Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-15 / 138. szám

»62. Június 15, Péntek Az egységes Németország megteremtésének reális útja E hét szombatján, június 16-án ül Sssze Berlinben a Demokra­tikus Németország Nemzeti Frontjának kongresszusa. Munkatár­sunk felkereste Willi Meissner elvtársat, az NDK magyarországi nagykövetét, és megkértet tájékoztassa olvasóinkat e rendkívül fontos eseményről. KÉRDÉS: Nagykövet etvtárs, kérjük, mond­ja el néhány szóban, mi a jelentő­sége a kongresszusnak, miért hív­ták össze, és milyen kérdések ke­rülnek a napirendjére? VÁLASZ: A kongresszusnak rendkívül nagy a jelentősége ma, amikor a nyugatnémet militarista és revan­­sista körök ellenséges magatartása egyre növekvő veszélyt jelent az eu­rópai békére, ée akadályozója a né­met kérdés békés megoldásának. Ezért mind a német, mind az eu­rópai népek békéjének megőrzése érdekében véget keli vetni a jelen­legi állapotnak. Ezen a kongresszu­son taniáicákoziáara gyűlnek össze az NDK választott képviselői és a nyu­gatnémet nép hazafias erőinek kül­döttei, hogy megtárgyalják a békés német politika alapkérdéseit. A nemzeti front nemzeti tanácsa ez év márciusaiban terjesztette meg­vitatásra az egész nép elé az NDK történelmi feladatairól és Németor­szág jövőjéről szóló nemzeti do­kumentumot. E dokumentum vilá­gosan a nép-elé tárja a nehéz és bonyolult feladatok békés megol­dásának útját. Az elmúlt hetekben gyűléseken, vitaesteken ás fórumo­kon több mint ötmillió ember tár­gyalta meg a dokumentumot, és megválasztotta a küldötteket a most összeülő kongresszusra, amelynek feladata, hogy megvitassa a felme­rült javaslatokat, véleményeket és véglegesen megfogalmazza, majd megszavazza a nemzeti dokumentu­mot. KÉRDÉS: Miért éppen most terjesztették elő ezt a dokumentumot? VÁLASZ: A nemzeti dokumentum nyilvá­nosságra hozásának és a kongresz­­szus összehívásának időpontja nem véletlen. Mindkét német államban alapvető döntések történtek. Az NDK a szocializmust építi, Nyugat- Németország átvette az imperializ­mus és milltarizmus örökségét, és a revaneháború előkészítésének út­jára lépett. 1961. augusztus 13-án, amikor az NDK létrehozta Berlinben az an­tifasiszta védelmi falat, végérvénye­sen nyilvánvalóvá vált, bogy csőd­be jutott az az adenaueri politika, amely az NDK erőszakos felszámo­lásával akarta megkezdeni revan­­sista terveit. A múlt erői — 6 ez megváltoztathatatlan tény — soha többé nem kaparinthatják kezükbe egész Németországot. A jövő a szo­cializmuséi KÉRDÉS: A német újra-egyesülésre vonat­kozóan milyen elképzeléseket fejt ki a nemzeti dokumentum? VÁLASZ: A dokumentum abból a kétség­telen tényből indul ki, hogy német földön ,két német állam áll egymás­sal szemben, amelyeknek nemcsak politikai koncepciója teljesen kü­lönböző, hanem alapvetően más tár­sadalmi alakulatokhoz is tartoznak. Elképzelhetetlen, hogy a szocialis­ta NDK-t mechanikusan egyesíteni lehetne az imperialista Nyugat-Né­ni etonszágigaü. A kettészakítottság leküzdésének és a békeszerető de­mokratikus egységes Németország megteremtésének feltétele azon im­perialista és militarista erők legyő­zése, amelyek létrehozták a nyugat­német kütónállamot és jelenleg is uralkodnak Nyugat-Németonszág­­ban. Ma még nem lehet jóslatokba bocsátkozni, hogy mikor lesz ereje Nyugat-Németország dolgozóinak e változás megvaló6itására, de minden bizonyossággal számolni kell azzal, hogy a két különböző és egymástól teljesen független nőmet állam még h-oeszú időn út fenn fog maradni. Az NDK minden törekvése arra irányul, hogy ezt az elviselhetetlen állapotot megváltoztassa, és a két német állam további különélése he­lyett megegyezzen a kapcsolatok olyan minimumában, amelyek hoz­zájárulnak a béke biztosításához, és elősegítik a normális kapcsolatok kialakulását. A kapcsolatok minimumán azt értjük, hogy mindkét állam kölcsö­nösen tiszteletben tartja egymás felségterületének szuverenitását, ki­jelölje a határokat, tárgyalásokat kezd egymással! a békeszerződésre vonatkozó ^álláspontjáról, lemond haderejének atomfelíegyveraéséről és támogatja a vansói szerződés tag­államai és a NATO közötti meg­nemtámadási szerződés megkötését, miként azt a nyugatnémet kormány­hoz intézett 1961. november 30-i javaslatban kifejtettük. Ez a politika megfelel a békés egymás mellett élés elveinek, biz­tosítja a két német állam békés együttélését és versenyét. Ez a po­litika végül lehetővé teszi egy né­met konföderáció megalakítását, é® így a megegyezést minden gazda­sági, jogi és kulturális nemzetközi ős nemzeti kérdésben. Ez a konföderáció, amelyben a demilitarizállt és szabad Nyugat- Berlin is részt vehetne, közelebb hozná egymáshoz a két német álla­mot, és ezzel előkészítené az utat a végleges egyesüléshez. KÉRDÉS: De nagykövet elvtárs, ez a fej­lődés Nyugat-Németországban alapvető változásokat tételez fel! Vannak-e olyan erők, amelyek ké­pesek létrehozni ezt a változást? VÁLASZ: Ezek az erők léteznek: a nyugat­német munkásosztály és a hazafias erők a nyugatnémet polgárság so­raiban: tehát ugyanazok az erők, amelyek az NDK-ban megteremtet­ték az antifasiszta demokratikus rendet és most rátértek a szocializ­mus építésének útjára. Nyugat-Né­metországban ez az átalakulási fo­lyamat lényegében már meg is kez­dődött. Gondolok itt olyan példák­ra, mint a Német Szakszervezeti Szövetség ifjúsági kongresszusa, Dehler polgári poúitikus fellépése, a tübingeni professzorok kiállása. A fejlődés megítélésekor nem szabad Nyugat-Németországot elszi­getelten nézni. A nőmet nép békés, boldog fejlődése most nemcsak a nyugatnémet békeerök harcától függ, hanem döntő mértékben az NDK gazdasági és politikai erejétől is. A szocialista NDK léte, sikerei a szocializmus építésében, megkőny­­nyítik majd a nyugatnémet dolgo­zók számára, hogy a helyes útra léphessenek. KÉRDÉS: Nagykövet elvtárs fejtegetései­ből kétségkívül levonható az a kö­vetkeztetés, hogy ez a dokumen­tum messze túlmutat Németország keretein, önnek is ez a felfogása? VÁLASZ: Egyetértek önnel! A német kér­dés megoldásáért, az egységes, béke­­szerető Németország megteremtő séért vívott harc elsősorban termé­szetesen a német nép ügye. E cél elérése csak akkor lehetséges, ha az európai népek életét, békéjét és biztonságát fenyegető német mili­tari zm üst és imperializmust le­győzzük. A nemzeti dokumentumnak eb­ből a szempontból nagy a nemzet­közi jelentősége. Mégpedig kettős értelemben. Egyrészt kötelezettsé­get ró az NDK számára, hogy meg­valósításával kövessen el mindent, amely a népeket megszabadítja at­tól az aggodalomtól, hogy a bonni állam új háborút robbant ki, más­részt pedig felhívás minden nép­hez, hogy támogassák az NDK-t. hárítsák el közösen a nyugatnémet revansisták és imperialisták részé röl fenyegető háborús veszélyt. Hollósi Tibor Az OAS tovább fenyegetőzik Algír (MTI) Az OAS kalózrádiója szerda esti adásában bejelentette, hogy „amennyiben az algériai hatósá­gok képviselőivel jelenleg folyó tárgyalások nem járnak sikerrel, felrobbantják valamennyi olaj- és gázkutat és mindent felégetnek maguk mögött”. Az OAS bejelentésével egy idő­ben Ben Khedda, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnö­ke határozottan cáfolta, hogy bár­miféle engedményt tennének az OAS-nak. Kormánya — mondotta —, az egyezményben foglaltakon kívül „további biztosítékokat” nem hajlandó adni az európai te­lepesek számára. A terrorcselekmények tehát folytatódnak. Az OAS szerdán 20 különböző rendeltetésű épüle­tet gyújtott fel. Három személy életét vesztette, közöttük van egy francia alezredes is, akit szállodá­ja előtt lőttek agyon. Ez utóbbi merénylet hírére végre megmoz­dult a francia katonaság is. Ezer acélsisakos katona zárta le Oran keleti városrészét, ahol a gyilkos­ság történt. Az algériai sajtószolgálat beje­lentette, hogy francia idegenlégió­­sok megöltek Szidi bel Abbeszben egy tizenegy tagú arab családot. A légionáriusok „arab nacionalis­ták” után kutattak, majd géppisz­tollyal és késekkel végeztek a család tagjaival közöttük három asszonnyal és négy gyermekkel. A város arab hegyedét most arab rendfenntartó erők őrzik. Hivatalos adatok szerint június elseje óta 92 ezer európai hagyta el Algéria területét. A békeidők legnagyobb katonai költségvetését hagyták jóvá az Egyesült Államokban — Újabb föld alatti atomrobbantás — Washington (MTI) Az amerikai szenátus szerdán jóváhagyta az 1963-as pénzügyi évre szóló 48 és fél milliárd dollá­ros katonai költségvetést. Ez az összeg, amely csaknem hatszáz­millió dollárral több, mint amit a képviselőház jóváhagyott, egy­ben a békeidők rekord katonai költségvetése. Az 1963-as pénz­ügyi év július elsején kezdődik. * Az Egyesült Államok atomener­gia-bizottsága bejelentette, hogy a nevadai kísérleti terepen végre­hajtották a 37. föld alatti atomrob­bantást. A robbanás — mint kö­zölték — kis hatóerejű volt. (Reu­ter). Halálra ítélték a sósavas merénylő asszonyt A Fővárosi Bíróság háromnapos tár­gyalás után csütörtökön hirdetett íté­letet Szabó Imréné ügyében. Szabóné szerelmi bosszúból meg akarta gyilkol­ni id. Makkó Tibor két gyermekét, a U éves Tibort és a 9 éves Évát. Az elvetemült asszony megjelent Maikkó­­ék Felsőerdősor utcai lakásán, a gyermekeket megkötözte, fojtogatta, Vadász Ferenc: 11 Az öwirty i/,i&s-zat%éz Ahogy elképzeltük... CSAK 4 NAPIG BÉKÉSCSABÁN vendégszerepel június 16- és 19-e között a MAGYAR JÉGREVÜ Jégmelódiák című műsorával a vásártéren. Előadások időpontja: 16-án, szombaton este bemutató díszelőadás este 7 óra­kor; 17-én, 18-án és 19-én délután 4 órakor és este 7 órakor. Jegyek elővételben kaphatók a Jókai Színház szervező irodájában (Telefon: 11—51.) és a helyszínen. Helyárak: 28, 25, 22, 20, 18, 15, 12 és 10 forint 39983 Bölcs, derűs nagyapám ezen az éjszakán viszonozta csurgói láto­gatásomat. Eljött hozzám, ide a támaszpontra. Eljött, nézett, hall­gatott, csóválta a fejét. Félálom­ban is mintha szüntelenül őt lát­tam volna. Nem tudtam megválni a rámtört emlékektől. Reggel — feledve az éjszakai palotaforradalmat — somogyi gyermekkoromról beszéltem a fiúknak. A malomról... Odalát­szott az ősi templom nyolcszög­letű tornya... A kicsi házak elszór­tan bújtak meg a kertek között... „Damned rats”... — csengett a fülemben. Azon a nyáron nagyon elszapo­rodtak a malomban a patkányok. Nagyapám azt mondta: régen csengőt kötöttek az elfogott pat­kányra, úgy szabadították rá a többire, hogy ijesztő lármájával elűzze őket Alkalmaztak egyéb módszert is: szöges drótot fűztek az ámokfutásra küldött patkány bőrébe vagy bevarrták fenekét, hogy kínjában megvaduljon. Neki — nagyapámnak — különleges, de bevált módszere volt. Állt a raktár sarkában egy rozs­dás, üres vashordó. Benzint tartottak benne valaha. Ebbe a vashordóba patkányo­kat zárt nagyapám. Már nem em­lékszem pontosan, hányat. Ügy tűnik, hat volt, de ez nem bizo­nyos ... A fiúk némák maradtak. — Hallgattok? — Mondd csak — biztatott Va­lentin. — Az öreg lerakta a vashordót — folytattam —, nem adott enni a patkányoknak. Első napi ijedt kergetőzésük másnapra dühös, kétségbeesett száguldássá vált, harmadnapra már véres körmök­kel és fogakkal martak egymásba. Hamarosan éhségük és dühük ál­dozatává lett a leggyengébb. Szét­­marcangolták, felfalták. Ez lett a sorsa a másodiknak, majd a har­madiknak, a negyediknek, az ötö­diknek ... — Értitek? — kérdeztem. Azt hittem, elaludt a társaság. De mindenki ébren volt. — Folytassam? — Persze — súgta izgatottan a szomszéd ágyból Seres András. — Folytasd. A malompatkány — az, ame­majd sósavat öntött a szájukba, illet­ve a kislány arcára is. A bíróság kétrendbeli gyilkosság kí­sérletének bűntettében mondta ki bű­nösnek Szabó Imréné t és halálra Ítél­te. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és a védője fellebbe­zett. (MTI) tyik életben maradt, mert felza­bálta a többit — társai vérétől it­tasan, az öldökléstől eszét vesztve, iszonyatosan megvadulva kimenekült a vashordóból. Nagy­apám szabadon engedte, hogy irt­son, pusztítson, amerre elhalad... A lélegzését sem hallottam a fi­úknak. — Fenn vagytok még? — kér­deztem. Senki sem felelt. Ö, te csodás narkotikum, élni segítő cinizmus. így képzeltük va­lóban: a washingtoni American University, a Yale, a Harward, az University of California vagy az oregoni, a pennsylvaniai, a newyorki egyetemek valamelyike fogad majd be falai közé bennün­ket. Körülöttünk nagy fehér csend lesz, nesztelen léptekkel jár a fennkölt tudomány 7.. Meg kell írnom a levelet, a fő­nök sürget. „Kedves édesapám és Gitta! Ré­gen nem írtam, de mentségemre szolgáljon, hogy sok a tanulnivaló az egyetemen. A nyelvi nehézsé­geket még mindig nem sikerült teljesen áthidalni, de akárhogy lesz is, elhatároztam — és ehhez most már következetesen tartom magam —, orvos leszek minden­áron. Most már — említettem —, minthogy leszolgáltam a katona­időmet, USA-állampolgár lettem. Mit írjak magamról? Mór alig emlékeztem valamire az otthon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom