Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-08 / 82. szám

1062. április 8., vasárnap X ÉPÍIJS AG 5 A tilalmi rendeletek ellenére 1 nyát, sem almát nem szabad ki­szállítani. Bács-Kiskun, illetve Békés és Csongrád megyéből az előbb említett határidőig, hagymából is legfeljebb 20 kilogramm szál­lítható ki, míg dughagymából Békés és Csongrád megyéből semmilyen mennyiséget nem szállíthatnak ki. Á KISZ négynapos tanfolyama Békéscsabán Békéscsabán a Szlovák Kollé­giumban pénteken négynapos tanfolyam kezdődött a KISZ ter­melőszövetkezeti szervezeteinek agit-prop.- titkárai részére. A résztvevők, mintegy százan, a KISZ Központi Bizottságának a falusi munka irányelveiről szóló határozatát tanulmányozzák és az abból adódó helyi feladatokat be­szélik meg. Jön a harmadik árhullám a Körösökön — Nagy esőzések Bár csütörtök óta apadnak a Körösök és szombat reggel már csak elsőfokú árvízvédelmi ké­szültség volt a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság területén, még sincs nyugalomra ok. A sűrűn érkező romániai jelen­tések sok csapadékról és minden Társadalmi összefogás Szeghalmon az ivóvíz bevezetése és a csapadékvíz elvezetéséért Szeghalom közművesítése jó néhány évvel elmaradt a roha­mos fejlődés által megkövetelt szinttől. Ezt az elmaradást nehéz leküzdeni- a községi tanácsnak és a község lakóinak. Rövid idő alatt nem is tudják megoldani csak úgy, ahogy a községi tanács v. b. titkára mondotta... „egészséges mértékkel”. Hosszú lejáratú térveiket dolgoz­tak ki a vízellátás megoldására és a csapadékvíz elvezetésére, a csatornázásra. A két terv együttes költsége eléri a 15 millió forintot. A község lakosságán is nagy te­her nyugszik e két fontos létesít­ményből, de megéri és a község lakói vállalták is. A vízmű vési tés­­hez csaknem ötmillió forinttal já­rul hozzá a .község lakossága. Az eredmény, hogy május elsejére a vízműrendszer első ütemét meg tudják valósítani. A csapadékvíz elvezetésének terve is csaknem hétmillió forint. Minden háztulajdonos a saját há­za előtt rendbehozza, elkészíti vagy felújítja a vízlevezető csa­tornákat. Ezt a munkát, amelyre most különösen nagy szükség van, a csapadékdús tavasz miatt máris elkezdték. Romániában — eddiginél gyorsabb áradásról szá­molnak be, ezért szombaton dél­előtt 10 órakor az egész igazgató­ság területén elrendelték az előze­tes harmadfokú árvízvédelmi ké­szültséget. Számítások szerint ez a harmadik, legerősebb árhullám vasárnap jelentkezik a magyaror­szági felső folyásokon. Minden időt és erőt kihasznál­va, az igazgatóság 33 szivattyú­­egysége naponta ötmillió köbmé­ternyi belvizet emel a jelenleg alacsonyabb vízállású Körösökbe a földekről és a csatornákból. Er­re a nagy sietségre azért van szükség, mert ha az újabb árhul­lám előtt nem tudják a belvize­ket eltávolítani, akkor a vízzel ellepett földeken nem kezdhetik meg a legfontosabb jelenlegi me­zőgazdasági munkát — a vetést. Szombaton befejeződött a bábjátékos tájkonferencia Békéscsabán Szombaton kétnapos bábjátékos táj konferencia fejeződött be szép sikerrel Békéscsabán. A találkozón mintegy kétszáz viharsarki és más vidéki bábszínjátszó vezető és népművelési szakember tanács­kozott, s Békés megye legkiválóbb bábszínjátszó csoportjai tartottak vitaindító bemutatókat. A táj konferencia szombaton Koós Iván tervezőművész Modern képzőművészeti törekvések a bábművészetben című előadásával és a Szocialista kultúráért jel­vénnyel kitüntetett békéscsabai KPVDSZ Napsugár bábszínház mesebemutatójával zárult. Saoeiulisla jő(/vend*évii11ti A KÖZÖS TULAJDON MEGSZÜNTETÉSE Á megyei tanács v. b. igaz­gatási osztálya felhívja az ille­tékes tanácsok, valamint a la­kosság figyelmét arra, hogy az utóbbi időben jelentősen elsza­porodott a burgonya, a vörös­hagyma, valamint a dughagyma és az alma szabálytalan, illető­leg súlyhatáron felüli szállításá­val kapcsolatos szabálysértési cselekmények száma. A szabálysértési hatóságok sem ismerték fel e cselekmé­nyek társadalmi veszélyességét és nem tettek kellő intézkedést az erre vonatkozó miniszteri rendeletek végrehajtására, ame­lyek szerint: 1962. június hó 30-ig az egész ország területéről egy esetben legfeljebb 300 kilogramm bur­gonya szállítható, míg Szabolcs- Szatmár megyéből sem burgo­távolba. A Köröst átbukja a víz alatt. Tudja, hogy a subickba köpni kell, és azt is; a lányok csak azért viselnek rövid hajat, hogy álcázzák magukat: ők nem lányok, és azért hordanak szűk pulóvert, vegyék észre a fiúk, hogy ők lányok. A csitri is olyan, mint a kínai ábécé, csak az tudja olvasni, aki érti a be­tűt. A diák még nem nézett bele a könyvbe. A svájcisapkás már ismerte a kí­nai ábécét.1 Friss asszonyt vitt haza. Reggelente olyan fáradt, hogy majd összeakad a térde. Ebédszünetben olyanokat szokott aludni, hogy zeng az egész határ. Esküvő után a Ba­laton mellett nyaraltak, de nem fü­­rödtek nfieg benne, csak kádban. Akkor engedték el egymás kezét, ha ettek. Biciklivel jár dolgozni, de gyorsabban megy haza, mint a mo­torosok, mert várja otthon a kínai ábécé. A szőrös kezű dongókkal bajló­dik. A méheket tojatja. Egész va­sárnap ott pusmog a kaptár mel­lett. A szabadságát is elaprózza, mert viszi a dongókat a Mátrába vagy arra, amerre mézet jelez a távirat. Egy-egy repceíábla mellett olyanokat szokott sóhajtani, hogy légüres térbe kerülnek a fák. Ha ez közelebb volna a méhekhez ...! Az ács mérte a kőművest. Ár­nyékban ült, csak a fák levelei mel­lett suttyant rá fény. és ott mo­toszkált a karima nélküli kalapon. Bazsalygott a kőműves. Ette a kol­bászt, és az ács mellett elnézett a nyújtózkodó határ felé. A zsilipet bezsaluzták, be is verték betonnal. Kegyetlenül izzadt a műtárgy a na­pon, a deszkák résein csörgött a lé maszatos folyással, ős kövér csep­­pekben hullt a munkagödör al­jába. A dúcgerendák teljes vállal támaszkodtak a deszkákhoz, lábuk a földben, és végeikhez ácskapcso­kat szegeitek, nehogy megunják a varast. Csendes volt a határ. Alig lézengett benne valaki. Távolabb a gátőr gyereke vitte a fűnkét a vál­lán. Mezítláb trappolt a gáton, és úgy szitált utána a por, mintha pi­pára gyújtott volna a töltés Tehén legelt a játszóban, vasvégű cölöphöz kötötték ki, és ameddig a kötél en­gedte, torzsásra tarolta a legelőt. Kiráncigálta a' karót a földből a gyéreik, és a friss mezőben újra le-, verte. A kótogás nem hallatszott ed­dig, mert elnyelte a füzes, elnyelte a gát, és a szembe szaladó kaca­gás derékon kapta, és úgy földhöz verte, csakúgy nyekkent. A kőművesnek sem volt téglából a szíve. Táskájából kivett egy zacs­kó barackot, és az egészet a ko­májának nyújtotta: — Éhen ne vessz, ha már Ilyen az asszonyod ... Nyelt az ács, és arra gondolt, hogy kőműves is egyszer volt inni a kútnál... Szemezgette tovább a barackot. Ez is apró szemű volt, mint az övé. Éppen olyan érett és éppen olyan puhahasú ... Árnyékban ültek az emberek. Körülöttük a fény ágy táncolt a déli napsütésben, mintha cérnán rángatták volna. Néha bekukkantott hpzzájuk, végigsimította a döngölt fűszálakat, és tovább csúszott. El­fogyott már a palacsinta is. A diák úgy nyelte le az utolsó fasírtot, hogy a glott-gatya madzagján en­gedett egy sort, mert Keményen vágta már a hasát. A sült szalonna "bőrét kapargatta a svájcisapkás, és ügyes kezekkel pakolta vissza a fé­nyes zisírpapírba. Mosolygott a pa­pírra. Mosolya messzire futott, túl­szaladt az árnyékokon, kerítések ré­sein úgy iszkolt keresztül, hogy nem is visított, bezárt kilincsű nagyka­pun is áttört és ott maradt, ahol a fiatal menyecske teregette a mo­sott ruhát, ágasról ágasra kifeszített aluminium drótra. A hangja is örült és olyan csendesen szólt, mintha csak magának mondaná: — Nagyon szereti az asszony .. . Féloldálra dőlt, karját párnának tette, és a következő pillanatban horkolt, mint a víz alá buktatott üveg. A diák is összepakolt. Papírba csomagolta a kék lábast, és míg az aktatáska csatjaival bíbelődött, elé­be ugrott a holnapnak: — Ezután a hátamra kötöm a táskát egész napra . A palacsinta pléhdöbozára is rá­került a tető. Az ököl végigsimított a nyírt bajusz alatt, és a megelége­dett szó csendesen terült el az ár­nyékban: — Az idén jó volt az akác ... Míg az ács és a kőműves azon gondolkoztak, hogy milyen furfang­­gal lepjék meg egymást, a diák ké­zen állva kisétált az árnyékból, bele a fénybe, és azt látta, hogy felfor­dultak a fák, a bárányfelhős ég be­lecsüngött a föld hajlatába, a gátőr fia Jött vissza, kalimpált a vállán a furkó, és porolt a talpa. Kézen állva fordult vissza, és ki­­veresedett nyakkal belenevetett az alvók álmába: — Így'is szép a világ ,. s A gyakori tapasztalat azt mutatja, hogy a közös tulajdonból fakadó tu­lajdonközösségi belső viszony nem szo­kott tartós lenni, hanem eiőbb-utóbb sor kerül a tulajdoniközösség megszün­tetésére. A közös tulajdon megszünte­tését bármelyik tulajdonos Igényelhe­ti, sőt követelheti — a többiek akarata ellenére is. Polgári Törvénykönyvünk ugyanis nem kényszerít senkit sem, hogy érdekei ellenére tulajdonközös­ségben maradjon. Ez fejlődést jelent a múlttal szemben, amikor házingatla­nokkal kapcsolatban hosszú időn ke­resztül érvényesült olyan megmereve­dett álláspont, mely a tulajdonközös­ségnek szabad kézből, vagy árverés útján eladással való megszüntetésére nem1 találta alkalmasnak az időt. A Polgári Törvénykönyv szocialista szemléletét igazolja az is, hogy nem engedi meg a tulajdonközösség meg­szüntetéséről való lemondást, illetve, ha ilyen lemondás mégis bekövetkez­ne, azt semmisnek nyilvánítja. E ren­delkezésnek az a célja, hogy a jogban kevéssé jártas tulajdonostársat, akit a tulajdonközösség fenntartása esetén anyagi hátrányok érhetnek, vagy tu­lajdonostársai többséget képeznek és ez alapon őt kijátszhatják — meg­védje ezektől az anomáliáktól. Ugyanakkor a Polgári Törvénykönyv gondoskodik arról is, hogy egyik tu­lajdonostárs se éljen vissza a többi tulajdonos méltányos érdekeinek sé­relmével, a tulajdonközösség meg­szüntetésére Irányuló jogával. Ugyan­is: ha a többiek érdekét súlyosan sér­tő módon lépne fel valamelyik társ­­tulajdonos, ez a joggal való visszaélés­nek minősül és éppen ezért a támasz­tott Igényt a bíróság nem fogja elis­merni. Például: ha egy házas beltelek 12 személy közös tulajdonában van és az, egytizenketted Illetőség tulajdonosa csak aránytalan magas áron hajlandó átengedni a maga részét: vagy ha ár­verés út-ján való értékesítést követel­ne akkor, amikor a tulajdonostánsak, vagy azok egyike méltányos áron, megfelelő fizetési feltételek mellett hajlandó megváltani a többiek illető­ségét. A társtulajdonosok egyhangú meg­állapodással, tehát szerződéssel, a ne­kik legjobban megfelelő módon a tu­lajdonközösséget szabadon megszüntet­hetik. Gyakori azonban az az eset, hogy a társtulajdonosok nem tudnák egymással megegyezni és a tulajdon­­közösség megszüntetésével kapcsolatos igényükkel a bírósághoz fordulnak. A Polgári Törvénykönyv a közös tu­lajdon megszüntetésének háromféle módját ismeri és szabályozza, tehát a bíróság az eléje kerülő perekben ezen módok valamelyikét alkalmazva fogja a tulajdonközösséget megszüntetni. I. Természetbeni megosztás. Ha az ingatlan fekvése, nagysága és egyéb adottsága olyan, hogy azt a társtulaj­donosok között végileges jelleggel meg lehet osztani, a tulajdonközösséget mindenkor az ingatlannak természet­ben történő megosztásával keE meg­szüntetni. Ennek nem előfeltétele, hogy az egyes társtulajdonosok azonos értékű és azonos nagyságú igatlan­­részt kapjanak, valamint nem előfel­tétel az sem, hogy mindegyik telek­részen legyen épület és különösen la­kóépület. Ha a kialakított ingatlanré­szek értéke nem azonos, az értékdif­ferenciát készpénzzel kell kiegyenlí­teni. A természetbeni megosztáshoz váz­rajz és a vázrajzhoz hatósági jóváha­gyás is kell Ingatlanok esetében. A ha­tóság által jóváhagyott vázrajz alap­ján az egyes ingatlanrészek külön-kü­­lön telekikönyvbe kerülnek. Egészen nyilvánvaló, hogy ez a megosztás kü­lönbözik a használati megosztástól — amiről előző cikkünkben írtunk —, mert az ott említett esetekben a tulaj­donközösség nem szűnik meg. A jelen esetben azonban a korábbi példánk­ban már említett három testvér: György, Pál és Péter természetben megosztva és jogilag is elkülönítve ve­szi tulajdonba a részét és nem marad­nak közösségben egymással. Ez érte­lemszerűen kihat a közteher, rend- és tisztaság-fenntartás költségeire is, ami most már három részre különül el és az önállóvá vált részeket külön-külön .erheli, n. Megváltás. Az egyik, vagy má­st k tulajdonostárs készpénzért meg­váltja a másik tulaj domilletőségét, az ingatlan tényleges értéke alapján meg­állapított áron és így a közös tulajdon megszűnik. György példánk szerint megveheti Péter és Pál összesein 2/3-ad házrészét, kifizetve nekik a forgalmi értéknek megfelelő árait. Lényegében a felek között adásvételi szerződés jön létre és ennek telekkönyvi foganatosí­tása után az ingatlan egyetlen tulajdo­nosa György lesz. A megváltási ár összegszerűségét be­folyásolja az a tény, hogy a lakóház beköltözhető-e, vagy abban bérlő, eset­leg a társtulajdonosok valamelyike la­kik. Ugyanis beköltözés biztosítása ese­tén, valamint akkor, ha a megváltás jogával az a társtulajdonos éd, aki a házban lakik — a megváltással élő a beköltözés biztosítása melletti maga­sabb ár alapulvétele mellett megálla­pított megváltási árat köteles fizetni; Erre példa: ha az ingatlan beköltözés nélküli értéke 30 000 Ft, beköltözés biz­tosítása melletti értéke pedig 45 000 Ft; a most említett esetben a házban lakó György a másik két társtulajdonosnak fejenként IS 000 Ft-ot tartozik fizetni; Az esetben viszont, ha György megve­szi az egész házat, de a házban bérlő lakik és ez a bérleti viszony továbbra is fennmarad, (a megváltás egymagá­ban ugyanis a bérleti viszonyt nem szünteti meg) György nem IS 000, ha­nem csupán 10 000 Ft-t köteles a társ­tulajdonosok mindegyike részére fi­zetni, III. Értékesítés. A társtulajdonosok közös megegyezése, vagy bírói ítélet akként rendelkezhet, hogy a közös tu­lajdont képező dolgot, vagy ingatlant értékesíteni kell és a befolyt vételárat fogják a társtulajdonosok a tulajdoni arány szerint szétosztani. Az értékesí­tés történhet szabadkézből való eladás­sal, vagy árveréssel. Akár szabadkéz­ből eladással, akár árveréssel történik az értékesítés — vevő nem csupán kí­vülálló személy lehet, hanem a társ­­tulajdonosok bármelyike is, sőt az elő­ző írásunkban említett elővásárlási jog a társtulajdonosokat ezen értékesítés során is megilleti. A vételár összegsze­rűségét itt Is befolyásolja az a tény; hogy az értékesítés alá kerülő lakóház beköltözhetö-e vagy sem. Ha a házban bérlő lakik, a bérleti jogviszonyt az értékesítés nem érinti és éppen ezért a beköltözés nélküli alacsonyabb (30 00S Ft) értékkel kerül értékesítésre az in­gatlan és a társtulajdonosok között a befolyt vételár tulajdoni arányuknak megfelelően osztandó szét. A vételár szétosztása ugyanezen elvek szerint történik akkor is, ha a ház beköltöz­hető és ennek következtében az ér­tékesítés a beköltözés biztosítása mel­letti magasabb (45 000 Ft) érték alapján törtéhik. Igen gyakori azonban az az eset; hogy a házban a társtulajdonosok va­lamelyike lakik, sőt az értékesítés után is a házban kíván lakni anélkül, hogy ő venné meg a házat. Ilyen esetben a bíróság a házban lakó társtulajdonos javára bérleti jogot biztosít és az ér­tékesítést a beköltözés nélküli alacso­nyabb (30 000 Ft) áron rendeli el. A bérleti jog biztosítása és ebből folyóan a házban lakó társtulajdonos előnyö­sebb helyzete azonban nem szolgálhat a többi társtulajdonos hátrányára, mert őket ez esetben is a magasabb, beköltözés biztosítása melletti érték illeti meg a tulajdoni arányuknak meg­felelő összegben. Ezt a következő pél­da világítja meg: Az 1/3-ad részben tu­lajdonos György egyedül lakik a kö­zös házban és javára a bíróság bérleti. jogot biztosít. Beköltözés biztosítása nélkül csak 30 000 Ft-ért kelt el az ér­tékesítés során — a beköltözés bizto­sítása esetén 45 000 forintot érő Ingat­lan. A házban nem lakó Pétert és Pált nem a ténylegesen elért 30 000. ha­nem a 45 000 Ft lj/3—1/3-ad része fogja megilletni, vagyis ketten fogják meg­kapni a befolyt 30 000 Ft-t, míg a bér­leti jogot szerző György a vételárból nem kap semmit. Dr. Márai György Dr. Fodor György Dr, Bakó József j

Next

/
Oldalképek
Tartalom