Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-19 / 115. szám
4 1962, május 19. szombat Helyszűke Csaba főterén! Néhány perc érdekes közlekedési statisztikája Két kerékpáros halad egymás mellett a békéscsabai Szent István térem majd ugyanígy fordulnak be a Sztálin útra is. A kanyarban előzi őket egy motorkerékpáros... Ez a szabálytalanság adta azt az ötletet, hogy nézgelődjek egy kicsit itt a város legforgalmasabb útjának és terének összeölel'kezésénél. Előbb csak az elröppenő járművek forgatagából csináltam egy kis statisztikát, amely néhány tanulságos számból tevődött össze. Tíz perc alatt — míg szemlélődtem — 273 jármű robogott, zörgött, zakatolt el előttem, a nem is nagyon forgalmas déli időben. E járművek osztályozása sem érdektelen, mert ezek között 153 kerékpár, 67 motorkerékpár, 46 személyautó, 5 teherautó és két autóbusz metszette át e rövid idő alatt a szem előtt tartott útszakaszt. (Tehát a kerékpárok még nhragasan vezetnek é statisztikában, de az autók figyelemre méltóan megközelítették a motorkerékpárosok előnyét.) Robognak a járművek! De vajon hová, merre? Hol találhatnak helyet, hogy a hosszú út után kipihenjék „fáradalmaiEme érdekes statisztika után újra az útkanyart pásztáztam. Nagyon élénk volt a gyalogosforgalom, mégsem a gyalogosok követték el a legtöbb hibát, hanem. „. A Sztálin útiról kigördülő autóbusz csaknem súrolta a vele szemben haladó és az utolsó pillanatban fékező kék színű teherautó visszapillantó tükrét. Ugyanebben a percben velük szemben három kerékpár közeledett, „természetesen” egymás mellett. A szélső biciklis az utolsó pillanatban „indexelt be” és fékezett úgy, hogy az utána szólóban igyekvő kerékpáros csaknem nekiszaladt. Bizony cAz. olaímjl úttól'ők nemzetközi LeoeLezései Orosz nyelven leveleznek hét országgal az okányi központi általános iskola II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapatának tagjai. Több mint százötvenen írják baráti leveleiket, melyekre az elmúlt év alatt csaknem kétezernyolcszáz választ kaptak. A pajtások a földgömbön keresik-, honnan jöttek a baráé levelek. Horváth íjászló a kapott levelek Leveleikből kiállítást szerveztek, Jcőzül tatán a legkedvesebbet cd- okai csapatzászló-őrséget állítottak vassa. feL A kiáUitás látogatóinak sok olvasni- és gyönyörködni-valójuk volt a meleghangú levelek és a szép levelezőlapok rengetegében. Foto: Koeziszky László itt már nem volt meg a féktávolság. A Csaba-presszó előtti járdáról most egy fiatal lányka lépett le és kedvesen mosolygó arccal az úttest közepén egyenesen a posta felé igyekezett. Csak úgy, óhne, zsenir... Aztán két bakfis lépett le ugyanerről a járdáról és szabályosan mentek át az úttesten... azaz csak az úttest közepéig, mert ott összetalálkoztak — gondolom — barátnőikkel. Azután nem is zavartatták magukat csak akkor, amikor egy zöld Warszawa nem találva helyet parkoló társai között, egy szabályszerű — bár szabálytalan — hátra arcot csinálva, szétugrasz tóttá őket A tanulságok... Egy percre üres lett az útkereszteződés. Ezt használta ki az a motoros, aki a Szabadság tér felől foi'dult be a Sztálin útra, persze kis ívben. Talán ez adta a gondolatat annak a sárga kardigáné® i hölgynek, aki az előtte elhúzó motoros mögött, alapos átlóval, a színház mellett lévő Fehérneműbolt kirakatát célozta meg lépéseivel. Azután újra kerékpárosok jöttek szabályosan és szabáty,tálamul. Ebből elég is volt...! Míg itt álltam, kicsit megerősödött bennem a gondolat: a közlekedés rendje nem itatódott még be eléggé az emberek tudatába. Azóta viszont azon gondolkozom, 'hogy a városi tanács e megnövekedett forgalom igényeinek megfelelően tud-e gondoskodni autó-, motorkerékpár- és kerékpár-parkoíó-helyekr51 ? A közlekedési eszközök száma a jövőben, csak növekszik és... és — már most is heSjsszöke van Békéscsaba főterén. Kői hír ik János Ballagok után Az elmúlt hét folyamán nemcsak megyénkben, hanem szerte az országban ballagtak, búcsúztak iskoláiktól a diákok. S amikor te kintetünk melegével simogatjuk végig fiainkat, 'leányainkat, és ünnepi érzés járja át szívünket, önkéntelenül is eszünkbe jut a mi ballagásunk. Szépnek szép volt az is, hiszen fiatalok vontunk, és fiatalságunk optimizmusa járta át a szívünket még akkor is, ha erre az optimizmusra semmi néven nevezendő okunk és jogunk sem volt. S éppen ezért mindig valami sajátos fanyarság járja át a szánk ízét. amikor a mai nemzedék ballagásakor a mi egykori ballagásunkra gondolunk. öröm járta át a mi szívünket is, akárcsak a mostani ballagókét is. De a mi örömünknek semmi több oka nem volt, mint az a tény, hogy egy megkezdett munkát sikeresen befejeztünk, ami önmagában véve minden időkben megnyugvással, örömmel jár. Megkezdőit tanulmányokra feltettük a koronát. Ki aranyat, ki ezüstöt, ki bronzot. De lényegében véve ez tökéletesen mindegy volt. Arany, ezüst, bronz? Az értéke gyakorlatilag egy volt. Feljogosított az egyetemi felvételre. Persze, miár akinek megvolt erre az anyagi fedezete. Ez is mindtegy volt, hogy hogyan. Kinek a szülei biztosították, 'ki pedig alkalmi munkákkal, korrepetálásokkal, jegyzetmásolással vagy étkezde! felszolgálással teremtette elő a tanulás gazdasági feltételeit. S mindezt miért? Minderre semmi több okunk nem volt, mint hogy fűtött bennünket az ifjúság alicotnivágyása és optimizmusa: Majd ..; egyszer... talán. S a keserves küzdelem árán megszerzett egyetemi diploma kézhez vétele után bdttíog volt, akii évekre ingyen állást vállalhatott azzal a nagyon vékonyka reménységgel, hogy ezáltal egy majdan megüresedő állást elnyerhet. Sokan voltak, akiknek még ez sem jutott. Csupán alkatai munkával, hálapártolással vagy kutyasétáltatással „keresték kenyerüket*’. De ez még mind elfogadott és természetes dolog volt rtársadlatailag. Legfeljebb eg*y kis szánakozás nyilvánult meg feléje: „Szegény, nem tud állást kapni.” Viszont Kerültek bátrabbak, akik szembe men tek szállni az előítéletekkel. ás érettségivé' ipart vagy kereskedő Imii pályára mentek. Horribile diotu'! Még kimondani te biasfémia, káromlás. Ügy nézett erre a degenerált társadalom, minit aki „megszégyenítette, mogbecstelenítette az érettségit!” Az ipari pályára lépéshez nagy elszántság kellett éppen az előítéletek miatt. Tehát a ballagás öröméhez a jövő reménytelenségének keserű ürömé vegyült. Ezt még fokozta az te, hogy legtöbb helyen az egyetemi felvétel feltételei között szerepeit egy nyilatkozat aláírása. Ez a nyilatkozat arról szólt, hogy a hallgató tudomásul veszi, az egyetem elvégzése után nem számíthat elhelyezésre. S még eg^et: A ballagás annyira magánügye volt az osztálynak, hogy — amint mondani szokták — még a szomszéd kutyái sem vették éezire. Olyan volt a ballagás, mint valami gyászmenet, Csak ha mindezt felmérjük, tűnik fel, bontakozik lei, mennyivel más, szinte összehasonlíthatatlanu' más a mostani ifjúság ballagása. Már külsőségeiben is egészen más. Most nem az osztály „magánügye", hanem szinte az egész társadalom megmozdul mellette. Szülők, rokonok, barátok a társadalomban elfoglalt munkakörüktől függetlenül egyként mozdulnak meg, és nemcsak a virágokat, hanem szívük saeretetét, biztatását, társadalmunk üdvözletét viszik a holnap munkahősei felé. A felszabadulás előtti ballagásnál a fejkendős néninek, csizmás bácsinak nem volt ott mit keresnie. Lenézésnek, lebecsülésnek lett volna 'kitéve az a diák, akinél nyilvánvalóvá lettek volna a munkás- avagy parasztszülök. Hát inkább nem mentek. A gyávábbak talán egyenesen letagadták, hogy munkás az apjuk, fejkendős az anyjuk. Csak kevesen voltak olyan hősök, akik ezekkel az előítéletekkel szembe mertek szállni, és nem szégyalltók munkás vagy paraszt szüleiket. S most a ballagáson ott vemnek a munkás-, parasztszülők és társadalmunknak egyéb dölgozói, és némi szülői büszkeséggel, szemük meleg tekintetével simogatják sorfalaik Között elballagó fiaikat, leányaikat. Meleg tűz lobog a szülők szemében, s meleg tűz lobog az Iskolától búcsúzó diákok szemében. Tekintetűikben öröm, magabiztosság és reménység. Nem gyászmenet ez többé, hanem a reménység menete, mely twdrja, hogy nagy távlatok és széles lehetőségek országútiéra Ikép, ahol a jövőt nem a vakszerencse vagy kifürkésahetetiem sons irányítja, hanem egy céltudatos termelő társadalom nyújtja ki feléjük kezét és tárja jd előttük ©zíve szeretetéL Mindegy, hogy vate-ki marós, mozdonyvezető, mérnök, tanár, fodrász vagy pincér lesz. Minden munkahelyem társadalmunk' Szeretető és megbecsülése várja az életbe induló fiainkat, leányainkat. Z írtán Pl® . Megkezdődött az írószövetség közgyűlése Pénteken az újvárosháza tanácstermében megkezdődött a Magyar írók Szövetségének közöfosbázi Mezőgazdasáyi és Faipari Kisipari Termelőszövetkezet n lakosság szolgálatában lakatos9 kárpitos, asztalos. kovács és bognár szakmák területén mindenféle javítási és új munkát gyorsan és pontosan, határidőre vállal. Megkereséseket a központi iroda címére kérjük: Orosháza, Kossuth Lajos ts. 3. Telefon: 2—73. Szövetkezetünk a lakosság igényeit szakszerűen elégíti ki 271 gyűlése. A tanácskozás elnökségében helyet foglalt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője; Ilku Pál művelődésügyi miniszter. Az írószövetség választmányának beszámolóját az irodalom helyzetéről és az alakuló közgyűlés óta végzett munkáról Darvas József, a szövetség elnöke mondót, ta eL mMVWHVVWWMWWMMW» A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT (Műszaki Becslés) 1962. május 22-én (kedden) Békéscsabán, a MÉH Vállalat Sallai utca 6. sz. alatti helyiségében BECSLÉST, illetve lebonyolítást végez. 15878 uwwtvvmuwnwmuui kait”? Erre is választ kaptam anélkül, hogy elmozdultam volna íz említett sarokról. A Március 8 tér sarkáról át lehetett tekinteni ezt a forgalmas csomópontot. A Csaba szálló előtt éppen 19 autó parkírozott. De az egész téren sokkal több. A déli oldal parkoló helyén ugyancsak tizenkilencet számoltam meg, no meg egy különjáratú autóbuszt. A taxik sora előtt is állt egynéhány kocsi, sőt a templom előtt is pihent vagy kettő. Tehát a tér minden „hézagát” kitöltötték az autók. Ami még maradt, azon megosztozkodtak a motorok és a kerékpárok. A postától a városi tanács épületéig— persze az ellenkező oldalon is — a járdához, a fákhoz, egymáshoz és a jó ég tudja, hogy mihez támasztva csaknem 70 kerékpárt számolgattam össze. Hogy hány volt ezek közül lelakatolva, azt nem tudom, de egynéhány — biztos hosszú útról szállíthatta gazdáját, mert — kimerültén feküdt „kinyújtott” kerekekkel az út szélén. A tanácsháza előtt, az autóparkoló helyen, a taxiállomás és a posta előtt pedig 23 kisebb-nagyob motorkerékpár Szabályosan és szabálytalanul!
