Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-24 / 119. szám
4 1962. május 24., csütörtök A „eigánvkirálynő így hívják Eleken: oigánykirálynő. Könnyű volt megtalálnom, de rátalálni már nehezebb volt. Pedig mindig ott van, ahol szükség van rá. — Ott lakik a vasúton túl, a Danko utcában — mondja egy fiatal cigányfiú. és már be is ugrik a kocsinkba—, majd én megmutatom. Szép, tisztán meszelt házak között haladunk az eleki cigány-negyedben. Itt is sok a gyermek. De ezek kedves, mosolygós arcú, jól öltözött, gondozott cigánygyerekek. Csakúgy, mint a házak, amelyekben lakik az eleki cigányság, kicsit összekeveredve a magyarokkal, a románokkal, jószomszédi viszonyban. Kopil Györgynét, az eleki cigányok Mari nénijét, a község egyik legtevékenyebb tanácstagját nem találjuk otthon sárgára festett, csinos házában. — Kinn van az a Leninbe. Kapál az — mondja az egyik szomszédasszonya. Kimegyünk utána. Az óriási szövetkezet egyik napraforgótáblájának a közepén találjuk meg. A nyüzsgő földeken többen is útbaigazítanak, mindenki tudja, hogy merre dolgozik. Ismerik. váratlanul éri, mégis —, van még baj velük, de baj az nemcsak a cigányok között, másutt is akad. Ha családi összezördülés van a férj és a feleség között, mind a kettő azt akarja, hogy „Mari néni” tegyen igazságot köztük. Ha új bútort vásárol valamelyik család, mint az ősszel zárszámadás után is, Mari nénitől kémek tanácsot. Ö segíti még a bútorok kiválasztását is. Szinte alig van olyan ügy, amelyben ne kémének véleményt tőle. Ö nézi meg a házak és udvarok tisztaságát is. Ezt az ellenőrző munkáját különben már megszokták és igénylik is. Büszkék arra, amit elértek. De Mari néninek gondja van a magyar és a román iskolában tanuló cigánygyerekek sorsára, előmenetelére is — ahogy ő mondta —, „rajtuk tartja a kezét”. Amikor nin Tsz vezetősége tudná megmondani. És Mari néninek, ennek a csupa szív „cigánykirálynőnek”, ennek az egyszerű tanácstagnak mennyi gondja, törődése, álmatlan éjszakája van az „elismerés” mögött. elbúcsúztam tőle, ______________éreztem, hogy ott a naptól fakult ruhája alatt egy áldozatkész asszony szíve dobog. Mari néni nemcsak az eleki cigányoké, hanem egy kicsit mindannyiunké. Olyan asszony ő, mint azok, akiknek egyre sokasodó serege mindig ott segít, ahol érzi, hogy szükség van rá. Kollárik János Június 9-én véget ér a tanítás as iskolákban Hogyan alakul a tanév végi „menetrend” az iskolákban és felsőoktatási intézményekben, s menynyien tanulnak az idei oktatási évben — erről kért tájékoztatást az MTI munkatái'sa a Művelődésügyi Minisztériumban. Az általános iskolai tanuló-létszám megközelíti a másfél milliót — mondották, a különféle középiskolákba pedig 170 000 diák jár. A felnőtt-oktatásban részt vevők száma az általános és a középiskolákban meghaladja a kétszázezret. A most záruló tanévben együttesen több mint egymilliókileneszázezer gyermek, illetve „felnőtt diák” gyarapítja tudását. A továbbiakban közölték, hogy az általános és a középiskolákban június 9-e az, utolsó tanítási nap. A szakközépiskolákban egy héttel később ér véget a tanítás. Az általános és a középiskolákban a június 11-évél, a szakközépiskolákban pedig a június 18-ával kezdődő héten tartják az összefoglalókat az I., II. és III. osztályosok részére. Az összefoglalók befejezése után kezdődnek az osztályozó konferenciák, majd az általános iskolákban június 20-án, a középiskolákban pedig 23-án tartják az évzáró ünnepségeket, s egyidejűleg kiosztják a diákoknak a bizonyítványt. (MTI) A kastély titka Eleken A találkozás én lepődtem meg. Cigányasszonyt kerestem, de nem azt találtam, ő román, a férje cigány. De lélekben ő is cigány, sőt, több annál. Az eleki cigányság tanácstagja, gondviselője, bírája, vajdája vagy ahogy tréfásan nevezik, cigánykirálynője. Életvidám asszony, aki — ezt csak én sejtem — örül annak a sok gondnak, amely megbízatásával jár együtt, hisz lelkesedéssel beszél róla. Ö beszél, én hallgatok. Arról beszél, amiről kérdezni akartam, amiért itt a sok gond, baj és munka közben felkerestem a napraforgóföldön. — Négyszáz cigány él itt Eleken, de mind becsületes munkával keresi meg a kenyerét — mondja büszkén, mint aki az övéiről beszél. — Itt már nincs olyan, aki nem érezné szükségét a munkának. Nézze csak, itt mellettem — mutat hátra — ez is cigányaszszony, meg — mutat a másik oldalra — az a fiatal is az. Itt dolgozik mind a szövetkezetben. — Hát nem mondom — támaszkodik egy pillanatra a kapanyélre nem „bukdácsol______________nak” a cigánygyerekek az általános iskolában, itt nincs négy—öt évig kibérelt padjuk egy-egy osztályban, itt elvégzik most már a nyolc osztályt, sőt... — Két gyermekünk — úgy beszél róluk, mint a sajátjáról — a gyulai- gimnázium kollégiumában tanul. De van már közülünk kikerült vezető ember, meg katonatiszt is. — Látná csak a lányainkat — mondja —, milyen gyönyörűek, amikor vasárnap selyembe meg nylonba öltöznek. És mondja, beszél. Elmondja a meglévő hibákat, de úgy, hogy érzi, ezekről már nyugodtan beszélhet, ezek már nem szégyellnivaló dolgok. Olyan emberek hibái, akik felfelé törnek, akik többet, jobbat akarnak, akik megízlelték már a nyugodt, becsületes életet. Akik örülnejk annak, hogy kivívták a tiszteletet, a megbecsülést — amelyet a kocsinkban ülő cigányfiú így fejezett M: — „Bemehet itt akárhová, itt nem talál szégyellnivalót. Az eleki cigányok el vannak ismerve.” El vannak ismerve. Milyen hosz_ szú volt az az út, amely emögött a kissé rosszul fogalmazott, mégis mélytartalmú szavak mögött van. Milyen mélységes önbizalom és büszkeség adta e szavakat a fiú szájába. Milyen harcot kellett megvívni ezért a társadalmi elismerésért. Hogy mennyi átizzadt, verítékes nap és hány ezer munkaegység van ezek mögött a szavak mögött, azt csak az eleki Le-Mi lehet a titka ennek a kastélynak? Hatalmas tölgyfák árnyékában a bélmegyeri erdő közepén, Fáspusztán áll magányosan már mintegy két évtizede. Azt mondják a község vezetői, az itteni em-Orosházi Mezőgazdasági és Faipari Kisipari Termelőszövetkezet a lakosság szolgálatában lakatos9 kárpitos, asstalos9 kovács és bognár ssakmák területén mindenféle javítási és új munkát gyorsan és pontosan, határidőre vállal. Megkereséseket a központi iroda címére kérjük: Orosháza, Kossuth Lajos u. 3. Telefon: 2—73. Szövetkezetünk a lakosság igényeit szakszerűen elégíti ki 271 birtokán. A pár korty méreg felszabadulást jelentett cselédeinek, akik szétosztották 'földjét, az élelmesebbjei a kastélyba költöztek, mások az istállókból, magtárakból építettek maguknak tanyát. Így aztán megmaradt a kastély, senki sem gondolt rá. A termelőszövetkezetnek hibádzott a pénze, a hajdani cselédek pedig már csak egy részét lakhatták, mert a torony és a kastély düledezett. Titkokat őriz a kastély. Ki tudja, milyeneket. De az biztos, hogy a titkőművesmester apró kanállal simítja az ablak szögletét. — Nem is kőművesmunkás, valóságos restaurátor ez az ember — mondja a technikus. Így beszélgetünk. Mi benn, a mész szagú szobában, Kovács Gábor az ablakban. — Mi lesz a kastélyból? — Nevelőintézet. Nyolcvan gyereknek építünk itt gyönyörű otthont, amelyben a fő-helyiségek száma is több a húsznál. Hát igen, gróf úr — ott a platánYbl tornya. berek, hogy a kastély egyik híressége a torony, amely Ybl Miklós, a világhírű magyar építész tervei alapján készült. A toronynak és a hozzáépített kastélynak gróf Wenckheim Hojos Fülöp volt a tulajdonosa, akiről azt mondják volt cselédei, néha jó ember volt, mert kenyeret adott, néha meg rossz, mert szeszélyes volt a gróf. A felszabadulás szele elsöpörte a gróf urat és a pereputtyát, ő itt maradt a kastélynál, nem messzire, egy platánfa alatt. Wenckheim gróf nem menekült. Megitta a habzó méregoldatot, így dacolt a világgal, s itt maradt a Szalonnázó kok legtitkosabb ja most készül benne. Az állam majdnem két és fél millió költséggel építi újjá, nem is tatarozza, hanem restaurálja, eredeti állapotába állítja vissza. Szalonnázó, pihenő emberek ülnek a bükkfa alatt, tőlük kérdem a kastély titkát. Nem tudják, mi lehet. Nekik kenyeret ad most a kastély, mert a Békés megyei Tanács Építő és Tatarozó Vállalata munkásaiként egy évig is, vagy még annál is tovább Itt dolgoznak. Volt, aki a kastély kertjében krumplit, zöldséget vetett magának, hogy nyáron legyen mit tenni a bográcsba. Otthonosan berendezkedtek itt a művészi munkát végző emberek. Szmola Imre technikus vezet végig a kastély épülő termein, mutogatja, tanítgatja az embert, hogy mi volt, és mi lesz itt. Az egyik ablakban Kovács Gábor Paraffinos oldatba inártott szőlővesszők mezőgazdasági találmány az ipari vásáron A Budapesti Ipari Vásár újítási és találmányi bemutatóján az idén egy mezőgazdasági jellegű találmány is helyet kapott. Dr. Eifert József, a Balatonboglári Állami Gazdaság laboratóriumának vezetője a Gumiipari Kutató Intézet két kutatójának, dr. Bartha Zoltánnak és Kovácsné, Juhász Margitnak segítségével kísérletezte ki azt a legmegfelelőbb paraffinos bevonatot, amelynek alkalmazásával a szőlőszaporító anyag termelésénél mellőzni lehet a hagyományos bakhátas dugványozást. A háromévi kísérletezés után kidolgozott új módszer szerint az oltványokat a paraffinos oldatba mártják, ami megakadályozza a szőlővesszők kiszáradását. Mivel a bakhátkészítés, kézi gyomlálás és szétbontás így elmarad, hat holdanként és körülbelül százezer dugványonként 4000 forintot takarítanak meg. Emellett — az eddigi tapasztalatok szerint — az eredési százalék lényegesen javul. (MTI) munkások. fa alatt — most találtuk meg a kastély igazi titkát. Ez az igazi romantika. Gróf úr, az ön kastélyából a magyar nép állama két és fél millió forint költséggel épít gyermekotthont. — Nyolcvan gyereknek! Tudja mekkora titok ez? A krónikás szeretne elröppenni, és megmondani a nyugati világ bajnokainak, hogy lássák, gróf Wenckheim Hojos Fülöp hajdani rezidenciája, melyet a legnagyobb magyar építész tervezett, most ár-Kovács Gábor, a restaurátor. va gyermekek otthona lesz. A titok akkor bukkanna ki, ha számolnánk. Nyolcvan gyerekért két és fél millió forintot csak az épület visz el, a többit a fenntartás és a gyerekek eltartása. Csintalan, pajkos gyerekek fogják majd felverni a hatalmas erdő csendjét, de gróf úr... Ön nyugodjék békében. Kiss Máté (Kocziszki László felvétele.)
