Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-01 / 50. szám
4 fi E P ÚJ S A G 1962. március 1., csütörtök A Békési Nyomda életéből A hajdani Tevan-nyomdából az évek folyamán az ország egyik legmodernebb, leghíresebb nyomdájává fejlődött a Békési Nyomda. Itt készítik a magyar gyógyszeripar majdnem az összes — belföldi forgalomba és exportra kerülő — göngyölegét. Ezenkívül számtalan borcímkét, művészi kivitelezésű prospektusokat gyárt a nyomda. A legújabb technológiai eljárások bevezetésén túl az új, modem gépek is hírességei ennek a nyomdának. Képeink erről adnak beszámolót. A tavalyi Ipari vásárról egyenesen Békéscsabára vándorolt a világ egyik legmodernebb Monotype szedőgépe. Ennek a gépnek érdekessége, hogy — ellentétben a nyomdában eddig használt gépekkel — nem sorokat, hanem betűket önt. Képünkön Blahut Béla és Klenk Gyula öntők munka közben. A nyomda vágómunkája az egyik leglényegesebb folyamatok közé tartozik, hiszen az ívekre nyomott címkékből itt készítik az egyes darabokat. Az éles késekkel és hatalmas nyomóerővel dolgozó gépek hajdanán sok balesetet okoztak. A nyomda mostani gépei — mint a képünkön látható Perfecta-gyártmányú vágógép, melyen Zelenyánszki András dolgozik — minden biztonsági kívánalomnak megfelelnek. Ezen a képen az ország egyik legmodernebb ragasztógépét és az itt dolgozó munkásokat és munkásnőket látják. Harminc asszony egy napi munkáját egy óra alatt végzi el a gép. A nyomda vezetősége gondolt arra is, hogy munka után szóra kozhassanak, művelődhessenek a dolgozók. Blahut Zsuzsa könyvtáros könyvet ajánL —kis— SCoczlszky László felvételei.) Sok tapasztalat, mérsékelt eredmény a kovácsházi járás mezőgazdasági kftnyvhónapjái; Lassan elmúlik a február hónap — mire ez az írás megjelenik, már márciust mutat a naptár — és a februárral együtt befejeződik az idei mezőgazdasági könyvhónap is. Várakozással és jó eredményekkel tekintettünk e könyvhónap elé és most a végén nyugtázhatunk eredményeket, de tapasztalatokat is, melyek az elkövetkező könyvhónapok szervezésében és lebonyolításában hasznosak lesznek. A mezőkovácsházi járás községeiben átlagosnak mondható a könyvhónap sikere, s ez a járás tükörképe is a megye egészének — ebből a szempontból. Február utolsó hetében jártunk Mezőkovácsházán, ahol a járási tanácsnál Francz Vilmos népművelési felügyelő már majdnem teljes körképet tudott vázolni a könyvhónapról, bőven gyűjtöttek be tapasztalatokat, kiderült, hogy milyen módszerek váltak be, melyek nem, egyszóval abból, amit elmondott, amolyan értékelés-féle kerekedett ki. — Az előkészítés időszakában először a járási művelődési bizottság vitatta meg a tennivalókat és összegezte elgondolásait. Ezeket körlevélben rögzítettük és kiküld. tük minden község művelődési bizottságának, könyvtárvezetőjének és a művelődési otthonok igazgatóinak. Kértük, hogy a könyvhónap programjában közösen állapodjanak meg és megadott határidőre jelentsék terveiket. Sajnos, a tizenkilenc község közül csak hat küldött be jelentést. Egyetértünk abban, hogy ez bizony nagyon rossz arány. Persze egy kicsit hiba volt az, hogy talán túlságosan támaszkodtak arra a bizonyos körlevélre, bár a kiküldés után igyekeztek minden községet meglátogatni és a helyszínen segíteni a tervezést és a szervezést. Mégis: ahonnan nem jött jelentés, az már bizonyos mértékig arról árulkodik, hogy azért nem írnak, mert nem tudnak miről, mert nem készítették élő megfelelően a könyvhónapot, vagy — és ilyen eset is volt nem egy — lebecsülték annak jelentőségét. — Igen, többé-kevésbé így van — mondja Francz elvtárs, majd jegyzeteiben lapoz és folytatja: — De ne azzal kezdjük, ami rossz, van nekünk dicsérni való községünk Is! Végegyházán például igen jól megszervezték az ünnepélyes megnyitót, háromszáz ember gyűlt össze a moziban, Lipták András elvtárs, a járási pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet, könyvkióllítás és vásár is volt. A kiállítás jól sikerült, sajnos, a vásár már kevésbé, azon az estén csak 100 forint értékű szakkönyvet adtak el. Hogy ennek mi az oka? Megmondom. Beszélgettem emberekkel és sokan még mindig azt mondják: „Minek az a szakkönyv? Tudunk mi anélkül is gazdálkodni!” De van egy másik ofk is. Mégpedig az, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben már ezreket érő szakkönyvtárat vásároltak össze és azokat forgatja a tagság, s maguknak nemigen vesznek. Mégsem nyugodhatunk meg, és a propagandamunkát továbbra is annak érdekében fejtjük ki, hogy minél több termelőszövetkezeti gazdának legyen otthon is házi könyvtára, és abban ne csak szépirodalmi, hanem mezőgazdasági szakkönyvek is sorakozzanak ... De térjünk vissza a községekbe! Medgyesegy házán február 8-án rendezték meg a mezőgazdasági könyvhónap ünnepélyes megnyitóját és ankétot is szerveztek. Ezen az ankéton dr. Bacsa Pál, a Bánkúti Kísérleti Gazdaság munkatársa tartott előadást, a résztvevők pedig túlnyomórészt tsz-elnökökből, agronómusokból és más mezőgazdasági szakemberekből tevődtek össze. Jól sikerült az ankét, gazdag vita alakult ki. Jó volt még a megnyitás Battonyán és Dombiratoson. Battonyán az első napokban háromszáz forint értékű szakkönyv cserélt gazdát. A népművelési felügyelő jegyzeteiből ezután azok a községek kerülnek elő, ahol bizony jobban elkél a bírálat, mint a dicséret. — Dombegyházán, Kevermesen és Kunágotán csak kiszállásunk után kezdték szervezni a könyvhónapot, ugyancsak Kisdombegyházán is. Pusztaottlakán február 6-án lett volna a megnyitó, Oravecz János azonban, akit előadónak kértek fel, elutazott Békéscsabára. „Szerencséjére” Petrucza Tibor, a mű. velődési otthon vezetője sem állt a szervezés magaslatán és néptelen terem várta volna a feledékeny előadót. A járás székhelyén, Mezőkovácsházán is történt ilyen hiba. A február 15-re hirdetett könyvankétra nem készült fel Szalai József, az előadó, és ezért csak filmvetítést tudtunk rendezni, meg könyvárusítást, ami nem hozott különösebb eredményt. A hónap végén még több helyen lesz ankét; Kevermesen, Nagybánhegyesen és másutt. Ezek reméljük, jobban sikerülnek. (A remény Március 3-án délután 6 órakor, a Balassi művelődési otthonban a Békési Nyomda, a MÁV-nevelőintézet és a KPVDSZ „Napsugár” bábegyüttese mutatkozik be a Kulich Gyula Kulturális Szemle keretében. A gazdag programú bemutatón a Békési Nyomda színjátszói az „Orvos és a halál” című jelenettel és szavalattal szerepelnek, a MÁV- nevelőintézet kultúrcsoportja pe-A januári bágyadt fény szétszóródott a teremben, halvány fénytócsákat hagyva szerteszét. Jancsi töprengő — szépnek éppen nem mondható — arcát sötét vérhullám öntötte el. Éva nézi, egész biztosan öt nézi. Éva az osztály szépe. Fekete, hosszú a haja, kék a szeme. Megakad rajta gyakran a fiúk pillantása. Jancsi eddig néma hódolói közé tartozott, s a kislány szinte észre sem vette jelenlétét. — Most pedig nézi és mosolyog. Csoda történt, villant át a fiú agyán, igen, már tudja is, a múlt heti előadás alatt — amit a külpolitikai helyzetről tartott — Éva melegen ránézett többször is. Izgalmában leveszi szemüvegét, s törölgetni kezdi. A nap hirtelen vakító fénnyel árasztja el a termet, apró tűzcsíkokat húz a tárgyak széléről, s Jancsi orrát fanyar, friss életet lehelő földszag üti meg. A gőzölgő tavaszi földek lehelete tör be az unalmas matematika-órára, pedig a táblán még csak januárt mutat a *átum. Édes, bódító fáradtság lepi el a többé-kevésbé bevált, mert jobban is sikerültek. — Szerk.) A jegyzetfüzet adatai elfogynak, és összegezésképpen Francz élvtárs még a következőket mondja: — Az a véleményünk, hogy járásunkban a községi művelődési bizottságok keveset törődtek a mezőgazdasági könyvhónap előkészítésével. Hallani olyat is, hogy a gazdasági vezetők (tsz-elnökök, agronómusok, sőt itt-ott a tanácsok mezőgazdasági osztályán is) kissé nem hozzájuk illő feladatnak tartják a szakkönyvek olvasottságának növelését célzó propagandamunkát és ahol ez így van, már kézenfekvő is a magyarázat arra, hogy miért nem sikerült jól a könyvhónap, vagy miért zajlott le mérsékelt sikerrel. A legfőbb tapasztalatunk az, hogy minden erővel társadalmi üggyé kell tennünk a könyvpropagandát, a szakkönyvek terjesztését is, és megértetni mindenkivel: az a fez-gazda, aki ma szakkönyvet forgat, tanul, az holnap a növénytermesztésben vagy az állattenyésztésiben, vagy ahol éppen dolgozik, jobb munkát végez és eredményesebbet is. A mezőkovácsiházi járásban nej» tápláltak különösen nagy reményeket a mezőgazdasági könyvhónap első napjaiban, s az események ezt igazolták. Midenesetre tapasztalatokat hozott ez a hónap és ezeknek legközelebb már jobb eredményeket: sok száz új olvasót kell gyümölcsözniük. Sass Ervin dig népi táncosokat, szavatokat és színjátszókat vonultat fel. Érdekes színfoltja lesz még a bemutatónak Mészáros Julianna szereplése is, aki az Építők Kultúrotthonának „színeiben” népdalokat énekel. Ugyanezen a napon még számos helyen rendeznek bemutatót, többek között a Ruhagyárban, a Kossuth Tsz-ben, a Petőfi Tsz-ben, a Kulich Gyula Tsz-ben & a Május 1 Tsz-ben is. fiú testét, tavaszi zsongás, mely vízcsobogást, madárzajt és fényt, sok fényt sodor magával. A többiek úgy látszik, nem érzik a csodát, mert merev, érdeklődő, unatkozó arcukat ugyanúgy fordítják az ásító fekete tábla felé, mintha mi sem történt volna. Éva szemében szivárvány színű vidám pontocskák kacagnak a szédülő fiú felé, akit valósággal elszédített a rázuhanó, csak neki feltámadó tavasz áradása. Jancsi feláll, nem tudja mit akar mondani, de odalép Évához. Zúgó harangszó keveredik tavaszi vizek lágy morajával fülében. S ekkor: Éva odafordul a Jancsi háta mögött ülő csinos fiúhoz: — Laci, ma ne várj meg szakkör után, mert varrónőhöz megyek. Holnap reggel fél 8-kor várhatsz. Jancsi már nem is hallja az utolsó szavakat. A varázs megtört, az ablakon ködös január tekintett be, s Jancsi kissé sápadtan kérte el szomszédjától a matematika-óra vázlatát. LÖRÄND EDIT szarvasi gimnázium Kulturális bemutatók napja lesz Békéscsabán március 3-a öqq darab taiui sz
