Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-25 / 120. szám
t962. május 25., péntek 3 Balatoni kirándulásra készülnek az örménykúti fiatalok Tavaly öt hold kukorica művelését és művelési költségeit vállalták magukra az örménykúti Egyetértés Tsz KlSZ-szervezetének tagjai azért, hogy a tiszta jövedelemből több felszerelést vásárolhassanak. Vásároltak is. A 17 ezer forint tiszta jövedelem egy részéből például egy magnót is vettek, melynek szalagjaira a rádióból több táncdalt és magyarnótát vettek fel a fiatalok szórakoztatására. Ezenkívül május 23- án este hatvanszemélyes közös vacsorát rendeztek, amelyre a tsz vezetőin kívül meghívták azt' a kilenc fiatalt is, akik az általános iskola VIII. osztályát elvégezve, most léptek be a tsz KlSZ-szervezetébe. Nyemcsok János, a KlSZ-szervezet titkára elmondotta, hogy még mintegy tízezer forintjuk van a takarékban. Ennek egy részét balatoni kirándulásra költik. A kiránduláson azok a fiatalok vesznek részt, akik kitűntek a kukoricabetakarításra, az orvosi lakás és a művelődési otthon körüli virágoskert csinosítására szervezett társadalmi munkában. Balesetvédelmi őrjáraton a Gyulai Harisnyagyárban Az elmúlt évben a járás egyik legjobb olyan üzeme volt a Gyulai Harisnyagyár, ahol a legkevesebb baleset fordult elő, ahol — mint a gyári balesetvédelmi ellenőrzésekről szóló jegyzőkönyvekben olvasható — a legnagyobb gondot fordítanak a balesetvédelmi szabályok betartására. De ugyanezt elmondhatják-e a gyár dolgozói az idén is? Erre a kérdésre szerettünk volna választ kapni, amikor sétára indultunk a gyárban. Egy kultivátor nyomában a kukoricaföldön Gépi kapálást nézni mentem a mezőberényi Petőfi Tsz egy 52 holdas kukoricatáblájára. Mikor odaértem, valahol középtájon haladtak a föld másik vége felé, így aztán volt időm nézegetni, hibát keresni a talaj elmunkálásában, a vetésben és a kapálásban. — Ez már ugyancsak „követelte” a kapálást — jegyeztem meg, mikor visszatértek a kultivátorozók: Nun József zetoros és Lestyán János munkagépkezelő. — Elég sok, 840 hold kukoricája van a Petőfi Tsz-nek — mondották —, de géppel nemigen lehetett eddig kapáim. Ezt a táblát vetették el legelőbb, de ebben is vigyázni kell, nehogy a kultivátor földet túrjon a növényre. — Hogyan tudnak rá vigyázni? — Ügy, hogy én lassan és pontosan vezetek a sorok között, Lestyán János pedig igyekszik a lehető legjobban kormányozni a kultivátort. — Nehéz dolga van? — fordultam Lestyán János felé. — Jól vezet Nun József, meg aztán 1955 óta, a tsz-be lépésem óta minden évben munkagépkezelő vagyok: tavasszal kultivátoron, a mérgét, türelmesen hallgatott tovább. — Elhamarkodás!? — emelte fel a hangját a brigádvezető. — Csak szét kell nézni és látni kell. Én tsz-gazda vagyok, de a volt nagygazda, akinél mezítlábos voltam, akinél cselédeskedtem, most az is benn van a tsz-ben, ott, ahol én. Ma én vagyok a vezetője, de lehet, hogy maholnap ő kerül a helyembe. Tudja, mit jelent ez, Gáli elvtárs?! Mit gondol, megértjük mi ezzel az emberrel egymást ebben az életben?! Soha! Érti! Soha! — szorította össze az öklét Bállá és dühösen a levegőbe csapott. — Gondolkodjon egy kicsit, Balia elvtárs — vette át a szót a zömök termetű párttitkár és megállásra intette a másikat. — Miért ne érthetnének maguk egyet. Valamennyien becsületesen dolgoznak, és tisztességesen megélnek. A maga volt gazdája is feleszmél, hogy mér nem kell neki rettegnie attól, hogy megeszi egyszer őt is a nagybirtok. Arra is rájön, hogy mennyivel jobb, há a munkája után tisztelik az embert és nem a vagyona után, hisz ez utóbbi inkább utálat volt, mint tisztelet No, nem is beszélve a fiatalok helyzetéről, ők csak tanulni fognak a régi osztálykülönbségekről. Ha tehát munkája után mindenki jól él, miért haragudjanak egymásra az emberek. Persze, ha valaki hanyag, nem segíti a közösséget, kárt okoz, legyen az bárki, nem az az igazságos, hogy egyformán bűnhődjön? Helytelen lenne valakit csak azért felmenteni, mert az apja kuhikolt. M nyáron aratógépen, aztán silókombájnon ülök. — Sokat számít a gyakorlat a kultivátorozásnál — jegyezte meg Nun József. — Ügy látom, mindkettőjüknek van gyakorlatuk, s emellett jól is akarják csinálni. Megmondom őszintén: amíg vártam, hogy viszszaforduljanak, kerestem a hibát a kapálásban, de nem találtam. Bizonyára sokat kultivátorozott már, hiszen ha nem is idős, gondolom régebbi traktoros. — Igen nyolc éve. Minden évben kultivátorozok. Volt úgy, hogy hatszáz holdat is megkapáltam. — Az idén mennyi lesz? — Ezt nem tudom még. Csak kedden délben kezdtem. Ma estig, azaz másfél nap alatt végzünk ezzel az ötvenkét holddal, aztán úgy tudom, hogy egy nyolcvan holdas napraforgótáblába megyünk. — Véleményem szerint szép teljesítmény másfél nap alatt ötvenkét holdat megkapálni, annál is inkább, mert úgy látom, hogy óránként öt kilométeres sebességgel haladnak. — De ezek nem szenvedték meg, nem harcoltak, nem küzdöttek azért, ami van, a sz tbadságért. Vagy nem a proletárok álltak az első sorokban, és ontották, ha kel. lett, a vérüket is?!... — Azt hiszem, valamit nem lát tisztán Bállá élvtárs — simította végig a homlokát a párttitkár, mert úgy érezte, hogy a hosszú tanácskozás után még ez a vita is egy kicsit sok mára. Az igaz, hogy az élvonalban, az osztályharc élvonalában mindenütt a párt és a munkásosztály halad. Ha ütközetre kerül a sor, ők szenvedik el a legsúlyosabb csapásokat. De a kommunisták és a munkásosztály nem öncélból küzd, hanem az egész népet szolgálva látja el történelmi hivatását... — No, ez rendben van, de akkor még azt szeretném tudni, hogy a nép közé tartozik-e az is, aki csak nincs ellenünk? — Aki becsületesen dolgozik s nincs ártó szándéka, miért ne tartozna bele a nép fogalmába ... — Na és ha szimulál?! Ha csak megjátssza, hogy velünk van? — torpant meg egy nagy gesztenyefa alatt Bállá és karjánál fogva meg. állította a párttitkárt is. — Azt észre lehet venni — válaszolt kis gondolkodás után a titkár és újra elindult. — De ne keverjük össze az éberséget a bizalmatlansággal. Maga, Bállá elvtárs, nagyon bizalmatlan ember. Anynyira meg szeretné védeni a pártot és a munkáshatalmat mindenkitől és mindentől, annyira nem bízik senkiben, hogy a végén — — Nem szabad gyorsabban hajtani, mert akkor takarnának a kapák. Inkább a napot nyújtjuk: reggel 6-tól este sötétedésig dolgozunk. 1 — Versenyezik valakivel? — Igen. Az a brigád, amelynek tagja vagyok, elhatározta, hogy megszerzi a szocialista címet. Többek között a terv túlteljesítését, üzemanyag-megtakarítást, a műszakkiesés csökkentését és természetesen minőségi munkát vállaltunk. — Ebben a táblában eddig ezt az utóbbit teljesítette. — Ez Lestyán János érdeme is. Kettőnkön múlik, hogy kifogástalan legyen a kapálás. Azzal a meggyőződéssel búcsúztam el tőlük, hogy őket nem pirongatni, hanem dicsérni fogja a tsz vezetősége és tagsága, mert nem takarják le és nem is vagdossák ki a kukoricát, mint egyes traktorosok és munkagépkezelők, akiknek csak a teljesítmény a fontos. Nun József és Lestyán János azon igyekszik, hogy amit megkapálnak, ott jó termés is legyen. K. I. tekintve, hogy a párt is emberek-i bői áll — tulajdonképpen éppen í maga sikkasztja el, amit védeni* akar... í — Én sikkasztom el... ? — hők- ? kent meg a másik. Hirtelen nem* is tudja, mit válaszoljon ezért T gyorsan visszatért eredeti vessző-f paripájára, amivel kezdte a vitát:« márpedig, ha a fejem veszik, ak-f kor sem hiszem el, hogy nincs va-4 iami jobbra-tolódás... — fogta t halkabbra a hangját. ? — Persze valami „jobbratóló-1 dós” az van — bólogatott gyanúst beleegyezéssel a párttitkár. ♦ — Na ügye. Gáli elvtárs is ész-í revette — ragyogott fel Bállá. ? — Legalábbis az ön szemszögé- ! bői nézve annak látszhat. 7 — Hogyan? — meresztette cső-» dálkozó szemét Bállá. j — Ügy — magyarázta zavartala-1 nul a titkár —, hogy „balról” néz-? ve a párt helyes, egyenes politiká-I ját egyesek jobboldalinak látják. * — Ezek szerint... Hogy is ...? Azt akarja mondani, hogy én ■ megmaradtam a baloldalon? Hogyt „balos” vagyok? — akadozott aj a szava Baliának. I — Érdemes elgondolkodnia —* hangzott a titkár nyugodt hangja 1 —, ugyanis a párt politikája két- ? ségtelen egyenesben van. 1 — Ezt megkaptam — sóhajtott i Bállá, s egyszeriben nagyon sie- * tős lett a dolga. Hazáig, s még a* vacsora közben is egyre csak a I titkár szavai jártak az eszében. ? Az ő fülébe is bekerült egy darázs, * ennek a nyugodt embernek a da- i razsa. •. ♦ Boda Zoltán ♦ — Először a balesetvédelmi statisztikába pillantsunk bele — tanácsolta dr. Sípos Sándor műszaki vezető. — 1961-ben kilenc baleset történt, összesen 60 munkanap kiesést okozva a termelésben. Ez, ha az 1960-as évet figyelembe vesszük, lényegesen kisebb szám, mégis... — és itt elgondolkozva elhallgatott Sípos elvtárs. Üjra meg újra elolvasta a többnyire csak kisebb balesetekről készített jegyzőkönyveket, látszott rajta, nehezen szánja rá magát egyéni ítéletének kimondására. — Mégis fájó adat a gyár életében... Mind a kilenc esetben gondatlanság okozott sérülést — munkakiesést. — Ez pedig nehezen bocsátható meg — járult hozzá Hajdú Ferenc, a gyár balesetvédelmi felelőse. — Mik voltak a közvetlen okok? — Figyelmetlenség, könnyelműség, meggondolatlan sietség... — sorolják, és már-már önkéntelenül elhangzik a kérdés, akkor hát mégsem a legkifogástalanabb termelő üzemek közé tartoznak? A kérdést kérdéssel előzte meg Hajdú elvtárs. — Lehetünk-e nyugodtak, amíg a legcsekélyebb baleset is előfordulhat? ö maga adta meg a választ —: nem! Ennek érdekében szervezik évről évre a balesetvédelmi előadásokat. Ezért fordítottak 1960-ban hétezer forintot, 1961-ben pedig 180 ezret a munkakörülményeket megjavító belső építkezésekre. — Milyen most a helyzet? Hogyan tartják be mindezek után a szabályokat a dolgozók? — voltak a következő kérdések. — Erről győződjünk meg saját szemünkkel — indítványozta Hajdú elvtárs. — Igen sok kellemetlenséget okozhatnak a harisnyakötő gépek tűi — magyarázta. A gépeken dolgozó asszonyok, lányok nemegyszer könnyelműen figyelmen kívül hagyják, ha megszúrják kezüket és mire a fáradhatatlanul tevékenykedő gyári orvoshoz vagy elsősegélynyújtóhoz mennek —. már „kész” a vérmérgezés, a fémtűk okozta fertőzés. Bőven van dolga a 23 tagú munkavédelmi őrségnek. Tagjai, mint Hajdú elvtárs is, munkájuk mellett állandó kötelességüknek tekintik a dolgozók testi épségének védését, a szabá-, lyok betartásának ellenőrzését. — Sokszor azonban nem veszik komolyan figyelmeztetésünket. Kötelező előírás a fejkendő viselése ebben az üzemrészben, de mint most látható — senki sem (!) kötött fejére kendőt... — Meleg van... kényelmetlen... — magyarázkodott Ugrál Irén. Valóban, a tágas, jól világított teremben meleg volt hiába volt ajtó, ablak nyitva, a levegő mintha megszorult volna a gépek között. Egy ventillátor talán segítene ezen, no de azon Hajdú elvtárs nem segíthet, hogy úgyszólván néma ellenállással fogadják a munkásnők jóindulatú figyelmeztetéseit. Ugrai Iréntől megtudjuk: kapott mindenki kendőt a gyártól, de inkább otthon a háztartásban használják. — Ennél komolyabb hiba, hogy hiányzik a gépeket vezérlő elektromos kapcsolótábláról az automata-kapcsoló — mutatja Hajdú elvtárs, s gyorsan hozzáteszi: — Már intézkedett a balesetvédelmi őrség: a legrövidebb időn belül automata-irányításúak lesznek a villanyárammal hajtott gépek. Ilyen és hasonló problémák — nem lépten-nyomon —, mégis előfordultak a gyárban. És ezeken csak a gyári kollektíva következe. tessége> a balesetvédelmi szabályok fenntartás nélküli betartása segíthet. Ha így lesz, mind kevesebbet fognak nyugtalankodni és baleseti jegyzőkönyveket gyártani a szabályok hirdetői. Wegroszta Sándor életjáradekot kaphat Ha úgy kívánja, a lejáratkor sok ezer forintot vehet fel. Részletes felvilágosítást az Äliami Biztosító körzetfelügyelői és fiókjai adnak. 278
