Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-09 / 106. szám

2 1962. május 9., szerda Élre tör egy veszedelmes ragadozó — a német imperializmus MegszoStwk, hogy Nyugat-Német­országot az Egyesült Államok csat­lósának nevezzük, sőt olyan kijelen­téseket is megkockáztatunk, misze­rint a bonni különállómban csak az történik, amit a tengeren túl1 meg­határoznak, vagy megengednek. Pe­dig, ha a közeiműlít évekig tény­leg ez te volt a helyzet, ma már egészen más — s a változás, amely a nyugatnémet-amerikai viszonyban végbement és végbemegy, nem csupán e két ország viszonyát érin­ti, 1 Kinem kihat a nemzetközi hely­zet alakulására is. Röviden: Ny.igat- Németország csatlósból üzlettárssá, sok vonatkozásban üzleti verseny­társsá, sőt ellenféllé növekszik'. Vegyük például a világ exportte­rületét: 1947-ben az Egyesült Álla­mot! késztermék-exportja az egész tőkés viliág készárukivitelének 50 százaléka volt. 1954 és 1960 között Itt döntő jelentőségű fordulat kö­vetkezett be: az Egyesült Államok részesedése 25,1 százalékról 21,7 százalékra esett vissza. Angliáé 20,4 százalékról 16,7 százalékra, viszont Nyugat-Németország részesedése 14,2 százalékról 18,6 százalékra emelkedett. Gyakorlatilag ez azt mutatja, hogy a nemzetközi gazda­sági élet e nagyon fontos területén Nyugiat-Németország egy fél évti­zed'leforgása alatt elhódította Ang­liától a második helyet, és egyúttal jelentős mértékben megközelítette az USA pozícióját. De más téren is hasonló a hely­zet. Mostanában gyakran esett szó „gazdaságilag fejletlen országoknak juttatandó segély”-ről, amit elvileg az International Bank for Recon­struction and Dovelopmentnek — a nálunk Világbank néven Ismert nemzetközi pénzintézetnek — kel­lene összehangolnia. A Világ,bank azonban — 1946-ban elfogadott alapszabályzatával szöges ellentét­ben — mind inkább a nagy nemzet­közi monopóliumok végrehajtó­­szerveként leplezödött le & — mint a tények bizonyítják — első sorban az Egyesült Államok és Nyugat-Németország gyarmati ex­panzióját szolgálja. 1960-ban Nyu­gat-Németország nagymértékben megerősítette pozícióját a Világban­kon belül, és a bank >alaptőkejane<: nyújtott újabb 1 milliárd márkás kölcsönével az USA után a legna­gyobb részesedéssel rendelkező Világbank-tagországgá vált. Ez pe­dig nem csekély hatalma» jelent: a Világbank öt állandó 'gazgatóját automatikusan az öt 'egnagyobb tőkerészesedéssel rendelkező ország adja, a további 1>3 igazgató! helyen pedig a kisebb tőkeerejű 63 ország választás útján osztozik. A szavazat tok pedig nem a kis és nagy or­szágok egyenlősége alapján, hanem a befektetett tőke arányában oszla­nak meg. Ez jóformán teljesen sza­bad kezet biztosít az USA és Nyu­­ga t- N ómét ország monopóliumainak. A nyugatnémet nagytőke részt vesz ezenkívül a Nemzetközi Pénz­ügyi Testületben is 15,3 m'u'ú már­kával, a Nemzetközi Fejlesztési Szö­vetségben öt év alatt 218 millió márkával, az Európai Gazdasági Kö­zösség Fejlesztési Alapjában 840 millió márkával, az úgynevezett ki­bővített Fejlesztési Segélyprogram­ban 17 millió márkával. S ha ez az együttműködés az amerikai és nyugatnémet tőke kö­pött sok kívánnivalót 's hagy maga után, mégis Bonn másodhegedűse­ként, sőt sok esetben főrészvényes­ként, parancsnoki poszton van je­len. Afrikában például a nyugatné­metek érték el az USA mellett — a legnagyobb sikereket: — 1959- ben például Bonnak a gazdaságiig fejletlen országokba Irányuló tőke­exportjából még C6ak mintegy 16 százalék Jutott Afrikára; egy évvel később ezt 55,6 százalékkal emel­tek. Ez a tendencia mind erőtelje­sebben érvényesül ma Is, 6 ehhez a bonni kormány minden segítséget megad. A nyugatnémet tőkcérrlekeitsé­­gek közül Afrikában különösen lázas tevékenységet folytatnak a nehéz­­spari monopóliumok, amelyek az afrikai vasércklncsek feltárásában és kiaknázásában érdeke'tek, hason­ló élénkséggel működnek az olaj­­in on opó hum ok, és az alumínium­­trösztök is. Mauritániában a 120 millió ton­nára becsült vasérc lelőhelyek — ame’yek felszíni fejtéssel bányász hatók ki — a M1FERMA nevű nem­zetközi konzorcium kezében van­nak. E vállalatban érdekelt egész sor nyugatnémet monopólium, mint a Krupp, a Maimesmann, a Thyssen, a Klockner, a Hösch és a Hamlel — a konzorcium alaptőkéjének 10 százalékát tartják kézben. Az afrikai bauxitlelőhelyeken H biztosítják befolyásukat. Az Alumin­­ga nevű nemzetiközi konzorcium 500 000 tonna évi kapacitással a kapitalista világ afumlnlumtermelé­­sének egyhatodát látja el. A kőolajbányászat területén a Deutsche Erdöl AG serénykedik, el­sősorban a Szahara! olajforrások kiaknázásában. A Deutsche Erdői AG és a Mobil Oil AG szövetséget kötöttek a franciákkal és főleg az amerikai Standard Oillel. ..Société du Pipeline Sud Európáén” néven vállalatot alapítanak, amely Mamse­­illetől Strassbourgig és Karlsruhéig olajvezetéket épít az afrikai olaj­szállítmányok továbbítására. A nyugatnémet nagytőke másik, úgynevezett „főbázisa’' Dél-Ameri­­ka. Énre jellemző, hogy Nyugat­idémetország összes magántőkés di­­rektberuházáoainak egy negyede Dél, és Közép-Amerikába irányul, s több mint egy hetede csak Brazíliá­ba. Ha még azt te figyelembe vesz­­szük, hogy a magántőkés dlrektbe­­ruházások óriási többsége a legha­talmasabb nyugatnémet mammut­­konszemekre korlátozódik — a 3,2 milliárd márkából 2,8 milliárd — akkor világosan áil előttünk az ag­resszív nyugatnémet tőke expanzió tendenciája, Bár Latin-Amerika általában még USA-befolyás alatt áll, a nyugatné­met konszernek erőteljes pozíciók­kal rendelkeznek itt is — sőt olyan i lépések is kifizetődőknek látszanak szemükben, mint például, hogy a Krupp-cég 1959-ben Mexikóban lét- , rehozta saját beruházási bankját, vagy hogy a nyugatnémet Fíick-k-on­­szern — ugyancsak 1959-ben a Leh­mann Bröthens bankház útján meg­vásárolva az észak-amerikai Stude­­baker — Packard Co részvényei­nek jelentős részét, s ezáltal gyakor­latilag uralkodó helyzetbe került Argentínában, Brazíliában és Peru­ban. A Közé!- és Közép-Keleten ha­sonló a helyzet. A nyugatnémet im­perialisták e területen ma még ke­vésbé önállóan lépnek fel, mint Af­rikában és különösen Latin-Ameri­­kában. De itt 6em maradnak el. 1957-ben von Brentano, akkori nyu gatnémet külügyminiszter kormánya nevében hitet tett az úgynevezett Eibenhower-doWSrina támogatásai' mellett. Ugyanebben az évben a dűs-J saidorfi Park Hotelben tanácskozol tak a nyugatnémet és az amerikait gazdasági élet képviselői az Bisen-T hower-doktrina közel- és közép-ke- J leti megvalósításáról. Az itt született t „elvi határozatok” hamarosan érez-I tették hatásukat: 1959 közepén, aj tanácskozások után alig két évvel,! Ny ugat-Németország magántőkés? beruházásai Közei- és Közép-Kale-i ten 59,7 millió márkáról 93,6 miß-? hóra nőttek, tehát 34 százalékkal! emelkedtek. Közben — 1958 máju l sában — létrehoztak egy közös nyu-J gatnémet-amerika! szervet, amely-1 nek feladata megtervezni az ipari J létesítményeket a Közei- és Közép ! Keleten. Ez a szerv a MIDEC,* amelyben egy nyugatnémet mono- ? pólium vesz részt... T Az új-gyarmatosításban tehát a! nyugatnémet imperializmus — I amely szívesen hivatkozik arra,? hogy nem gyarmatosító, „mert! nincsenek gyarmatai” — teljes ere-? jével részt vesz, és amint a felsorolt ± néhány példa is mutatja, mellénye I nem is olyan fehér, mint ahogyan ? állítja... A gyarmatosítás mai« módszerei természetesen különbőz- ? nek a száz vagy kétszáz évvel T ezelőtti éktől, de a lényeg ugyanaz* maradt. Az élen az amerikai és a 7 nyugatnémet tőke jár — ami I részben összefonódottságukat bizo-t nyitja, de napjainkban már egyre I inkább oka összeütközésüknek is. j Dr. Gutermuth a Neues Deutsch-1 land hasábjain nemrég megjelent? cikkében éppen erre a kettősségre * A győzelem napjára és az újonnan kirajzolódó tenden­ciára utalt, amikor leszögezte: ..Az a szerep, amit a nyugatné­met imperializmus, mint az ag­resszív US-monopóiiumok leg­főbb szövetségese játszik, llehetövé tette a nyugatnémet monopóliumok számára, hogy szövetségeseiktől egész sor gazdasági engedményt csikarjanak ki; például a Montan Unióba történt belépés« megszün­tette az addigi termelési korlátozá­sokat és ez megkönnyítette a nem­zetközi piacokért folytatott harcu­kat.” Ez azután összességében oilyan megerősödést eredményezett Bonn számára, hogy nem csupán kétségtelenné tette nyugat-európai gazdásági hegemóniáját, hanem megszilárdította pozícióját az Egye­sült Államokkal szemben te. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az amerikai kormány pénzügyminisztere először Eisen­hower, majd már Kennedy meg­bízásából, a nyugatnémet kormány segítségét kérte a megrendült USA- dollár támogatására, s ami még en-. nél te világosabb bizonyíték: Aden­auer először megtagadta a kért tá­mogatást, ég másodszor feltételieket szabott. Az Egyesült Ailamok és Nyugat- Németország kapcsolata kétségkí­vül érdekesen alakul, s etz nem csu­pán pillanatnyi változásra utal, ha­nem a nyugati táboron belüli erő­viszonyok bizonyos eltolódására, és arra a tényre, hogy Nyugat-Német­­ország a háború utáni amerikai csatlósból mindinkább üzlettárssá, sok vonatkozásban üzleti verseny­társsá, sőt ellenféllé növekszik. Ez óriási különbség mind politikai, mind pedig gazdasági tekintetben. Olyannyira, hogy ma már Nyugat- Németország gazdaság,Mag az USA után a legerősebb kapitalista or­szággá vált. Ezzel elérkezettnek lát­ja az időt arra, hogy nemcsak el­fogadja és felhasználja a tengeren­túli tőkét saját erejének fokozásá­ra, hanem adott esetben — már mai erőpozíciójából is — vissza­üssön, követelőzzék, önálló, s nem lebecsülendő erőként lépjen feli. Nyugat-Nómetországról alkotott értékítélet linket tehát át kell ala­kítanunk, de egyúttal meg kel! lát­nunk azokat a nagy veszélyeket, amelyek a nyugatnémet imparializ­­nrus megerősödéséből fakadnak. Ez ugyanaz az Imperializmus, ugyanaz a militarizmus, amely ebben az év­században kétszer lobbantotta láng­ra a világot, mert a világ újrafel­osztását követelte a maga számára. Ma, más eszközökkel, más módsze­rekkel ugyanerre törekszik. Hajnal Kornél Néhány évtized a történelem évezredeiben nem nagy idő. Az utóbbi 50 esztendő azonban világ­rengető eseményekben bővelke­dett, s nagy vízválasztója volt az emberiségnek. 1917 októberében Szovj et-Oroszor szagban megszü­letett a szocialista társadalom, s ugyanakkor kiéleződött a halódó kapitalizmus világválsága. E fél­évszázad második felében az im­perialista reakció a fasizmusban keresett támaszt, mely milliók ke. gyetlenül véres tragédiáját jelen­tette. A Nagy Októberi Forrada­lom dátuma mellett, ha jelentősé“ gében más, de mégis az egész em­beriség számára döntő fontosságú dátumot jelent 1945 május 8-a, amikor a szövetségesek, s minde­nekelőtt a szovjet csapatok győ­zedelmeskedtek a háború megszá­­lottjai felett. A fazismus vert hadainak vezé­rei nem akarnak emlékezni 1945 május 8-ra. Az amerikai támoga­tással újjáéledt Wehrmacht tábor­nokai napjainkban is büntetlenül szeretnének a népekkel „ausradie. ren”-t játszani, most már atom­fegyverekkel. A német militariz­mus amerikai segítséggel ismét menetelni szeretne „Kelet felé”, de emlékszik az emberiség a vissza­felé menetre is! Hogyan is volt? 1933 január 30. Hitler hatalomra jut... Három évre rá betiltják a Német Kommunista Pártot, majd valamennyi haladó pártot. Az új birodalomban szaporodnak a ha­láltáborok. Vaj helyett ágyút! — ez a jelszó. A hitleri Németország rádiókon harsogja: „Csak” Kelet felé akar menetelni .,. 1938 München. A nyugati orszá­gok kormányai egy opportunista egyezménnyel szabad teret enged­nek a fasizmusnak az európai népiek leigázására. Remélik, hogy Hitler utána a Szovjetuniót tá­madja meg. Az európai országok bekeoelezése után a nácizmus ét vágya megnő, de ennek ellenére sem hallgat a Nyugat a Szovjet­unió figyelmeztetéseire. Csak ak­kor keresik a szövetséget a Szov­jetunióval, amikor már a mohó fa­sizmus a nyugati imperializmus országaira tör. 1941 december 6. A verhetetlen­nek hitt náci seregek Moszkva alatt elszenvedik az első csapást. Egy évre rá Sztálingrádnál meg­kezdődik a modem hadtörténelem egyik legnagyobb csatája, mely a fasizmus végét jelenti és erőt ad PINTER - SZABo Amikor a szálak elszakadnak Kisregény 13. Megállapodtak, hogy Forral kö­rülnéz. Azt tudták, hogy az iroda­épület mögött, egy különálló kis házacskában húzódik meg szeré­nyen az OTP üzemi kirendeltsége, de mivel egyikőjük sem járt még ott, a helyiségben terepszemlét kellett tartani. Néhány nap múlva Mari azzal állt elő, hogy állapotos. A fiúk durván, komolytalanul, röhögve hecceitek egymást, hogy vajon ki a gyerek apja. — Te voltál utoljára — heccel­­te nevetve Csuti Balázst a keszeg formájú Markos. — Az nem számít... — véde­kezett Markos Ede. — Ettől még tőled is lehet... Forrai vágta el a vitát: — Egy jó orvost kell szerezni... Az abortusz-bizottsághoz nem mehet, mert faggatni fogják. — Én tudok egyet... — mond­ta Magda. — De az egy ezres. — Na és ... — válaszolta For­ral. — Holnap este nyélbeütjük az OTP-t, és akkor lesz pénz... Másnap este ugyanúgy, mintáz előző alkalommal, műszak végén bent maradtak a gyárban. Elbújtak a mellékhelyiségben, s mikor már mindenki elment, előjöttek. A szükséges szerszámokat egy zsákban hozták. Egyenként át­osontak az udvaron. De amikor az OTP-kirendeltség helyiségéhez ér­tek, meglepetve tapasztalták az ablakon át, hogy odabent ég a villany. — így szokott ez lenni minden bankban — suttogta Forrai a megrémült Marinak. Álkulccsal pillanatok alatt kinyitották a fo­lyosóra nyíló ajtót, de mielőtt be­léptek volna, most is filcpapucso­kat húztak a cipőjükre. Ezúttal is Mari kapta a feladatot, hogy az ajtónál leselkedjen és figyeljen. — Bármi van, sziszegj — mond­a népek felszabadulási harcának. Ezt követően a Vörös Hadsereg egymás után méri csapásait a náci hordákra, s a nyugati szövetsége­sek még mindig halasztgatják a partraszállást. Az a céljuk, hogy a háború fő terhét a szovjet nép viselje. 1944-ben a Vörös Hadse­reg megkezdi az európai országok felszabadítását. Észtország, Lettor­szág, Litvánia, Románia, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia sorra felszabadul­nak, ugyanakkor a partraszá'Ht angol-amerikai csapatok helyzete válságosra fordul. Churchill táv­iratban kér segítséget a szovjet főparancsnokságtól 1945 január 6-án: „Nyugaton nagyon súlyos harcok folynak — kezdődik az üzenet, majd így folytatódik: — Számíthatunk-e január folyamán nagy szovjet támadásra? ... A dol­got sürgősnek tartom". S a válasz: január közepén megkezdődik a Vörös Hadsereg óriáserejű utolsó rohama, melynek végső célja: Ber­lin. Május 2-án a Szovjet Hadse­reg kitűzi a vörös csillagos lobo­gót a Reichstag-ra, és 8-án 23.01 órakor Keitel náci tábornok le­teszi a tollat, mellyel aláírta a fegyverletételi okmányt. Európá­ban ismét béke van. Truman, az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke a győzelem napján üzenettel fordul a szovjet kormányhoz, a szovjet néphez: „Önök megmutatták, hogy egy sza­badságszerető és a legnagyobb mértékben bátor nép meg tudja törni a barbárság gonosz erőit, bármilyen hatalmasak is ezek az erők ... Üdvözöljük a Szovjetunió népét és seregeit...” . Nyugaton egyes emberek feledé­kenyek. De a világ haladó közvé­leménye nem felejt. 1945 május 8-a vérrel íródott a történelembe. S akik ma ismét gyilkos háborúba akarják taszítani a világot, mél­tán okulhatnak a történelmi pél­dán. Ma nem 1938-at írunk, s egy­re inkább beleivódik a népekbe az a tudat, hogy nem a maroknyi kardesörtető csoport dönti ű: há­ború lesz-e vagy megszilárdul a bé­ke. Ma a Szovjetunió vezetésével a milliárdos egységes szocialista tábor őrködik azon, hogy 1938, 1941 soha többé meg ne ismétlőd­hessék, s ezt a tábort mindenütt a világon erősítik a békés életre vá­gyó embered! . Kökényest Tibor, TIT megyei szaktitkár ta még Forral, aztán otthagyták Marit az ajtó mögött. Órák teltek el, s Mari az ajtó­ban semmi mást nem hallott, mint a fúró halk duruzsolásáf. A fiúk odabent „dolgoztaik”. Mari most sokkal izgatottabb volt, mint a gyári pénztár kirablásánál. Ak­kor ugyanis nem tudta, hogy mi történik, most viszont igen. Ügy érezte, hogy a lábszárát ezernyi tűvel szurkálják. Zsibongott min­dene, mellén erős nyomást érzett. Egyre idegesebben várta őket. Legszívesebben bement volna hozzájuk vagy elszaladt volna. De egyikhez sem volt mersze. A gyárudvaron mindössze néhány villanykörte égett. A lány a fo­lyosóról az udvarra nyíló ajtó mögött kuksolt, és időnként kiné­zett. Hirtelen összeszorult a tor­ka. Az agya vadul kalapálni kez­dett. Az udvaron át éppen az épület felé tartott valaki. Nem tudta, hogy most mit csináljon. Lehet, hogy idejön, lehet, hogy nem. És ha az ablakon át észre­veszi, hogy a kivilágított szobában vannak a fiúk? Sziszegni kezdett. Magda kiugrott a folyosóra. — Mi van? — suttogta izgatot­tan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom