Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-22 / 117. szám
4 1962. május 22., kedd LACI meg a barátai Ahogy bejön a tanári szobába, elvörösödik. Arcán a múló pattanások ibolyaszínt játszanak. Két hatalmas kezét nem tudja, hova tenni. Rettenetes zavarban van. — Segítenél nekünk, Laci? — kérdem. — Igen. De Hát kefl csinálnom? — Írunk egy riportot közösem. Te leszel a segédriporter. Nevet Tenyerét a nadrágjába törli. — Azt meg hogy kell csinálni? — Majd elmondom. így kezdődött a riport pér nappal ezelőtt Békésen, a helyiipari iskola tanári szobájában. Azt kértem Somogyi Mihály igazgatóhelyettestől, hogy adjon nekünk egy ipari tanulót, olyat, aki nem kitűnő, de nem is áll bukásra, különösebb érdemei sincsenek, csupán ipari tanuló legyen. Végignéztük az osztálykönyvet, s ráböktünk egyre, találomra az I/to-ben. Hát legyen Bad, Ollód László, az osztály közepesnél valamivel jobb tanulója. Bogozom az osztálykönyv adatait. 1942-ben született, édesapját régen elvesztette, sokáig özvegy anyja tartotta el a családot — kilenc gyereket. A többit mar Lacitól tudom meg. Ö a legfiatalabb. Albert, aki nálánál idősebb, katona, egy bátyja Szigetváron, tanár, nővére a bölcsődében dolgozik, s a többiek, ki merre az ország más-más pontján. Hárman még nem röppentek, ki, s Lad kivételével — mert hát ő tanul — kétezer forintot adnak baza a családnak. Ebből élnek. A aki — megengedte, hogy muniaa közben is, azután is tegezze. Az osztályban nehezen indul á riport Zavarban van a segítségünk — Lad is. Aztán, hogy mi is segítünk, az osztályfőnök is, fölenged lassan a zárkózottság, a ma-Lad, a segédriporter. tematika-óra is elmarad a riport miatt, hát kedves vendégek lettünk hirtelen. — Most mit csináljak? -— Verekedtél ? — Ä — sunyitva néz az osztályfőnökre. — Csak baleset. — Jó barátok vagytok? — Igen, ha össze nem veszünk valamin. Legutóbb például a kézilabda-meccsen vitatkoztunk sokait. Tetszik tudni, a Sanyi kézilabda-játékvezető és az I. számú meg a H. számú iskola leánymérkőzését vezette. Amikor 2:2-re állt az eredmény, akkor egy gólt nem adott meg a kettes-lányoknak. Pedig nem volt igaza. — De igazam volt! Ne beszelj, te nem értesz a kézilabdához. A dobó belépett a vonalon, s így érvénytelen a gól. — De nem lépett be. Azért nem adtad meg, mert az egyesbe udvarolsz, ón meg a kettesbe. Így aztán a hangulat is megjött a riporthoz, a többiek nevettek a két kakaskodom, melléjük vagy ellenük álltak, s lassan vitatkozva aalakult a kép az I/b-ről. Csínnyel, élettel teli osztály. Azt mondta Papp Rozika, az osztály KISZ-bizalmija is, hogy rosszak a fiúk. De miért csak a fiúk? Nevet Rozika. — Azért, mert csak ketten vagyunk lányok az egész osztályban. Egyidőben az volt a szokás, hogy gumiból csúzlit csináltak az ujjuk közé és papírt sugárzottak nekünk. így mondja: suhárítottak. Békési ízzel, aromával beszél. Andor Gabi a főcsuzlis. Le akartuk fényképezni és mert határozott ígéretet kapott az osztályfőnöktől, hogy nem kobozza el a gumit, hát be is mutatta tudományát. Most nagyobb zavarban volt, de azért sikerült megcsinálni. S huncutul, csudára gyerekesen huncutul még el is engedte a kihúzott gumit, papírral együtt. A oél — a plafon volt most. nőnk, is erről beszélnek. Nem a legjobb tanulók, a szakmájukat szeretik, s ha a KISZ is többet segít, akkor mire végeznek, jó osztály lesznek. Addigra talán megnő az osztály két legkisebb tanulója is, Vrbovszki Bandi meg Földi Sándor, akik alig látszanak ki a pádból. Diákos szerelem. Tűnő bibircsókok az arcon, hatalmas, majdnem térdig érő kezek, a szakmát szeretni, csúzli és mestertől kapott pofon. Gólt rúgni az osztályok közötti mérkőzésen, beosztani szépen az ösztöndíjat, s ebédelni havi 12 forintért — ez az életük egy része. Szakmunkások lesznek. Ki menynyit tanul, s hogy tanítják, olyan. Laci, akivel egy délelőtt megbarátkoztunk, most már többet beszél. Sókat mond az életéről, barátairól. Azokról ennyit: — Ekkora pofont kaptam. — Jó gyerekek. Olyanok, mint én. Szeretjük egymást. Ha majd felnövünk, akkor sem engedünk a csínyekből. — No, no, Laci! Lesz az még másképp is. Csak a szakmát szeressétek. Búcsúzkodunk. Eszembe jut valami, s megkérdem Lacitól. — ök, a barátaim. gond aztán eloszük, mindenkinek jut belőle, de legkevesebb Lacinak. A tanulás gondja sem bántja, könnyen tanul, megszerzi a hármasokat, négyeseket, ennyiért a kisujjából rázza ki a tudást. A kőműves-szakmáját jobban szereti mini a tanulást, már kéményt is — Mutasd be a barátaidat. — Ök azok — és a hatalmas kamaszos tenyér sután vonul végig a padokban ülők felett. — Mind? — Hát persze — nagy szemeket mereszt rám. Vita a Eézilabda-m rakott önállóan a tangazdaságban, ahol tanuló. Miniszteri oktatásban részesül, ezért 150 forintot kap havonta ösztöndíjat, ebből kifizeti az ebédpénzt, egy hónapra 12 forintot. Ezenfelül fiatal mestere van, eees ügyében. — De hát a legjobb barátod, az kicsoda? Aztán rámutat a barátjára, V. Balogh Sanyira. Pontosan akkora kamasz, mint ő. Szájaszéle dagadt, sebes is néhol. — Földi Sanyi ennyivel kisebb. Közben megtudtuk, hogy riporterünk — Oldári Laci nem KISZ- tag. Rozika, a KISZ-bizalmi lábásnak érzi magát érte. — Még nem beszéltem vele, pe. dig lehetne KISZ-tag, annyira nem rossz gyerek. Folytatjuk tovább a riportot. — Kapott-e már valamelyikőtök pofont a mesterétől? Kevesen nyújtják a kezűket. Aztán hátid, vékonydongájű kis legény, Borgula Pali áll fel. — Én már kaptam, nem is egyet és jókorákat. Mérges ember a mesterem, s néha eljár a keze. Hát ilyen az I/b osztály. A képek, melyeket sikerült tőlük lop— Mondd, éheztél te már valaha? — ... ? — Hát... úgy értem, hogy voltái-e mái- éhes? — Persze, hogy voltam. Hazamentem és kajáltam. — Nem úgy értem, Laci. Éhesnek lenni, hosszan, sokáig. Néz rám, elvörösödik, arcán a múló pattanások ibolyaszínt játszanak megint... nem ért. Mintha hottentottául beszélnék. Elmegy, csóválja a fejét, s nyitná az ajtót, de a másik kezét megint nem tudja hová tenni. Kiss Máté (Kocziszky László felvételei.) Innen—onnan Arany- és ezüstérmet nyertek kiszeseink Négy megye legjobb szavaiéi vettek részt Kecskeméten az elmúlt héten a középiskolai szavalóversenyen. Békés megyéből a 13 legjobb középiskolai szavaló, valamint a csabai és szarvasi gimnázium irodalmi színpada vett részt, A Békés megyeiek igen jól szerepeltek aszavalóversenyen, és több arany- illetve ezüst- és bronzérmet nyertek. Aranyérmet kapott Nagy Katalin és Bella Aliz, a békéscsabai közgazdasági technikum tanulója. Ezüstérmet szerzett jó szereplésével Sajti Emese (Gyula), Pocsai Gábor (BékésX Szabó Jolán (Szeghalom) és Kottái Éva (Orosháza). Bronzérmet kapott Klampeczky Béla (Battomya), Székelyhídi Mária és Pogány Judit (Bcsaba). © •• Öregek napja Zsadányban Öregek napját rendezett május 29-án Zsadányban a helyi Vöröskereszt-szervezet. A mintegy 60 résztvevőt Törőcsik Pál, a Vöröskereszt járási titkára üdvözölte, majd az általános iskolások műsort adtak, a Vöröskereszt aktívái pedig uzsonnával vendégelték meg a résztvevőket. Ezenkívül minden vendéget virággal is köszöntöttek. © Jutalmazzák a társadalmi munkásokat Május 31-én ünnepi győiést tart Békéscsabán a városi tanács nagytermében a nőtanács. A gyűlésen a Hazafias Népfront és a városi tanács értékelése alapján 250 társadalmi aktívának adják át az arany-, ezüst-, illetve bronzérmet, kiváló társadalmi munkájukért. A gyűlésen szülői munkaközösségi elnökök és aktívák vesznek részt, valamint azok a társadalmi munkások, akik az óvodák és iskolák építésénél, tatarozásánál aktívan vettek részt, és munkájukkal példát mutattak. © Példát mutatnak a kótpusztai asszonyok Kótpusztán a nőtanács kezdeményezésére az lemúlt évben és az idén is igen sokan kapcsolódtak a baromfitenyésztési-mozga. lomba. Többek között Pákozdi Gézáné 300 kilogramm csirke átadására kötött szerződést, s ezt a vállalását már teljesítette és újabb 100 kilogrammot vállalt. Ezenkívül 40 kacsa, 60 pulyka és 30 liba felnevelését fe vállalta. Józsa Béláné 50 kilogramm csirke átadására kötött szerződést és 20 darab kacsát nevel fel. Csüllög Istvánné ugyancsak 50 kilogramm csirkét és 10 darab kacsát ad át. De példát mutatnak a többi asszonyok is.
