Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-29 / 150. szám
Í962. június 89. Péntek Két ügy — egy alapról Hallottam már embert, aki olyan egyszerűen tisztába tudja magát tenni a mában. Pedig nem is egyszerű mindig. Talán csak annak egyszerű, aki megszokta, hogy a felelősség „úgy sem az enyém”. Mert aki a tegnapot is megoldotta, és a holnapot is becsülettel akarja szolgálni, annak mindig a ma a legnehezebb. A mának igen fontos pisiére a pánt nópfrontpolitikája, szövetségi politikája. Sokan mégis azt mondják: nem is olyan nehéz. Lényege, hogy az egész nép, tehát minden ember egyformán erezzen felelősséget társadalmunk holnapjáért, s ezért az egyforma munkáért és felelősségért egyformán szülessék az elismerés és megbecsülés is. így, szóban valóban egyszerűnek tűnik. Csakhogy az élet sokkal rafináltabb annál, mintsem megengedné a „könnyebb" megoldást is. Busa Károly elvtárs, a Dévaványai Téglagyár telepvezetője mesélte: van nekik egy emberük. Schwalm Lajos. Leszármazottja a téglagyár volt tulajdonosának. Nem voltak túl gazdagok, maguk is dolgoztak, Schwalm Lajos apja például égető volt a gyárban. De, mégiscsak... így a munkában nincs is baj. Dolgozik, mint a többiek, senki nem érezteti vele származását. De most mégis van egy gond: 1957 előtt ugyanis tagja volt már a pártnak, s most újra kérte tagfelvételét. Sokan mellette kardoskodnak, hogy fel kell venni őt a pártba. Van aki azt tartja, hogy nem kell felvenni. S természetesen maga Schwalm Lajos is sérelmezi az elutasítást. Hogyan kell itt alkalmazni a párt politikáját, vagyis ez esetben hogyan kellene dönteni? — hogy az életnek megfelelően történjék a döntés. Ugyancsak a dévaványai téglásokat foglalkoztatja egy másik eset is. Mandrucz Ferencnek 1956 után nem maradt tisztán a leükiismerete. Hathónapos büntetést is kapott. Szabadulása után visszakerült a téglagyárba, s ma a telep egyik legjobb munkása. Eddig azonban — az ellenforradalmi botlásai miatt — nem kaphatott jutalmat. — Beszélgettem egyik felsőbb pártszerv munkatársával, aki azt mondta, hogy 4—5 évig ne kapjon munkája után sem jutalmat... — mondja Busa elvtárs. Itt van tehát a két eset, mindkettő várja az életnek megfelelő döntést. Naponta vitacsaták, különböző vélemények, döntésjavaslatok röpködnek az emberek ajkáról, s a pontot mégsem tudják feltenni rá. Valóban, jó lenne okosan elemezni mindkét esetet, s utána dönteni róla. Mindkét ügyben egy alapról kell kiindulni: a párt politikájából, s mégis mindkettő más-más döntést vár. Vegyük az elsőt. A párt azt mondja, hogy a párttagság nem jár semmiféle előnyösebb megkülönböztetéssel, nem biztosít nagyobb beosztást, fizetést — de megköveteli, hogy a párttag legyen o társadalom napszámos a . Becsülettel lássa el állampolgári kötelességét és ezenkívül mindenkinél többet áldozzon a közösségért Tehát a munkája mellett legyen közvetlen katonája a társa dalomépítésnek. Ez természetesen sok lemondással, nagyobb erőfeszítéssel jár. Ezek után az lehet tehát a kérdés Schwalm Lajos esetében, hogy minderre érett-e? Képes-e minden előnyösebb megkülönböztetés nélkül a társadalom napszámosa lenni? Fennáll-e annak lehetősége, hogy mint a pártnak tagja, sokkal többet tud nyújtani majd a közösségnek? Ha nem, akkor szükségtelen párttagságról beszélni, hiszen munkája alapján továbbra is megbecsült tagja lehet a társadalomnak, s akár a legmagasabb beosztást is betöltheti, ha szakmai képzettsége, rátermettsége megvan, vagy megszerzi hozzá. Mandrucz Ferenc ügyében is csak a párt politikája alapján lehet dönteni. Ebben az esetben már előre kivirít a rossz, élettől elrugaszkodott koncepció. Amit Mandrucz Ferenc 1956-ban elkövetett, azért megkapta a büntetését. Azóta megbecsüli magát, a téglagyár legjobb munkása. Meggondolatlan, ártalmas felfogásból születhetett csak az az ítélet, hogy nem kaphat jutalmat, még ha a legjobb munkát végzi is. Mi más alapon ítélhetjük oda az anyagi — vagy akár az erkölcsi — megbecsülés jelét, ha nem elsősorban az ember munkája alapján? Azelőtt sokszor lehetett ilyen „óvatos” gondolatokat hallani: „Igaz ugyan, hogy a legjobb szakember, igaz, hogy kétszer annyit dolgozik, mint más, de hát, nem egészen...” — s odaragasztottak származási, erkölcsi, magatartásbeli és más flekkeket. Pedig, végeredményben a mi társadalmunknak ki ad többet? Aki szinte szeplőtlen (sajnos sokszor csupán ebből él), de nem törekszik a becsületes munkára; vagy az, aki — még ha volt is az életében botlása — ezerszer bizonyítja kitűnő munkájával, hogy e társadalmat lelkiismeretének tartja? És a jutalmat csakis az érdemli meg, aki arra munkájával rászolgált. A mi társadalmunkban az alapvető erkölcs a műnk aerkölcs — és az ember elbírálásának is csak az elvégzett munka lehet az alapja. Mandrucz Ferenc esetében is csak így lehet ítélni. Az pedig, hogy az emberek ne szerezzenek különböző „flekkeket”, ne botladozzanak, legyen a gyár, a kollektíva, a szaktársak, a társadalmi és állami szervek ügye is. Neveljék, vigyázzanak embertársaikra. így jól csináljuk dolgunkat, könnyebben ítélkezünk a ma ügyeiben, mert valóban a párt politikájának megfelelően dolgozunk. Varga Tibor Modern községi fürdő épül Dévaván yán 1963-ban épül fel Dóvaványán a község tisztasági, strand- és termálfürdője. A kút fúrása kétmillió 200 ezer forintba került, az építkezési tervek mintegy három.miliió 200 ezer forint beruházással valósulnak meg. A községbeliek társadalmi munkával igyekeznek enyhíteni' az állami kiadásokat. Az idén 200 ezer forintértékű társadalmi munkára tettek felajánlást. Eddig 130 vagon sóder, 11 vagon cement, 3 vagon vasszerkezet és 5 vagon cső, egy vagon mész kirakását és helyszínre szállítását, valamint a medencék kiásását végezték el társadalmi munkával. Hasonló erővel most épül — állami anyagból — 30 kabin, majd pedig társadalmi munkával valósul meg a fürdő te. rületének körülkerítése. Az Aranykalász Termelőszövetkezet — anyagot is beleértve — saját erejéből 12 kabint épít, a Gábor Áron Tsz hatot vállalt. A fürdő első részlegét, a nagymedencét augusztus 20-án szeretnék átadni a forgalomnak. TANÍTANI,. NEVELNI, EZ A MI ÉLETŰNK Talán mondani sem kell, annyira nyilvánvaló, ha az ember munkafeltételei megjavulnak, örül, ez az öröm szívből jön és jóleső érzés. így vannak mostanában pedagógusaink, így vannak azzal a miniszteri utasítással, mely egyik fejezetében a pedagógusok munkafeltételeinek megjavítását sorolja fel, és megjegyzi; „Szükséges, hogy a pedagógusok munkafeltételeit racionálisabb munkamegosztással, a felesleges vagy nélkülözhető műveletek megszüntetésével javítsuk.” — De mennyi felesleges, vagy nélkülözhető „művelet” volt a mi munkánkban — mondaná bármelyik pedagógus, akit megkérdeznénk erről. Értekezletek sorozata, jelentés-gyártások, statisztikák, és ha olyan volt az igazgató — jaj volt annak a pedagógusnak, aki szót emelt, hogy nem bírja már, vagy rövidebben fogalmazta meg ezt vagy azt a „fontos” jelentést. Persze, a „jaj”-t ne értsük szóról szóra, de azért képletesen mondva mégis jaj volt neki... igen. a vezetés. A vezetés színvonala, ez az, amit a miniszteri utasítás így fogalmaz meg (ezt még idézni kell!): „Elsősorban a gondos, az iskola feladataihoz értő és annak élő igazgató az iskolák légkörének egyik legfőbb biztosítéka.” Egyszóval kiemeli az igazgatók munkásságának nagy fontosságát, és felelősségük 6úlyát is. Azt, hogy munkájuk megítélésének alapja: mennyire eredményes vezetői iskolájuknak politikai és pedagógiai vonatkozásban. Sok új. és manapság már teljesen aktuális probléma megoldását hozta ez az utasítás, és ha már az Jogtanácsosunk válaszol K. Lu olvasónk kérdezi Szarvasról, hogy hány órától lehet az éjjeli munkát megállapítani. Az este 22 órától reggel 6 óráig terjedő idő alatt végzett munka éjjeli mimika. A mezőgazdaságban és a rokon termelési ágban az este 21 órától reggel 5 óráig terjedő idő alatt vég-. zeit munka számít éjjeli munkának. A három műszakban dolgozó üzemekben a 3. műszakban végzett munkát kell éjjeli munkának tekinteni. A miniszter a szakszervezettel egyetértésben egyes iparágakban, vagy munkakörökben az éjjeli munkát korlátozhatja és meg is tilthatja. B. L. olva&ónk kérdezi Mezőhegyesről: Mikor köteles a vállalat a dolgozó rendes szabadságát kiadni? A rendes szabadságot az egész évre előre elkészített szabadságolási terv Művelődési otthon épül Békéssámsonhan A Békés megyei Tatarozó Vállalat július 1-én kezdi meg Békéssámsonban a művelődési otthon építését. A kétmillió forint költséggel épülő korszerű létesítményben szélesvásznú mozi is helyet kap. A színpad méretei olyanok lesznek, hogy a megyei Jókai Színház is tarthat előadásokat. A községi könyvtár részére külön helyiséget biztosítanak. A művelődési otthont előreláthatólag 1933 május 1-én adják át a község lakosságának. szerint keil kiadni. A dolgozó kérelmére a vállalat igazgatója engedélyezheti a rendes szabadságnak a tervtől eltérő időiben való kiadását. A munkaviszony első naptári évében a szabadságot az alkalmazást követő 6 hónap eltelte után, de még az év befejezése előtt kell kiadni. Július hó 1. napja után történt alkalmazás esetén a szabadságot december hónap folyamán ki kell adni akkor is, ha a munkaviszony megkezdése óta 6 hónap még nem telt el. a Vígh Imre szeghalmi olvasónk kérdezi: Kell-e jövedelmi adót fizetni az Állatforgalmi Vállalatnak átadott sertésekért kapott jövedelem után? A 49/1960. Korm. számú rendelet, majd ennek végrehajtási utasításaként kiadott 3/1961. PM sz. rendelet foglalkozik többek között ezzel a kérdéssel, és ennek alapján az ön megadóztatása jogos, figyelemmel arra. hogy földterülettel nem rendelkezik. Abban az esetben, ha őstermelő lenne, a szerződés alapján átadott hízók ellenértéke után adót fizetni nem kellene, a föld hozamának megfelelő mértékig. Amennyiben az önre kivetett adó öszszegét sokallmá, a határozat ellen fellebbezésnek van helye az I. fokú határozatban feltüntetett időben és hatósághoz, előbb az igazgatókról esett szó, lássuk, mit mond három általános iskolánk igazgatója az örömöt okozó változásokról. Remek olvasmány... Garabuczi Károly, a gyulai III. sz. általános iskola igazgatója éppen az utasítást tanulmányozta, amikor irodájában felkerestem, és elmondtam jövetelem célját. — A napokban kaptuk meg — mondta, majd nem is várva további kérdést, folytatta: — Ma reggel már még is beszéltük, persze, nem részletesen, átfogóan inkább, hiszen mindenki kapott egy példányt, és módja lesz rá alaposan áttanulmányozni. Mondhatom — néz fel egy pillanatra — remek olvasmány minden pedagogue 6zámára! — Hogy mi ragadott meg leginkább? Nézze, nehéz ezt így megválaszolni. Először is az egész, úgy, ahogy van, egyszerűsíti a dolgokat, és ez a jó. Különösen az keltett nagy visszhangot tantestületünkben, hogy megszűnnek a negyedévi ellenőrző értekezletek. Magam is éreztem már régóta, hogy semmi szükség nincs ezekre. Az igazgató, miután sok érdékes apróságot elmond iskolája életéből, búcsúzóul megjegyzi, de nagyon komolyan: — Tudja, mi a legfontosabb ebben az utasításban? Az, hogy jő útra vezeti a pedagógust, a bukásmentes iskoláért mozgalom ... — hogy is mondjam hirtelen — sikerét segíti... Lehet, hogy győzelmet akart mondani? Én teszem hát hozzá: Győzelem lesz az a javából! De még milyen!... De addig még nem könnyű az út. Tudjuk, hogy elérjük, de nem lelkesedünk előre könnyelműen, csalt... hogy is mondta egy kis tanítónő? . .. Csak a szívünk visz, visz mindig tovább, mert tanítani, nevelni, ez a mi életünk. Akkor írni akartam róia. Valami miatt elmaradt. Most eszembe jutott. El kellett mondanom. Ezt a néhány mondatot itt, közben, megérdemli ... Most már az iskolákon a sor Gyulától alig néhány kilométer Gyulavári, és az ottani általános iskola igazgatója, Szabó Lajos szavaiból azonnal érzem, hogy nem első ’olvasás után beszél az utasításról és nem kapásból értékeli. — Ahogy mi látjuk: a nevelésoktatás színvonal-emelkedését, a szocialista i6kola megteremtését két tényező segítheti. Először a felsőbb szervek tevékenysége, a tantervmódosítás, új tankönyvek kiadása, másodszor pedig az, hogy a pedagógusok számára megfelelő lehetőségeket biztosítsanak munkájuk mind1 elmélyültebb ellátására. A felsőbb szervek megtették kötelességüket, most már a nevelőkön, az iskolákon a sor ... Sokáig és kellemesen beszélgettünk. Az Igazgató helyettese is ott van, időnként összenéznek, egy a véleményük mindenben. — A falusi pedagógus helyzete kissé más, mint a városiaké. Itt sokkal intenzívebb a társadalmi munkában való részvétel, mert falun a pedagógustól nagyon sokat várnak. A község kulturális életében, a sportéletben, az MHS-ben — sorolhatnám — mindenütt ott van nak a tanítók, tanárok. Nagyon jó tehát, hogy a munkalehetőségek most megjavulnak, és nem kötik le a pedagógiuet a régi megszokásból fennmaradt értekezletek, adminisztrációs feladatok. így is marad társadalmi munkánk bőven, de legalább azokat is nagyobb kedvvel, hasznosabban láthatjuk el... Aztán a nevelésről esik néhány szó. — A nevelési fogalmakat, törvényszerűségeket kialakítottuk, de ezek gyakorlására már alig jutott idő. Elvitte más feladat. Most sokkal több idő jut arra, hogy alaposan gyakoroltassuk is a tanulókkal azt, hogyan és miként kell élniük, hogy becsületes, szocialista emberekke váljanak. Nagy célok, de a gyulavári iskola 24 nevelője frissebben, még több ambícióval lát megvalósításukhoz, ha eljön az új tanév megnyitó ünnepsége. A nevelő Igazán nevelő lehet Ezt mondja első mondataiban Bondár Gábor, a sarkadi I. ez. általános iskola igazgatója. — őszintén megmondom — invitál be otthon, a lakásán, hűvösséget lehelő dolgozószobájába—, hogy meglepett az utasítás újszerűsége, ahogyan a már régóta gátakat jelentő problémák megoldására törekszik. A nevelőt nevelővé teszi, és nem mindenféle elfoglaltsággal túlterhelt emberré. Az iskolavezetés szempontjából is jelentős, ha csak az óriási adminisztrációs munka megszüntetését említem, már ezzel is megmagyaráztam, miért jó, és miért újszerű ez az utasítás. — Tantestületünkben különösen jó a hangulat azért, hogy az utasítás kereken kimondja: „Az iskolai munkát zavaró úgynevezett brigádlátogatásokat nem engedélyezzük”. Mosolyog közben. — Persze, senki nem fél nálunk az ilyen ellenőrző látogatásoktól, de hogy eléggé felborította az iskolai tanítás „menetrendjét”, azt más iskolák pedagógusai is ugyanúgy tudják, mint mi * Igazi nyári forróság sűrűsödik már. És a tudás, a művelődés műhelyeiben, az iskolákban sok mindenben megerősödve készülnek tanítóink, tanáraink az új tanévre. Én, te, ő, mi, ti, ők — az egész nép bízik bennük, és senki ne mondja, hogy a bizalomnál nagyobb erőt sokat talál az ember. Mert nem talál. Sass Ervin
