Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-14 / 87. szám
4 HÉPÚJSÁG 1962. április 14., szombat A pedagógusok tevékenységének legjobb helye az iskola legyen Első olvasásra talán meghökkentő a cím, hiszen hol másutt tevékenykedhet legtöbbet és legjobban a vérbeli pedagógus, mint a tanítás és tanulás hajlékában. A pedagógusok szakszervezete Békés megyei bizottsága által április 5-én, Békéscsabán tartott IV. megyei küldöttgyűlésen Mizó Mihály elvtárs, a szákszervezet megyei titkára, beszámolójában mégsem ok nélkül mondotta a következőket: „A társadalmi munkát úgy kell megosztani, hogy más értelmiségiek is megfelelő részt vállalhassanak belőle. Nevelőkkel ne végeztessenek olyan természetű társadalmi munkát, amely nem függ össze az oktatással, a neveléssel, általában a pedagógusi hivatással. Tapasztalataink vannak arról, hogy egyes helyi vezetők még nem értették meg ennek fontosságát és kartársainkat például állatösszeírással és egyéb, fontos, de más terület társadalmi munkásait közvetlenebbül érintő társadalmi tennivalókkal látják el. Határozott meggyőződésünk, hogy a pedagógus társadalmi munkája akkor igazán eredményes, ha eleget tesz iskolai feladatainak. Elsősorban az iskolában, az ifjúsági szervezetek munkájának a segítésénél, valamint a dolgozók iskolája és a levelező oktatás jó megszervezésében ReH tevékenykedniük. Tovább kell tehát folytatnunk a társadalmi munka arányos elosztásával és helyes megszervezésével kapcsolatos tennivalóinkat...” A beszámoló idézett részéből világosan kitűnik, hogy miért szükséges az olyannyira magától értetődőnek látszó megállapítás külön hangsúlyozása, hogy: a pedagógusi tevékenység legfőbb helye az iskola. A küldöttgyűlésen — melyen egyébként még sok-sok kérdés, életrevaló elgondolás és eredmény került a pedagógus szakszervezet tagságának széles megyei nyilvánossága elé — a fenti probléma jelentőségét még további tényékkel is alátámasztották. Egyik például az, hogyha pedagógusok ilyen és ehhez hasonló elfoglaltsága, mint a más irányú társadalmi munka, lassítja kulturális életünk teljes kibontakozását, magasabb szintre emelését Ha közvetlenebbül vizsgáljuk a kérdést — amit a beszámoló meg is tett — a pedagógusok túlterhelésének tulajdonképpeni oka megyénkben a nevelőhiány, s a hovatovább elefánttá dagadó adminisztrációs munka. Nagyon is magától értetődő, és helyeselhető lépás volt a szakszervezet megyei bizottságától, mikor a központi vezetőségnek javaslatot tett az iskolai adminisztráció csökkentésére. Javaslatai között szerepel például az is, hogy szűnjenek meg a negyedévi osztályozó értekezletek, melyele a nevelőtestületektől több időt és energiát rabolnak el, mint amennyi a gyakorlati jelentőségük. Mikor megyénkben jelenleg az a helyzet, hogy 300 képesítés nélküli nevelő működik a még hiányzó szakképzett pedagógusok pótlására, a pedagógus-munkaerőkkel való ökonomikus gazdálkodás Békés megyében szigorú követelmény kell, hogy legyen. Dialektikusain tekintve az ügyet, igen örvendetes valóság megyénkben, miszerint annyi már az iskolás fiatal — és az iskolás felnőtt is —, hogy alig győzzük őket pedagógussal. Az efféle nehéz helyzet is mennyivel magasabbrendű, társadalmilag egészségesebb kihatású a felszabadulás előttinél, amikor állás nélküli tanítók és tanárok alázták meg magukat egyházi és világi hatóságok előtt, csakhogy kenyérhez jussanak. Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a szocializmus építésének ilyen nagy „pedagógusigényes” szakaszában, a pártnak és oktatásügyi, népművelési szerveinknek arra kell törekedniük, hogy a pedagógusok tevékenységének legfőbb helye az iskola legyen. A jelen — átmenetien szűkös — helyzetben csak így gazdálkodhatunk megfelelően a nevelés kincstárában a pedagógusokkal, azok teherbíróképességével. Huszár Rezső Az öreg iskolapad panasza Az öreg iskolapadok sok gyermeknek adtak helyet, sok órát hallgattak és szurkoltak végig, különösen kis gazdáik felelése alatt... és nagyon sokszor recsegtek szomorúan, amikor elhangzott a „jól megérdemelt” egyes felelet, vagy... amikor az előkerült vásári bicska beleszántott öreg rostjaikba. Hát ez a pad, amely nekem panaszkodott... egy ilyen — sok vihart átélt — öreg pad volt. Tetőlapján kicsorbulhatott néhány zsebkés, de az évenként változó gazdái jellemükből, lelkivilágukból is belefaragtak egy kicsit. A padtető egyik oldalán néhány piramis és egy előttük magasodó pálmafa uralja a mezőnyt. Ki tudja, földrajz, avagy történelemórán született-e? A mameluk hadsereg, vagy Napóleon egyiptomi hódításai, esetleg II. Ramses, vagy éppen a csodálatos Kleopátra adta az ihletet? Magyar kulturális küldöttség Kubában Az első magyar filmhét alkalmából kulturális küldöttség járt Kubában. A küldöttség tagjai: Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Ilerskó János, Törőcsik Mari és Ruttkai Éva részt vett a kubai ifjú felkelők szövetsége I. kongresszusának záróülésén. A magyar vendégek az első sorban láthatók. <MTI Külföldi Képszolgálat) Ebben a rekonstrukciós rajzban mindenesetre realizálta „a művész” az Egyiptommal kapcsolatos ismereteit. Hogy közben a tanár bácsi magyarázatát nem hallotta a „piramisépítő deák úr”... hát Istenem, a „nagy művek” komoly áldozatokkal járnak. Öh, de vannak itt más ábrák is. Alig látszik tőlük az öreg padtető. Csodálatosképpen a lökhajtásos típusú repülőgépek viszik el a számszerűség pálmáját. A forma?... Ej, ki ragaszkodik mostanság a formákhoz? Az egyik szitakötő, a másik gólya alakú, az ötödik... egyszóval rajzok, az alak, a forma megközelítésében nemigen érik el a felső tagozat színvonalát. Hogy alkotóik miért rajzolták mégis ily buzgalommal? Talán mert... — ki lát be a gyermeki lélek kulisszái mögé! A pad közepén — ott a tintásüveg helye alatt két indiánfej arról tanúskodik”, hogy „Az utolsó mohikán”- vagy a „Bőrharisnya”-történetek legalább olyan mély nyomot hagytak barátaink lelkében, mint az a bicska, amely e sasorrú profilokat belevéste az öreg padtetőbe. Hogy a „paciban lakó” tanulók egynémelyikét milyen érzelmek kapcsolták a tengerekhez, nem lehet tudni, de a hadihajó különböző nagyságú „karcolatai” arra engednek következtetni, hogy a vízzel melegebb kapcsolatban állhatták. Nem folytatom. Hosszú lenne elmondani az öreg padtető panaszait, felsorolni az iránytűket, pisztolyokat, nyíllal átdöfött szíveket és az ákombákomok, vagy ha úgy tetszik, az irkafirkák széles skáláját, amelyekkel az öreg pad szinte minden négyzetcentiméterét illusztrálták ezek a „primitív művészek”. Hogy mi vezette kezüket, bics. kainkat, most ne kutassuk, de egy „érdekes” dolgot mégis meg kellene jegyezni. Azt, hogy ezek az ifjú művészek valamit... a saját agyukba is bevéshettek volna. Kollárik Bűnügyi rovatunk jelenti CMC 4 ess O Vld ÄJU“ zött két ismeretlen férfi kopogtatott be Brachna István endrődi lakos tanyájára, akik nyomozónak adták ki magukat és „házkutatást” tartottak. Ennek során elINNEN—ONNAN—AMONNAN A kórházbein tele vannak a szobák látogatókkal. A belgyógyászaton az egyik sarki ágyban szobaszínű, középkorú férfi könyököl. Ágya szélén jól öltözött nő üldögél, valószínűleg a felesége. Kezében lottószelvény és töltőtoll. Az asszony egyik kérdést a másik után teszi fel: — Hányadikéin jöttél be? Hányas számú a szobád? Mennyi volt a lázad? Hát a vérsüllyedésed? És a pulzusod? Minden kérdést egy-egy ikszelés követett. Lám-lám, okos ember még a betegségnek is hasznát veszi... Dolgozó nők fordultak hozzám a napokban azzal, hogy magyarázzam meg nekik, kit-mit akar ábrázolni az Élet és Irodalom március 17-i száma 4. oldalának bal alsó sarkában üldögélő szörnyszülött, amely alá az van írva: Ülő nő. emeitek 2150 forintot es körülbelül 10 kilogramm kolbászt. Távozás előtt bádoggal bevont fapisztollyal fenyegették meg az idős házaspárt, majd madzaggal lekötötték az ajtót s figyelmeztették az öregeket, hogy nem hagyhatják el házukat. Brachna István azonban gyanút fogott, s az ajtó keskeny résén keresztül elvágta a madzagot, majd jelentést tett a rendőrségen. A nyomozószervek 48 órán belül elfogták a tetteseket, Vincze István 88 éves és Romos Géza 30 éves turkevei lakosok személyében. A nyomozás megkezdődött, aminek alapján máris kiderült, hogy a magukat nyomozónak kiadó bűnözők alaposan gyanúsíthatok egyéb bűncselekményekkel is. « Március 28-án este a lakásáról eltűnt Fehér Péter, Gyula, Galbáes-kerti lakos. Az 53 éves férfi eltűnése előtt az italboltba távozott szódavízért. A család azonban hiába várta, nem tért vissza. A rendőrség kéri mindazokat a gyulai lakosokat, akik valamit tudnak Fehér Péterről, vagy bármely adattal rendelkeznek az eltűnttel kapcsolatosan, jelentkezzenek levélben, személyesen vagy telefonon a Gyulai Rendőrkapitányságon. Mondhatom, nehéz helyzetbe kerültem. Végül aztán csak kivágtam magam, hogy megfeleljek a belém helyezett bizalomnak. Elmagyaráztam, hogy a szerencsétlen teremtés még gyerekkorában elefántiázis betegségbe esett, amiből kifolyólag hatalmasra nőttek az alsó végtagjai (szerény véleményem szerint a hosszú szoknya minden idők legnagyobb térdeit takarja), míg a feje kicsi maradt az oszlophoz hasonló nyakon. A kérdezők csóválgatták a fejüket, meg szörnyűködtek, hogy milyen csúnya betegségek is vannak, aztán az egyikük még megkérdezte, hogy a bal lábán cipő helyett miért visel törött nyakú borosüveget? Ez a kérdés aztán kifogott rajtam. Elvégre én sem tudhatok mindent • • • . _ , — , . O. Kovács István C/r (f (j zet e it u hé l Szép vagy, új magyar élet! Járom a várost. Lakóházak, iskolák épülnek. Az úttestből járdaszigetek nőnek ki. Azjttea két szélén virágágyak születnek, nemegyszer önszorgalomból. Ez nagy dolog. A zajos, füstös kisvonatot kényelmes autóbusz váltotta fel. Szélesebb, csendesebb lett az utca, tágabb, világosabb az emberek látóköre. A fejlődés, a kultúra magával ragadja az embert. Sok minden történt az utóbbi időben. Ostornyeles neoncsövek hirdetik a haladást. A korszerű kirakatokban ízléses áruk, minőségi csomagolásban. — És a krumpli meg a hagyma? — vetné közbe valaki. — Mást is kifogásoljon — válaszolnám én. Hallgatás. Nem tud mit mondani. Mert nem a kicsi, átmeneti hiányt kell csak nézni, hanem a meglévő, sokoldalú választékot is. Ha ezt tesszük, megértjük egymást, és még krumpli és hagyma is lesz! Járom a falut. Tél van és nyugalom. Pihennek az emberek. Megszokták a múltban, hogy télen így van ez jól. De azért mozgolódás is mutatkozik. Élnek a termelőszövetkezeti irodák. Terveznek, számolgatnak: hogy is lenne jobb? A zárszámadáson már túl vannak. Még nem magas a munkaegység, mégis vannak megelégedett tagok szép számmal. Persze, elégedetlenek is akadnak jócskán. Vajon joggal? Igen is, meg nem is. Emberileg van némi igazuk, de ha megnézzük teljesítményüket, akkor más a helyzet. Mindenki helytállása, teljesítménye arányában részesült anyagi juttatásban. Aki nem dolgozott, vagy nem is akart dolgozni — mire várt? A sült galambot régen megették az urak. Ma már nincsen 'ilyen mesemadár! Ma már minden termelőszövetkezeti parasztnak látnia kell, hogy az összesség érdeke az ö egyéni érdeke is. Rá is ébred erre az igazságra valamennyi előbbutóbb. És akkor még szebb lesz a falu, tisztább házak, udvarok és virágos utcák lesznek. Szép vagy, új magyar élet! Város és falu egymásért él, egymásnak dolgozik. A munka ópási hatóereje irányítja ma már életünket. Bíró Gyula Lajos
