Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-04 / 102. szám

4 i.üö3. május 4„ péntek Embert formáló erő Nemcsak a kommunisták, de minden gondolkodó ember — aki a legcsekélyebb módon is igyek­szik hozzájárulni ebben az ország­ban a szocialista építés egész né­pet felölelő munkájához — tud­ja, hogy azonos időszakon — az ötéves terven — belül, ha többet termelünk a tervezettnél, akkor több jut mindenből, mindenkinek és előbb érünk társadalomépítő célunkhoz. Mezőgazdasági jellegű megyénkben az a fő termelési fel­adat, hogy még gyorsabb ütemben növeljük a növényi és állati ter­mékek hozamát, még többet adva belőle a népgazdaság széles aszta­lára, a közösség és benne az egyén hasznára, jólétének megteremté­sére. Mindez lényegében általá­ban tudott dolog. Többet kell ter­melnünk és több jut. Azonban, hogy ez így legyen, hozzáállás kér­dése. Nos, éppen a hozzáállásban van legtöbbször és legtöbb helyen a hiba. Ennek a hibának a kikü­szöböléséhez nem elegendő és nem is helyes szajkó módján ismételni, hogy „termelj többet, jobban élsz”. Nehezebb, bonyolultabb, ezért fá­radságosabb, de ezerszer eredmé­nyesebb, maradandóbb hatású „módszere” van a mi életünknek ahhoz, hogy az egyént, a közös­séget — az anyagi érdekeltségen túl — más módon is igazi érdeké­nek a tudatára ébressze és további tettekre sarkallja. A szocialista kultúráról min szó. Ez az az em­bert formáló erő, mely megyénk termelőszövetkezeti, de sok he­lyen még kisparaszti szemléletű tömegeit végül is teljesen eljuttat­ja a szocialista mezőgazdálkodás, a szövetkezeti élet maradéktalan igenléséig és fokozatosan még to­vább, a dolgozók társadalma ál­tal járt úton. A kultúra adta le­hetőségekkel is segítenünk kell és segítjük is megyénkben a mező­gazdasági termelés növelését. Mindez nem új, már sokféle al­kalommal és formában elhangzott, mégis az a tapasztalat, hogy nem egy helyen, nem egy fontos posz­ton hajlamosak arra, hogy megfe­ledkezzenek róla, vagy napirendre térjenek fontossága, jelentősége fe­lett. Pedig az ötéves termelési ter­vek mellett az ötéves művelődési feladatok is a szocialista társadal­mi termelési viszonyok erősítését szolgálják. Hatalmas lendületet adott a kulturális nevelőmunká­nak az, hogy az utóbbi években a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyok váltak ural­kodóvá. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy hatalmas paraszti tömegek szabadulták ki a „látás­tól vakulásig” munka, a zsugorga­­tás, a kultúra iránti közömbösség sötét, szűk világából a több sza­badidőt, biztosabb létalapot nyúj­tó, szélesebb látókört (több mű­veltségben, politikai, szakmai tu­dást) igénylő közösségi világba. Ez a fényre szomjas sokadalom percig sem téblábolhat itt. Nem is téblábolt az igaz. A felszabadulás óta szakadatlanul folyó kulturális nevelőmunka azonban ma olyan szakaszába érkezett, amelyben a minőségi követelmények az ural­kodók. Miközben számszerűleg felsoroljuk a megyénkben lévő művelődési otthonokat, könyvtá­rakat, mozikat, iskolákat, múzeu­mokat és minden egyéb idevágó intézményt, szívünk repes az örömtől, hogy már itt tartunk! Jogos öröm, jogos büszkeség. Azonban mindezeknek egyre ha­tékonyabb tartalommal váló meg­töltése minőségi munkát igényel, helyesebben követel. Békés me­gye ötéves művelődési tervében részletesen megtalálható, hogy hol és mi mindent kell tenni ennek érdekében a párt-, a tanácsszer­vek, a gazdaságiak, a tömegszer­vezetek keretében a maga poszt­ján mindenkinek, kivétel nélkül. Hajtsuk is végre maradéktalanul, méghozzá valóban a tartalmi munka színvonalának emelésével, hogy a szocialista kultúra embert formáló ereje eljuthasson akadály nélkül a megye legrejtettebb zú­­gába is. H. R. A gyulai Erkel Ferenc művészegyüttes Vásárhelyen Vasárnap, április 29-én Vásár­helyen, az Állami Zeneiskola nagytermében a három vásárhelyi énekkar hangversenyén részt vett a gyulai Erkel Ferenc művelődési otthon művészegyüttese is. Az est meglepetése volt a gyulai művész­­együttes fellépése. A szép hang­anyaggal rendelkező kórus jogo-Egy park, kis szépséghibával san érdemelte a sok tapsot. Az együttes zenekarának fellépése is meglepte nemcsak a vásárhelyi közönséget, de a zene-szakembere­ket is. Különösen sok tapsot ka­pott Papp Jolán szólóénekes, aki jó előadókészségével és szép hang­jával megnyerte a közönség tet­szését. A parkok városá­­bant Gyulán nehéz rendezetlen ligetet ta­lálni, mert... Én azért mégis találtam. Ha máshol látni, bizonyára nem is tű­nik fel, legalábbis nem negatív formá­ban, hisz tulajdonkép­pen szép ez a park. Vörös salakos, bogár­hátú útjai friss tele­pítésű pázsit ölelésé­ben kanyarognak. A tulipánágyak tarka színfoltjai, mint va­lami drágakő szipor­káznak az arra sétá­lók felé. A padok még árnyék nélkül is csa­logatnak egy kis pi­henőre, mert a fák és a díszcserjék ugyan­olyan fiatalok még, mint a park. Mégis, mi ebben a csúnya, a szépséghi­bás sőt a visszataszí­tó? A környezet. A park szomszédsága. A vasútnál elterülő park egy csúnya seb­helyet tüntetett el Gyula város testéről, de csak félig. A volt Guba-féle kocsma ke­rítése, amely a park­ra támaszkodik — sőt lassan rá is dől —, borzalmas képet mu­tat. A park által nyújtott kedves lát­ványt undorítóan csú­nya . keretbe foglalja, és nem a park szép­sége marad meg a szemlélőben, hanem az a romkerítés és amit — a hasonló ké­pet nyújtó udvarból — már nem képes el­takarni. E látványrontó mű­veletben sokat segíte­nek a park keleti ha­tárán, a hátsó udva­rokkal és azoknak egyéb kellékeivel a parkra támaszkodó házak. Itt viszont a drótkerítés semmit sem takar el. Ezt a szépséghibát vagy zárt keríté­sekkel, vagy valami ,,növényi védőfallal” el kellene tüntetni, ne élvezzük sokáig illúzióromboló hatá­sát. (K.) A szarvasi gimnázium éleiében benne dobog hiszeseinek szíve A gimnázium 470 tanulója kö­zül 419 lány és fiú „Az ifjúság a szocializmusért”-próbák aktív részvevője. Idén, a Tanácsköztár­saság kikiáltásának 43. évforduló­ja napján százhetvenötén kaptak közülük a próbák múlt évi sikeres elvégzéséért jelvényt. Ahhoz, hogy a gimnázium népe ilyen szép arányban és eredménnyel vegye ki részét a szervezeti életből, na­gyon kell szeretnie a KISZ-t. De vajon ezek az eredmények és a még közlendők ténylegesek-e, nem csupán a türelmes papír és ceruza jóvoltából rögzítődnek elénk? Ennek megvilágítására igen alkalmas az, amit nekünk Schneider Katalin — beszélgeté­sünk alkalmával — elmondott. Ez a kislány, aki egyébként az első b) és d) osztály alapszervi tit­kára, mikor az iskolába került, jóleső meglepetéssel állapította meg, hogy a KISZ-élet példás. Er­re a következtetésre jutott az a 68 tanuló is, aki alapszervezetükbe tartozik. Egyszer aztán az az ötle­tük támadt, hogy a szarvasi egyes és kettes számú általános iskolák­ból, ahonnan ide származtak, meg­­kellene hívni a nevelőket és a nyolcadikosokat. El is jöttek. Az egyes számú igazgatóstól érkezett. Baráti együttlétben ismerkedtek a gimnázium, s az ifjúsági szerve­zet ottani működésével, sokat okultak, tanultak a látottakból és hallottakból egyaránt. Kedves klubműsorral zárult ez a hasznos találkozás, mely nyilván nem jön létre, ha nincs mivel előrukkol­niuk a gimnázium kiszeseinek. Akkor lássuk mi is, hogy mit müveinek, mivel és milyen mó­don érnek el eredményeket? Elő­ször is megkerestük Szatur Géza tanárt, a KISZ iskolai szervezeté­nek a segítő tanárát. Rapszodiku­san kérdeztük, s ő aszerint tájé­koztatott bennünket. Szerinte a gimnazistáik szervezeti tevékeny­sége természetszerűleg kihat a ta­nulásukra és tanulmányi eredmé­nyeikre. Ahány osztály, annyi KISZ-csoport van és öt alapszer­vezet fogja össze a csoportbelie­ket. Az osztályok növendékeinek a 65—75 százaléka KISZ-tag. Ök ragadják magukkal tanulásban és mindenben a többieket is. A KISZ az iskolában negyedévenként fel­méri például a tanulmányi ered­ményeket és megszervezi a gyen- : gébbék egyénenkénti segítését. A kiszesek az iskolában adódó min­den társadalmi munkából kiveszik részüket. Például vállalták az ösz­­szes ablakok festését, s ezzel hat­vanezer forint kiadástól mentet­ték meg gimnáziumunkat. A ki­szesek közül azok, akik már vol­taik nyári építőtáborban, az első­sök előtt meséltek ottani élmé­nyeikről, s ennek eredményeként száz fő körül jár azoknak a lá­nyoknak és fiúknak a száma, akik július, augusztusban a mezőhe­­gyesi és a karcagpusztai építőtá­borokban szereznek majd friss erőt, jókedvet a további tanulás­hoz. A kulturális rendezvények többsége KISZ-rendezyény. Ebben a szellemi vetélkedéstől kezdve, más iskolák népével való ismer­kedésig és klubestig minden hasz­nos, jó, vidámitó benne van. Rendbe Hozták az iskola dísz­termét és egy kalap alatt KISZ- ldubot is létesítettek a tagok, mélyben most élénk az élet, hiszen a diákok légi vágya teljesült. „Ki­felé” is adtak műsort, így koszorú­zás és sorozás alkalmával. Zene­karuk is van, mely az elmúlt évek során már sok helyen szerepelt. Úgyszintén a kiszesek jelentik az iskolai sport lelkét. Az ő bizta­tásukra 15 fiatal jelentkezett sport-, illetve játékvezetői tanfo­lyamra. így „száraz felsorolásban” is mennyi mindent mondanak ezek a tények, meg az, hogy a szarvasi általános iskolákban folyó úttörő-munkát a gimnázium 41 E- szese segíti. Egyének magatartásában, meg­bízatásában is tükröződik mindez. Réti Ágnes negyedikes olyan fon­tos feladatot végez, mint a sajtó­terjesztés, s ebben más kiszesek is segítik. Az iskola dicséretben ré­szesült a sok egyéni laprendelés eléréséért. Ahol — a már említett — Schneider Kata az alapszervi titkár, vagyis az első d)-ből, 28 lány közül 18 jelentkezett nyári építőtáborba. Demcsák Mária KISZ csúcsvezetőségi tag négy éven át hiánytalanul kezelte az iskolapénztárt. A harmadikos Dankó Mihály „rádióigazgató” a szőke Szterlovszky Edit „bemon­dónővél” az iskolarádió műsorá­nak a tolmácsolói. Ez a műsor bí­rál, dicsér, tájékoztat, mozgósít és mint az eredmények mutatják, felettébb közhasznúan. Ebben ré­szes a „rádióműsorszerkesztő-bi­­zottság” másik két tagja, Ábra­hám Orsolya és Kovács Klára el­sősök is. Az igazi nyomdában nyomtatott KISZ Diák Híradó fő­­szerkesztője, a harmadik c)-be járó Bátori Ildikó szerint diákúj­ságjuk igen népszerű. El is hisz­­szük. Nemcsak tipográfiailag szép, tiszta ez a kis képes, szöveges lap, hanem a szűkkörű szerkesztő bi­zottság, mély ugyancsak Eszesek­ből áll, azoknak a diáktársainak, akik tudnak és szeretnek írni, bő­séges biztatást és lehetőséget ad, s így valóban a Vajda Péter Gimná­zium életét tükröző, tartalmas, szí­nes írások látnak napvilágot. Eb­ben persze nem kis szerepe van dr. Gábris Józsefeiének, aki a szer­kesztésben a tantestületet képvi­seli. I KISZ-élet a gimnáziumiban azért eleven, lüktető, mert nem reked meg az iskola falai között. Már említettük az úttörők segíté­sét, és a rendezvényeken, társadal­mi munkákban való szereplést. Aztán itt van Barcsik István ne­gyedikes, aki amellett, hogy alap­­szervi titkár, a községi KlSZ-szer­­vezetnek is tagja, s rajta Évül még sok diák tevékenykedik » községi és a járási KlSZ-szerve­­zetbsn. Nem ok nélkül mondja büszkén dr. Gábris József iskola­­igazgató, hogy az idén a Vajda Pé­ter Gimnáziumban teljes az eggyé, forrottság a tanulásban és tanítás­ban diákok és nevelők közt. Emi­att fellendült a KISZ-élet, s annak elénk tevékenysége serkentőleg hat vissza az egész nevelőmunká­ra, s az iskola falain túlra is su­gárzódák belőle. Nagy bizakodással készülnek a fiatalok az év végi vizsgákra, s amellett jut erejük és kedvük „Az ifjúság a szocializmusért” próbái­nak a befejezésére, a községi ifjú­sági ház rendbehozatalára, öt me­gye kulturális szemléjén, Kecske­méten szavatokkal, irodalmi szín­paddal való részvételre, s a május 18-tól 20-ig tartó iskolai napók helyi megrendezésére is, mert a gimnázium falai közt ifjúkommu­­nisták szíve dobogja az ütemet! Hogy így igaz, hogy így leheft, nem Es része van annak, amit a kisze­sek tanár-patronálója, Szatur Gé­za elv társ ekként közölt: — Nekünk, az iskola kommunis­táinak, erősen a Eszeseinken a szemünk! Elhagyva az épületet, ragyo­gó napsütésbe — tavaszból a ta­vaszba — lépünk. Még fülünkbe cseng, amit távozásunk előtt két másodikos tanuló, Ruzsicska An­dor és Kepenyes János külön-kü­­lön, de egy szívből mondtak: — Sok mindent tanulunk a padbaa, a politechnikai órákon a műhe­lyekben, társadalmi munkában, s egyebütt az iskolai életben. Nem­egyszer nehéz feladatokat kell végrehajtani. De mindig sikerül. Mi úgy érezzük azért, mert min­denhez Eszesek módján fogunk hozzá. Huszár Rezső Múlt és jelen a gyulai utcán Konflis és Warszawa egymás mögött. Pillanatkép a gyulai utcáról, ahogy a fotó­riporter látta. A Béke és barátság kulturális szemle bemutatói — Javult az együttesek műsorpolitikája — A VIII. VIT tiszteletére indított Béke és barátság kulturális szem­le helyi és járási bemutatóit min­denütt befejezték. Megállapítható, hogy javult az együttesek műsor­politikája. Megkezdődtek a kulturális szemle kerületi, megyei bemuta­tói, amelyeken a korábbiakkal el­lentétben nemcsak egy csoport le­het első^ hanem minden olyan együttes, amely eléri a kívánt színvonalat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom