Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-13 / 136. szám

WS2. jSnttis TS. 2 Szerda As embereket meg kell tanítani dolgosai a kososért Erős északi szél fújt odakint, s a szokatlanul hideg június eleje be­kecsbe öltözteti a kukoricát kapáló embereket. Ha ez így megy tovább, az aratásra való felkészülés egyik fontos pontja tesz, hogy készenlét­be helyezzék a télikabátokat is... Szégyen ide, szégyen odla, jólesik ilyenkor a meleg, kivált, ha az o'yan finom ételillattal vegyül, mint ami megcsapja orrunkat amikor benyitunk Sebők Mihályék konyhá­jába. Két óra tájt ugrott haza Se­bők elvtárs, a kunágotai Petőfi Tsz párttitkára, hogy ebédeljen. De bi­zony nagyon elhúzódott az ebéd. Várta őt ugyanis Németh József nö­vénytermesztési brigáidvezető az egyes üzemegységből, s mikor mi betoppantunk, már nagyban folyta beszélgetés. A következőket jegyez­tük te erről: Párttitkár: — Józsi, a mi felada­tunk elsősorban az, hogy nevel­jünk . .. Brigádvezető: — De ezeket nem lehet, Mihály bátyám! Párttittóár: — Ne mondjon már Ilyet, hiszen itt nemcsak Csernyicek Istvánról, Szabó Györgynóről, meg K. Kovács Józsefről van szó, hanem a családjukról is. Ki vigyázzon a családjukra, ha ők még nem értik meg, hogy hová vezethet ez az üt. .. Brigádvezetö (kifakadva): — Ki? Az isten! Én kétszer is szóltam már nekiík, hogy jöjjenek cirok-egyeb ni... De egyiküknek előbbre való a selyemhernyó-tenyésztés, mási­kuknak a ház körüli munka, a har­madiknak meg az a baja, hogy egy kis búza kéne, egy kis pénz. Am nincs több annál, ami van... De nem riadok én meg, a közös termés, a munka egység ér­ték rovására megy, amit kevesle­­nek, hanem ezen túl ők külön is károsodnak, mert egy ség levon ás lesz a kimaradásukból. .. « ... Ne gondolja senki, hogy a munkából való kimaradás jellemző­je a Petőfi Termelőszövetkezet tag ságának. Sebők elvtárs elmondja, hogy ebben az évben ezzel a há­rommal együtt összesen ót eset volt, amikor figyelmeztetni kellett embereket arra, hogy a közösből származó jövedelem adja családjuk megélhetésének alapját, és saját maguknak ártanak, ha távol ma­radinak a mimikától. Az egyik eset azért érdekes, mert fényt vet a ré­gebbi hibákra. Arra az időre, ami­kor a politikai munka még ismeret <en fogalom volt a Petőfiben, e ha valaki levegőbe röppentett egy rém­hírt, az isten se tájékoztatta őt a valóságról. Nos, ilyen régi ..marad­vány” jelentkezett a 60 éves Csin­­csi János esetében nemrég, amikor kapálni hívták öt. Az öreg kijelen­tette: „Adidiig nem megyek kapálni, amíg ki nem méritek a háztájit.” — Felkerestem Csincsi Jánost és beszélgettem vele — mondja a párttitkár. — „Jani bácsi, mi tenne, ha ml is azt mondanáftk, hogy ad­dig nem mérjük ki magának a ház­tájit, amíg nem kezdi meg a kapá­lást a közösben. Ez, ugye, maga szerint is helytelen volna. De hát akkor miért köti magát ehhez?” — Mert azt mondják, hogy az idén nem méritek ki a háztájit. — Ki mondja ezt a szamtáirságot? Az a helyzet, hogy egyszerre nem tudjuk kiadni mindenkinek, de még ezen a héten sor kerül magára is... Csincsi János megértette, hogy be jöjjenek a dolgok, és az egész kollektívával találja magát szembe, aki ezt akadályozni fogja . . . Java­solták a gazdasági vezetésnek, hogy meggondol tabban, következeteseb­ben irányítson, aki fegyelmezetlen, azt szigorúan vonja felelősségre... Ezekkel a javaslatokkal mélyen egyetértett a tsz-közgyülés. Igaz, hogy volt néhány fegyelmi ügy a pártszervezeten belül is, és a gaz­dasági vezetés nem egy esetben fe­lelősségre vonta a munkafegyelem lazítóit, de Sebők elvtársék minde­nekelőtt a türelmes nevelőmunká­val, a meggyőző szóval ébresztették fel az egész tagság fetelősségérze­­tét a közöis vagyon növelésében. S mert a 830 tagú szövetkezet­nek még hat százaléka sem párt­tag. megtoldottak a pártszervezet erejét olyan emberek cselekvési készségével, akikre azelőtt nem tá­maszkodtak. Fél év óta minden tag­gyűlés után hávonként pártonkívüli aktivációst tartanak, amelyen Se­bők elvtárs beszámol, hogy miről tárgyaltak a kommunista taggyű­lésen, milyen fontos feladatok áll­nak a párttagok előtt, amelyhez ké­rik a pártonkívüli aktívák segítsé­gét is. A legutóbbi aktívaülésen — azért említjük, hogy szemléltessük ennek nagy jelentőségét — 120 szövetkezeti gazda vett részt, akik egy emberként állnak csatasorba a legfontosabb feladatokra való mozgósításban. így érte el a Pető­fi Tsz, hogy az amúgy is szűkre szabott 18 nap helyett 17 nap alatt elvégezték a tavaszi szánt'ást-vetést, s hogy a növényápolásban is a já­rás szövetkezeteinek az élén halad­Növelte szavazatainak számát a Kommunista Párt az olasz községtanácsi választásokon Róma (MTI) Az olasz községtanácsi válasz­valamivel kevesebb, mint 90 szá­zalék járult az urnákhoz. tások ^lső jelentések szerint komo­lyabb incidens nélkül folytak le, annak ellenére, hogy a választást megelőző kampány igen viharos volt és több összetűzésre adott okot. Becslések szerint a község­­tanácsi választások által érintett területek több mint 3 300 000 sza­vazásra jogosult polgára közül Nyugati hírügynökségek rámu­tatnak, hogy az első részletes eredmények tanulsága szerint az Olasz Kommunista Párt általában növelte szavazatainak számát a két évvel ezelőtti községtanácsi választásokhoz képest. (Reuter, AP, AFP) A párizsi rendőrség újabb támadása az algériai munkások ellen 3000 letartóztatás egy hónap alatt Portugáliában Párizs (MTI) Noísy-le-Sec-ben, Párizs külvá­rosában keddire virradó éjjel a rendőrség újabb brutális támadást intézett az arab munkások ellen. A külváros rendőrségi épülete előtt több száz algériai gyűlt össze és két letartóztatott honfitársuk szaba­don bocsátását követelte. A helyszín­re érkezett roham,rendőrök kímé­letlenül nekirontottak a tömegnek és 15 tüntetőt megsebesítettek. A nap folyamán egy másik arablákta negyedben a rendőrök elhurcoltak egy arab munkást. Az áldozat fele­ségét később értesítették, hogy fér­je súlyos haelövéssel a kórházban fekszik. Párizs (TASZSZ) A l’Humanité közlése szerint Portugáliában az utolsó egy hónap alatt 3000 személyt tartóztattak le. Több százan még mindig börtönben vannak. A lisszaboni rendőrség május 1-én 20 demokratát megölt, több mint százat megsebesített, ugyanakkor 300 embert letartózta­tott. Május 8-án több mint 150 sze­mélyt, néhány nappal később pedig 1300 főiskolai hallgatót vettek őri­zetbe. Azokat a professzorokat, akik meg akarták akadályozni a rendőrség behatolásiát az orvostu­dományi egyetemre, június 4-én gumibottal elverték. (MTI) A laoszi koalíciós kormány megalakításának visszhangja — Csou En-laj távirata Souvanna Phoumához — tudok én gorombán is beszélni, ha kell! ... Párttitkár: — Inkább csak szé­pen, Józsi. Nézze, ha keveslik', iga­zuk van, és bennünket is hibáztat­hatnak ezért. Ki másnak kell gon­doskodni arról, hogy mindenből több legyen, ha nem a vezetőségnek! Persze mindenkivel együtt, mert hiába osztunk sokat, ha kevés a kö­vetelődzőnek a munkaegysége. - - A fegyelem lazulás okát is, Józsi, minidig annál kell elsősorban keres­ni, aki a legmagasabb polcon ül az adott területen. Mondja, hányszor vont már felelősségre valakit, mert megsértette a munkafegyelmet? A közgyűlésnek van egy olyan hatá­rozata, hogy aki többszöri figyel­meztetés után is elmarad a munká­­ból, attól munkaegységet kell le­vonni. Maga megtette-e már ezt? Brigádvezető: — Meg nem ... Párttitkár: — Pedig, emlékezzen csak az Albertus—Bakó-esetre, hi­szen nemrégiben történt, épp a hé­ten volt Bakó fegyelmi ügye ... It­tasan találkoztunk vele a kocsma előtt: „Maga nem dolgozik? — kérdeztük. ,,Nem” — felelte. —„Elen­gedett a brigádlvezető.” Megkérdez­tük brigárivezetőjét, Albertus elv­­tánsat is, aki azt felelte kis tétová­zás után, hogy igaz, amit Bakó mondott. De csak fedtezte Bakót. Ezt később tudtuk meg, azért fe­dezte, mert ö maga is vendéglőben szódtelgett aznap. Aztán Bakó, mi­vel látta, nem történik különösebb baja miatta, rákapott a fegyelme­zetlenségre. Minid sűrűbben elmaradozott a munkából, és odáig jutott, hogy családi prob­lémái is vannak már emiatt. Ebben mi is felelősek vagyunk ... Brigádvezető: — Ez igaz ... Megvallom, nagyon elnéző vagyok én is sokszor, és ez nem jó ... Párttitkáir: — Persze, hogy nem jó. Vétek takargatni a hibákat, de bűn az emberek ellen harcolni. Ér­tük küzdeni kell, ezt tanítja a párt. Küzdeni kell úgy is, hogy meg kell tanítani a közösért dolgozni azokat, akik még előbbre tartják saját, egyéni érdéküket. Ha Bakót már az első esetben keményen figyelmez­tette volna brigádtvezetöje, ma ta­lán nem állna fegyelmi bizottság előtt. Brigádvezetö: — Jól van, Mihály bátyám. Szólok Kovácsoknak, de utoljára. Megmondom nekik: ha nem jönnek a cirokba, ez nemcsak felült valami butaságnak és már másnap jelentkezett munká­ra a brigádivezetőnél... De ne fe­ledjük a szót. Azelőtt éppen a gyenge politikai munka miatt állandó volt a fegyel­mezetlenség a Petőfi Tsz ben. Elcse­rélték a háztájikat, napközben ott­hagyták a munkát, vagy ki se mentek a földekre. Ha a tsz-tago.k jó része nem is értett ezzel egyet, mégsem történt sokáig változás. Hi­ába követelték, hogy vonják fele­lősségre a fegyelmezet'enködőket, akik rontják a munkamorált, ezt a jogos követelést nem hajtotta végre senki. Azért nem, mert a pártszer­vezeten belül is ellentétek voltak. Az ellenőrző bizottság elnöke pél­dául megsértődött, amikor megbí­rálták, hogy következetesebben vé­gezze munkáját, s nemcsak hogy félreállt, hanem helytelenül meg­jegyzéseket is tett a többi vezető­ségi tagra. Néhányan azt is kijelen­tették, hogy nem vesznek részt a fegyelmi bizottság tevékenységé­ben, mert az népszerűtlen feladat. Emiatt aztán klikkek, kis csoportok keletkeztek a szövetkezeten, sőt a pártszervezeten belül is, melyek elvtelenül egymás ellen ágállak ahelyett, hogy a közös munka elöbbrevitelére összefogtak volna. Előfordult, hogy amit a vezetőségi ülésen egyesek megszavaztak, ugyanők leszavazták a tagrgyű’ésen, vagy a tsznközgyűlésen, mert a má­sik csoport is mellette volt. Általá­ban az a merőben helytelen és ká­ros nézet uralkodott el ebben a szövetkezetben, ami aszerint külön­böztette meg az embereket, hogy „ennek nem sok szava lehet, mert csak most jött”. A „most jöttékét” igyekeztek háttérbe szorítani. De a kunágotai Petőfi Tsz tag­sága és pártszervezete mindennek ellenére egészséges magra épült, s végül is erélyesen megszüntette ezeket a körülményéket. — Akármilyen nehéz volt, hozzá kellett nyúlni ehhez a közösség ér­dekében — mondják a párttagok. Taggyűlést hívtak össze, és megvá­lasztották titkárnak a két év óta tsz-tag Sebők Mihályt, aki koráb­ban évekig dolgozott már párt­munkásként a járásban. Megmond­ták: határozott vezetésre van szük­ség ahhoz, hogy a Petőfiben read­nak. A jó közhangulat — mint e ri­port eleji beszélgetésből kitűnik — nem huny szemet a hibák előtt, nem engedi megbokrosodni azokat. Akik régebben vétettek a munka­fegyelem ellen, ma már jól dolgoz­nak, s a „megsértődök” is belátják, hogy helytelenül cselekedtek. A Pe­tőfi Tsz gazdái érzik, hogy övék a szövetkezet, s ezt nemcsak jó mun­kájukkal bizonyítják, hanem kiál­lásukkal is. Példa erre, hogy nem egy olyan egyszerű ember vezet le ma már a szövetkezetben különböző csoportos megbeszélést, mint Fülöp Antal, aki azelőtt fei sem szólalt a közgyűléseken... Varga Dezső Vadász Ferenc: Peking Csou En-laj kínai miniszterel­nök táviratban üdvözölte Souvan­­na Phouma herceget abból az al­kalomból, hogy Laoszban megala­kult az ideiglenes koalíciós kor­mány. Csou En-laj elismerését fe­jezi ki Souvanna Phoumának és Szufanuvongnak a nemzeti egység kormányának megalakítására tett lankadatlan erőfeszítéséért, és je­lentős lépésnek minősíti a laoszi kérdés békés megoldásához vezető úton azt, hogy a három herceg meg tud egyezni a koalíciós-kor­mány összetételében. (Üj-Kína) Földrengések Jugoszláviában Szarajevó (Tanjug) Szarajevóban és környékén hét­főn erős földrengés volt érezhető. Később Szarajevóban még további három alkalommal észleltek gyen-A& äcuihty Nem kell az U—2 gébb földlökést. Eddig mintegy 200 ház megsérüléséről érkezett beje­lentés. Megsérült Bosznia-Hercego­vina Végrehajtó Tanácsa palotájá­nak felső emelete és az Európa Szálló épülete is. Valentin Árpi leállította a ko­csit és ruhástól a vízbe vetette magát. Mi — Katona Sanyival — követtük. Seres és Sinkó is segí­tettek. Donlan őrmester káromko­dott és fedezékbe húzódott a so­főrrel. Berci eltűnt valahol. A zú­Vajon Sínké ravasz-e? Aligha. Egyszerű, hétköznapi volt az élete otthon. Az apja tizennégy hol­dat művelt. Most szövetkezetben dolgozik. Idősebb fiát orvosnak nevelte, lánya tanárnő. Gabi nem is nagyon tudja, hogy tulajdon­képpen miért jött ki. Ahhoz sem volt elég ravasz, hogy valamilyen hangzatos történetet találjon fel a menekülésről. Szeretett volna tovább tanulni, vagy kedvére való munkát kapni. Egyik sem sikerült neki. Elkeseredésében fogadta él az SWC ajánlatát. A legutóbbi lövészeten sergeant Robert Donlan, a kiképzőnk elé­gedetlenkedett Sinkó gyenge ered­ményei miatt. Hárman lőttünk jól pisztollyal: Valentin, Sulyok meg én. Gabinak sehogy se ment. Seres szívós, kemény gyerek. A robbantást ő érti legjobban. Bá­nyász volt. De ő sem ravasz. Azt, hogy mennyire találékony, nem tudom. Katona Sanyi? Nem hiszem... Sulyok? Róla el lehet mondani. hogy ravasz, ha nem is túlságosan találékony. így hát Sulyokban több az adottság ahhoz, hogy... De vajon emberileg értékes tu­lajdonság ez? Nemrég, amikor dühöngött a tájfun, Sulyok Berci mór választ adott erre a kérdésre. A terepen éit bennünket az ítéletidő. A csatornák eltömődtek, felhőszaka­dás zúdult a szigetre, a forgó vi­har háztetőket szakított, kémé­nyeket, tornyokat döntött. Két­száznegyven kilométeres sebesség­gel száguldott. Teherautón mene­kültünk a tájfun torkából. Útköz­ben láttuk, hogyan tarolja le a rizs- és cukornád-ültetvényeket. Az egyik alacsonyfekvésű házsort elöntötte az ár. A víz betört az ablakokon. Bennszülött asszonyok sikongva menekültek gyermekeik­kel. Néhány férfi segített nekik, ezek öregek voltak. A fiatalabbak munkában lehettek. A nők töb­ben elvesztették egyensúlyukat, a víz sodra elnyelte őket. Akadt olyan is, akinek kiesett a kezé­ből a gyereke. gó áradatból — a tájfun eszeve­szetten dühöngött, otthon elkép­zelni sem tudunk ilyet — nem ért el hozzá segítségkérő kiáltá­sunk. Hívtuk, de hasztalan. Csak késő este láttuk viszont, amikor elült a vihar. Se holtak, se élők nem voltunk, amikorra beértünk a táborba. Berci már jóízűen aludit a hálótereimben. A szobapa­rancsnok marcona szakállas arc, gyáva lélek. Még neki állt feljebb. Morgott, hogy ne zajongjunk. — Hülyék vagytok — mondta. — A kisujjamat se mozdítanám ezekért a japán szukákért... Elkalandoztam? írnom kell az életrajzot. Kü­lönben reggelig sem készülök el. „Ehhez a munkához elszántság, erős természet szükségeltetik”. A főnök néha egy régi hanglemezhez hasonlít. Mi még? — mondja csak főnök — mi egyéb „szükségeltetik”? Alkalmazkodási képesség. Igen? Na. nézzük csak... „Alulírott Váradi István, 1939.

Next

/
Oldalképek
Tartalom