Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-20 / 142. szám

1362. június 20. 4 Szerda A gyulai Erkel művelődési otthon nyáron sem tétlen HATALMAS FENYŐK, árnyat adó platánfák karéjában van a gyulaiak közművelődési hajléka. A jó levegőjű, festői környezet­ben gyerekkocsit toló mamák, játszadozó apróságok, padokon pihenő öregek, s az árnyas sétá­nyokon andalgó párok az igazo­lód annak, hogy itt a park „sze­zonja”. Vajon ez az életteliség bent, az épületben megszűnik? A régi gya­korlat szerint ugyanis igy „kelle­ne” lennie; télen és általában zord időben a művelődési otthon az elevenség, a mozgás kulturális góca, de nyáron a némaság ver benne tanyát — Mi fittyet hányunk ennek a régi, számunkra elavult gyakor­latnak. Már a múlt esztendőben hadat üzentünk az uborkaszezon­nak — mondja Szilágyi L/ajos, az Erkel művelődési otthon művé­szeti vezetője, aki a kulturális tanfolyamon lévő és visszatérte után a városi tanács művelődés­­ügyi osztályán lehorgonyzó igaz­gató helyett „viszi az ügyeket”. Széles mozdulattal mutat egy, a falra függesztett hatalmas táblá­zatra. — Ez a mi nyári „haditer­vünk”. Egyébként a június, július, augusztusi tennivalókat a műve­lődési otthon előzőleg megbeszél­te a városi pártbizottsággal és a , tanáccsal, közvetlenebbül a mű­velődésügyi osztállyal. A múlt ; nyáron is így volt. Nem vártunk megyei vagy minisztériumi bízta- , tásra, hanem öntevékenyen neki­vágtunk a dolognak. Valamit azonban M kell hangsúlyozni; a , nyári munkánk formailag külön­bözik a többi évszakétól. Nincs annyira zárt jellege, ami magától értetődő. Például programunk egy részét a kastélykerti szabad­téri színpadon rendezzük. Általá­ban többet mozgunk, többet tevé­kenykedünk a szabadban a nyári lehetőségeknek megfelelően. A művészeti vezető a falitáblá­hoz lép és sorolni kezdi a főbb eseményeket: — A MÚLT HÉT CSÜTÖRTÖ­KÉN lépett fel a Magyar Nép­hadsereg Vörös Csillag Érdem­renddel kitüntetett-művészegyüt- : tese, nagy sikerrel. Programunk változatos. Itt van az első gyulai nyári eszperantó szabadegyetem, melynek az országos szövetséggel < egyetértésben a megyei eszperan­tó bizottság s a városi tanács a gazdája ugyan, de amelynek szer­vezésében és az eszperantó kiál­lítás rendezésében az Erkel Fe­renc művelődési otthon is részes, annál inkább, hiszen eszperantó szakkörünk is van. Előzőleg — június 3-án — városunkban „me­gyei” orvoskongresszus volt, mely­re azonban az ország minden ré­széből jöttek szakemberek. Eh­hez kapcsolódón a művelődési otthonban egészségügyi ankétot tartottunk. A pártbizottság, a vá­rosi tanács és a Hazafias Népfront szervezésében országos kertészeti találkozót is rendeztek nálunk. Június még hátralévő részében, majd pedig július és augusztus hónapokban ellátogat ide a Jókai Színház a tájelőadásaival, az Országos Rendező Iroda hangver­senyekkel és esztrád-műsorákkal. Lesz könnyűzenei fesztivál az ízléses tánc propagandájaként. Ezen részt vesznek az ország min­den számottévő művelődési há­zának zenekarai és klubtáncosai. A megmozdulás három napos, melyre már eddig is 16 zenekar nevezett. Szabadtéri zenés fejtörő is lesz, melyen ismert művészek lépnek fel, s a közönségnek elme­sélik, miként kerültek művészpá­lyára Szerepel még a nyári prog­ramban természetesen az Erkel művelődési otthon szimfonikus zenekara és énekegyüttese. Ter­vünk az is, hogy az operaház fia­tal, tehetséges, de még „nem fu­tó” művészei közül meghívunk néhányat, s ez kölcsönösen, mind­annyiunk javára válik majd. Megköszönve a tájékoztatást, aziránt érdeklődünk, hogy a nyári időszakban mi történik a szakkörökkel? Csappan-e az ér­deklődés és van-e ezen a terüle­ten egyáltalán élet ilyenkor? Színjátszóink most pihen­nek — hangzik a válasz —, de a képzőművészeti, az eszperantó-, a foto-, modellező-, barkácsoló-, szabás-varrás- és méhész-szakkör zavartalanul működik tovább. A Szigeti Zoltán koreográfusunk ál­tal vezetett, ismert népi tánc­­együttesünk sem tétlenkedik. A Román Kultúrszövetség kezde­ményezésére a megye négy köz­ségébe látogatnak teljes műsoruk­kal, s az énekkarral együtt ven­dégszerepeinek majd ifjúságii nyári táborokban a megyén kí­vül is. NYÍLIK AZ AJTÖ, dr. Némedi Endre, a művelődési otthon tő­szomszédságában lévő járási könyvtár vezetője lép be. Nem sokat kell beszélni arról, hogy mi a szóban forgó téma. Mint a városi pártbizottság művelődési bizottságának tagja, maga is egyik mozgatója a nyári kulturá­lis tevékenységnek. Nyomban ar­ra terelődik a beszéd, hogy a könyvtár milyen módon és mér­tékben veheti ki részét a feladat­ból. Állandó segítésként már rég­óta ellátja a művelődési otthon szakköreit bel- és külföldi szak­lapokkal és egyéb szakanyaggal. Például a fényképészek egyaránt olvashatják a magyar Foto című folyóiratot, a német Fotofallter-t és így tovább. A méhészeket nemcsak a Méhész című lappal, hanem szakismereti filmekkel is segíti. Amit most meg szeretné­nek valósítani — sőt jó lenne, ha már valóságként üdvözölhetnénk — a strandkönyvtár. Jártak Sze­geden, a Somogyi könyvtárban, ahonnan jó tapasztalatokat sze­rezhettek ebben az irányban, hi­szen ott már régóta működik a tiszai strandon könyvtár. A gyu­lai városi tanács részéről nagy a segítő szándék. Már arról is szó volt, hogy naponta kölcsönözné­nek. Ez a látszólag egyszerű kér­dés nem is olyan egyszerű, hiszen a könyvtár jelenlegi személyzeti létszámával számolhatnak csu­pán, holott azt maga a járási tennivaló is teljesen leköti. Akórmint van, mindenképpen, azzal a jóleső érzéssel távozunk Gyuláról, hogy a népművelés ot­tani felelősei nem hajlandók el­ismerni a nyarat holt-idénynek. Sok mindent tehetnek és tesznek ennek érdekében, de a legfonto­sabbat megcselekedték: példamu­tató módon álltak az ügy élére! Huszár Rezső Mezőgazdasági szakember-képzés két füzesgyarmati tsz-ben A szabadkígyósi mezőgazdasági technikumnak — többek közt —• Füzesgyarmaton is vannak úgy­nevezett „kihelyezett Osztályai”. Az egyik ilyen az Aranykalász Termelőszövetkezetben működik és növénytermesztési szakágú, míg a másik állattenyésztési szak­ágat ölel fel, s a Vörös Csillag Tsz-ben van. A szakmát minden­kor a termelőüzem határozza meg A két füzesgyarmati tsz például megegyezett, hogy kölcsö­nösen járatnak mindkét szakágba tanulókat, s ezáltal elérik, hogy mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztés vonalán egyaránt szakemberekhez jutnak. A pedagógiailag leghelyesebb módszer — mely a közeljövőben talán már meg is valósul — az, amikor a diákok mezőgazdasági szakképzése maradéktalanul ma­gában a technikumban történik, nem pedig kihelyezéssel. Az előb­bi esetben ugyanis a tanárok, a szertári eszközök, s a kollektív nevelés egyéb fontos feltételei egyetlen helyen találhatók, s ez a tanítás szempontjából mindenkép­pen előnyös. Á Mezőhegyes« Cukorgyár keres jő írású, adminisztrációs gyakorlattal rendelkező, büntetlen előéletű, 25 —50 közötti életkorú férfiakat és nőket őszi répaátvevői munkára Jelentkezés sajátkezű életrajz és kérelem beküldésével eszközlendő a cukorgyár központi irodája címére. 331 Emlékezés egy világhírű repülőre IJuszonöt évvel ezelőtt, egy Moszkva környéki repülőtéren ** technikusok sürgölődtek a legújabb, minden eddiginél gyorsabb szovjet vadászrepülőgép prototípusa körül. Az irányító-tcftxjny egyik szobájában, izgatott emberek gyűrűjé­ben, nyugodt, derűs tekintetű férfi állt. a konstruktőrök beszéltek, magyaráztak, ő pedig igyekezett mindent a legapróbb részletekig meg­jegyezni, a tőle megszokott alapossággal átgondolni. Aztán lementek a géphez, még egy utolsó ellenőrzés, minden rendben, bekapcsolni... indíts . . . Felbőgött a motor. A pilóta kese mozdulatával sok száz lőerőt vezényelt. Kiguruit a startvonalra, enge­délyt kért a felszállásra, előrenyomta a gázkart — elindult. Minden a legnagyobb rendiben ment. A gép felemelt farokkal ro­hant előre, majd' kecses ívben emelkedett el a földtől. Látszott a mozgásán, hogy aki vezeti, mestere a repülésnek, fegyelmezett, maga­biztos repülő. De egyszerre a dörgő hang kihagyott. A motor durrogni, köhögni kezdett, a még alig felemelkedő gép megbillent. A pilóta villámgyorsan dolgozott. A föld nagyon közel, a reptér­nek vége, lehetetlen leszállni... Süllyedek... A motor elhallgatott... alattam a gyár... A repülőtéren állók hallották a robbanás hangját, látták a lángot, de segíteni nem tudtak. így halt repülő hősi halált 1937. június 20-án a világhírű szovjet berepülő-pilőta: Valerij Cskalov. Világhírre a hosszú távú repülések terén elért kimagasló eredi ményeivel tett seert. Két társával, Bajdukowal és Beljakovval arz Északi-sarkon keresztül elsőnek repültek át Amerikába. Ez, a maga nemében páratlan teljesítmény nagy sajtóvisszhangot keltett. A szov­jet repülők diadalmenetben vonultak végig az Egyesült Államokon. Cskalov nemcsak mint repülő, hanem mint ember is kiváló volt. Min­denütt csodálták szerénységét, közvetlenségét. Amerikából visszatérve, új feladatokkal bízták meg. Az egyre erősebb ütemben fejlődő szovjet légierő legújabb típusait repülte be. Cskalov útján ma ezrek járnak. A róla elnevezett központi re­pül ők hrb pilótái sorra döntik meg a repülés minden ágéiban a nemzeti és nemzetközi rekordokat. A szovjet légierő ma legerősebb a világon. A legkorszerűbb hadi­­technikával felszerelt repülőgépeket kiváló képzettségű személyzet ve­zeti. A világ első űrhajósait is az a repülőiskola nevelte, melynek meg­alapításából Cskalov tevékenyen kivette a részét. A szovjet repülés szinte nap mint nap magára tereli a figyelmet aiz újabb, még nagyszerűbb eredményekkel. A vitorlázó-repüléstől kezdve az űrrepülésig a FAI (Nemzetközi Repülő Szövetség) rekord­listáján mindlen .kategóriában megtaláljuk a szovjet rekorderek neveit. Alekszamidir Fedotov, B. Adrianov, vagy K. Kokkinaki nevei ma épp olyan ismertek, mint a maga idtejében Cskalové volt. A magyar repülő-fiatalok is példaképüknek tekintik Valér jj Cstea­­lovot, és az ő szellemében dolgoznak az egyre jobb eredmények eléré­séért. Farkas Sándor a ITT műszaki szakosztályának tagja. Hasznos tudnivalók Fegyelmi büntetés kiszabása A Munka Törvénykönyvének 113. § (Íj bekezdése szerint a fe­gyelmi büntetés kiszabásánál azt keli szem előtt tartani, hogy a büntetésnek nevelő hatása legyen. A Munka Törvénykönyve végre­hajtási rendeletének 174. § (1) be­kezdése értelmében a fegyelmi büntetést az eset összes körülmé­nyeinek, különösen az esetleges „cAz élet úén diákjai súgnak majd nekik” Ballagnak a végző­sök.., Tiszták és köny­­nyűek. Olyanok, mint a szállingózó karácsonyi hó... Ballagnak. Mi is ballagtunk... Kölcsönkért kabátban, folttal a cipőnk talpán. De aznap még azt sem éreztük. Azt mondják, aki végleg búcsúzik egy régi helyről, úgy érzi, mintha meghalna egy kicsit... Ügy voltunk ak­kor mi is. Csak jártuk körbe az Alma Matert... Minden szobát, minden termet. Elköszönő ka­maszhangunkkal simo­gattuk a falat. ,,Ballag már a vén diák...” Négy­­nek-ötnek valahogy mindig elcsuklott a hangja. Tornászoké a tornateremben, szavain­ké az önképzőkör előtt, kinek a szertárban vagy rajzteremben. Mindenki­nek volt egy — legked­vesebb... Az igazgatói szoba előtt kihúztuk ma­gunkat — tiszteletből, de az osztályban már egy­másra borultunk. Még egy baráti ölelés... egy meleg kézfogás... s egy utolsó fogadkozás; öt év múlva találkozunk. S aztán... az a titokban szorongatott álom is szertefoszlott, mint tér­dünkön a keshedt nad­rág. Folyton csak érett­ségiztünk... Húzgáltuk a tételeket egymás után. Az élet adta fel a leckét, és mi feleltünk, ki hogy tudott. Fogat szorítva ixigy összegörnyedve, ki­egyenesedve, vagy térd­re bukva. Voltak akik már úgy sem... Pedig készültek, én tudom, hogy készültek. Csak hát... a szólásra nyílott szájakat némára kapta­fázta a belészorult föld. ...öt év múlva találko­zunk. Tornatanárunk lábát tőből vitte el a gránát... ... öt év múlva találko­zunk. Az örökké mókás Csi­kin... átléptek a szám­ié szék. „ őt év múlva találko­zunk... Nem találkozhattunk... Azt az oldalt a „kalen­dáriumból” kitépte a há­ború. -n Kegyetlen, erős markával szétszórt ben­nünket, mint a pelyvát... Ballagnak a végzősök... Tekintetük még szomor­kás kicsit, de az érett­ségi banketten már az is felenged... Egy koccin­tás... egy vidám össze­­nevetés... még egy utolsó élmény az iskolából, és... vége. A kirakatokból besze­dik a tablókat... S jövő­re — amikor a bámész­kodó tavaszra megint ráköszön a nyár — már újak lesznek, őket már nem szórhatja szét újabb ,,zivatar”. S ha az élet­ben egy-egy tételnél még netalán elakad sza­vuk, nincs baj... Az élet vén diákjai ,,súg­nak” majd nekik. Pusztai László előző fegyelmi büntetéseknek, valamint a fegyelmi vétség követ­kezményeinek figyelembe vételé­vel kell megállapítani. Konkrét esetben a vállalati igazgató fegyelmi határozatával a vállalat egyik dolgozóját 6 hónapi időtartamra alacsonyabb mun­kakörbe helyezte, figyelembe vé­ve hogy a felelősségre vont dol­gozó a cselekmény elkövetését beismerte, tettét megbánta, vala­mint azt is, hogy nagyobb családja van. Kilátásba helyezte azonban, hogy esetleges újabb fegyelemsér­tés esetén a legsúlyosabb fegyel­mi büntetés kiszabására kerülhe* sor. A dolgozó az alacsonyabb mun­kakörbe helyezése után rövid idő múlva munkahelyén nem jelent meg, majd ezt követően néhány nap múlva munkahelyét a munka­idő letelte előtt önkényesen el­hagyta. A vállalat igazgatója a dolgozót azonnali hatállyal fe­gyelmi úton elbocsátottá. A bíró­ság a dolgozó keresete folyamán a fegyelmi határozatot hatályon kí­vül helyezte azzal az indoklással, hogy a dolgozó személyi körülmé­nyeire tekintettel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása nem indokolt. A Legfelsőbb Bíróság rámuta­tott arra, hogy a kiszabott fegyel­mi büntetés értékelésénél jelen­tősége van annak, hogy milyen a szóban forgó vállalat általános fegyelmi helyzete. Ha a hasonló magatartás a vállalat életében él­harapódzott, az növeli a jogsértő magatartás súlyát és annak foly­tán a kifogásolt magatartás alapul szolgálhat a legsúlyosabb fegyel­mi büntetés alkalmazáséra a kellő nevelőhatás érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom