Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-19 / 115. szám

4 1962, május 19. szombat Helyszűke Csaba főterén! Néhány perc érdekes közlekedési statisztikája Két kerékpáros halad egymás mellett a békéscsabai Szent Ist­ván térem majd ugyanígy fordul­nak be a Sztálin útra is. A ka­nyarban előzi őket egy motorke­rékpáros... Ez a szabálytalanság adta azt az ötletet, hogy nézgelődjek egy kicsit itt a város legforgalmasabb útjának és terének összeölel'kezé­­sénél. Előbb csak az elröppenő jár­művek forgatagából csináltam egy kis statisztikát, amely néhány ta­nulságos számból tevődött össze. Tíz perc alatt — míg szemlélőd­tem — 273 jármű robogott, zör­­gött, zakatolt el előttem, a nem is nagyon forgalmas déli időben. E járművek osztályozása sem érdek­telen, mert ezek között 153 ke­rékpár, 67 motorkerékpár, 46 sze­mélyautó, 5 teherautó és két autóbusz metszette át e rövid idő alatt a szem előtt tartott útsza­kaszt. (Tehát a kerékpárok még nhraga­­san vezetnek é statisztikában, de az autók figyelemre méltóan megközelítették a motorkerékpá­rosok előnyét.) Robognak a járművek! De vajon hová, merre? Hol találhatnak helyet, hogy a hosszú út után kipihenjék „fáradalmai­Eme érdekes statisztika után új­ra az útkanyart pásztáztam. Na­gyon élénk volt a gyalogosforga­lom, mégsem a gyalogosok követ­ték el a legtöbb hibát, hanem. „. A Sztálin útiról kigördülő autó­busz csaknem súrolta a vele szem­ben haladó és az utolsó pillanat­ban fékező kék színű teherautó visszapillantó tükrét. Ugyaneb­ben a percben velük szemben há­rom kerékpár közeledett, „termé­szetesen” egymás mellett. A szélső biciklis az utolsó pillanatban „in­dexelt be” és fékezett úgy, hogy az utána szólóban igyekvő kerék­páros csaknem nekiszaladt. Bizony cAz. olaímjl úttól'ők nemzetközi LeoeLezései Orosz nyelven leveleznek hét országgal az okányi központi általános iskola II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapatának tagjai. Több mint százötvenen írják baráti leveleiket, melyekre az elmúlt év alatt csaknem kétezernyolc­­száz választ kaptak. A pajtások a földgömbön keresik-, honnan jöttek a baráé levelek. Horváth íjászló a kapott levelek Leveleikből kiállítást szerveztek, Jcőzül tatán a legkedvesebbet cd- okai csapatzászló-őrséget állítottak vassa. feL A kiáUitás látogatóinak sok olvasni- és gyönyörködni-valójuk volt a me­leghangú levelek és a szép levelezőlapok rengetegében. Foto: Koeziszky László itt már nem volt meg a féktávol­ság. A Csaba-presszó előtti járdáról most egy fiatal lányka lépett le és kedvesen mosolygó arccal az út­test közepén egyenesen a posta felé igyekezett. Csak úgy, óhne, zsenir... Aztán két bakfis lépett le ugyanerről a járdáról és szabályo­san mentek át az úttesten... az­az csak az úttest közepéig, mert ott összetalálkoztak — gondolom — barátnőikkel. Azután nem is zavartatták magukat csak akkor, amikor egy zöld Warszawa nem találva helyet parkoló társai kö­zött, egy szabályszerű — bár sza­bálytalan — hátra arcot csinálva, szétugrasz tóttá őket A tanulságok... Egy percre üres lett az útkeresz­teződés. Ezt használta ki az a mo­toros, aki a Szabadság tér felől foi'dult be a Sztálin útra, persze kis ívben. Talán ez adta a gondo­latat annak a sárga kardigáné® i hölgynek, aki az előtte elhúzó mo­toros mögött, alapos átlóval, a színház mellett lévő Fehérnemű­­bolt kirakatát célozta meg lépé­seivel. Azután újra kerékpárosok jöttek szabályosan és szabáty,tála­mul. Ebből elég is volt...! Míg itt álltam, kicsit megerősö­dött bennem a gondolat: a közle­kedés rendje nem itatódott még be eléggé az emberek tudatába. Azóta viszont azon gondolkozom, 'hogy a városi tanács e megnöve­kedett forgalom igényeinek meg­felelően tud-e gondoskodni autó-, motorkerékpár- és kerékpár-par­­koíó-helyekr51 ? A közlekedési esz­közök száma a jövőben, csak nö­vekszik és... és — már most is heSjsszöke van Békéscsaba főterén. Kői hír ik János Ballagok után Az elmúlt hét folyamán nem­csak megyénkben, hanem szerte az országban ballagtak, búcsúztak iskoláiktól a diákok. S amikor te kintetünk melegével simogatjuk végig fiainkat, 'leányainkat, és ün­nepi érzés járja át szívünket, ön­kéntelenül is eszünkbe jut a mi ballagásunk. Szépnek szép volt az is, hiszen fiatalok vontunk, és fia­talságunk optimizmusa járta át a szívünket még akkor is, ha erre az optimizmusra semmi néven ne­vezendő okunk és jogunk sem volt. S éppen ezért mindig valami sajátos fanyarság járja át a szánk ízét. amikor a mai nemzedék bal­lagásakor a mi egykori ballagá­sunkra gondolunk. öröm járta át a mi szívünket is, akárcsak a mostani ballagókét is. De a mi örömünknek semmi több oka nem volt, mint az a tény, hogy egy megkezdett munkát si­keresen befejeztünk, ami önma­gában véve minden időkben meg­nyugvással, örömmel jár. Meg­kezdőit tanulmányokra feltettük a koronát. Ki aranyat, ki ezüstöt, ki bronzot. De lényegében véve ez tökéletesen mindegy volt. Arany, ezüst, bronz? Az értéke gyakorla­tilag egy volt. Feljogosított az egyetemi felvételre. Persze, miár akinek megvolt erre az anyagi fedezete. Ez is mindtegy volt, hogy hogyan. Kinek a szülei biz­tosították, 'ki pedig alkalmi mun­kákkal, korrepetálásokkal, jegy­­zetmásolással vagy étkezde! fel­szolgálással teremtette elő a tanu­lás gazdasági feltételeit. S mind­ezt miért? Minderre semmi több okunk nem volt, mint hogy fűtött bennünket az ifjúság alicotnivá­­gyása és optimizmusa: Majd ..; egyszer... talán. S a keserves küzdelem árán megszerzett egye­temi diploma kézhez vétele után bdttíog volt, akii évekre ingyen ál­lást vállalhatott azzal a nagyon vékonyka reménységgel, hogy ez­által egy majdan megüresedő állást elnyerhet. Sokan voltak, akiknek még ez sem jutott. Csu­pán alkatai munkával, hálapárto­lással vagy kutyasétáltatással „ke­resték kenyerüket*’. De ez még mind elfogadott és természetes dolog volt rtársadlatailag. Legfel­jebb eg*y kis szánakozás nyilvá­nult meg feléje: „Szegény, nem tud állást kapni.” Viszont Kerül­tek bátrabbak, akik szembe men tek szállni az előítéletekkel. ás érettségivé' ipart vagy kereske­dő Imii pályára mentek. Horribile diotu'! Még kimondani te biasfé­­mia, káromlás. Ügy nézett erre a degenerált társadalom, minit aki „megszégyenítette, mogbecstele­­nítette az érettségit!” Az ipari pá­lyára lépéshez nagy elszántság kellett éppen az előítéletek miatt. Tehát a ballagás öröméhez a jövő reménytelenségének keserű ürömé vegyült. Ezt még fokozta az te, hogy legtöbb helyen az egyetemi felvétel feltételei között szerepeit egy nyilatkozat aláírása. Ez a nyilatkozat arról szólt, hogy a hallgató tudomásul veszi, az egyetem elvégzése után nem szá­míthat elhelyezésre. S még eg^et: A ballagás annyi­ra magánügye volt az osztálynak, hogy — amint mondani szokták — még a szomszéd kutyái sem vették éezire. Olyan volt a balla­gás, mint valami gyászmenet, Csak ha mindezt felmérjük, tű­nik fel, bontakozik lei, mennyivel más, szinte összehasonlíthatatlanu' más a mostani ifjúság ballagása. Már külsőségeiben is egészen más. Most nem az osztály „ma­gánügye", hanem szinte az egész társadalom megmozdul mellette. Szülők, rokonok, barátok a társa­dalomban elfoglalt munkakörüktől függetlenül egyként mozdulnak meg, és nemcsak a virágokat, ha­nem szívük saeretetét, biztatását, társadalmunk üdvözletét viszik a holnap munkahősei felé. A felsza­badulás előtti ballagásnál a fej­kendős néninek, csizmás bácsi­nak nem volt ott mit keresnie. Lenézésnek, lebecsülésnek lett volna 'kitéve az a diák, akinél nyilvánvalóvá lettek volna a mun­kás- avagy parasztszülök. Hát in­kább nem mentek. A gyávábbak talán egyenesen letagadták, hogy munkás az apjuk, fejkendős az anyjuk. Csak kevesen voltak olyan hősök, akik ezekkel az előítéletek­kel szembe mertek szállni, és nem szégyalltók munkás vagy paraszt szüleiket. S most a ballagáson ott vemnek a munkás-, parasztszülők és tár­sadalmunknak egyéb dölgozói, és némi szülői büszkeséggel, szemük meleg tekintetével simogatják sor­falaik Között elballagó fiaikat, le­ányaikat. Meleg tűz lobog a szü­lők szemében, s meleg tűz lobog az Iskolától búcsúzó diákok sze­mében. Tekintetűikben öröm, ma­gabiztosság és reménység. Nem gyászmenet ez többé, hanem a re­ménység menete, mely twdrja, hogy nagy távlatok és széles le­hetőségek országútiéra Ikép, ahol a jövőt nem a vakszerencse vagy kifürkésahetetiem sons irányítja, hanem egy céltudatos termelő társadalom nyújtja ki feléjük ke­zét és tárja jd előttük ©zíve sze­­retetéL Mindegy, hogy vate-ki marós, mozdonyvezető, mérnök, tanár, fodrász vagy pincér lesz. Minden munkahelyem társadal­munk' Szeretető és megbecsülése várja az életbe induló fiainkat, leányainkat. Z írtán Pl® . Megkezdődött az írószövetség közgyűlése Pénteken az újvárosháza ta­nácstermében megkezdődött a Magyar írók Szövetségének köz­öfosbázi Mezőgazdasáyi és Faipari Kisipari Termelőszövetkezet n lakosság szolgálatában lakatos9 kárpitos, asztalos. kovács és bognár szakmák területén mindenféle javítási és új munkát gyorsan és pon­tosan, határidőre vállal. Megkereséseket a központi iroda címére kérjük: Orosháza, Kossuth Lajos ts. 3. Telefon: 2—73. Szövetkezetünk a lakosság igényeit szakszerűen elégíti ki 271 gyűlése. A tanácskozás elnöksé­gében helyet foglalt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizottsága tu­dományos és kulturális osztályá­nak vezetője; Ilku Pál művelődés­­ügyi miniszter. Az írószövetség választmányá­nak beszámolóját az irodalom helyzetéről és az alakuló közgyű­lés óta végzett munkáról Darvas József, a szövetség elnöke mondót, ta eL mMVWHVVWWMWWMMW» A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁL­LALAT (Műszaki Becslés) 1962. május 22-én (ked­den) Békéscsabán, a MÉH Vállalat Sallai utca 6. sz. alatti helyiségében BECSLÉST, illetve lebonyolítást végez. 15878 uwwtvvmuwnwmuui kait”? Erre is választ kaptam anélkül, hogy elmozdultam volna íz említett sarokról. A Március 8 tér sarkáról át lehetett tekinteni ezt a forgalmas csomópontot. A Csaba szálló előtt éppen 19 autó parkírozott. De az egész té­ren sokkal több. A déli oldal par­koló helyén ugyancsak tizenki­lencet számoltam meg, no meg egy különjáratú autóbuszt. A taxik sora előtt is állt egynéhány kocsi, sőt a templom előtt is pi­hent vagy kettő. Tehát a tér min­den „hézagát” kitöltötték az autók. Ami még maradt, azon megosztozkodtak a motorok és a kerékpárok. A postától a városi tanács épü­letéig— persze az ellenkező ol­dalon is — a járdához, a fákhoz, egymáshoz és a jó ég tudja, hogy mihez támasztva csaknem 70 ke­rékpárt számolgattam össze. Hogy hány volt ezek közül lelakatolva, azt nem tudom, de egynéhány — biztos hosszú útról szállíthatta gazdáját, mert — kimerültén fe­küdt „kinyújtott” kerekekkel az út szélén. A tanácsháza előtt, az autóparkoló helyen, a taxiállo­más és a posta előtt pedig 23 ki­­sebb-nagyob motorkerékpár Szabályosan és szabálytalanul!

Next

/
Oldalképek
Tartalom