Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-09 / 57. szám

4 MÉPÚJSAG i9G2. március 9., péntek Az óvodai munkára-nevelésről Nőnapi esemény képekben Március 5-én, Békéscsabán a Jókai Színházban az 52. nemzetközt nőnap alkalmából díszünnepséget rendezett a városi nőtanács. Az ünnepségen Frank Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei bizottsága agitációs és propaganda-osztályának vezetője mondott beszédet. A beszéd után színvonalas műsor volt, melyben felléptek a II-es számú általános iskola énekkara, a Balassi táncegyüttes és zene­kar, valamint több fiatal szavalt. A gyűlésen édesanyák, nagymamák és fiatalasszonyok, valamint lányok vettek részt. Képünkön a gyűlés résztvevőinek egy cso­por t ja. A gyűlés után a nőtanács aktívái és a csehszlovák vendégek közös vacsorán vettek részt a Csaba-étteremben. A csehszlovák asszo­nyokat kedves ajándékkal lepték meg a városi, valamint a kerü­leti nőtanács asszonyai. Képünkön Gyebnár Jánosné ajándékot ad áit a vendégeknek. Csipkeálmok, intarziás dobozok iskolai reformról szóló irányelvek új feladatokat szabnak az iskolai nevelés elé. Felvetődik a kérdés, hogy az új követelmények milyen sajátos igé­nyeket támasztanak az óvodai ne­veléssel szemben? Ha ugyanis az óvodai nevelés is figyelembé kí­vánja venni a társadalmi igénye­ket nevelési célkitűzéseiben — már pedig ezt kell tennie, ha nem akar elszakadni az élettől —, ak­kor eljárásaiban ugyanazon elvek­nek, célkitűzéseknek kell érvénye­sülni, mint ami az iskolai nevelés­ben érvényesül. Tehát az óvodai nevelés cél­kitűzése sem lehet más, mint a gyakorlati életre való előkészítés, a politechnikai műveltség kialakí­tása (ami magába foglalja a kész­ségek kialakítását bizonyos szer- j számok használata terén, az elmé­let és a gyakorlat egységének szemléletét, a természeti jelensé­gek megismerését és ezek alkal­mazását) a kommunista erkölcsi I tulajdonságok kialakítása, külö­nös tekintettel a munkaszeretetre, a közösségi érzésre, a jellemvoná­sok akarati tulajdonságaira. Azonban mindjárt elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az óvodai ne­velés e tulajdonságoknak csak a megalapozását vállalhatja magára, de ezt magára is kell vállalnia, ha valóban be akarja tölteni iskola­előkészítő szerepét. A tulajdonságok megalapozása e kezdeti fokon nem történhet olyan differenciáltan, mint ahogy azok végső fokon kibontakoznak. Ezek­ből a nevelési hatásokra majd gú­­laszerűen terebélyesednek ki egy­mástól elhatárolhatóan az egyes későbbi tulajdonságok. Éppen ezért merő spekulatív próbálkozás lenne és teljesen illuzórikussá válnék eljárásunk, ha például a politechnikai műveltséghez tartozó tulajdonságokat fentebb felsorol­tak szerint vizsgálnánk az óvodai nevelésben. Az „Irányelvek” ilyen értelme­zése alapján kerül napjainkban előtérbe a barkácsolás és a kerti munka. Mielőtt a címben foglal­tak szellemében e két terület ne­velési jelentőségét vizsgálnánk, meg kell határoznunk a barkácso­lás fogalmát Barkácsolásnak nevezzük a gyermek mindazon tevé­kenységét, amelynek folyamán kötetlen formában, önkéntes ala­pon, főleg saját elképzelésére épít ve játékához új eszközöket készít. Ebből két pedagógiai elv von­ható le: A játékigény, tehát az, hogy a gyermek akkor vállalkozik barkácsolásra, amikor azt játéka szükségessé teszi, s éppen ezért a barkácsolás szorosan kapcsolódik az alkotó játékhoz. A másik elv pedig az önkéntesség, tehát e te­vékenységből is éppen úgy niány­­zik a „szigorú korlátok felállítá­sa”, mint a játékból. Ezt egyéb­ként több gyermeki sajátosság is indokolja. Ezek előrebocsátása után néz­zük meg azokat a területeket, ahol a barkácsolással és a kerti mun­kával az óvodás-korúaknál a poli­technikai képzés megalapozásúhoz az első csírákat lerakhatjuk. Az­zal a feltevéssel tesszük ezt, hogy a kifejtetteket senki sem értékeli úgy, mintha az óvodában is meg­oldható lenne a politechnikai kép­zés. Csupán a megalapozás ered­ményesebbé tételéről lehet szó. Ezek: 1. Az elmélet és gyakor­lat; egysége. 2. A munkakészsé­gek kialakítása. 3. Az érdeklődés felkeltése a munkatevékenység iránt. «I Az elmélet és a gyakorlat egy­ségének megláttatása az óvodai neveléstől is megkívánja, hogy a gyermekeknél az értelmi erők igénybevétele a tevékenység során legalább olyan élvezetet jelentsen, mint a puszta manuális tevékeny­ség. Ehhez viszont előbb pontos fogalomalkotás, a következtetések levonásának képességére, a lé­nyeglátás képességének kialakítá­sára van szükség. Viszont e tulaj­donságok a 3—6 éves korban ép­pen a tevékenység során bontakoz­hatnak ki legeredményesebben. Például beszélhetünk a gyerme­keknek a száraz föld keménysé­géről, a felázott föld lágyságáról. Ezeket a közölt ismereteket a ma­guk módján tudomásul is veszik, de mennyivel pontosabb lesz is­meretük, ha ezt tevékenységük közben tapasztalhatják. A puha földet sokkal könnyebb megkapál­­ni, kigyomlálni, de a túl nedves földdel kapcsolatban is szereznek ismereteket, tapasztalatokat, azt nem lehet sem ásni, sem kapálni, mert tapad. Az ilyen példák bizo­nyos általánosítások levonásához vezetik él a gyermeket. Például eső után nem lehet a földet mind­járt művelni. Ha szeretné, akkor sem teheti; várni kell egy-két na­pot. Ugyanakkor rájön arra is, hogy az ilyen föld igen alkalmas például palántálásra. Azaz, kény­telen a jelenségeket mérlegelve meghatározni a munkavégzés ide­jét és sorrendjét. A z elmélet és a gyakorlat egy­­ségéről csak ott lehet szó, ahol megfelelő ismeret áll a gyer­mekek rendelkezésére. Tehát el­sődleges cél e területen a tapasz­talati alapon nyugvó ismeretek nyújtása. Az ismeretszerzés és a tevékenység viszont kölcsönhatás­ban biztosítja céljaink elérését. A tevékenységnek az ismeretszerzés­ben betöltött szerepéről hadd áll­jon itt az alábbi — általunk meg­vizsgált példa. Azok a gyermekek, akik aktívan bekapcsolódtak a kerti munkába, 63 százalékban ad­tak helyes választ a kerti növények köréből feltett kérdésekre, akik viszont ebben nem vettek részt, csak 27 százalékban adták kielé­gítő választ. @ A másik igen fontos feladat: a megfelelő munkakészségek kiala­kítása. Ismeretes az a tény, hogy valaki minél magabiztosabban használja a szerszámokat, annál jobb eredményt tud felmutatni, annál nagyobb kedvvel is végzi feladatát. De az is igaz, hogy mi­nél kisebb korban kezdi meg egy gyermek a szerszámokkal való is­merkedést, annál könnyebben és gyorsabban sajátítja el a vele való bánásmódot. Bizonyos munkakész­ségek kialakításának feltételei megtalálhatók az óvodáskorban, sőt egyes tulajdonságok kialakítá­sa éppen ebben a korban oldható meg legeredményesebben. Tény viszont az is, hogy a barkácsolás­sal kapcsolatos készségek kialakí­tása sokkal könnyebb, mint a kerti munkához szükséges készségeké. Ennek magyarázata abban van, hogy a kerti szerszámok nagyobb erőkifejtést igényelnek, s így ha­marabb jelentkezik a fáradás. To­vábbá abban, hogy a nyél hosz­­szúsága a gyermektől nagyobb fo­kú mozgási és érzékszervi koordi­nációt igényel, végül pedig abban, hogy a kerti munka közvetlen po­zitív eredményeit nem érzékeli a gyerek mindjárt. Ezért e területen sokkal körültekintőbb szervezésre van szükség. Mindenekelőtt figye­lembe kell venni az életkori sajá­tosságok és globalitás élvét. Ez azt jelenti, hogy már a legkisebbekkel sem külön-külön végeztetjük az egyes gyakorlatokat, hanem azt mindjárt összekapcsoljuk valami­lyen cél érdekében végzett mun­kával (például: palánták megka­­pálása). Ugyanez az elv érvénye­sül a barkácsolásnál, például itt is az az elv, hogy a gyermekek ne csak részfeladatokat kapjanak (puszta szegelést, öltögetést), ha­nem azt rendeljék alá valamilyen célnak (babaruha-varrásnak). o Befejezésül szólni kell a moti­váció szerepéről. Az értelmi ké­pességek igénybevételével folyó tevékenység sokkal több kitartást, erőfeszítést igényel a gyermektől, éppen ezért nagyon lényeges olyan lélektani helyzetek megteremtése, ahol a munka befejezésének való­színűsége a legmaximálisabb. M ilyen tényezők hathatnak a j gyermek tevékenységére? A sikerélmény mélysége, a barkácso­lás témája, a nemi megoszlás, az óvónő irányító tevékenysége, de legfőbb tényező a létrehozott alko­tásnak valamilyen céllal történő felhasználása. Egy-egy barkácso­­lási forma eredményessége elsősor­ban a következményekben, a gyer­mekekben hagyott élmény-nyo­mokban mérhető le. Ez többféle­képpen mutatkozhat meg. Az egyik forma az, amikor a gyerme­kek a következő napokban ismét előveszik szerszámaikat, és az elő­ző napi tevékenységüket ismétlik meg. (Tehát, ha az egyik nap lét­rát készítettek, akkor a következő napokban is azt csinálják.) A má­sik forma esetében már az előző napi tevékenységet fejlesztik to­vább. (Például: az egyik nap el­készített kisszékeket a következő nap befestik.) A harmadik eset­ben pedig az egyik nap elkészített tárgyakat a következő napokban felhasználják játékukban vagy egyéb más tevékenységükben. |7 három forma három foknak is felfogható. Az első eset­ben a tevékenység hajtóereje nem annyira a hasznosság felismerése, hanem csak a puszta gyakorlás. A második esetben már felfedez­hetünk bizonyos igényességet, ki­tartást és élesebb problémameg­látást. A harmadik fokban pedig már rátér a gyermek arra az út­ra, amikor az alkotás közben szem előtt tartja a tárgy gyakorlati hasznát. E harmadik fok már leg­többször több gyermek együttes tevékenységét tételezi fel. Ha eze­ket a fokokat nem is lehet egy­mástól élesen elválasztani, mégis figyelmeztetnek bennünket a te­vékenység fejlődésére, valamint pedig az óvónő irányító szerepére. Éppen ezért a gyermeki tevékeny­séget irányító munkánkban ezek­re a szempontokra mindig gondol­nunk kell. Dr. Kovács György a Szarvasi Felsőfokú Óvónő­képző Intézet tanára. Ki hinné, ha nem látná a csa­bai II. kerületi nőtanács asszo­nyainak és lányainak az Ű ttörő­­házban március 7-én nyílt kiál­lításán, hogy a női kezek a napi munka mellett még milyen cso­dákra képesek. Ahány horgolási mód és forma csak létezik az országban, azt mind a látogatók szeme elé varázsolták a második kerületiek saját kezük munkájá­val. Még a csipkén is csipke van. Úttörőkből—kiszesek A KISZ Központi Bizottságának az úttörők és a KlSZ-szervezetek kapcso­latára vonatkozó irányelvei alapján megyénkben egyre több helyen ala­kulnak ki a csapatokat patronáló ki­­szes ifibrigádok. Legutóbb hírt kaptunk arról, hogy a bucsai területi KLSZ-szervezet az ottani úttörő-csapat legjobb VIII. osz­tályos őrsét meghívta a taggyűlésié és a pajtásokat egyénenként KISZ- tagnak vették fel. A területi KISZ-alapszervezet a többi VIII. osztályos úttörőket is fel­készíti arra, hogy a KISZ tagjai le­hessenek. A horgolások mellett szebbnél szebb matyó- és egyéb mintás hímzések, díszpámák, neccek, gobelinek szerepelnek, azonkí­vül fekete selyemre festett ké­pek is és még valami! Mitykó Miklós bácsinak, a 19-es vete­ránnak bámulatra méltóan mű­vészi intarziái, különféle dobo­zokra applikálva. Azonban nemcsak a kiállított anyag gyönyörködtető, hanem annak összeállítása és elrende­zése, melyben a nőtanács tagjai jeleskedtek. Bah tér iumölő fiixethorítók Franciaországban különleges védő“ réteggel bevont iskolai füzeteket hoz­nak forgalomba, amelyeknek vegyi­anyaga megöli a baktériumokat. Ez­zel próbálják fékezni a fertőző beteg­ségek terjedését. Ugyancsak Franciaországban már régebben forgalomba hoztak játéko­kat is, amelyeket hasonló módon tet­tek baktériummentesekké. Az É. M. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat ács és vasbeton-szerelő szakmunkásokat vesz le Jelentkezni lehet Orosházán, az üveggyár építkezésénél és Békéscsabán, Kazinczy utca 4. sz. alatt, központi iroda, föld­szint 2. 15040

Next

/
Oldalképek
Tartalom