Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-20 / 142. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ara 50 fillér * Világ proletárja!, egyesüljetek 1 1 1962. JÜNIUS 20., SZERDA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 142. szám ' "....... 1 i ■ I. i .... A szocializmus építőinek erkölcsi kódexe Az orosháziak pótolják a lemaradást, a Békéscsabai Pamutszövő nyugodtan készül a félév végére — Körtelefon a félév zárása előtt tíz nappal — Népgazdaságunk ötéves tervének második évi feléhez érkezünk rövidesen. Ennek a telefon-interjúnak nem kellett azt a címet ad­ni, hogy az utolsó tíz napot hajrával akarják eltölteni üzemeink­ben. Néhol tapasztalható, hogy a lemaradást igyekeznek pótolni, de már előbb hozzákezdtek, máshol nyugodtan várják a második negyedév lezárását. A Faipari Vállalatnál tanácskoznak Ki ne ismémé a viszálykodó testvérekről és az apjukról szóló mesét? A testvérek közül mind­egyik erősebb akart lenni a má­siknál, ezért gyakran civakod­tak, sőt el is páholták egymást. Egyszer apjuk közönséges, vesz­­szőnyalábot tett eléjük, hogy törjék ketté. Bármennyire is igyekeztek azonban, külön-kü­­lön egyiküknek sem sikerült ez. Erre az apa szétoldotta a nyalá­bot, s most már könnyen eltör­ték a pálcikákat a testvérek. A meséből világos az erkölcsi ta­nulság: az erő a kollektívában, az egységben van. Ha a nyaláb egysége megbomlik, könnyen széttörhetők egyenként a pálci­kák. De fordítva is áll: ha a test­vérek egyesíteni próbálták vol­na erejüket, talán megbirkóz­hattak volna a nyalábbal... Ám a kollektivizmus elvét, akárcsak a többi általános er­kölcsi normákat elkorcsosítja, lábbal tapossa az a társadalom, amely ellentétes osztályokra oszlik, amely a magántulajdo­non, a kizsákmányoláson alapul. Itt nem a barátság és az elvtár­­siasság, hanem az individualiz­mus, az önzés, a harácsolás ural­kodik. Ahol azonban a régi tár­sadalmat felváltja az új, mint a mi hazánkban is, ott más er­kölcs fejlődik és erősödik: a dol­gozó emberek erkölcse. Ennek az erkölcsnek az alapja az érde­kek közössége, annak megér­tése, hogy közösen kell harcolni az egész társadalom boldogságá­ért. Nálunk osztálykülönbségek már nem állítják egymással szembe az embereket. Minden­kit azonos jogok illetnek meg a munkára és a munkáért járó anyagi juttatásra, a tanulásra, a pihenésre, a biztosított, gond­talan öregségre. Mindenki szé­leskörű politikai jogokat élvez, aki nem emel kezet a szocializ­must építő társadalomra. A ter­melési eszközök társadalmi tu­lajdona új viszonyokat alakít ki az emberek között: a munkaba­rátságot, az elvtársi együttmű­ködés, a kölcsönös segítségadás szellemét, amely megyénkben is egyre szélesebb skáláját adja a közösségi érzés megnyilvánu­lásainak és építi, erősíti a népi egységet. Nagyszerű példái ennek azok az akcióbizottságok, melyek­nek mérnök, orvos, technikus és agronómus tagjai alá tudják rendelni egyéni érdekeiket a közösségi érdeknek és társadal­mi munkával önzetlenül segíte­nek az előrehaladásban. Még közelebbről: a népfront kereté­ben működő műszaki akcióbi­zottság társadalmi munkája ré­vén sok százezer forintot takarít meg a népgazdaságnak, a köz­ségfejlesztési tervek végrehajtá­sa során. A tervezőmérnökök, technikusok, akik részt vesznek ennek a bizottságnak a működé­sében, nem úgy érzik, hogy a kollektíva „elnyeli“ az egyéni­séget, hanem ellenkezőleg: eb­ben az alkotó közösségben kap­nak tágabb teret képességük, te­hetségük, nagyobb ambíciójuk kibontakozására. Egyéni mun­kájuk egybeolvad a társadalmi érdekkel, és velük együtt örül egy-egy termelőszövetkezet tag­sága, vagy egy-egy község la­kossága, amikor tervezésük alapján felavatják a kultúrhá­­zat, elkészül a törpevízmű, vagy valamelyik gazdasági épület. Ugyanilyen nemes ézrés váltot­ta ki megyénkben azt a kezde­ményezést, hogy az orvosok, művelődési szakemberek össze­fogtak a tanyai lakosság élet­módjának a városihoz való kö­zelebb hozására. Több mint százezer ember él megyénkben ma is tanyákon, külterületeken. Az akcióbizottság tagjai, a szín­ház művészei és más jó nevű kultúregyüttesek vasárnapokon felkeresik majd a tanyaközpon­tokat, s az igényeknek megfele­lően rendszeresen szak- és kul­turális előadásokat tartanak, hogy segítsék a tanyai lakosság kulturális, egészségügyi és szo­ciális helyzetének javítását. Az önzés, az individualizmus maradványai azonban e nagy­szerű példák mellett megvan­nak még megyénkben, s koránt­sem tartunk ott, hogy azt mond­hatnánk: egész értelmiségünk részt vesz már e nemes mozgal­makban. Sőt a munkásosztály, s a szövetkezeti parasztság sorai­ban is gyakori még az egyéni érdekek előtérbe helyezése a közösség rovására. S éppen az individualizmus leküzdése elle­ni harcban talán legjelentősebb mozgalom, ami tömegméretűvé kezd válni napjainkban: a szoci­alista brigádok mozgalma. Ez a mozgalom nemcsak az elmara­dóknak nyújtott elvtársi segít­ségre épült fel, hatiem legfonto­sabb pontjai között a közösségi érzés, a brigádtagok politikai és szakmai képzettségének fejlesz­tése, s az egész gyári, vagy ter­melőszövetkezeti kollektíva egységének erősítése szerepel. Ezek a törekvések, s a megvaló­sításukra irányuló politikai munka közelebb hozzák egy­máshoz az embereket. A szocia­lista brigádokban mindenki örül egymás sikerének, s mindenki igyekszik segítséget nyújtani a lemaradóknak. Ilyen munkakö­zösségben pompásan felszínre kerülnek az olyan nagyszerű er­kölcsi tulajdonságok, mint a ba­rátság, az elvtársi kölcsönös se­gítségnyújtás, az egyéni és a kö­zösségi érdekek összehangolá­sára irányuló törekvés. S az ilyen munkaközösség példája hat a környezetre, segíti egysé­gessé kovácsolni az egész kol­lektíva erejét. Varga Dezső Horváth István elv társ, az Oros­házi Faipari Vállalat igazgatója vette fel a telefont, s kész volt már a válasszal mindjárt a kér­dés után. • — Éppen most tartunk egy mű­­szaki tanácskozást arról, hogyan tudjuk teljesíteni a második ne­gyedéves tervet. Elmondhatom, hogy különösebb baj nincs ná­lunk. Az első negyedévben túltel­jesítettük a tervünket, s azt az eredményünket szeretnénk meg­tartani most is. Ügy gondoljuk, hogy 100 százalékra, vagy vala­mivel afelett teljesítjük tervünket. — Hogyan látják a tanácskozá­son a lehetőségeket? — Bizonyos átszervezéseket kell elvégeznünk a cél érdekében. Ar­ra gondolunk, hogy a legfontosabb helyeken profil-átcsoportosítást hajtunk végre. Megtudtuk a vállalat igazgató-A Dél-magyarországi Áramszol­gáltató Vállalat Békéscsabai Üz­letigazgatósága június 26-án ta­nácskozásra hívja össze az igaz­gatósághoz tartozó munkahelyek szocialista brigádjainak vezetőit. A tanácskozáson részt vesznek Bukarest. Az MTI tudósítói je­lentik: N. Sz. Hruscsov és a szovjet párt- és kormányküldöttség tag­jai bukaresti tartózkodásuk má­sodik napján, kedden délelőtt a román munkásmozgalom felleg­várába, a Vörös Grivicára láto­gattak el. Bukarest szívéből a nagy mun­kásnegyedbe, Grivicára vezető öt kilométer hosszú útvonalon a munkások tízezrei ünnepelték a vendégeket, akik Gheorghiu-Dej és a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának több más tagja tár­saságában érkeztek a grivicai vasúti műhely bejáratához. Itt az üzemi pártbizottság titkárának rövid megnyitója után az igazga­tó, majd egy idős kommunista munkás mondott üdvözlő szava­kat. Ezt követően Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Ál­lamtanács elnöke emelkedett só­jától azt is, hogy két és fél millió forintos exportkötelezettségüket sok nehézséggel fogják majd telje­síteni. Az exportládákat egy ten­­gerikígyó-vita folyamán egy hó­nappal később kezdték gyártani, s bizony alapos munkába telik, amíg ezt a lemaradásukat pótol­ják. A Mezőberényi I. számú Téglagyár nem tudja, hol tart Szilágyi Dezső elvtárssal, a Me. zőberényi I. számú Téglagyár ve­zetőjével beszélgettünk. Sajnos a második negyedévre vonatkozó adatok nem állnak birtokában, s így különösebb dolgot nem tudott elmondani. Annyit megtudtunk, hogy 800 ezer kisméretű falazó­tégla lemaradásuk volt az elmúlt Békés, Csongrád, Bács, Szolnok és Pest megye ide tartozó igazga­tóságainak képviselői. A résztve­vők a tanácskozás előtt több üze­met meglátogatnak, majd értéke­lik az itt tapasztaltakat. lásra, majd Hruscsov elvtárs a több ezer dolgozó viharos, lelkes ünneplése közepette mondott be­szédet. Szólt a szovjet és a román nép barátságáról, a kommunizmus, il­letve a szocializmus építéséről, a Szovjetunió és a Román Népköz­­társaság népeinek közös harcáról és munkájáról. A nemzetközi kérdésekről szól­va hangoztatta, hogy a szovjet nép változatlanul szilárdan békét akar. A szovjet kormány mindent megtett és megtesz azért, hogy a leszerelés megvalósuljon, hogyne kerüljön sor atom- és rakétaíegy­­verkísérletékre. Az emberek jól akarnak élni a világ minden or­szágában, gazdagon élni pedig csak úgy lehet, ha ezt a gazdag­ságot megteremtjük. Nem akarjuk munkánk eredményét fegyverke­zésre fordítani, mert az emberek nem esznek bombákat és rakétá­kat, de taa az amerikai imperia­negyedévbem, s kongresszusi fel­ajánlásként ebben az évben akar­ják pótolni lemaradásukat. Ezt csak azért mondtuk el, mert a gyár felettes szervénél, a Tégla­gyári Egyesülésnél érdeklődtünk, és ott a gyár ilyen vállalásáról nem tudnak, hanem csak önkölt­ségi, selejcsökkentési és más fel­ajánlásukról. Ám utánanéznek, miért nem értesültek a gyár fel­ajánlásáról. Nem volna megnyugtatóbbt ha mindenki tudná, hogy hol tart a vezetése alatt álló egység a ne­gyedévi tervteljesítésben vagy éppen a felsőbb szervek is tisztá­ban lennének a felajánlásokkal'! Jó eredmények a Békéscsabai Pa mutszövőben Néhány adat: A Békéscsabai Pa­mutszövő mindennap pontosan tudja elért eredményét. így nem volt nehéz megtudni, hogy ve­tésben 101,9 százalék, minőségben 95,7 százalék (a terv 94,4 százalék volt) eddigi eredményük. Az éves vállalás első félévre eső részét már egy százalékkal túlteljesítet­ték. Ezeket az adatokat Mitykó Já­nos üzemvezetőtől tudtuk meg, aki azt is elmondotta, hogy nyu­godtságuk oka az alapos, körülte­kintő munkában keresendő. Leg­nagyobb eredményük a minőségi túlteljesítés, de az éves vállalás kedvező alakulásának is örülnek. —kis— listák a leszerelés kérdésében nem akarnak megegyezni, továb­bi atomfegyverkísérleteket hajta­nak végre, arra kényszerülünk, hogy fegyveres erőinket mi is fej­lesszük, hogy megvédjük népeink érdekeit. Meg kell oldani a német kér­dést is — mondotta Hruscsov. — Hogy mikor? Elültetjük a magot, fejlődik a növény és a maga ide­jében gyümölcsöt hoz. A német kérdés megoldásának is eljön a maga ideje. Hruscsov befejezésül Gheorg­hiu-Dej szavaihoz kapcsolódva ugyancsak méltatta a tárgyalások igen bensőséges légkörét. A gyűlés után a szovjet vendé­gek a román párt- és államfér­fiak kíséretében szálláshelyükre hajtattak. Rövid pihenő után, dél­után egy Bukarest-fcömyéki ku­tatóintézetbe és egy termelőszö­vetkezetbe látogattak el. (MTI) Szocialista brigádvezetők tanácskoznak Békéscsabán A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása Bukarest egyik munkásnegyedében

Next

/
Oldalképek
Tartalom