Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
1962. június 24. 3 Vasár nap Aratásra készülnek a békéscsabai Kossuth Tsz-ben A békéscsabai Kossuth Tsz 800 holdas kalászosát tavaly ősszel elsőként vetették el a megyében. A jó talaj előkészítésen és művelésen kívül ennek tulajdonítják, hogy a szárazság ellenére is, viszonylag jó termésre — búzából 11,57, őszi árpából 14,40 q holdanként! termésre számítanak óvatos becsléssel. A sikeres aratásért minden „fegyverforgató embert csatarendbe állítanak'’. A gabonát túlnyomó részben a helyi gépállomás kombájnjai és aratógépei takarítják be, de mintegy száz családtag is segít majd, gyűjti a kévéket keresztekbe az aratógépek nyomában. Gondoltak az esetleges esőzésekre, a netáni nedves gabona tárolására és szárítására előkészítik a szövetkezeti tanyák és istállók padlásait is. Három munkacsapatot jelöltek ki a cséplőgépekhez. Ha nem lesz eső, akkor a termés nagy részét mindjárt a cséplést követően beszállítják a Terményforgalmi Vállalathoz, másik részét, a természetbeni járandóságot pedig közvetlenül a kombájn-szérűnél és a cséplőgépeknél kiadják a szövetkezet mintegy ötszáz tagjának. Ezzel mentesülnek a raktározási gondoktól, mert így csak a vetőmagot és a tartalék-gabonát kell tárolniuk. A szövetkezet ereje - a tagok fegyelme J/esztön. az Aranykalász Tsz közgyűlésén a vezetőség határozati javaslatára — miután azt a közgyűlés nagy többsége elfogadta, de néhány embernek nem tetszett —, eként tett dohogva megjegyzést az egyik gazda: „Na tessék! Ez a szövetkezeti demokrácia?” Nem egy esetben hall hasonló megjegyzéseket az ember, különösen ott, ahol a fegyelem megszilárdítására, a szövetkezeti élet normáinak betartására hoznak helyes intézkedéseket. Nos aligha akad olyan parasztember, aki ne hallott volna a szövetkezeti demokráciáról. Sőt számtalan he«# Nem különleges emberek f » A versenymozgalom, a jobb, a többért való küzdelem hajtása volt a Kötöttárugyár első szocialista brigádja. 1959-ben alakult meg a „bunda-blokk” 13 dolgozójából, Rigó Jánosné vezetésével. Akkor még a munkafegyelem, a munkaidő jobb kihasználása, a minőségi munka volt a céljuk. Ezeket megvalósították. Ma már nem okoz gondot ez a régi probléma. Késés nincs, termelési tervüket jóval 100 százalék fölött teljesítik, és a társadalmi ellenőrzésük kiküszöböli a minőségi romlást. Nem gyártanak hibás árut. A brigád ma már magasabb célok felé halad. Nem különleges emberek ők, olyanok, mint a többi néhány száz az üzemen belül, vagy a néhány százezer az ország minden részén. Nők, dolgos, becsületes lányok, asszonyok. Annyiban azért mégis mások, hogy ők akarnak szocialista emberré válni Egymást segítik, formálják úgy, mint ahogy az anyagot alakítják at szorgalmas kezeikkel. Persze ez a „másik” sokkal nehezebb. Az emberek formálása lassabban halad, de ez évben újra megvédték a szocialista címet. Az első nagy eredményük a munka, a szakmai továbbképzés területén született meg. Elhatározták, hogy a brigád minden tagja a blokk minden speciálgópén megtanul dolgozni. Nagy jelentőségű ez az elhatározás nemcsak az egyén, hanem a termelés szempontjából is. Az esetleges — munka követelte — átállások ma már nem okoznak keresetcsökkenést, vagy zökkenőt a munka megszokott és egyre kedvesebbé váló ritmusában. Ma már .a brigád minden tagja egyformán kezeli a blokk speciálgépeit. A másik nagy eredmény az emberi hibák, fogyatékosságok felszámolásénak útja. Ennék is hatalmas távlatai vannak előttük. De a szocialista emberré válás útján jól indultak el. Az első lépések egyike volt, hogy közösen segítenek azoknak, akiknek nehezebb a teher. A brigád — ma már — 17 tagja között 14 asszony van, akiknek a háztartás, a család, a gyermek, a napi gondok nehezítik meg sokszor az üzemben eltöltött időt is. A kol-Igy hívják hazájukat a bennszülöttek. Kár szépíteni. A japán parasztokat elűztük földjükről — már több mint negyvenezer hektár szántóföldből csináltunk gyakorlóteret —, a halászokat eltiltottuk a tengertől... Átkot szórnak ránk, akik leparancsoltuk mindenhonnan a japán zászlót és a csillagos lobogóikat tettük a helyükbe, akik drótakadályokkal és őrszemekkel raktuk tele ezt a szigetet. Szabad világ ... Itt a tuberkulózis és malária tizedeli a lakosságot. Négyezer emberre egyetlen orvos jut Berenike is megerősítette, alig kétszáz orvos él Okinawán. Amikor nemrégiben az a léglökéses Super Sabre rázuhant egy iskolára — sok japán gyermek meghalt —, a szülők százdolláros „kártérítést” kértek, de csak öt dollárt kaptak egy-egy áldozatért. A sziget legfőbb kiviteli cikke az ócskavas. Éjszakánként bombahüvelyt, patront szednek gyakorlótereinkről a gyerekek... Pityu nem volt őszinte. Egyébként is mostanában mindenre ezt mondja: fun. Mindent tréfának tart. rossz tréfának. Már régen nem láttam nevetni. És András? — Baj van cimbora — mondom neki —, nagyon szertartásosak. Donlan előállít valamilyen ezredkihallgatásra. — A főnök műve — feleli és a vállát vonogatja. — Nem kellett volna ujjat húzni vele. Hideg zuhany. — Ujjat húzni? Mivel? — kérdem. — Berenike — morogja, s már egyáltalán nem tudom, hogy kivel is húztam ujjat voltaképpen, a főnökkel-e vagy vele, akit a barátomnak hittem. Eh, mindegy... — őrnagy úr, Sínké Gábor, az Egyesült Államok Hadserege Különleges Hadviselési Egységének önkéntese, parancsára megjelentem. Hellyel és cigarettával kínál, j Egy piros Pali Mall-t nyújt felém. í Eszembe jut: az American Tobacco és a Reynolds Tobacco USA-monopóliumok, a szigeten termelt dohányból, sok millió doboz Philip Morris-t gyártanak. — Köszönöm — hárítom el —, ha megengedi, pipázom. — Igen, igen — bólint. — Tessék. És katonásan, rövid mondatokban összefoglalja eddigi pályafutásomat. Újra hallom Norris kapitány szavait. Ö volt az, aki a harmadik hadosztálynál lehetetlenné tett. „Humanista beállítottságú, széplélek... Gyenge idegrendszer, a testi felépitettsége sem a legideálisabb a rendkívüli megerőltetést igénylő esetleges gerilla-szolgálathoz” — sorolja az őrnagy valamennyi „jó tulajdonságomat”. „Individualista és némileg egocentrikus...” — folytatja. — Thank you! — bukik ki belőlem a tiltakozás szándéka, de J. M. Norton egy kézmozdulatából megértettem, hogy értelmetlen dolog volna ellentmondani. (Folytatjuk) lektív segítés szép példája volt, amikor az egyik négygyermekes anyának segítettek pénzzel, ruhával, de ami a legfontosabb, szocialista szívvel. Ez a segítés nem megalázó, hanem felemelő volt. Ez egyike már a tudatában szocialistává váló emberek megnyilvánulásainak. Csak bátran tovább ezen az úton! Ma mér megértik azt is, hogy sűrűbben kell át- és átállni újabb cikkekre, pedig ezzel is sok baj volt korábban. Ma már nem divatos közöttük az összesúgás, de az sem, amit a nők általában úgy fejeznek ki, hogy „megint velem foglalkoztak”. Változnak, formálódnak, tökéletesednek a Hámán Kató szocialista brigád tagjai. Hosszú volt az út, de a brigádnapló kilométerkőként jelzi ennek minden állomását. Nem csináltak ök „üzemrengető” dolgot, csak élnek, dolgoznak és haladnak a szocialistává válás útján, tudatosan, akarva. Három év áll mögöttük. Az emberek átformálására oly kévés ez az idő, azért szépek, becsülendők az eredményeik. Azóta mások is elindultak A Kötöttárugyárban négy brigád szerezte meg a szocialista címet, a pártkongresszus tiszteletére újabb két brigád tűzte maga elé ezt a felemelő célt. Ez, ha nem is az ő érdemük, de az üzemben ők voltak az elsők. Az ő példájuk és eredményeik nyomán születhettek meg a többiek. A kötöttárugyárban széleskörű munkaverseny van, csaknem háromszáz dolgozó között. Ez az állandóan értékelt, segített versenyláz, az az egészséges talaj, amelyen a szocialista brigádok „teremnek”. A példáért nem kell messze menni. A Hámán Kató-brigád ezt az utat könnyebbé teheti és teszi a többiek számára is. Ennek a mozgalomnak, amelynek legfőbb terméke a jobb, a tökéletesebb, a szocialista tudattál rendelkező ember, jó talaja van a Kötöttárugyárban. K—k. lyen nemcsak hallásból tudják, hanem annak helyes értelmezése és betartása áldásaként egyre izmosodnak, gazdagodnak ezek a közösségek. Az is igaz, hogy a példaként említett szövetkezetben, s különösen a néhány éve alakult közös gazdaságok egynémelyikében még nem látják világosan ennek valódi tartalmát. Nem is egyszerű, hanem összetett dolog ez. Kezdetben egyesek hajlamosak rá, hogy a szövetkezeti demokráciának csak az egyik oldalát tartsák számon. Nevezetesen azt, hogy a vezetőség a tagokkal mindig egyetértésben dolgozzék, azok megkérdezésével döntsön fontos ügyekben, s a közösség legfőbb fórumán adjon módot minden tagnak arra, hogy véleményét szabadon kifejthesse. Mindez valóban múlhatatlan feltétele a szövetkezeti demokráciának. Ezt annál inkább hangsúlyozni kell, mert bizony még megesik egy-egy helyen, hogy hónapokon át nem tartanak közgyűléseket. Mi más ez, mint a tagok jogainak megsértése, a közügyekből való kizárása, a szövetkezeti demokrácia megnyirbálása. Hisz az egyetértés és az együttműködés a vezetőség és a tagok között, táplálja azt a tudatot, hogy minden tag gazdája a szövetkezetnek. Ehhez viszont feltételek is kellenek, a jogok gyakorlásának feltételei. Mert eredményes, odaadó munkát csak attól a tagtól lehet várni, aki tudja, érzi a közösség céljait, s valóban gazda módjára hordozza a közös gazdaság minden gondját. f)e a szilárd fegyelem megkövetelése, vagy néha egyeseknek nem tetsző, de a közösség és az egyén érdekét figyelembe vevő intézkedés nem mond ellent a szövetkezeti demokráciának. El. képzelhető-e például, hogy a tszelnök minden utasítását azon melegében megvitassák, és csak akkor hajtsák végre azokat, ha azzal mindenki vagy legalábbis a kétharmad többség egyetért? Ez járhatatlan út, hiszen akkor csak tanakodásból állna a szövetkezet élete, és semmire sem haladna a munka. Az elnöknek, a vezetőségnek kötelességszerűen a közgyűlési határozatok szellemében kell irányítani a munkát. S ha a tagok ügy látják, hogy eltérnek a közös döntés szellemétől, akkor határozottan tegyék szóvá ezt a legközelebbi közgyűlésen, bírálják érte az elnököt vagy a vezetőséget, követeljék, hogy a határozat szerint dolgozzanak. Ez az eljárás felel meg a szövetkezeti demokrácia követelményének, s nem a szüntelen vitatkozás a kiadott intézkedések felett. A szövetkezeti demokrácia tehát egyformán biztosít jogot tagnak és vezetőnek, de a közös cél megvalósítása egyformán követeli a fegyelmet is. Nos egyesek a szövetkezeti demokráciára hivatkozva bizony sokszor sutba dobják a fegyelmet. Békésszentandráson amikor kapálásra hívták az egyik tagot, ezt felelte: „Akkor kapálok, amikor akarok, elvégre szövetkezeti demokrácia van!” Szép kis demokrácia! Találkozunk még olyanokkal is, akik a közgyűlést nagyra becsülik, de az ott hozott határozatokból csak a nekik tetszőt válogatják ki, csak ezeket hajtják végre. Ha mulasztásaikért kérdőre vonják őket. akkor azzal érvelnek: „Mi tartózkodtunk a szavazástól, nem tartjuk magunkra nézve kötelezőnek”. Megannyi félreértése, sokszor félremagyarázása „nyakatekerése” ez a szövetkezeti demokráciának. Épp ezért hangsúlyozottan kell mondanunk: a közgyűlésen a szövetkezet életének minden fontos kérdését meg kell vitatni, részletesen, sokoldalúan mindenkit meghallgatni, aki véleményét akarja nyilvánítani. De a hozott határozat — ha azt a többség elfogadja — kivétel nélkül minden tagra kötelező, azokra is, akik ellene szavaztak. ^okszor megtörténik az is, hogy amikor a tsz vezetősége egy jól átgondolt, a közös érdekeit helyesen szolgáló javaslatot terjeszt a közgyűlés elé, ott feláll egy-két „nagybeszédű” ember. ellenkezik, mellékvágányra téríti á fontos ügyet, és szóhoz sem hagyja jutni a többieket. A még járatlan, tétova vezetőség pedig a hangos szóra megriad, enged a „nagy hangnak”, nem apellál a többségre, hanem bátortalanul visszavonul, nehogy „sérelem érje a szövetkezeti demokráciát”. Ámde a tsz-ben a tagság a gazda és a szövetkezet ereje: a szövetkezet fegyelme. A fegyelmet pedig mindenkinél élesebb, erélyesebb hangon követelik azok a tagok, akik mindennap rendszeresen és szorgalmasan részt vesznek a közös munkában. Nincs az a vezető, aki annyit bosszankodna a dologidőben piacozók, kocsmázék. kimaradozók felelőtlensége és fegyelmezetlensége miatt, mint az a becsületes tsz-tag. aki a közöst a magáénak, s a közös munkát boldogulása fő forrásának tekinti. Az ilyen tagok eleget „szentségeinek”, folyton arra szorítják a vezetőségét, hogy tartson rendet, erélyesen követelje meg a fegyelmet a rendbontóktól is. Nem sérti hát a szövetkezeti demokráciát, hanem éppen annak szellemében cselekszik a vezetőség, ha szót fogad ilyen esetben a többségnek, s arra támaszkodik a íegyelmezetlenkedők elleni fellépésben. Jlyen az érem két oldala, így függ össze a tsz-demokrácia a fegyelem szilárdításával. Ahol helyesen értelmezik és alkalmazzák. ott hatalmas lendítőerő ez, mert egyre jobban a szövetkezet gazdáinak vallják magukat az emberek, s e tudatban szabják meg gondolataikat, tetteiket. Deák Gyula Nagyszabású nyári divatbemutató Békéscsabán a Békéscsabai Textilfeldolgozó Ktsz rendezésében 1962. június 30-án délután 4 órai kezdettel a Csaba Szálló télikertjében fővárosi vendégművészek felléptével. A bemutatón fellépnek: Gena Pruss, Róbert Frigyes, Váradi Zsuzsa és Vécsei Ernő Jegyek elővételben kaphatók a ktsz-ek méretes 'részlegeinél. 359
