Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-26 / 147. szám
1M2. Június 20. 2 Kedd 27 mezőgazdasági és 2 ipari tanuló áll szerződésben a tótkomiósi Viharsarok Termelőszövetkezettel Elutazott Romániából a szovjet párt- és kormányküldöttség Országos témáról van szó, mikor bárhol arról írnak vagy beszélnek, hogy miként, hogyan is állnak termelőszövetkezeteink a mezőgazdasági szakember dolgában. Nem egy tsz akad, amelyikben szinte „nyögnek a gondok alatt”, nem úgy haladnak a dolgok, mint kellene, keresik, kutatják az okát, s csak éppen ott nem tapogatnak, ahol legjobban szorít a cipő, vagyis hányán értenek a vezetőség és általában a félelősebb beosztásúak közül a nagyüzemi mezőgazdálkodáshoz, méghozzá szocialista módon. Mert hogyan is van valójában? Megyénk gyengébb tsz-ei közül nem egy akad olyan, amelyikben a vezetésben, meg a tagság körében és természetesen teljes összességében is egyetértés, tenniakarás uralkodik, ami pedig az eredményes szövetkezeti gazdálkodás egyik nagy feltétele. Hát hol akkor a gyengeség oka? Ezek a derék tsz-gazdák mind a vezetésben, mind pedig tagokként — noha sokat hallanak a szocialista nagyüzemi gazdálkodásról, sőt, meggyőződésük, hogy ők is így tevékenykednek — megfeledkeznek vagy még inkább viszolyognak a legfőbbtől: a nagyüzemi módszerektől, mélyeknek elsődleges feltétele a modern földművelési és állattenyésztési szakismereteket elsajátítani és több ezer holdon gyümölcsöztetni. Ezt a szövetkezet legőszintébb szeretete mellett sem lehet megvalósítani a régi, egyszerű tudomány, a nemzedékről nemzedékre örökölt kisparaszti gazdálkodás tudománya alapján. Ismételjük, köztudott dolog ez és mégis itt vagy amott húzódoznak attól némely tsz-ek, hogy fokozatosan bár, de emberben, felszerelésben és minden egyéb idevágó dologban nagyüzemi színvonalra emeljék közösségüket. Egyik oka a rövidlátás, a másik — ami ebből ered — a kiadásoktól, befektetésektől való félelem. Az sem utolsó akadály, hogy sok helyütt a szövetkezet beosztottjai, felelősei, a legkisebbtől a legnagyobb posztig, maguk nem, vagy csak igen nehézkesen, vonakodva okosodnak, fejlődnek, képezik magukat tovább. Az ilyenek a már kész, friss, széles, nagyüzemi távlatokban képzett és aszerint gondolkodó, új erők beáramlását nem jó szemmel nézik. Akarva, akaratlanul is tartanak attól — és joggal —, hogy a nagyobb tudással, szakértelemmel szemben alulmaradnak. De vajon a szövetkezet, a tagság érdeke az előbbrevaló, a szövetkezet felvirágzása a fontosabb-e avagy ama néhány ember egyéni érdeke, akik — önhibájukból, akár más okból — nem képesek betölteni a mai színvonal követelte posztot? Igaz. hogy az újtól, a szakszerűtől való tartózkodás megyénkben egyáltalán nem általános jelenség. Nemrég arról írtunk, hogy a szabadkígyós! mezőgazdasági technikum milyen sokféle mezőgazdasági szakembert — alsó- és középkádert — bocsát szárnyra. Nemcsak az ott végzett iskolások, de még az egyszerű tanfolyamosok is olyan felkészültséggel hagyják maguk mögött a szakiskolát, amilyennel — egy-egy szakágban — a legöregebb, legrutinosabb egyéni tapasztalatokkal rendelkező, de szakismereteket sohasem szerzett tsz-gázda sem rendelkezhet. Itt van például a mezőgazdasági tanulóképző tanfolyam. Ide a hallgatók nyolc általánossal, tehát már egy bizonyos alapműveltséggel iratkoznak be. Mégis, tovább tanulnak történelmet, földrajzot, magyart, számtant és aztán természetesen a fő tárgyakat: egészségvédelmet, takarmányozás-tant, baromfitenyésztést, állattenyésztést, növénytermesztést, állat- és növényegészségügyet és így tovább. A nagyüzemi gazdálkodás szempontjából mennyi hasznos, korszerű tudomány! Akik pedig elsajátítják, „csupán” egyszerű mezőgazdasági szakmunkásként térnek vissza a szövetkezetükbe, illetve 3 hónapi elméleti és kilenchónapi gyakorlati munkával három éven át arra törekednek, hogy méltón képviseljék az új típusú termelőszövetkezeti tagot, azt, akinek alaptudása és szemlélete is nagyüzemi. — így tájékoztattak bennünket a szabadkígyósi mezőgazdasági technikumban. Azt is mondták, hogy a mezőgazdasági szakmunkások, vagy közvetlenül „mezőgazdasági tanulók”, mivél szerződésben állnak a szövetkezettel, ahonnan jötték, s gyakorlati idejüket is ott töltik, nem állítódnak olyan probléma elé, mint például a magasabb végzettségűek, a két, meg négy esztendőt járt technikumosok, illetve azok né'nánya. Mikor mezőgazdaságunk, jelenlegi állapotában szinte sóvárogja, éhezi szakembereit, némely szövetkezet a mér említett okok miatt nem alkalmazza őket. Kénytelenek más megyében „szerencsét próbálni”. A technikum vezetősége tehetetlen ezekben az esetekben, ugyanis feladata nem a munkaközvetítés, hanem a tanítás. A tanácsok, elsősorban a járásiak tudnának rajtuk segíteni, illetve odahatni, hogy területük szakemberektől húzódozó szövetkezetei felismerjék igazi ér. deküket. Az orosházi járási tanács mezőgazdasági osztályán Kunos Rozália, járási főállattenyésztő azt mondja, hogy a mezőgazdasági szakiskolák végzettjei tele ambícióval jönnek vissza a járásba, s bizony akad, akire még sincs „szükség”. Említett is egy esetet, a kardoskúti Kossuth Tsz egyik tagjának a lányát, aki a mezőgazdasági technikum elvégzése után még egy évet Pécelen, baromfitenyésztő szakiskolán töl-Kolthay László százados úr, a a főnök keresztény valláserkölcsi alapon áll”. De Berenikét szeretni, emberszámba venni „individualizmus”, sőt „egocentrikus” viselkedés. Mégis úgy volna, ahogy András mondta? — Fed up! — torkig vagyak —, hallottam tőle már többször. Vagy Vándor Pityunak van igaza? Tiéfa az egész? —- ön visszatér régi alakulatához Dél-Karolinába — hallom az őrnagy hangját —, a további szolgálatát illetően ott nyer eligazítást. Leszerelése után a civil életben adódó esetleges nehézségek áthidalásához az erre illetékes katonai személyek segítségére lesznek. A teljes és legmesszebbmenő titoktartásra szigorú törvények kötelezik. Ezeknek megszegése— • Vince írt Veszprémből, építész unokatestvérem. „Élünk Bandikám, dolgozunk, tele van mind a két kezünk munkával. Nemcsak a tött és most ennyi szaktudással és lelkesedéssel nem kap munkahelyet. Ezek után ellátogattunk a tótkomiósi Viharsarok Tsz-be, mert úgy hallottuk, hogy ott egészséges módon fogják fel a tanulás, a képzés ügyét. Érkezésünk előtt nemrég távozott a járási tanács egyik munkatársa, Szvetlik János, aki azért járt itt, hogy közreműködjék 27 mezőgazdasági és 2 ipari tanulónak (kovács és kőműve) a Viharsarok Tsz-szel való szerződéskötésénél Bizony ez jóleső nyitány volt. Nyomban összedugtuk a fejünket Farkas Györggyel, a szövetkezet elnökével, meg egy igen régi vezetőségi taggal, Pipis János főkönyvelővel és Zsingor Mátyásné adminisztrátorral. A jelenlévők közül ők hárman voltak azok, akik szövetkezetük szakember -politikájának jó ismerői. Kertelés nélkül elmondták, hogy noha a vezetőség mindent elkövet e tekintetben, egyszerre nem megy minden. Például, ha majd a tehénállomány egy helyre kerül (férőhely kérdése), már szükség lesz iőállattenyésztőre. Jelenleg állatgondozó-brigádvezetői szint a legmagasabb náluk. Ide — gondolva a jövőre — szivesen állítanak be szakképzett fiatalt gyakornoknak. A kertészetet, a gyümölcsöst 70 holdról, nem is olyan sokára, 200 hóidra növelik. Oda is kell kertészeti szakember vezetőnek. Miknyán Mihály, ide, Tótkomlósra való fiatal most végezte a szabadkígyósi technikumot, jelentkezzék ő is, neki is jut megfelelő elfoglaltság az állattenyésztésben. Vagy itt van Keszelli Árpád esete. Édesapja a tsz rokkant-járadékosa. A fiú jó fejű. A viharsarkiak a kun. hegyesi mezőgazdasági technikumban taníttatják, mert kellenek nekik a szakkáderek! A tétkomlósiak példája is mutatja, hogy azok a termelőszövetkezetek, melyekben a nagyüzemi gazdálkodás eleven gyakorlat, egyszerűen képtelenek meglenni szakemberek nélkül. bányászoké. Felesegem ötödik éves a levelező tagozatom, jövőre már ő is többet keres, az a szándékunk, hogy ha sikerül, elmegyünk megnézni Rómát. Az építkezéseink jól haladnak, most...” Ezek otthon mind megbolondultak. Mindig a saját dolgaikkal traktálnak, mintha engem érdekelne. hogy új városnegyedet építenek, vagy hogy higanygőzlámpákkal világítják az átalakított színházat. Az én számomra nincs visszaút, fölöslegesen fárasztják magukat, hogy a honvágyamat élesztgessék. Frank Pollack meghívott a teaházba. Nem teát ittunk, hanem whiskyt és konyakot. Mindent ő fizetett. Ilyen se fordult még elő. Kicsit eláztunk. — Te kétszeres önkéntes — szorongatta a kezem elérzékemyülten —, ejtőernyős is vagy és a különleges alakulat tagja. Régóta tudom: Bátor a magyar, jó barát, igazi bajtárs. Bukarest (MTI) Az N. Sz. Hruscsov vezette szovjet párt- és kormányküldöttség egyhetes romániai látogatás után hétfőn reggel elutazott Bukarestből. A szovjet párt- és kormányküldöttség romániai tartózkodása során párt- és államközi tárgyalásokat folytatott a román párt és kormány képviselőivel és ötnapos vidéki körutat tett az országban. A látogatás befejezése után a két küldöttség vasárnap közös közleményt írt alá a megvitatott kérdésekről. A bukaresti baneasai repülőtéren a szovjet küldöttség tagjainak búcsúztatására megjelent Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke, London (MTI) Dean Rusk amerikai külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson Nagy-Britanniában tartózkodik, vasárnap, megérkezése után két órával Macmillan miniszterelnökkel tanácskozott. Az eszmecserén számos nemzetközi kérdés került szóba. Megvitatták Anglia csatlakozását az európai közös piachoz és a csatlakozás várható hatását a nukleáris stratégiára, a NATO-ra és a nemzetközi kereskedelemre. Hollandia (MTI) Holland közlemény alapján jelenti a Reuter, hogy indonéz ejtőernyősöket tettek partra Nyugat- Iriánban, Merauke város szomszédságában, az ausztráliai fennhatóság alatt lévő Pápua államtól körülbelül 65 kilométernyire. Merauke városában, amely Nyugat- Irián déli partján fekszik, a második világháború idején ausztráliai csapatok állomásoztak. A partra tett ejtőernyősök száma még nem ismeretes, most már — Ismeri Mr. Pollack Magyarországot? Nevén szólítottam, nem egészen világos, hogy mi a „sport és politikai” kiképző rangja — Dehogy ismerem — tiltakozott —, Közép-Európát nem. Nyugatot igen. A Maginot vonalnál, a Siegfried vonalnál, az Atlantifalnál harcoltam. — A Maginot és a Siegfried vonalnál? Oda hogyan kerültek amerikaiak? — Negyvennégyben — felelte —, invázió közben. Bizalmasan beszélgettünk. Frankban mór akkor dolgozott a szesz, amikor az asztalhoz ültünk. Attól kezdve nagy kortyokkal élesztgette a tüzet. — Ki Váradi? — kérdezte. Nem értettem. — Ki Váradi? — ismételte. — Magyar? — Magyar — feleltem. — Mi más volna? — Keresztény? Ezen sosem gondolkoztam. Honnan tudjam. Meg aztán.... Nálunk otthon... Fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak. — Engem ez egyáltalán nem érdekéi — mondtam. — Nem zsidó fiú? — firtatta. Meglepett a kérdés. Gheorg’ne Maurer, a Minisztertanács elnöke, valamint a Román Munkáspárt Politikai Bizottsága és Központi Bizottsága, az Államtanács és a kormány tagjai, Románia politikai és társadalmi életének vezetői. Ott voltak a Bukarestben akkreditált diplomáciai testületek vezetői. A repülőtéren a román főváros több tízezer dolgozója gyűlt össze, hogy elbúcsúzzék a szovjet vendégektől. A baneasai repülőtéren a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait Gheorghiu-Dej búcsúztatta, majd beszédére N. Sz. Hruscsov válaszolt. A küldöttség repülőgépe kilenc óra után néhány perccel emelkedett fel a kifutópályáról, s elindult Moszkva felé. (MTI) Ezt követően az amerikai külügyminiszter egy díszvacsorán vett részt, amelyet Lord Home külügyminiszter adott az amerikai vendég tiszteletére. Dean Rusk hétfőn az egész napot a brit külügyminisztériumban tölti. A tanácskozások központi kérdése: — Nagy Britannia csatlakozása a közös piachoz; Franciaország atomereje 1963-ban és 1964- ben. (Reuter, AP) az 1600 kilométer hosszúságú déli part öt pontján vannak indonéz ejtőernyős csoportok. Az új partraszállás helyére a hollandok megerősítéseket küldtek. A Reuter tudósítója szerint a terep adottságai folytán a hollandoknak rendkívül nehéz az ejtőernyős csoportokat „kitisztítani”. A harcot az is nehezíti, hogy ezen a vidéken körülbelül 4000 indonéziai származású lakos él, akik az ejtőernyősöket támogatják. (Reuter, MTI). — Mondtam, hogy nem tudom. Lehet... Rábámultam. Nem tudtam, hogy mit akar. — A boisevizmus likvidálta a vallásokat — mondta aztán elgondolkozva. — Azt nem mondhatnám — ellenkeztem. — Van templom? — Hát persze, hogy van. — Az oroszok milyenek? — kérdezte. — Maga nem tudja, Mr. Pollack? — Nem. Nem ismerek oroszokat. — Szövetségesek voltak a háborúban. — Persze — bólintott —, de nem találkoztam velük a fronton. Ezt nem is sajnálom. Nem kedvelem az oroszokat. — Én kicsi iskolás voltam, amikor az első tankjuk a falunkba érkezett — mondtam. — Borzalmas volt, ugye? — Nem. — Nem? Láttam, nagyon elképedt. Ittunk. Már a méregerős rizspálinkánál tartottunk. — Én akkor tízéves voltam — folytattam. — Tudja, hogy milyen Huszár Rezső Vadász Ferenc: 2o Az őadny u U szohíz Frank Pollack kérdezősködik Dean Rusk és Macmillan tanácskozása Újabb indonéz ejtőernyősök partraszállása Nyugat-lriánban
