Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-09 / 106. szám
2 1962. május 9., szerda Élre tör egy veszedelmes ragadozó — a német imperializmus MegszoStwk, hogy Nyugat-Németországot az Egyesült Államok csatlósának nevezzük, sőt olyan kijelentéseket is megkockáztatunk, miszerint a bonni különállómban csak az történik, amit a tengeren túl1 meghatároznak, vagy megengednek. Pedig, ha a közeiműlít évekig tényleg ez te volt a helyzet, ma már egészen más — s a változás, amely a nyugatnémet-amerikai viszonyban végbement és végbemegy, nem csupán e két ország viszonyát érinti, 1 Kinem kihat a nemzetközi helyzet alakulására is. Röviden: Ny.igat- Németország csatlósból üzlettárssá, sok vonatkozásban üzleti versenytárssá, sőt ellenféllé növekszik'. Vegyük például a világ exportterületét: 1947-ben az Egyesült Államot! késztermék-exportja az egész tőkés viliág készárukivitelének 50 százaléka volt. 1954 és 1960 között Itt döntő jelentőségű fordulat következett be: az Egyesült Államok részesedése 25,1 százalékról 21,7 százalékra esett vissza. Angliáé 20,4 százalékról 16,7 százalékra, viszont Nyugat-Németország részesedése 14,2 százalékról 18,6 százalékra emelkedett. Gyakorlatilag ez azt mutatja, hogy a nemzetközi gazdasági élet e nagyon fontos területén Nyugiat-Németország egy fél évtized'leforgása alatt elhódította Angliától a második helyet, és egyúttal jelentős mértékben megközelítette az USA pozícióját. De más téren is hasonló a helyzet. Mostanában gyakran esett szó „gazdaságilag fejletlen országoknak juttatandó segély”-ről, amit elvileg az International Bank for Reconstruction and Dovelopmentnek — a nálunk Világbank néven Ismert nemzetközi pénzintézetnek — kellene összehangolnia. A Világ,bank azonban — 1946-ban elfogadott alapszabályzatával szöges ellentétben — mind inkább a nagy nemzetközi monopóliumok végrehajtószerveként leplezödött le & — mint a tények bizonyítják — első sorban az Egyesült Államok és Nyugat-Németország gyarmati expanzióját szolgálja. 1960-ban Nyugat-Németország nagymértékben megerősítette pozícióját a Világbankon belül, és a bank >alaptőkejane<: nyújtott újabb 1 milliárd márkás kölcsönével az USA után a legnagyobb részesedéssel rendelkező Világbank-tagországgá vált. Ez pedig nem csekély hatalma» jelent: a Világbank öt állandó 'gazgatóját automatikusan az öt 'egnagyobb tőkerészesedéssel rendelkező ország adja, a további 1>3 igazgató! helyen pedig a kisebb tőkeerejű 63 ország választás útján osztozik. A szavazat tok pedig nem a kis és nagy országok egyenlősége alapján, hanem a befektetett tőke arányában oszlanak meg. Ez jóformán teljesen szabad kezet biztosít az USA és Nyuga t- N ómét ország monopóliumainak. A nyugatnémet nagytőke részt vesz ezenkívül a Nemzetközi Pénzügyi Testületben is 15,3 m'u'ú márkával, a Nemzetközi Fejlesztési Szövetségben öt év alatt 218 millió márkával, az Európai Gazdasági Közösség Fejlesztési Alapjában 840 millió márkával, az úgynevezett kibővített Fejlesztési Segélyprogramban 17 millió márkával. S ha ez az együttműködés az amerikai és nyugatnémet tőke köpött sok kívánnivalót 's hagy maga után, mégis Bonn másodhegedűseként, sőt sok esetben főrészvényesként, parancsnoki poszton van jelen. Afrikában például a nyugatnémetek érték el az USA mellett — a legnagyobb sikereket: — 1959- ben például Bonnak a gazdaságiig fejletlen országokba Irányuló tőkeexportjából még C6ak mintegy 16 százalék Jutott Afrikára; egy évvel később ezt 55,6 százalékkal emeltek. Ez a tendencia mind erőteljesebben érvényesül ma Is, 6 ehhez a bonni kormány minden segítséget megad. A nyugatnémet tőkcérrlekeitségek közül Afrikában különösen lázas tevékenységet folytatnak a nehézspari monopóliumok, amelyek az afrikai vasércklncsek feltárásában és kiaknázásában érdeke'tek, hasonló élénkséggel működnek az olajin on opó hum ok, és az alumíniumtrösztök is. Mauritániában a 120 millió tonnára becsült vasérc lelőhelyek — ame’yek felszíni fejtéssel bányász hatók ki — a M1FERMA nevű nemzetközi konzorcium kezében vannak. E vállalatban érdekelt egész sor nyugatnémet monopólium, mint a Krupp, a Maimesmann, a Thyssen, a Klockner, a Hösch és a Hamlel — a konzorcium alaptőkéjének 10 százalékát tartják kézben. Az afrikai bauxitlelőhelyeken H biztosítják befolyásukat. Az Aluminga nevű nemzetiközi konzorcium 500 000 tonna évi kapacitással a kapitalista világ afumlnlumtermelésének egyhatodát látja el. A kőolajbányászat területén a Deutsche Erdöl AG serénykedik, elsősorban a Szahara! olajforrások kiaknázásában. A Deutsche Erdői AG és a Mobil Oil AG szövetséget kötöttek a franciákkal és főleg az amerikai Standard Oillel. ..Société du Pipeline Sud Európáén” néven vállalatot alapítanak, amely Mamseilletől Strassbourgig és Karlsruhéig olajvezetéket épít az afrikai olajszállítmányok továbbítására. A nyugatnémet nagytőke másik, úgynevezett „főbázisa’' Dél-Amerika. Énre jellemző, hogy Nyugatidémetország összes magántőkés direktberuházáoainak egy negyede Dél, és Közép-Amerikába irányul, s több mint egy hetede csak Brazíliába. Ha még azt te figyelembe veszszük, hogy a magántőkés dlrektberuházások óriási többsége a leghatalmasabb nyugatnémet mammutkonszemekre korlátozódik — a 3,2 milliárd márkából 2,8 milliárd — akkor világosan áil előttünk az agresszív nyugatnémet tőke expanzió tendenciája, Bár Latin-Amerika általában még USA-befolyás alatt áll, a nyugatnémet konszernek erőteljes pozíciókkal rendelkeznek itt is — sőt olyan i lépések is kifizetődőknek látszanak szemükben, mint például, hogy a Krupp-cég 1959-ben Mexikóban lét- , rehozta saját beruházási bankját, vagy hogy a nyugatnémet Fíick-k-onszern — ugyancsak 1959-ben a Lehmann Bröthens bankház útján megvásárolva az észak-amerikai Studebaker — Packard Co részvényeinek jelentős részét, s ezáltal gyakorlatilag uralkodó helyzetbe került Argentínában, Brazíliában és Peruban. A Közé!- és Közép-Keleten hasonló a helyzet. A nyugatnémet imperialisták e területen ma még kevésbé önállóan lépnek fel, mint Afrikában és különösen Latin-Amerikában. De itt 6em maradnak el. 1957-ben von Brentano, akkori nyu gatnémet külügyminiszter kormánya nevében hitet tett az úgynevezett Eibenhower-doWSrina támogatásai' mellett. Ugyanebben az évben a dűs-J saidorfi Park Hotelben tanácskozol tak a nyugatnémet és az amerikait gazdasági élet képviselői az Bisen-T hower-doktrina közel- és közép-ke- J leti megvalósításáról. Az itt született t „elvi határozatok” hamarosan érez-I tették hatásukat: 1959 közepén, aj tanácskozások után alig két évvel,! Ny ugat-Németország magántőkés? beruházásai Közei- és Közép-Kale-i ten 59,7 millió márkáról 93,6 miß-? hóra nőttek, tehát 34 százalékkal! emelkedtek. Közben — 1958 máju l sában — létrehoztak egy közös nyu-J gatnémet-amerika! szervet, amely-1 nek feladata megtervezni az ipari J létesítményeket a Közei- és Közép ! Keleten. Ez a szerv a MIDEC,* amelyben egy nyugatnémet mono- ? pólium vesz részt... T Az új-gyarmatosításban tehát a! nyugatnémet imperializmus — I amely szívesen hivatkozik arra,? hogy nem gyarmatosító, „mert! nincsenek gyarmatai” — teljes ere-? jével részt vesz, és amint a felsorolt ± néhány példa is mutatja, mellénye I nem is olyan fehér, mint ahogyan ? állítja... A gyarmatosítás mai« módszerei természetesen különbőz- ? nek a száz vagy kétszáz évvel T ezelőtti éktől, de a lényeg ugyanaz* maradt. Az élen az amerikai és a 7 nyugatnémet tőke jár — ami I részben összefonódottságukat bizo-t nyitja, de napjainkban már egyre I inkább oka összeütközésüknek is. j Dr. Gutermuth a Neues Deutsch-1 land hasábjain nemrég megjelent? cikkében éppen erre a kettősségre * A győzelem napjára és az újonnan kirajzolódó tendenciára utalt, amikor leszögezte: ..Az a szerep, amit a nyugatnémet imperializmus, mint az agresszív US-monopóiiumok legfőbb szövetségese játszik, llehetövé tette a nyugatnémet monopóliumok számára, hogy szövetségeseiktől egész sor gazdasági engedményt csikarjanak ki; például a Montan Unióba történt belépés« megszüntette az addigi termelési korlátozásokat és ez megkönnyítette a nemzetközi piacokért folytatott harcukat.” Ez azután összességében oilyan megerősödést eredményezett Bonn számára, hogy nem csupán kétségtelenné tette nyugat-európai gazdásági hegemóniáját, hanem megszilárdította pozícióját az Egyesült Államokkal szemben te. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az amerikai kormány pénzügyminisztere először Eisenhower, majd már Kennedy megbízásából, a nyugatnémet kormány segítségét kérte a megrendült USA- dollár támogatására, s ami még en-. nél te világosabb bizonyíték: Adenauer először megtagadta a kért támogatást, ég másodszor feltételieket szabott. Az Egyesült Ailamok és Nyugat- Németország kapcsolata kétségkívül érdekesen alakul, s etz nem csupán pillanatnyi változásra utal, hanem a nyugati táboron belüli erőviszonyok bizonyos eltolódására, és arra a tényre, hogy Nyugat-Németország a háború utáni amerikai csatlósból mindinkább üzlettárssá, sok vonatkozásban üzleti versenytárssá, sőt ellenféllé növekszik. Ez óriási különbség mind politikai, mind pedig gazdasági tekintetben. Olyannyira, hogy ma már Nyugat- Németország gazdaság,Mag az USA után a legerősebb kapitalista országgá vált. Ezzel elérkezettnek látja az időt arra, hogy nemcsak elfogadja és felhasználja a tengerentúli tőkét saját erejének fokozására, hanem adott esetben — már mai erőpozíciójából is — visszaüssön, követelőzzék, önálló, s nem lebecsülendő erőként lépjen feli. Nyugat-Nómetországról alkotott értékítélet linket tehát át kell alakítanunk, de egyúttal meg kel! látnunk azokat a nagy veszélyeket, amelyek a nyugatnémet imparializnrus megerősödéséből fakadnak. Ez ugyanaz az Imperializmus, ugyanaz a militarizmus, amely ebben az évszázadban kétszer lobbantotta lángra a világot, mert a világ újrafelosztását követelte a maga számára. Ma, más eszközökkel, más módszerekkel ugyanerre törekszik. Hajnal Kornél Néhány évtized a történelem évezredeiben nem nagy idő. Az utóbbi 50 esztendő azonban világrengető eseményekben bővelkedett, s nagy vízválasztója volt az emberiségnek. 1917 októberében Szovj et-Oroszor szagban megszületett a szocialista társadalom, s ugyanakkor kiéleződött a halódó kapitalizmus világválsága. E félévszázad második felében az imperialista reakció a fasizmusban keresett támaszt, mely milliók ke. gyetlenül véres tragédiáját jelentette. A Nagy Októberi Forradalom dátuma mellett, ha jelentősé“ gében más, de mégis az egész emberiség számára döntő fontosságú dátumot jelent 1945 május 8-a, amikor a szövetségesek, s mindenekelőtt a szovjet csapatok győzedelmeskedtek a háború megszálottjai felett. A fazismus vert hadainak vezérei nem akarnak emlékezni 1945 május 8-ra. Az amerikai támogatással újjáéledt Wehrmacht tábornokai napjainkban is büntetlenül szeretnének a népekkel „ausradie. ren”-t játszani, most már atomfegyverekkel. A német militarizmus amerikai segítséggel ismét menetelni szeretne „Kelet felé”, de emlékszik az emberiség a visszafelé menetre is! Hogyan is volt? 1933 január 30. Hitler hatalomra jut... Három évre rá betiltják a Német Kommunista Pártot, majd valamennyi haladó pártot. Az új birodalomban szaporodnak a haláltáborok. Vaj helyett ágyút! — ez a jelszó. A hitleri Németország rádiókon harsogja: „Csak” Kelet felé akar menetelni .,. 1938 München. A nyugati országok kormányai egy opportunista egyezménnyel szabad teret engednek a fasizmusnak az európai népiek leigázására. Remélik, hogy Hitler utána a Szovjetuniót támadja meg. Az európai országok bekeoelezése után a nácizmus ét vágya megnő, de ennek ellenére sem hallgat a Nyugat a Szovjetunió figyelmeztetéseire. Csak akkor keresik a szövetséget a Szovjetunióval, amikor már a mohó fasizmus a nyugati imperializmus országaira tör. 1941 december 6. A verhetetlennek hitt náci seregek Moszkva alatt elszenvedik az első csapást. Egy évre rá Sztálingrádnál megkezdődik a modem hadtörténelem egyik legnagyobb csatája, mely a fasizmus végét jelenti és erőt ad PINTER - SZABo Amikor a szálak elszakadnak Kisregény 13. Megállapodtak, hogy Forral körülnéz. Azt tudták, hogy az irodaépület mögött, egy különálló kis házacskában húzódik meg szerényen az OTP üzemi kirendeltsége, de mivel egyikőjük sem járt még ott, a helyiségben terepszemlét kellett tartani. Néhány nap múlva Mari azzal állt elő, hogy állapotos. A fiúk durván, komolytalanul, röhögve hecceitek egymást, hogy vajon ki a gyerek apja. — Te voltál utoljára — heccelte nevetve Csuti Balázst a keszeg formájú Markos. — Az nem számít... — védekezett Markos Ede. — Ettől még tőled is lehet... Forrai vágta el a vitát: — Egy jó orvost kell szerezni... Az abortusz-bizottsághoz nem mehet, mert faggatni fogják. — Én tudok egyet... — mondta Magda. — De az egy ezres. — Na és ... — válaszolta Forral. — Holnap este nyélbeütjük az OTP-t, és akkor lesz pénz... Másnap este ugyanúgy, mintáz előző alkalommal, műszak végén bent maradtak a gyárban. Elbújtak a mellékhelyiségben, s mikor már mindenki elment, előjöttek. A szükséges szerszámokat egy zsákban hozták. Egyenként átosontak az udvaron. De amikor az OTP-kirendeltség helyiségéhez értek, meglepetve tapasztalták az ablakon át, hogy odabent ég a villany. — így szokott ez lenni minden bankban — suttogta Forrai a megrémült Marinak. Álkulccsal pillanatok alatt kinyitották a folyosóra nyíló ajtót, de mielőtt beléptek volna, most is filcpapucsokat húztak a cipőjükre. Ezúttal is Mari kapta a feladatot, hogy az ajtónál leselkedjen és figyeljen. — Bármi van, sziszegj — monda népek felszabadulási harcának. Ezt követően a Vörös Hadsereg egymás után méri csapásait a náci hordákra, s a nyugati szövetségesek még mindig halasztgatják a partraszállást. Az a céljuk, hogy a háború fő terhét a szovjet nép viselje. 1944-ben a Vörös Hadsereg megkezdi az európai országok felszabadítását. Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia sorra felszabadulnak, ugyanakkor a partraszá'Ht angol-amerikai csapatok helyzete válságosra fordul. Churchill táviratban kér segítséget a szovjet főparancsnokságtól 1945 január 6-án: „Nyugaton nagyon súlyos harcok folynak — kezdődik az üzenet, majd így folytatódik: — Számíthatunk-e január folyamán nagy szovjet támadásra? ... A dolgot sürgősnek tartom". S a válasz: január közepén megkezdődik a Vörös Hadsereg óriáserejű utolsó rohama, melynek végső célja: Berlin. Május 2-án a Szovjet Hadsereg kitűzi a vörös csillagos lobogót a Reichstag-ra, és 8-án 23.01 órakor Keitel náci tábornok leteszi a tollat, mellyel aláírta a fegyverletételi okmányt. Európában ismét béke van. Truman, az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke a győzelem napján üzenettel fordul a szovjet kormányhoz, a szovjet néphez: „Önök megmutatták, hogy egy szabadságszerető és a legnagyobb mértékben bátor nép meg tudja törni a barbárság gonosz erőit, bármilyen hatalmasak is ezek az erők ... Üdvözöljük a Szovjetunió népét és seregeit...” . Nyugaton egyes emberek feledékenyek. De a világ haladó közvéleménye nem felejt. 1945 május 8-a vérrel íródott a történelembe. S akik ma ismét gyilkos háborúba akarják taszítani a világot, méltán okulhatnak a történelmi példán. Ma nem 1938-at írunk, s egyre inkább beleivódik a népekbe az a tudat, hogy nem a maroknyi kardesörtető csoport dönti ű: háború lesz-e vagy megszilárdul a béke. Ma a Szovjetunió vezetésével a milliárdos egységes szocialista tábor őrködik azon, hogy 1938, 1941 soha többé meg ne ismétlődhessék, s ezt a tábort mindenütt a világon erősítik a békés életre vágyó embered! . Kökényest Tibor, TIT megyei szaktitkár ta még Forral, aztán otthagyták Marit az ajtó mögött. Órák teltek el, s Mari az ajtóban semmi mást nem hallott, mint a fúró halk duruzsolásáf. A fiúk odabent „dolgoztaik”. Mari most sokkal izgatottabb volt, mint a gyári pénztár kirablásánál. Akkor ugyanis nem tudta, hogy mi történik, most viszont igen. Ügy érezte, hogy a lábszárát ezernyi tűvel szurkálják. Zsibongott mindene, mellén erős nyomást érzett. Egyre idegesebben várta őket. Legszívesebben bement volna hozzájuk vagy elszaladt volna. De egyikhez sem volt mersze. A gyárudvaron mindössze néhány villanykörte égett. A lány a folyosóról az udvarra nyíló ajtó mögött kuksolt, és időnként kinézett. Hirtelen összeszorult a torka. Az agya vadul kalapálni kezdett. Az udvaron át éppen az épület felé tartott valaki. Nem tudta, hogy most mit csináljon. Lehet, hogy idejön, lehet, hogy nem. És ha az ablakon át észreveszi, hogy a kivilágított szobában vannak a fiúk? Sziszegni kezdett. Magda kiugrott a folyosóra. — Mi van? — suttogta izgatottan.
