőseregnek azt a véleményét szüretelheti le az újságíró, hogy: — Drágálljuk, de szeretjük a színházat! A hangsúly azon van, hogy „szeretjük”, s ez a legfőbb biztosítéka a kulturális igénynek, a csorvásiak további kulturális érdeklődésének. Csizmarek darabja, az Apja lánya, miként az köztudott, nem a legsikerültebb alkotás. Ami a csorvásiak szemében is olyan megfoghatóvá, élvezhetővé tette, az maisága és a Jókai művé­szeinek őszinte, bensőséges játéka. — Azt a betyárját! De jól játsszák! Kacagáshullámot kacagáshullám követett. Szinte állandóan összecsapódtak a tenyerek — tapsolt a falu! A Jókai Színház munkásságának, és ha lehet így kifejezni, „kultúrmissziójának” súlya a tájelőadásokon van. Miként Csorvás esete is bi­zonyítja, jelentős kultúrpolitikai szerep az övék. Huszár Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom