Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-12 / 135. szám

1962. Jänlns 12. 2 Kedd Az algériai népszavazási kampány véres megnyitása Párizsban — A rendőrség nekitámadt az arab tüntetőknek: egy halott, 30 súlyos sebesült — Párizs (AFP) Franciaországban is megkezdő­dött az algériai népszavazás előké­szítése. Az evinai egyezmény ér­telmében a Franciaországban élő algériaiaknak is joguk van július elsején szavazni hazájuk függet­lenségéről. Párizsiban véres események kí­sérték a népszavazási kampány megnyitásét. Az FLN hívei az arablakta területek egyes bisztród­ban tájékozható szolgálatot szer­veztek, hogy írástudatlan honfi­társaikat segítsék a szavazati jog elismeréséhez megkívánt nyomtat­ványok kitöltésében. A rendőrség azonban többször is kíméletlenül szétzavarta a rögtönzött irodákban gyülekező arabokat. Az egyik he­lyen egy rendőrtiszt meg akarta motozni a sorbanállókat. Amikor az FIJM képviselői tiltakoztak a zaklatások ellen, a rendőrök gu­mibottal válaszoltak és több algé­riait bekísértek az őrszobára. A rendőrség kíméletlen fellépé­se nagy felháborodást váltott ki az arab munkások körében. Vasárnap a város több pontján tüntetésre került sor. A rendőrök durván r.ekitámadtak a békés felvonulók­nak. Az utcán az októberi véres na­pokra emlékeztető jelenetek ját­szódtak le. A l’Humanité jelen­tése szerint a rendőrök brutális tá­madásának egy halálos és 30 sú­lyos sebesült áldozata van. A rendőrök közül néhanyan köny­­nyebben megsebesültek, sok arab munkást letartóztattak. (MTI) Külföldi hírek Washington (MTI) Rusk amerikai nagykövet és ie­fesége vasárnap délben a Poto­mac folyón Kennedy elnök yacht­­ján ebéden látta vendégül Dobri­­nyin washingtoni szovjet nagykö­vetet és feleségét. Jelen volt még az ifjabb Burgiba, Tunézia wa­shingtoni nagykövete és felesége. Rusk április eleje óta ötödízben találkozott Dobrinyinnal. • Emlékezés Lídicére — Béke-nagygyűlés a mártír községben — Aki történelmi valósággá változtatta gyermekkori meséimet — Emlékezés Zalka Mátéra — Nem mese ez. Egy emberről szól, aki olyan, mint Kemény László volt, a vitéz magyar huszár. A 48-as hősök útján jár, de a mi szemünkben egy Tüköryvé, Garibaldivá, Bemmé növekedett, aki mindig ott terem, ahol segítségre van szükség, ahol a nép szabadsá­ga születik. Minden fronton szerez egy sebet, minden front új is­kola számára, s új névvel újjászületve harcol tovább Máté. Máté. Ma már mindenkinek Zalka Máté. nekünk Máté marad, mert a mi falunkban rokonai voltak, akik titkon, félve, büszkén vallották rokonuknak a soknevű hőst. Tudták,. mikor merre har­colt, tudták, hogy Spanyolországban Lukács tábornokká emelkedett. Ök meséltek róla. Dalait, kedvelt indulóit tőlük tanulták meg Haj­­dúhadház gyermekei. De nemcsak a gyermekek hallgatták szívesen a szép történetet. Felnőttek is követték útját, s ha hitetlenkedve néztünk össze, hogy hány ember volt ez a Máté bácsi, csak ennyit mondtak — majd megértitek. Elhittük hát. S milyen jó volt tudni,< hogy saját mesehősünk van, aki a fehérek előrenyomulása ellen egy kincsekkel megrakott vonatot úgy mentett meg Oroszországnak, hogy alagútba robban­totta. Ez igen! — Nem is csoda, hogy ezért olyan, de olyan csodála­tos aranykardot kapott, amilyet mi még álmunkban sem láttunk soha. Jó volt tudni azt is, hogy a bősz Franco is megnézheti magát, ha a spanyol fronton összetalálkozik a mi Máténkkal, aki Kinizsi Pál, Hunyadi János, Zrínyi Miklós, János vitéz, a HŐS volt, meg Pe­tőfi is, hisz azt is tudtuk róla, hogy a csatazaj nyugtával íróvá sze­lídül. Prága (MTI) Húsz évvel ezelőtt, 1942. június 9-ről 10-re virradó éjjel állig fel­fegyverzett fasiszta csapatok ro­hanták meg a Prágától 22 kilomé­terre fekvő kisközséget, Lidicét, ott bestiális vérengzést hajtottak végre és a földdel egyenlővé tet­ték a helységet. A szomorú évforduló napján, vasárnap délelőtt mintegy százez­ren zarándokoltak el Csehszlová­kia minden területéről az azóta újjáépített Lidicébe, hogy részt vegyenek azon a laékegyűlésen, amelyet a fasizmus újjáéledése el­len, a béke megszilárdításáért fo­lyó hare jegyében rendeztek. Er­re az alkalomra mintegy 30 or­szágból érkezett küldöttség Lidicé­­l>e, hogy az évfordulón a cseh­szlovák néppel együtt emlékezzék a tragikus eseményre. A kora délelőtti órákban meg­érkeztek Lidicébe Antonin Novot­ny köztársasági elnöknek, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárának vezetésével a párt Politikai Bizott­ságának és a kormánynak a tag­jai. A mártírok sírjának a meg­koszorúzása után elfoglalták he­lyüket a tribünön. Ezután Marie Jarosova, a lidiced Nemzeti Bizott­ság elnöke nyitotta meg a béke­nagygyűlést, majd átadta a szót Antonin Novotnynak. Antomin Novotny köztársasági elnök bevezetőben emlékeztetett a 20 évvel ezelőtt véghezvitt besti­ális tömeggyilkosságra, amikor is a náci hóhérok Lidicében 192 fér­fit megöltek, az asszonyokat és gyermekeket elhurcolták, s a kis falucskát földig lerombolták. Végül rámutatott, hogy elsőren­dű fontosságúnak tartja a máso­dik világháború maradványainak felszámolását, a német kérdés megoldását és az abnormális nyu­gat-berlini helyzet rendezését. E súlyos problémák pozitív megol­dása kedvezd légkört teremtene a Szovjetunió által javasolt álta­lános és teljes leszerelés megvaló­sításához — hangsúlyozta Anto­nin Novotny, majd nagy tetszés­sel fogadott beszédét a nemze­tek közötti barátság és a világbé­ke éltetésével fejezte be. Antonin Novotny beszéde után a 20 évvel ezelőtti katasztrófát átélt asszonyok nevében Ladisla­­va Musilova felolvasta a lidicei nők felhívását a világ asszonyai­hoz. A felhívásban a lidicei nők az élet és a béke nevében óva intenek az új háborútól. Ünnepélyesen üzembe helyezték a Békéscsabai Konzervgyár első termelőegységét Párizs (MTI) A francia háborús üldözöttek és deportáltak szervezetének kül­döttsége Jean Maurice Herman, neves francia publicista vezetésé­vel tiltakozó iratot nyújtott át a köztársasági elnök irodájában. A hitleri koncentrációs táborok volt foglyai Adenauer július elejére tervezett párizsi látogatásának le­mondását követelik. * Párizs (TASZSZ) Dól-Franciaországbam vasárnap reggel sztrájkba léptek a moz­donyvezetők. A sztrájkot a CGT (Általános Munkásszövetség) és a többi szakszervezet felhívására hirdették meg, miután a szakszer­vezeti vezetők eredménytelen tárgyalásokat folytattak az igaz­gatósággal a vasutasok munkavi­szonyainak megjavításáról. Franciaország déli kerületedben az áruforgalom teljesen és a sze­mélyi forgalom részben megbé­nult. (MTI) Ki tudja, hogy terjedt ez a sok igaz mese? Nem tudom, hiszen ismereteim szerint nem is volt illegális kommunista sejt minálunk, de mégis hiszem, hogy máshol is tudtak Zalkáról. S megnőttem. Ma már élő történelem és irodalomtörténet ne­kem is Máté. Zalka Mátéban ma már én is Matolcs szülöttét tisz­telem, aki 41 éves korában hősi halált halt Spanyolországban az egész világ munkásosztálya szabadságáért. Szabad Olga Vadász Ferenc: Közlemény a képviselőinek Moszkva (MTI) Moszkvában 1962. június 8-án és 9-én ülést tartottak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tag­államainak képviselői. Az ülésen részt vett Sz. Todo­­rov, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhelyettese, Apró Antal, a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány el­nök-helyettese, R. Steinwald,, a Német Demokratikus Köztársaság helyettes képviselője a KGST- nél, N. Zsagvaral, a Mongol Nép­­köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, P. Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisz-8 Postafiók: San Francisco (Folytatás az 1. oldalról.) azt várjuk, hogy a többi nagyhírű konzevgyárunkhoz hasonlóan öreg­bíteni fogják a magyar ipar hír­nevét é® Békés megyét most már nem­csak a remek csabai kolbász­ról fogják a világ számos or­szágában ismerni, hanem a konzervgyár készítményeiről is. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Tekintsék a gyárat sajátjuk­nak, segítsék további fejlődését, vigyázzák jó hírnevét. Végül megköszönte az építő­munkásoknak, a gyár dolgozóinak eddigi lelkiismeretes munkáját, majd átadta a gyárat rendelteté­sének, kiosztotta a pénzjutalmat az előkészítésben kitűnt konzerv­gyári dolgozók és ópítőmunkások között. Alighogy elhangzott a minisz­ter elvtái s beszéde, működésbe léptek a borsóvonal gépei, s rö­vid percek múltán zöldborsó-kon­­zervvel teltek meg a tisztára mo­sott üvegek. Ünnepélyes, felemelő pillanatok voltak ezek, hiszen or­szágosan is jelentős beruházás el­ső termelőegységét helyezték üzembe. Megkezdődött a zöldborsó­konzerv gyártása, s tegnaptól már három műszakban gyárt­ják. A gyár vezetői, dolgozói, az építőmunkások azonban már az újabb termelőegységek, építésén és üzembe helyezésén fáradoznak. Nemsokára átad­ják rendeltetésének a hagyma­szárítót, hogy utána kövesse a paradicsomsűrítő, majd a zöldbabkonzerv-gyártó üzem­rész termelésének elindítása. Hónapról hónapra bővül majd a megyeszékhely új gyára, amely újabb munkalehetőséget teremt a környék lakosságának, főleg a leá­nyoknak és asszonyoknak, s egy­úttal hozzájárul a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez is. A tegnapi ünnepélyes gyárava­tás bebizonyította: közügy lett a konzervgyár mielőbbi üzembe he­lyezése. Amint beszédében Kovács Imre élelmezésügyi miniszter elv­társ elmondotta: „Bámulatosan rövid idő alatt változott a gondo­lat tetté.” Remélhető, hogy ez a jövőben sem lesz másképp ... Podina Péter A munkásszázad felét ott egy hentes pincéjében elpusztították. A többit — köztük apómat is — még vagy hatvan kilométernyi úton hajszolták. Végűi Fertőrákos, ra vitték őket. Ott megásott tö­megsír vart rájuk. Ez is mind színtiszta igazság. De ezekre az adatokra ezúttal nincs szükség az életrajzomban. A tör­ténelemnek ez a tragikus időszaka lezárult. Nyugodt lehet a főnök: erős a természetem. Mielőtt hazulról eljöttem, parázs viták folytak köztünk az iskolá­ban. Volt egy osztálytársam, Lé­náidnak hívják — párttitkár fia —, meg akart ijeszteni: „Odakint egy tálból cseresznyézhetnél apád gyilkosaival.” Akkor még csak éppen szóba került, hogy világgá menni más gyerekekkel együtt, vagy maradni. Sokáig gondoltam a szavaira. Apám gyilkosai? ... Eleinte félelmetesnek éreztem a jóslatot. Később rájöttem: hangza­tos volt csupán. A fasizmust a szabad világban felszámolták, ma már idejétmúlt, korszerűtlen ide­ológia. Több dologban hajbakaptunk Lénárttal. A szemébe vágtam, hogy gyáva. Gyávák valamer.y­­nyien, mert a szovjet tankok mö­gül akarják visszafoglalni az el­veszett hadállásokat. Ű azt mond­ta: ezek a munkásosztály hadállá­sai. Én tiltakoztam: úgy nem le­het szocializmust építeni, hogy az utcasarkokon tankok kandikál­nak ki. Dühös lett: — Ez csak rö­vid ideig tart — mondotta —, át­meneti dolog. Saját szemeddel lát­hattad, hogy ellenforradalmi ter­ror dühöngött, akasztottak, lincsel­tek. Ezt nem lehetett tűrni. Rám­­förmedt: — Éppen, te nem érted ezt, aki tudod, hogy mi a fasiz­mus? Mire én: — Kilengések vol­tak. Egyébként valóságban elkö­vetett bűnöket toroltak meg. — Bűnöket? — kérdezte. — Ezek? Akkor téged meglincselhettek vol­na, mert azokért a bűnökért mind­nyájunkra, a legidősebbtől a leg­­fiatalabbig, rád is hárul valami a felelősségből. A DISZ-ben dolgoz­tál. — Nem tagadom — mondtam. — Akkor ezek szerint az is igaz­ságos lett volna, ha véletlenül té­ged húznak fel egy körúti fára? — szögezte mellemnek a kérdést. — Igen, természetesen — felel-KGST-állsxmok értekezletéről tertanácsának elnökhelyettese. A. Birladeanu, a Román Népköztár­saság Minisztertanácsának elnök­­helyettese, V. Novikov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnök­­helyettese, O. Simunek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese. Az értekezlet megvizsgálta azo­kat a legsürgősebb tennivalókat, amelyek a KGST-államok kom­munista és munkáspártjai első titkárai 1962. június 6-i, 7-i érte­kezletének, valamint a KGST 16. ülésszaka határozatainak megva­lósítását szolgálják. tem. — Az is igazságos lett volna, ha a nép úgy ítél. Lénórt vérvörös lett a méreg­től. — Ügy emlékszem, mintha tegnap történt volna. — Kiabált: — Nos, öregem, akkor pótold az ellenforradalom mulasztását: ro­hanj és akaszd fel magad. Gimnazisták voltunk, s a poli­tika máris ekkora szakadékot nyi­tott köztünk... Többet nem beszéltünk. Azóta már bizonyosan a műszaki egye­temen jeleskedik — oda készült —, szervezi tovább az ifjúsági mozgalmat... Meglehet, hogy akkoriban heves voltam, talán egyben-másban tú­loztam, de a demokrácia-diktatúra kérdésben — s szerintem ez alap­vető — nem változott a vélemé­nyem. A főnök kezdetben bizalmatlan volt. Én is iránta. Azóta azt hi­szem tisztába jöttünk egymással. Nyíltan feltártam előtte nézetei­met. Elmondtam, milyen világné­zeti fejlődésen mentem keresz­tül már középiskolás koromban, milyen élmények érlelték meg bennem a kommunizmus tagadá­sát, s a bizalmat abban, hogy az úgynevezett kapitalista rendszer mindjobban megtöltődik szociális tartalommal, ami végül törvény­szerűen teljes társadalmi kiegyen­lítődéshez vezet. A főnök egyetértett velem. Azt mondta, ő keresztény valláserköl­csi elveket vall. azok pedig mara­déktalanul humanisztikus elvek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom