Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-31 / 76. szám

4 M tp új sA* 1982. március 31., szombat A tanulószoba idegnyugtató légkörében készülnek a diákok a más­napi felelésekre. Ilyen körülmények között könnyen gyűjthetnek erőt jeles osztá lyzatokra. £gy élettel teli * épület * Ilyen lakályosak a lányszobák. Sebők Vera, Hnyüicza Mária, István Katalin és Vida Anna szobarendet csinálnak. A halhatatlan orosz lírikus, Pus­kán nevét viseli a tér, mélyen a szlovák tannyelvű általános és középiskolás diákok modem, csu­pa-ablak kollégiuma fürdik a napfényben. látogatásunkkor ép­pen óraközi szünet van, s a fő­épület közepén zsibongóvá széle­sülő folyósón lányok, fiúk forog­nak összefogózva, vidáman, má­sok fogócskát játszanak Vagy tár­saik játékában gyönyörködnek. Végh Andorné, a kollégium ve­zető-gondnoka vállalkozik arra, hogy körbe kalauzol bennünket az épületen. Megtudjuk, hogy a kollégium­ban csupán általános iskolások, azok közül is az alsó tagozatnak tanulnak, a többiek a városi isko­laépületben. Idővel az alsósok is kint tanulnak, s az épület, mely­ben jelenleg pontosan 175 diák la­kik, kizárólag kollégiumi célt szol­gál majd. A már 30 éve tanító Kovács Pál vezetésével délutáni sétáról térnek vissza impozáns otthonukba ae elsősök. Kecskeméti Károlyné nevelő kézimunkaszakkörösei — közép­­iskolás lánykollégisták — pedig díszpámák, csipketerítök készíté­sével buzgólikodnak a helyiségek szépítésében. — A kollégiumi nevelés nagyon jó dolog. Meglátszik a tanulási jó átlagon a bentlakásosság — mond­ja Tőkés Gyula, a szlovák iskola volt tanulója, tanító, aki egyéb­ként a kertészbrigád vezetője. Hi­szen kollégistáink legtöbbjénél a nagy távolságról való egykori bejárás és némelyiküknél a nem kiegyensúlyozott családi körülmé­­• nyék rontották azelőtt a tanulmá­nyi eredményekét. Jólesően halljuk, hogy a kisze­dek minden jó kollégiumi kezde­ményezésnek a mozgatói, s példa­­mutatásban elsők. . Most pedig következzenek ma­guk az érdekeltek, a kollégisták. mert a termekben házipapucsha* jámak-kelnek. A modem fogasok is a folyosókon kerültek elhelye­zésre. Az emeleti folyosó oldal­falai égszínkékek, mennyezete fe­hér. Innen nyílnak a középisko­lás kollégista lányok szobái. És — 'milyen szobák! Beépített szek­rények. Ruganyos, matracos, pap­­lanos ágyak. Az ablakokon rozs­daveres napellenzők és hófehér függönyök, a linóleumos padlón szőnyegek, és miként mindenütt az épületben, bennük is „neon” vi­lágítás és központi fűtés. Egy-egy hálóhely négyszemélyes, az érett­ségire készülő nagylányóké két­személyes, hogy még zavartala­nabbal tanulhassanak, s készül­hessenek a matúrára. A kollégium agilis igazgatójának, Hrabovszky Pálnak mindenre ki­terjed a figyelme. Bekukkant a lo mbfűrész-szakkörbe is, ahol Apa­­tóczky Kálmán, Rágyánszky Mihály és Zsonka János tanulók tevé­kenységét figyeli. rűs hangulatot keltőn. A padlón futószőnyeg, a fal mellett fehér zom áncfes lékkel bevont, fachos állványok a tanulók cipői részére, A kollégiumihoz szorosmi hozzá­tartozik a könyvtár, a stúdió, az étteremnek is szolgáló hatalmas nagyterem, gyönyörű, jól felsze­relt, széles és mély színpaddal, aztán a vendégszobák, nevelői la­kások, irodák, s a betegszoba, melyre reméljük, igen ritkán lesz Ez az ifjú, aki éppen a fökapcsoló biztosítékát vizsgálja, Kugyela Já­nos negyedikes, a kollégium min denese, „gazdája” az épületnek, s a szocialista vagyon kímélésében példamutató. A földszinti folyósók fala mo­gyorósán olajfestékkel fedett. Két végüket sárga meg kék áttetsző­­üvegfalak zárják, nyugalmas, de-| — Hogy mennyi mun­kája, milyen rengeteg intéznivalója is van an­nak, aki a Sürgős Ügy ek Intézetének a rovatveze­tője — csapta magát ide­gesen mellbe Krix Tiha­mér, s az általa saját ré­szére kiállított „Napi el­intéznivalók listája” után nyúlt. — Mit nem intéz­tem még el? — kérdezte önmagától, miközben ce­ruzájával végigszán fá­zott a’ „tételeken”. — Telefonálta; Piri néni­nek, rendben, beszólni a tisztítóba, rendben, írni Töhötöm bácsinak, hogy ne jöjjenek, vasárnap, ír­tam... A Holdfényszövő­­gyárban valóságos bűn­banda fosztogatja a rak­tárt..., ez nem érdekes, mert népi ellenőrzési re­­szast. A kilencgyenme­­kes Sós János panasza: rá­juk szakad a vizes meny­­nyezet. Na-na, ne olyan hevesen, azok a mennye­zetek nem szakadnak csak ügy ukmukfúkk, ez is kibírja a jövő hétig, nye fogadta. Éppen hozzá igyekeztek mind. A Ruggyanta Ruganyosító üzemből valók. Súlyos bérelszámolási hiba miatt egy hónapja fillér nélkül állnak, s kölcsönökből tengődnek. Krix máma ígérte, hogy közösen in­dulnak kivizsgálni a bajt. ö azonban megszállott­ként vágva rendet köz­tük, kiviharzott az utcára. Az egyik asszony ijedten csapta össze a kezét­­— Szegény ügyinté­zőnk! Talán még a mi ügyünknél is súlyosabb miatt töri ilyen rettentően magát... A többiek meg­értőén bólintottak rá. Krix eközben végigszá­­guildott intézetük utcá­ján, átcikázott négy sor gépjármű között, a túlsó sarkon embereket lökdös­­ve szét, félig aléltan zu­hant az ajtón a tömött te­rembe, s a fejeken át or­dította a fülkeabiak felé: Két iker-lottószelvényt kisasszony! Üj Rezső Ez aztán az igazi. Jólesik a vacsorát követő fürdés után majd bebújni a tiszta ágyba. A legifjabbak ki­törő jókedvvel veszik birtokukba a kádat és a tusolót. Képekben mutatjuk be őket, nagy­szerű környezetükben, s ezzel ta­lán minden szövegnél többet mon­dunk. Huszár Rezső (Fotó; Kocziszky László.) Negyedikes lányok feszélyezetlen, vidám együttléte. Min vidámod­­nak? Talán azon, hogy egyszer a kiscica hogyan zörgött előadás köz­ben a nagyterem dobogója alatt. szükség. A fürdőszobák csempé­­zettek, s minden higiéniai igényt kielégítők. A konyha villamos-be­rendezésű, modern tálalóval. amíg arra vetődöm. — Egek! — ordított fel hir­telen, s a ceruzát az asz­talra csapva, őrültként szökött talpra. Élesen fel­berregett a telefon. ösz­­tönszerűen topott utána: — Halló? Mi? Emberha­lál lesz belőle, ha nyom­ban nem intézkedünk? Érdekel is engem a rra­­'guk halálai! Csapta le a kagylót s kapkodva haji­­gálta a fiókba#az iratokat, s már zárta is be. A ka­lapja után nyúlt, fel tép­te az ajtót, s rohant. A folyosón a falnak támasz­kodva és légszomjtól há­pogva egy,/>regember ro­gyadozott. ' — Kedves... kedves... K/lix ... kar... kar ... — nyögte. — Tudom Göröngy! bácsi, lutfom, nehéz magának a harmadik emelet és már negyed­szer massza meg, de most nem intézhetem az ügyét. Élet-halál kérdés. Halál! — érti?... Jöjjön holnapi — kiáltotta felé­je, miközben megadás nélkül robogott el mellet­te. A lépcsőkorlátra pat­tant, és siheder módjá­ra aiásiklott. A földszintig meg sem állít. Roppant szégyellte, de perc­nyi vesztenivaló ideje sem volt. Az előcsarnokban azonban nők és kemény­­kötésű férfiak áttörhe­­tetlennek látszó élősövé-Sürgős ügyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom