Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-15 / 111. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ara 50 tuiér * Világ proletárjai, egyesüljetek! 1962. MÄJTJS 15., KEDD AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA' ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, ni. SZÁM A magyar nép mélységesen együttérez a felszabadulásukért küzdő gyarmati népekkel és támogatja hősi harcukat A gyarmati és félgyarmati né­pek anyagi megsegítésére a társa­dalmi szervekből alakult orszá­gos szolidaritási bizottság májust szolidaritási hónappá nyilvánítot­ta. Ennek jegyében rendeztek a helyi társadalmi szervek vasár­nap Gyulán szolidaritási gyűlést, amelyen Nánási László elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára mondott beszé­det. Megjelent a gyűlésen Balogh Imre elvtárs, a gyulai já­rási pártbizottság osztályvezető­je, a Hazafias Népfront és a Vörös­­kereszt megyei vezetője, Perei Gábor elvtárs, a Hazafias Nép­front járási titkára, valamint Ba­­nadics Márton elvtárs, a Hazafi­as Népfront városi elnöke, Kohár István elvtárs, a Vöröskereszt, Bozó Józsefné elvtársnö, a nőta­nács járási titkára. fl gyarmatosítók nem riadnak vissza a legkegyetlenebb terrortól sem Nánási László elvtárs beszéde eleién hangsúlyozta: a magyar nép más népekkel együtt dolgo­zik és küzd a legszebb célért, a népek baráti együttműködéséért, az emberi haladásért, s a béke megvédéséért, és elítél minden olyan cselekedetet, szándékot, amely útját állja az emberiség haladásának, a még gyarmati vagy félgyarmati sorban élő népek tel­jes függetlenségének, szabadságá­nak. A gyarmatosítók természete­sen nem nyugszanak könnyen be­le, hogy Ázsia és Afrika elnyomott népei felszabadítsák magukat az elnyomás álól. Mindent elkövet­nek, hogy megakadályozzák, vagy legalább késleltessék a gyarmati népek felszabadulását. Nem riad­nak vissza sem az agyafúrt mes­terkedésektől, sem a legkegyetle­nebb terrortól, hogy a gyar­matok népeitől eddig elrabolt óriásértékű vagyonukat meg­mentsék és tovább növeljék, hogy gyarmatosító politikájukat tovább folytassák. A szocialista világ­­rendszer azonban egyre nagyobb hatást gyakorol az egész emberi­ségre, a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalmaira is. Nyu­godtan állíthatjuk, hogy az impe­rialista erők minden mesterkedé­se és minden kegyetlenkedése da­cára a gyarmati rendszer napjai az egész világon meg vannak számlálva. A szocializmust építő magyar nép mindig mélységes együttérzéssel tekintett a felszaba­dulásukért küzdő gyarmati népek­re, s lehetőségeihez mérten támo­gatta és támogatja hősi harcaikat. A magyar dolgozó nép elnyo­mói, kizsákmányolói, az ide­genek és a hazaiak egyaránt örökre eltűntek a történelem süllyesztőjében, s biztosra vesszük, hogy a gyarmati né­pek elnyomói is hasonló sors­ra jutnak. Mi, magyarok elsősorban azzal tá­mogatjuk a gyarmati népek har­cát, hogy újra és újra felemeljük szavunkat a még gyarmati vagy félgyarmati sorban élők felsza­badulásáért, függetlenségéért és ezentúl erőnkhöz, lehetőségeink­hez mérten anyagi eszközökkel is segítségükre sietünk. Ezért alakult a magyar társadalmi szervekből egy szolidaritási bizottság, amely május hónapját a szolidaritás hó­napjának nevezte és országos gyűjtést indított a segítségre szo­ruló népek anyagi támogatására. A II. világháború és az 1956-os ellenforradalom után mi is sok se­gítséget kaptunk, elsősorban a Szovjetuniótól és a baráti szocia­lista országok népeitől, s hogy aránylag gyorsan talpra álltunk, ebben jelentős része volt a kapott anyagi segítségnek. Mint ahogy más népek készséggel segítettek bajainkon, a magyar dolgozók is készség­gel járulnak hozzá, hogy az éhező és betegségektől sújtott gyarmati népek sorsa köny­­nyebbé váljon. A továbbiakban Nánási László elvtárs a béke-vi 1 úgmozgálom jú­liusban Moszkvában összeülő kép­viselőinek tanácskozását méltatta, ahol a magyar nép küldöttei is részt vesznek, hogy „ott is állást foglaljanak a fegyver nélküli vi­lág, a teljes leszerelés, a békfc mel­lett.” R dolgozó emberek egyre közelebb kerülnek egymáshoz Szóljunk a mi dolgozó népünk belső szolidaritásáról, együttérzé­séről is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezen a téren is hatalmasat léptünk előre. A felszabadulás előtt a rendszer urad sokat fe­csegtek a nemzeti egységről, de ép ésszel lehetett-e elképzelni, hogy őszinte egység, egyetértés le­gyen a gyárak, az ezer holdak tu­lajdonosai, urai és az általuk el­nyomott és kizsákmányolt mun­kások, parasztok milliói között. Nem lehetett! A régi rend urai ál­tal emlegetett nemzeti egység üres fecsegés volt. Csak a társadalmi viszonyok változása, a fejlettebb társa­dalmi rendszer, a szocializ­mus teremti meg a lehetősé­geit az igazi nemzeti egység kialakulásának. Az a kölcsönös bizalom, amely ma vitathatatlanul megvan a párt, a kormány és a magyar nép között, nem azért jött létre, mert beszél­tünk és írtunk róla, hanem azért, mert helyesen értelmezzük és jól alkalmazzuk a népfrontpolitikát Annak, hogy épülő szocialista rendszerünkben a dolgozó embe­rek egyre közelebb kerülnek egy­máshoz, hogy az együttérzés, a szolidaritás egyre erősödik közöt­tük, napról napra több jelét lát­hatjuk, tapasztalhatjuk. Nem is olyan túl régen, a városi embere­ket az időjárás csak abból a szem­pontból érdekelte, hogy az nem zavarja-e a hétvégi kirándulást. Ma pedig akár gyári munkásról, akár egyetemi professzorról van szó, nem a vikend-szemlélettel nézi az időt, hanem együtt örül a jó májusi esőnek, még akkor is, ha szombaton vagy vasárnap esik. De a paraszt sem úgy tekint ma már a nyaraló városi emberekre, mint haszontalan naplopókra, ha­nem mint jól megérdemelt sza­badságukat vidéken töltő dolgo­zótársaira. A szocialista ember túl tud tekinteni és túl is tekint a sa­ját portáján, a saját községé­nek, megyéjének, országának a határán és együtt tud érezni más munkát végző, más tájon, vagy más országban élő, dol­gozó emberekkel, népekkel. Nem feledkezik meg arról, milyen imperialista törekvések veszélyez­tetik az emberiség békéjét, nem feledkezik meg a gyarmati sor­ban kínlódó, nyomorgó népekről, szolidáris azokkal, akiket ere­jéhez mérten támogat társadalmi gyűjtéssel is. Majd így folytatta: Együttérzünk a gyarmati népek­kel, szolidárisak vagyunk velük felszabadulásukért vívott küzdel­meikben, s őszinte szívvel kíván­juk, hogy céljaik mielőbb megva­lósuljanak. Sok-sok ezer kilomé­terről küldjük jókívánságainkat Ázsia, Afrika még gyarmati sor­ban szenvedő népeinek, biztosra vesszük, hogy a szabadság napját már nem sokáig taikarják el előlük az imperialista gyarmatosítók sö­tét cselekedetei — fejezte be be­szédét Nánási elvtárs, majd a gyű­lés után megtekintette a Vár­fürdőt, s szívélyesen elbeszélgetett a párt- és a társadalmi szervek képviselőivel. Jelentés a földekről Százötvenen vasárnap a kondorosi Dolgozók Tsz-ben A kondorosi Dolgozók Tsz-ben vasárnap különösen a kertészet­ben volt nagy a sürgés-forgás. Az asszonyok és a férfiak egy része palántaültetéssel, másik része pe­dig a káposzta és a karalábé ka­pálásával volt elfoglalva. A határ másik részében pedig négy erőgép A békéscsabai Május saraboltak és háztáj Sürgeti a munka a békéscsabai Május 1 Termelőszövetkezet gaz­dáit is, ezért sokan vasárnap a cukorrépát saraboltak, mások a háztáji kukorica vetésével voltak elfoglalva. A traktorosoknak is 120 hold kukoricát kultivátorozott meg. Tegnapelőtt százötvenen szorgoskodtak a szövetkezet föld­jein. A szövetkezetiek már a múlt héten megsarabolták 450 hold cu­korrépájukat és megkapálták a száz hold borsót. 1 Tsz>ben cukorrépát i kukoricát vetettek akadt munka bőven. Két erőgép egész nap vetette a kukoricát, egy gép boronáit. A szövetkezet hatá­rának másik részében pedig disz­­tillereztek. Két traktoros fűkaszá­lással foglalatoskodott. Az Sz. 100. ásnák is akadt munkája. Á kamu ti Békében mind a hat brigád dolgozott Teljes ütemben dolgoztak vasár­nap a kamuti Béke Termelőszö­vetkezet gazdái; A szövetkezét hat brigádjából alig hiányzott valaki. Mire a nap lement, 70 hold meg­kapált napraforgó hirdette igye­kezetüket. A „gyalogosok” mel­lett ott voltak a íogatosok is. Egész nap 40 lófogat ekézte a ku­koricát. A 210 hold cukorrépa sa­­rabolását ma, kedden reggel kezd. ték meg. Munkacsapatonként kapják a prémiumot, egymást serkentik jobb munkára A nagybánhegyesi Zalka Máté Termelőszövetkezet állattenyészté­sében és növénytermesztésében egyaránt nagy a versengés a ma­gasabb eredmények eléréséért. A tehenészek például célul tűzték: a 168 tehén átlagos tejhozama há­romezer literen felül lesz. A jó hírű szövetkezet ez évben száz holdanként száznyolc mázsa húst ad a népgazdaságnak. A késői ki­tavaszodás ellenére nagyon szép a határ: zöldellnek a tavaszi növé­nyek, szénabetakarító és kapáló munkacsapatoktól tarkállik a föld. A Zalka Máté Tsz tagjai elhatá­rozták, hogy a terven felüli átlag­termésből munkacsapatonként kapják a természetbeni prémiu­mot. így nemcsak saját magukért, de egymás munkájáért is felelős­séget éreznek. A vetéstől a beta­karításig ügyelnek arra, hogy a csapaton belül mindenki a legna­gyobb lelkiismerettel végezze a munkát. Az elmúlt a KIOSZ megyei Tegnap, hétfőn rendezték meg Békéscsabán a KIOSZ megyei vá­lasztmányi és titkári értekezletét. A tanácskozáson a választmányi tagokon és titkárokon kívül részt vett Veszelka György, a megyei pártbizottság ipari- osztályának munkatársa, dr. Gosztonyi Miklós, a Könnyűipari Minisztérium fő­előadója, Kerekes Károly, a KIOSZ Országos Központjának kiküldöttje, Duna Pál, a megyei tanács ipari osztályának kisipari főelőadója, valamint a megyei népfront bizottság és az SZTK1 alközpont képviselője. Plenter Lajos, a KIOSZ megyei titkára beszámolójában értékelte a megyei titkárság, a járási és helyi csoportok elmúlt félévi mun­káját. Elmondta, hogy a KIOSZ segített a megye ötéves helyiipar­politikai tervének összeállításá­ban. A magunk részéről — hang­félév munkáját értékelték választmányi és titkári értekezletén súlyozta — mindent megteszünk, hogy hozzájáruljunk a lakosság javító-szolgáltató, valamint egye­di megrendelés-igényeinek minél jobb kielégítéséhez. Az idén ja­nuár elsején életbe lépett kisipari nyugdíjtörvényről szólva megem­lítette, hogy a rendeletet örömmel fogadták a megye kisiparosai. Plenter elvtárs beszámolójában megállapította: a kisiparosok zö­me ma már bizalommal keresi fel a járási és a helyi csoportok ve­zetőit ügyes-bajos dolgával. Egyik legnagyobb eredménynek köny­velte el, hogy az elmúlt fél év alatt a különféle szakmákban ki­lenc továbbképző-tanfolyamot rendeztek. A beszámoló utáni vitában csak­nem húszán szólaltak fel. A kis­iparosok beszéljék a nyugdíjtör­vényről, valamint a KIOSZ szer­vezeti munkájáról. Többen kérték, hogy következetesebben lépjenek fel a kontárok ellen, akik nem­csak a kisiparosoknak, hanem te­kintve, hogy adót sem fizetnek, az államnak is kárt okoznak. Több szó esett arról is, hogyan lehet­ne elősegíteni a ktsz-tagok és a kisiparosok szorosabb kapcsolatát, együttműködését. Dr. Gosztonyi Miklós, a Köny­­nyűipari Min. főelőadója ezután Baki Imre gyulai lakatos-mester­nek átadta „A könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést. A járási csoportok versenyében a békéscsa­bai lett az első, így elnyerte a KIOSZ vándorzászlaját. A helyi csoportok versenyében a tótkom­­lósiak szerezték meg a vándor­zászlót. A járási és helyi csopor­tok második és harmadik helye­zettjeinek vezetőit, valamint a legjobb aktívákat pénz-, illetve tárgyjutalomban részesítették. P. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom