Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-08 / 56. szám
4 mépüjsáa 1962. március 8., csütörtök Kormánykitüntetés Nevető szemű, vidám asszony Ibrányi Sándorné, a füzesgyarmati Aranykalász Termelőszövetkezet nöbizottságának tagja. Ha nem mondaná, nem is hinné az ember, hogy katonafia van, olyan fiatalos, fürge mozgású. A katonafiún kívül még ott a két testvér is, egy VIII- os lány és egy második osztályos fiú. Ülünk a csendes, tiszta szobában, s a rövidnek indult beszélgetés majdnem hosszúra nyúlik. Magáról nem sokat beszél, minek, tudják azt úgyis. A három gyerek mellett jut ideje arra, hogy a termelőszövetkezetben dolgozzon. S nem is váU szégyent a többi aszszony előtt. Férjével együtt 615 munkaegységet teljesített az elmúlt évben. Emellett aktívan segíti a nőbizottság munkáját. Erről beszélgetünk. — Az asszonyok nem hagyták háttérbe szorítani magukat — mondja. — Részt kértek a vezetésből, s a nőbizottság javaslatára választottak tsz-vezetőségi tagokat a nők közül is. Azután tanulnak is az asszonyok. Tavaly varrótanfolyamot rendeztünk, melyet kiállítás és közös teadélután fejezett be. — Most a tsz-asszonyok akadémiáját szerveztük meg. Egy-egy előadásra 300 asszony és lány is eljön. És van az idén is varró-tanfolyamunk. = Az asszonyok nagyon szeretik a filmvetítéseket — teszi még hozzá —, ezért minden előadást filmvetítés követ. Ebből is tanulnak és szívesebben is jönnek él az előadásra. Munkájukat elismerik a tszben, s a nőmozgalomban is. Nemrég a tsz-vezetőség javaslatára kéthetes hévízi jutalomüdülésen vett részt, s a nőmozgalomban végzett munkájáért szombaton ő is ott lehetett az ország legjobbjai között a Parlamentben, ahol a kormánykitüntetéseket adták át. Gratulálunk a kitüntetéshez. Erről mesélj még, anyu,! a kötény és kendő, készítheti a vacsorát a kis családnak, ö is, mint a többi üzemi munkás, igénybe veszi a munkahelyen kölcsönözhető háztartási gépeket. A mosás itt is közös a férjjel, s így a második műszak lényegesen könnyebb. Aztán meg ott vannak a félkész- és készételek, tészták. A nap legkedvesebb mozzanata a munka utáni pihenés. Ezt Zsuzsi is mindig igen-igen nehezen várja. Ilyenkor anyu beül a nagy karosszékbe, ölébe veszi, és mesél Zsuzsinak. így várják aput, s ha már itthon van, nem marad ki a meséiéiből ö sem. A kis családnak ezek a legmeghittebb, legboldogabb percek Üzemi dolgozó, anya, feleség, háziasszony 2 52. nemzetközi nőnapon feléjük száll gondolatunk. Azok felé, akik az életet adják, és azok felé, akik egy életen át küzdenek az emberiség boldogulásáért. A mindennapi munka hősei ők, akik boldog életünk formálásában küzdötársai a férfiaknak, s akik a férfiakkal egy sorban megállják a helyüket az élet, a munka bármely területén. Az idei nemzetközi nőnap is a békeharc, a békéért való küzdelem jegyében zajlik le. A nemzetközi nőnap megünneplése mindig jelentős volt a nők életében, s az idén, amikor a leszerelés kérdése, a világbéke megteremtése van előtérben, különösen jelentős. A nők, az anyák, akik az életet adják, mindig gyűlölték a halált. A két világháború szörnyű pusztítása után ma különösen ellene vannak a háborúnak, amely kegyetlen pusztulást hozna a népekre. Azért küzdenek a világ asszonyai, és köztük a magyar nők is, hogy megakadályozzák a háború pusztítását. Ezért állnak helyt a munkában, ezért dolgoznak oly aktívan a nőmozgalomban, a gyárban, a termelőszövetkezetben, hivatalban és katedrán, laboratóriumban, és a tudomány különböző ágaiban. Őket köszöntjük most, a szebb életért küzdő asszonyokat és lányokat. Feléjük száll köszönetmik, és nekik nyújt ma át a férj, a gyermek, a munkatárs néhány szál virágot, a szeretet és a megbecsülés jelképét. Köszöntjük megyénk asszonyait és lányait mi is, és kívánjuk, hogy legyenek továbbra is fáradhatatlan harcosai a szebb életnek, a békének. Beteget gyógyítani, mosolyt fakasztani a fájdalomtól megtört arcokra nehéz dolog. Sok-sok türelem, megértés és nagy-nagy áldozatkészség kell ahhoz, hogy egy orvos betöltse hivatását. Hiszen még sokszor a pihenésre és szórakozásra sem jut idő, hív a köteles^ ség, menni kell esőben, sárban, gyalog és kerékpáron, vagy más járművön. Ilyenkor nincs magánélet, nincs család, csak a beteg van, akihez hívják, talán az élete függ a gyors beavatkozástól, az or. vosi segítségtől. Képünkön dr. Rácz Ida SZTK- fóorvost láthatjuk egyik betegével. A speciálgép mellett. Kötöttárugyárba. S azóta is itt dolgozik. Nem szereti, ha róla beszélnek. Amikor megtudta, hogy fényképezni akarjuk, zavarba jött. — De hát minek? Miért éppé« A legszebb hivatás Mennyi gyöngédség, szeretet és önfeláldozás rejlik egy nőben, s ha anyává lesz, ez hatványozódik. A legszebb női hivatás anyának lenni, életet adni s gondozni, ápolni, nevelni a gyermeket. Hosszú az az út, míg az emberpalántából felnőtt lesz. Az anya azonban végigkíséri gyermekét ezen az úton. Sok-sok átvirrasztott éjszaka, gond, öröm és bánat az osztályrésze. Sok megpróbáltatás éri, hiszen az élet nem kíméli az édesanyákat sem, s akad köztük olyan, aki elfárad, akit megtör az élet, de a gyermek iránti szeretete kifogyhatatlan, még akkor is, ha az megfeledkezik róla, ha a sok jóért rosszal fizet. Orvosi rendelőben Az Egészségügy Kiváló Dolgozója Március 7-én délelőtt nagy aktívaülést tartott a nemzetközi nőnap alkalmából a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Az ülésen Kocsis József, az SZMT vezető titkára mondott ünnepi beszédet, s ez alkalommal adták át aas Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést Bodor Miklósnénak, a megyei kórház dolgozójának, aki 37 éive Gyulán dolgozik. Ezenkívül többen kaptak értékes tárgyjutalmakat, herendi porcelán dísztárgyakat és készleteket. Megbecsülést érdemel az a dolgozó, aki harminc évet „lehúz” egyfolytában egy helyen. Nagyobb tiszteletet és megbecsülést érdemel, ha történetesen nőről van szó. Madiács Valómé éppen harminc éve, 1932-ben került a Békéscsabai nemrég még szintén ilyen holmiban rűg'dalódzott a babakocsi mélyén. Az évek hosszú során sok tapasztalatra tett szert Maxfácsné. Ismeri a gyárat, minden üzemrészét, és mondhatnánk úgy is, hogy minden munkafolyamatot, hiszen megtanulhatta, és dolgozott fe több reszorton. Univerzális embernek hívják, s Margit néninek szólítják. A teljesítményével még soha nem vallott szégyent, mindig 100 százalékon felül volt az eredménye. A fiatalokat is tanítja a szakma saeretetóre. Élete hasonló más üzemi munkásasszony ok óhoz. Nincs semmi különös, semmi kiemelkedő. A fizetése is átlagos, hasonló a többiekéhez, akik becsülettel megállják a helyüket az üzemben, a munkagép mellett. Munka után ő is, mint a több! asszony a napközibe indiul, ahol már vár rá a 3 éves kis Zsuzsi, anyuka Készül a vacsora. egyetlen kései, de annál több örömet szerző leánykája. Zsuasi mindig nagyon várja anyukát, mert ha jó is abban az üzemi napköziben, ha sokat játszanak, mesélnek, azért az igazi öröm csak az, amikor anyu megjön a munkából, s együtt mehetnek a boltba bevásárolni a vacsoránakvalót, és azután együtt várni, míg apu is megérkezik a vasútról. Hazaérve vár a tűzhely, felkerül Anyu öltözteti Zsuzsit a napközibe. engem, hiszen vannak itt sokan mások, akik jobban dolgoznak — mondta, s csak némi vita után ült le ismét a géphez, hogy bemutathassuk őt munka köziben. — Ez kétrészes bébi rugdal ódzó — mutatta meg a félig kész darabot, amikor munkájáról kérdeztük. Puhán omlott a gép alatt a halványrózsaszín anyag, s talán munka közben a kislányára gondolt, aki Csabai Károly versei: Két fiad között Anyának láttalak meg legelőször Csillogó szemű két fiad között. Mint virágzó s termő fa hajladoztál Ebédre terített asztaluk fölött. Néztelek. Furcsa, ámuló áhítattal, Hisz” soha-soha nem láttam ilyet, Ahogy te egyetlen puha mozdulattal Osztottál nekik ételt és szivet Én egy másik asztalnál ültem. Te meg sem láttál akkor, azt hiszem, Csák őket nézted fénylő, szép szemeddel, Míg megtelt fénnyel és veled a szívem. Nem vetted észre akikor azt sem, Hogy jövök feléd egyre közelebb, Hogy szívedből én is részemet kérve, A harmadik tányért én nyújtom feléd. Nyári zápor Kisfiádnak minden játék volt aznap: Az utca tenger, az árok nagy folyó, A csatorna rácsa forgó örvény S egy párna a vizen kis hajó.. Mennyi boldogság, új öröm, Amit még soha-soha se látott És játszott ujjongva, felkacagva, Aztán vacogva, mert bőrig ázott. Félve, szepegve, csöpögve jött be S te mindezért egy szót sem szóltál; Puha kendővel, csókkal melengetted, Mert nem a bírája, az anyja voltál.
