Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

KÖRÖSTÁJ A NÉPÜJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE Túrán István: tPbáfy, éiíeíem! Kétség-hullámok tornyán a szivünk Parányi csónak, s messze még a part, Hová — mint ízes kenyérre vágyunk — Értelem-fárosz fénysugara hajt. Sötét a tenger, és mély az örvény, De túl az éjen — nézd csak! — Élet int; (Feszüljön izmunk, hogy megmaradjunk!) Ott szelíd béke csendje vár megintTM Száz halál vijjog, erőnk ha fogytán — S a csüggedönek hol van irgalom?TM Elemek járnak üvöltve kánkánt, De halld meg, Esz, mit annyi szív dalol! Hitünk ma Benned — szent, nagy megérzés. Mert él az Élet, s úr lesz mindenen!.., ölelni újra kitárja karját, S hogy arra tartsunk, szólj hát, Értelem! VNAA/WVW\AAAAA/WV\A,A/VWVWWW' Dénes János műterméből: TOKAJI PIAC AA^iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WVN^S Csikós Könyvek a Mára Könyvkiadónál Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb Emlékezés Karinthy Frigyesre születésének 75- évfordulóján Színválasztás Régi vágya volt Saliainak ?y új Skoda. Nincs ebben emmi különös, más közönsé­­es halandó is kapott ki­­talást Skoda-gépkocsira, sak egy kis türelem és pénz ellett hozzá. Sallainál megvolt mindkét eltétel. Pénz is, türelem is. » mivel e kettő adott esetben utót terem, Sallai nem kis egálommal vette kezébe az ■xpressz-ajánlott értesítést, melyben a Csepel Motorke­rékpár Nagykereskedelmi vállalat közli vele, hogy a >énzt befizetheti és jelzett tápon jöhet színt választani. Futott hát Sallai a postá­­a befizetni, azután a szűk ■égés papírokkal együtt a tagy nap fontosságának tel­es tudatában felült a pesti gyorsra. Nem is egyedül, ritte magával nejét, hadd segítsen a komoly művelet­iéi. Persze útközben nem be­széltek másról, csak a szín­­-ől. Lekonstatálták, hogy a fekete elegáns, de nem prak­tikus. A fehér divatos, de nagyon kényes. A meggy­­szinű szép, de abból már sok van. A kék' csúnya, és különben is olyan mint egy taxi. A piros csak nyárra va­ló, télen rikítóan hat. A ba­nánsárga kellemes, de éppen Csizekéknek van olyan, aki­ket ők nem szívlelhetnek ... Kelenföldön persze izga­tottan ugrottak ki a vonat­ból és taxiba vetették ma­gukat, hogy minél előbb be­hajózhassanak a jelentkezés színhelyéül megnevezett pet­róleum-kikötőbe. Ott azután győztek körül­nézni. Volt autó bőven. Csak egy dolog bántotta őket — »ok volt mindegyik színből. — Valami új színt, ami nincs még senkinek! — só­hajtotta Sallainé, de sajnos, új szín nem akadt. A sok válogatás után mé­gis kikötöttek egy halvány­kéknél, amit a vállalat em­bere nagyon ajánlott, s ami valóban csinosnak látszott. Az is mellette szólt választá­suknak, hogy ugyanilyen kék színt láttak már néhány orvos ismerősük birtokában. Szóval ha azoknak jó, akkor nekik is jó lesz. Vidám hangulatban vág­ták magukat újra taxiba és robogtak be a városba. Sal­lai úgy érezte, hogy a maga részéről megtett mindent, amit egy jó családapa meg­tehet Ezentúl autón viheti nejét és gyermekeit a Bala­tonra. Autón mehetnek majd Pestre is, ami lényegesen ke­vesebbe fog kerülni, mintha vonaton utaznának. Tehát önelégült mosollyal nyújtóz­kodott el a taxiban és arra gondolt, hogy nemsokára már ő ül a volán mellett. Igazán remek érzés lesz ... Ekkor azonban váratlanul belehasított gondolataiba egy panaszos hang. A felesége hangja. — Most jut eszembe .. . Borzasztó! — szólt bájos ne­je kétségbeesetten. — A kék Skodához sürgősen csi­náltatnom kell egy kék kosz­tümöt! — és majdnem sírva tette hozzá; — Az az undok Csizekné is az autójuk sze­rint öltözik! Szabó Ibolya Thury Zsuzsa új regényé­vel indul a Móra tizenhárom éven felülieknek szánt Csíkos Könyvek sorozata. A Pettyes Könyvek nagy sikere indítot­ta arra a kiadót, hogy e nép­szerű sorozatot a kisebbek­nek fenntartva, speciálisan kamaszoknak szóló sorozatot indítson. Ez a tény ad nyo­matékor ennek a kedves könyvnek. A történet maga egyszerű és hatásos. Egy tragikusan elpusztuló kis család lánykája, Sárik Ildikó, felnőve keresni kezdi emlé­kezetéből kiesett gyermek-, korának nyomait. A véletlen úgy hozza, hogy abba a fiú­ba szeret bele, akinek szülei segítettek Sárikákon egykor, 1944-ben. A boldog házas­ság tesz pontot az örök-egy romantikus gondolat után, amely ott bujkál a mai té ma kulisszái mögött. Thury Zsuzsa regényén megfigyel­hetjük az utolsó évek írói szemléletének módosulását. Hősei már nem tökéletesek, de gyengéiken átsüt az, hogy valamennyien becsüle­tes, derék emberek. Az ifjú­ság ábrázolása is hitelesebb, azaz őszintébb. Figyeljük csak meg a regény olvasása köziben, mennyire nyíltab­ban, árnyaltabban szól most Thury Zsuzsa a két nem vi­szonyáról. A tűzpiros üveg­gömb nem emelkedik ugyan az átlagos ifjúsági könyvek fölé, de vannak részel, olda­lai. amelyeket önfeledten, élvezettel olvasunk és nem­csak a fiataloknak, hanem a felnőtteknek is ajánlhatjuk. HA ÉLNE, most lenne 75 éves. Dehát nem ól? — kér­dem magamtól én is csodál­kozva, akárcsak negyedszá­zada Babits Mihály, a hald­iáira írt remek nekrológjá­ban. ö, a melegszívű barát e én a mai napig hűséges ol­vasó egyek vagyunk az író örök életének hitében. Ka­rinthy nem halt meg 1938- ban, csak a teste foszlott semmivé az elmúlt évtizedek alatt. Ha fukar perceimben kezembe vehetem könyvei­nek valamelyikét, ma Is ugyanazzal a friss izgalom­mal olvasom minden sorát, mint amikor élt s ezzel bizo­nyára még milliók vannak így, mert művei egyre újabb és újabb kiadásokban je­lennek meg s egyre mélyebb a megértés, amely ezerarcú írói művészetét értékeli és élvezi. írói pályája ezelőtt ötven évvel az „ügy írtok ti” c. irodalmi torzképgyűjtemény­­nyel indult s az ,,Utazás a koponyám körül” c. lélegzet­fojtó regényével zárult le. E két mű között reklámszö­vegtől a drámákig szinte miniden műfaj feledhetetlen kaleidoszkópja ragyog, hogy a kor legérdekesebb, legéle­sebb szemű írójának vélemé­nyét megvilágítsa kora társa­dalmáról és irodalmáról. FÉL ÉVSZAZAD rengeteg vihara sem tudta emlékeimet elhalványítani, amelyekkel Karinthy pályáját végigkí­sértem. Fülembe cseng még ma te félország harsogó ka­caja, mellyel az „így írtok ti”-t fogadta, az etezörnye­­dés, amely halálos betegsé­gét tudomásul vette s a bol­dog fellélegzés, amely a stockholmi műtét után újra a régi fényében mutatta be zsenialitását, „Utazás a ko-' ponyám körül” c. utolsó na­gyobb alkotásiáinak megjele­nésekor. Amilyen országos sikert hozott neki az „Így írtok ti”, annyira lenézte később ezt a gyűjteményét. Ez tud­niillik örökre humoristává bé­lyegezte a lényegében egyál­talán nem ilyen profilú írót, aki halálos komolysággal iparkodott megkeresni a cím­szavakat, ama nagy enciklo­pédiához, melyet élete főmű­­vének tekintett még akkor is, amikor világos volt előtte, hogy ezt soha megírni nem fogja. Olvasói mindenen nevetni akartak, amit csak leírt, s nyilván úgy érezte magát, mint „Cirkusz” c. novellájának hőse, a szeren­csétlen hegedűművész, aki­nek játékát senki 6em hall­gatta meg addig, míg bohóc­­ruhában, kifestett arccal nem mászott fel a cirkuszban egy több méteres rúd tetejére, ahol végre elövehette zene­szerszámát s az öt hiátbor­­zongva bámuló közönségnek eljátszotta azt a dallamot, ami évek óta ott zsongott a szívében. Az előbb a komoly­ságáról beszéltem, így hát ide térek vissza. Ha humo­ristává tette te közönsége, ez a humor nem felszínes so­ha, nem csupán a nyelvi le­hetőségeket nevettető mó­don kihasználó élcelődés (bár a szójátékoknak is utolérhe­tetlen mestere volt), hanem a látásmód1, a világnézet mé­lyeiből feltörő filozófiai hu­mor. Mi a Kairinthy-filozófia lé­nyege? Az a belső vívódás, hogy vajon vannak-e ember­életünknek olyan változhatat­­lan értékei, ab6zolutumai, amelyek soha el nem romió pillérei egész emberi létünk­nek, avagy ilyen értékek nin­csenek, minden amiben hit­tünk és hiszünk, relatív érté­kű, függvénye térnek és idő­nek. AZ IRODALOMTUDO­MÁNY ma „így írtok ti” c. gyűjteményét elsősorban kri­tikai jellegűnek tekinti. Azt tanítja, hogy benne egy nagy műveltségű író meglát­ta írótánsai modorosságát s azt nagyszerű érzékkel kari­­kirozta. Pedig e zagyvának látszó kis írások mögött sú­lyos művészi problémák te lappanganak. Karinthy az írói alkotásban is az ab6zoiu­­tumot kereste. Mi örök egy versben vagy prózai műben? Mi benne a változhatatlan ér­ték? A tartalom-e vagy a forma? A nyelv, a szín, a rit­mus, a hangulat? Ennek el­döntése érdekében kiemelte a formából a tartalmat, más hangulatot árasztott el a té­mán, más rím és ritmus­­orchesztert szerelt egy vers­re, túlfeszítette egy fokkal a pátoszt, tovább fokozta az egyszerűséget, romantikát öntött a verista témára és fordítva s élesen figyelte: megmaradd remekműnek ezután is az író alkotása. Ha elolvassuk e kis remekeit, magunk is rájövünk, amire rájött: bizony e művészi esz­közök teljesen relatív érté­kűek. Karinthy azonban nemcsak az irodalom, hanem a társa­dalom jelenségeit is a bölcs fölényével figyelte. Élvezet­tel vette észre az emberi ter­mészet fonákságait, látta, hogyan szeretnék magukat abszolútokká emelni a rela­tív értékek 6 egész sor re­mek szatírában örökítette meg tapasztalatait. Ezeknek a szatíráknak modem ízt ad az író lelkében vonagló szkepszis. Gyötörte a gondo­lat: hátha az ő élvező fölé­nye is csak egy ki tudja há­nyadik szempont nem jobb azoknál, amelyeket kineve­tett. Modernségüket kettős hiány adja: egyrészt érzi, hogy az ostorozott hibáktól ö sem mentes, másrészt nem ad egyikben sem erkölcsi út­mutatást az olvasónak. Minői­két fogyatékosság tompítja a szatírák élét, de emberi közelségbe hozza őt hoz­zánk. Szívünkbe fogadjuk az írót, aki nem jobb, mint mi, de szeretne jobbá lenni és minket te jobbakká tenni. NEM LÉVÉN etikai rend­szere, amit olvasójára erő­szakolni akarna, hol erről, hol arról a megfigyeléséről ír. Keresi az olyan bizonyos­ságot, amely mindig és min­denütt érvényes igazságokra világít reá. Ennek megtoló (ása érdekében kilép egyé­nisége és embervolta bilin­cseiből. Az őrület és az álom a legkedvesebb területei, mert ezekben a legkönnyebb újraértékelni a fizikai lét jelenségeit. Effajta novellái­ban kiderül, hogy amiről éb­ren azt hitte: ez örök, igaz, vagy, 6zép, bizony az álmá­ban mind múlandó, téves és csúnya. Friss szemszögért „Mennyei riport” c. regé­nyében még a másvilágra te elkalandozik. A regény arra a kérdésre ad választ, ho­gyan változnának a földi élet értékei, ha a három dimen­zión túlról nézhetnek őket. Több remek novellában írja meg, mi minden történnék, ha a lehetetlen egyszer le­hetővé válnék. Ezt a terré­numot még az őrületnél és álomnál is jobban szereti. Elég csak nehány kiemelke­dő alkotására utalnom. „Hol­nap reggel” c. drámája ar­ra az elképzelésre épül, ml lenne, ha az ember nem fél­ne a haláltól. „Az ezerarcú lélek ilegendája” c. novellá­ja pedig arra, mi lenne, ha valakinek megadatnék a lé­lek halhatatlansága. „Utazás Faremidóban” c. regénye azt a különös gondolatot dol­gozza ki, hogy az emberi lét csak betegség s az emiber betegsége csupán a Földnek. Van azonban két olyan prob­lémaköre, amelyekhez több­ször visszatér 6 amelyekben nem gyötri a relativitás gon­dolata. Egyik a nő, a másik a háború. A nőkérdésben pesszimista a szemlélete: a nőt rossznak, a férfit sze­rencsétlennek tartja. Capilla­­ria című regénye sikeres kí­sérlet annak bizonyítására, hogy a kapitalista társada­lomban a nőnek sikerült a férfit akarat nélküli rabszol­gájává nyomorítania s magát az élet minden terhétől men­tesítenie. A háborút, mint a töm egek értelem el lenes me­rényletét, a leghatározottab­ban elítélte. Egész kötetet kitevő háborúellenes írásai csak az efsö világháború be­fejeződése után jelenhettek meg „Krisztus vagy Barab­­bás” címen. KARINTHY írt verseket Is, de ezek nem tettek akkora hatást olvasóira, mint a pró­zája. Pedig nincs egyetlen Karinthy-vers sem. amely­nek ne lenne valami feledhe­tetlen gondolati magva. Ba­bits egyenesen azt írta róla, mint költőről, hogy irodal­munkat a legszebb lírai ver­sek egynehiányával ajándé­kozta meg, amelyek magyar nyelven íródtak. Ha most záradékul meg akarj-uk állapítani jelentősé­gét irodalmunk történetében, akkor ezt két vonalon kell végeznünk. Jelentősége első­sorban a novella műfajának továbbfejlesztésében van, amely töprengő, hitetlenke­dő lelkének legjobban meg­felelő műforma volt. Nagy terjedelmű, kiegyensúlyozott munkái nincsenek, mert ezekhez egyféle hangulat és hit kellenek. Az ő igazi tere az ötlet, a vázlat volt. hozzá a novella illett legjobban. És ez a szó etymologiai értel­mében is igaz, mert minden írásából valami novum, va­lami eddig soha nem hallott gondolat villan ki. Ezzel új életet öntött a már-már kiélt műformába. Másodsorban a benne je­lentkező erkölcsi értéket kell hangsúlyoznom, hiszen né­pünknek egy évezreden át a költők és írók voltak beteg­ségében gyógyítói, küzdel­meiben vezetői. S ha ö nem is való ama nagy tanítómes­terek közül, akiknek szavait hallva megújhődik a lélek, nem megvetendő érdeme, hogy a század első harmadá­nak embereiben tátongó sza­kadékokat ö mutatta meg leghatásosabban és legtöbb oldalról. Fiilöp Karoly Hatvani Dániel: Világos beszéd mindazt mi ósdi megvetem ami az eszmét gúzsbakötve nyafog a szűz liliomokról s ha dalol is csak nyöszörögve settenkedik az életünk teremtő dolgai között minden ízében új és harcos kiállás kell, hogy a ködök tikkadt mocsarát lecsapoljuk s frissüljenek az agyvelők hogy a világos beszéd zengjen szónoklatoknál érthetőbb ezért kiabálok dübörgők s ha netán elfáradna hangom segítsetek érctorkú költők túlkiáltani minden rosszon

Next

/
Oldalképek
Tartalom