Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-23 / 118. szám
4 1962. május 23., szerda Kérem, ez magánügy! Kié legyen a kocsi? A családi életre gondotok, amelyről ha szó esik hivatalos helyen, azonnal rávágjuk: kérem, ez magánügy. Igaz. A családi élet kisebb-nagyobb ügyei valóban magánügyek, amelyek csak a házastársakra tartoznak. Kivéve persze, ha... ezeknek a magánügyeknek nincsenek káros társadalmi kihatásai. Mert a legtöbbnek sajnos van. Magánügy az, ha valaki iszik? Igen. Ha ezt emberi módra teszi. De ha lerészegedik, ha botrányokat okoz, ha a családjával durva, már nem magánügy többé a magánügye. Ez már közüggyé, a társadalom ügyévé vált És a társadalomnak, az intézmény dolgozóinak, a társadalmi szerveknek, a barátoknak kezükbe is kell venniük az ilyen , .magánügyeket”. Még kevésbé magánügy a rendszeres ivászat akkor, ha vezető állású emberről van szó. A vezető a társadalomnak felelős — hisz a társadalom bizalmából lett vezető — az ilyenfajta magánügyeiért. Sajnos, sok példa bizonyítja, hogy a rendszeres, úgynevezett „mértéktartó” iszogatás később mértéktelenné válhat. Előbb csak egymásközt beszélnek róla a munkatársak, az illető háta mögött, de csak addig, míg „nem veszélyes” a dolog. Amikor veszélyessé válik, figyelmeztetést vagy fegyelmit kap, ha kap. De ezek a fegyelmik rendszerint már későn jönnek, eső után köpönyeg módjára. Ezek az „italos utak” azután *■ rendszerint találkoznak valahol a könnyen szerezhető pénz, és nem ritkán a még könnyebben „szerezhető” nő útjával. Az ilyen ügyek aztán hamar menthetetlenné válnak. Ezek mögött ott áll az elveszett bizalom, a kocsmaadósság, és a felbolygatott vagy széttúrt családi élet. Nos, hogy hangzik ezek után a „Kérem, ez magánügy”? Ez ... nem magánügy! Nem lehet magánügy egy-egy vezető vagy nem vezető állású dolgozó botladozó útja, amely mögött családi botrányok és síró gyermekek vannak! Az egyik ilyen esetben egy értelmes, úgynevezett jó agyú, munkáját csaknem félkézzel végző, ötletdús, a társadalom szempontjából értékes vezető ember karrierje tört ketté, családi élete borult fel. Most elhelyezteti magát, otthagyva családját, barátait, munkakörét, önként! Most már összesúgnak mögötte. Szánalom és pletyka. Csemegéznek az összetört családi élet romjai felett! L| át hol maradtak a segítő kezek, hogy mentőövet dobjanak feléje. Már késő? A segítség soha nem késő, csak akkor, ha elmarad! A másik út ezzel csaknem azonos. Ezen is egy jó képességű ember „haladt végig”. Igen, végig, mert itt is csak az utolsó kenetet adták neki vezetői, elég sokáig várva, bűnös türelemmel. A mentőöv — mint ilyenkor szokás — alacsonyabb beosztás. Aztán minden megy tovább. A „meg nem értettség”, a kevesebb kereset még csalk fokozza az elkeseredését, amelyre egyre jobban kell a mámorvigasz. Hogy hol fog kikötni az illető, nem nehéz eltalálni. És a többi? Lehetne folytatni a sort: a főkönyvelővel, akinek családi botránya „csalk” a pletykatémákat frissítette fel, a tsz-elnökkel, akinek isZogatása és durva hangja „csak” az emberek munkakedvét veszi el. •. Nem nagy dolgok, mindössze apró magánügyek, amelyekkel a Tanácskozást tartottak az „Orosháza története és néprajza” munkaközösség tagjai 1960-ban alakult meg az Orosháza történetét és néprajzát feldolgozó tudományos munkaközösség. Tagjai azóta jelentős anyaggyűjtést végeztek. Az 1965-ben megjelenő monográfia országos viszonylatban kiemelkedő jelentőségű helyismereti munkának Ígérkezik. A mű egységének biztosítása, a munka közben felmerült problémák megoldása, a további kutatások összehangolása érdekében a monográfia munkatársai megbeszélésre gyűltek össze a váróéi tanács épületében. A tanácskozáson megjelentek között volt Darvas József, Kossuth-díjas, az írószövetség elnöke, Dumitrás Mihály, a járási tanács elnöke, Sinkó Sándor, a városi tanács elnöke. A helybeli munkatársakon kívül itt voltak Kiss István és Megyeri János, szegedi főiskolai tanárok, Dienes István, Diószegi Vilmos, Farkas Gyula, Morvái Judit, Tóth János neves tudományos kutatók és mások. A résztvevők Sinkó Sándor v. b-elnök bevezetője után Nagy Gyula múzeumigazgató, szerkesztő előterjesztései alapján lelkes hangulatban tárgyalták meg a felmerült kérdéseket, s a termékeny megbeszélés rendkívül hasznos eredményekkel zárult. piacon, vagy a presszóban foglalkoznak az összehajló fejek, valahogy így: Hallottad, hogy...? És ami mögöttük van? Az is csak néhány suttogó szót, egy-két kárörvendő mosolyt érdemel? Ezeknek az elesett embereknek a barátai, vezetői nyugodtan alszanak tovább? Napirendre térve ezek felett az elcsúszott életek felett? Elfelejtik, hogy nemcsak ők, hanem családjaik — anyák, feleségek és gyermekek — segélyt kérő kezei is feléjük nyúlnak? |Je bújjunk a „magánügy átlátszó bástyái” mögé, mert ezek az ügyek előttünk váltak társadalmi üggyé. Ezekért mi is felelősek vagyunk. Igen! Ezek mindannyiunk ügyei! Kollárik János A MEZÖKOVÁCSHÁZI JÄRÄS területén egy Moszkvics furgon szaladgál. Hasznos célú jármű, úgynevezett „népművelési autó”, olyan, mint amilyen a megyei könyvtárnak is van. Örvendetes, hogy már járási szinten is motorra ültették a kultúrát, hogy gyorsabban jusson el a községekbe, s a tanyavilágba. Jóleső az is, ahogyan a kocsira szert tettek. A járás községei a községfejlesztési alapjukból pénzt adtak össze művelődési autóra, s az február óta üzemel is. Feladata — többek közt — az ismeretterjesztés elő adóinak, kellékeinek a helyszínre szállítása, filmvetítés, könyvkölcsönzés olyan helyeken, ahol erre még másként nincs lehetőség, tehát a tanyavilágban. „Üj” helyeket is felfedeztek már mozgatói, Riport a mai tanyai gyermekekről (írták: az Űjkígyós-eperjespusztai iskola hatodikos tanulói) HJóricz Zsigmond egyik riportja bekerült az általános iskola hatodik osztályos irodalomkönyvébe. Most a tanév vége felé tárgya-lgattuk meg az idei hatodikosokkal. Nehéz téma ez. Üj, idegen szavak, fogalmak az ismeretlen távoli világról_ a 30-as évek pesti proletárgyermekeiről. A Gyermekvédő Ligáról, könyöradományokról, amelyeknek cseppjei eltűnnek a nyomor tengerében. Felolvasom e remek kis írást. A befejezés így szól: Móricz megkérdezi a Liga titkárától: „— Tehát egyesületek által nem lehet megszüntetni a szegénygyerekek nyomorát? — Nem. — Hát hogyan lehet megszüntetni?” A Liga titkára nem tud a kérdésre válaszolni. Én is felteszem nekik a kérdést. Ök sem felelnek rá, kissé túlzás is tőlem 11—12 éves gyerekektől pre. ciz és politikailag helyes feleleteket remélni a vidám kis pusztai csikóktól, akik kifelé tekintgetnek a napfényes rétre a szabad és zöld mezőkre. Hiába! Letelt a 40 perc, a figyelem lankad. — Tudjátok mit? — mondom — a következő órán ti lesztek a riporterek. Ellátogattok ide az eperjesi iskolába. Beszélgettek velem és egy-két gyermekkel, aztán megírjátok a cikket. Akkor majd ki-oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo cA néger hnesiknak Azt elárulom, hogy egy aranyszívű kislánnyal történt, de hogy ki volt és hol, az maradjon az én titkom. A szolidaritási hónap bélyegeit hozta el a nőtanács egyik vezetője és azt osztották el egymás között a dolgozók, testvériesen, szolidárisán. Mindenki adni akart. A kislány előbb 'csak figyel, majd közéjük megy és halkan, de követelőén szól. — Én is akarok adni. — Mit? — kérdezik tőle. — Pénzt. — Kinek akarsz te adni? — A ... a néger bácsiknak — és már nyújtja is á forintot. Kicserélik neki bélyegre. Az egyik nő megkérdezi. — Honnan vetted ezt a pénzt? A kicsi önérzetesen válaszol: — Anyukától kaptam reggel, kiflire. — K OTPdiitelre kapható haa^taserek Lemezjátszó: I 650 Ft és hozzá a vevő kívánsága szerint hanglemez: 500 Ft értékig Hangszer- és hanglemezbolt, Békéscsaba, Sztálin út 25. 15885 derül, mi a különbség a mai és a régi gyerekek sorsa között és mi hozta meg a változást! Nagy izgalom. Gyorsan felírom néhány napilap címét a táblára, ahonnan a tudósítók „ki lesznek küldve”. Ügy látszik, lokálpatrióták, mert mindenki a Népújságnál akar dolgozni. Azt viszont elfelejtem közölni, hogy egy újságírónak a „szerkesztő elvtárs” a titulusa, az újság feje pedig a főszerkesztő. így hát a gyerekek igazgatónak nevezték ki őt. De hát lássunk szemelvényeket a riportokból. Tóth Márton így ír: A Békés megyei Népújság igazgatója elküldött az Űjkígyóseperjespusztai iskolába. Éppen számtanóra volt, amikor benyitottunk az osztályba. Először a tanító nénivel beszélgettünk. — Van-e olyan gyerek, aki lábbeli nélkül vagy ruha nélkül jött iskolába? — Nincsen. — Van-e olyan gyerek, aki éhezik vagy üzemi konyhára jár enni? („Népkonyha” helyett használja). — Vagy van-e olyan gyerek, amelyik nem látszik ki a koszból, vagy tetves? — Nincsen. Aztán megkérdeztem egy gyereket. — Hogy hívnak, öcskös? — Papp Zoltán. — Ettél-e csokoládét, vagy narancsot és fagylaltot? — Ettem. — Gyűjtöd-e a takarékot? — Gyűjtöm. Papp Elemér riportjának eleje is majdnem ilyesforma. Ö viszont Borbély Jánoshoz fordul kérdésével. — Azt hallottam, hogy sok takarékbélyeged van! — Kétszázötven. — Mennyiii? \— Kétszázötven. — Hát ez már bizony sok! Csányi Balázs Árgyelán Palikát interjúvolja meg, aki 196 forint takarékbélyeget gyűjtött eddig. Kovács Mihály Alb Gyurkát nevezi „kis komájának’\ mivel ő most felnőtt újságíró. Gyurka is evett már narancsot és sok csokoládét és 180 forint a megtakarított pénze. „Vidám szívvel mentünk vissza Békéscsabára —' írják befejezésül az újságírók —, mert jobb ma a tanyai gyerekek élete, mint régen a pestieké volt.” Én sem fűzök hozzá kommentárt, örülök, hogy én ilyen vidám dolgot írhattam a mai gyerekekről. Huszár Istvánná mint például Gábortelep, Botospuszta, a Mezőkováesháza melletti Urszinyi-puszta, ahol eddig még nemigen mutatkoztak népművelők. Szóval: nagyon bevált. MOST MÉGIS olyan hírek keringenek, hogy jobb lenne, ha a kocsi inkább „könyvtári vonaton” futna, hiszen például a megyei könyvtárnak már hosszú tapasztalata van egy ilyen művelődési autó hasznos, jól kihasznált működtetésében. Az sem ártana, ha odaadnák hetenként vagy havonként Orosházának, Szarvasnak egy-egy napra, mert állítólag jelenleg nincs teljesen kihasználva. Valami olyasféle „vita” van, hogy a járási tanácsé, a járási művelődési házé, vagy a megyei könyvtáré legyen-e a működtetés joga. Egyszerűbben: kié legyen a kocsi? VÉLEMÉNYÜNK szerint tanácsi szervekről és nem „két szomszéd várról” van szó. A „probléma” „váron”, birtokon belüli. Egy a fontos: hogy a járás községeinek ez a figyelemre méltó szerzeménye a lehető legjobban szolgálja a járásban, s a megyében pártunk kulturális politikáját. Ebben pedig nem vitának, sem esetleges sértődöttségnek, vagy haragszomrádnak, hanem egyedül annak van helye, hogy közös erővel miként tudja a „három fél” mennél jobban szolgálni a közös ügyet. — húr — Óvónőképző intézeti napok Szarvason A szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet május 24-én és 25-én rendezi meg a II. Intézeti Napokat. Ennek keretében az intézet oktatói, előadói ülésszakokon számolnak be kutatómunkájukról, eredményeikről, s kiállításokkal járulnak az óvodapedagógia korszerűsítéséhez. Ez alkatommal emlékezik az intézet az óvodai nevelésügy úttörőjének, első nagy hazai alakjának, Brunszvik Teréznek a munkásságára. Az Intézeti Napokat dr. Hermann Alice, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója nyitja meg, majd Tóth Lajos, intézeti igazgató mond előadói beszédet. Brunszvik Teréz Emlékest címmel gazdag műsor lesz. Ezt követően az intézet tanárai az óvodapedagógia körébe vágó előadásokat tartanak. Megnyílt korszerűen kibővítve a Gyomai ligetfürdő! Ha Gyomán jár, feltétlen fürödjön meg a ligetfürdő gyógyhatású termálvizében! A gyomai fürdő vize alkalalihidrogénkarbonátos. Reuma, isiász, csúz, köszvényes bántalmak ellen elsőrendű gyógy hatás! üdülés! Gyógyulás! Pihenés! 276
