Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-27 / 72. szám

1962. március 27., kedd HEPOJSAa 3 Jobb szervezőmunkával segítik a termelőszövetkezetek versenyét Gépállomásunk dolgozói készül­* Épül az ország legnagyobb üveggyára 65 holdon terül majd el az óriá i üzem —1200 munkást foglalkoztat — Az ország üvegszükségletének jó részét termeli — 400 millió forintos költség része termel, 158 millió konzer­nok az éves terv teljesítésére. A párt VIII. kongresszusának tiszte­letére tovább szélesítjük a szoci­alista brigádmozgailmat, az egyéni és páros-verseny. Március 6-án termelési tanács­kozáson vitattuk meg a múlt év eredményeit, fogyatékosságait Gépállomásunk tavaly 136 ezer normálhold tervfeladatát 169 ezer 664 normálholdra teljesítette. Vagyis 124,7 százalékra. A gaz­dálkodásban is előbbre léptünk. Az egy normálholdra tervezett önköltségünk 72,12 forint volt, nor­­máiholdanként 5,40 forint megta­karítást értünk el. Eredményes munkánk nyomán gépállomásunk dolgozód 24,4 napi nyereségrészesedéssel tértek haza. A termelési tanácskozás másik felében az idénk reánk váró fel­adatokat vitattuk meg. Ebben az évben 159 ezer normálhold munka j A hóvihar hősei (Tudósítónktól) : Március 16-án délután, a Tö­■ viskesi Állami Gazdaság állo­­j másáról a hóviharos időjárás í miatt nem indították a mervet- 5 rend szerint közlekedő kisvo- E natot. Pár perccel később egy : síró asszony jött gyermekévei ■ karján Szuha Géza vasúti fő­■ nőkhöz, és elmondotta hogy 1 kisfiának 40 fokos láza van, és 2 orvoshoz szeretné vinni. Szuha ■ elvtárs látva a beteg kisfiút, i azonnal utasítást adott ki, l hogy két motor pályamunká­­: sokkal induljon útnak, és vi­■ gyek orvoshoz a beteg kisfiút E és édesanyját. Kozák András E és Szimilkó István motorveze­■ tök vállalták a feladatot, útnak ■ indultak a kisfiúval és aggó­­: dó édesanyjával. Hóakadályo- E kon kellett keresztültörniük, ■ és ahol nem volt elegendő a ■ két motor, ott a pályamunká- 5 sok kézi erővei dobálták szét ! a havat a vonat elöl. Három­­\ órás megfeszített munka után E szerencsésen megérkeztek ■ Szeghalomra, ahol még idejé- E ben sikerült orvoshoz juttatni E a beteg kisfiút. Rövid, de érdekes ünnepség színhelye volt március 24-én, szombaton a mezőkovácsházi pos­tahivatal. A posta dolgozói és ve­zetője, Zelei Dezső, valamint Cseszkó Sándor, a járási pártbi­zottság első titkára, Győri Imre járási tanácselnök és Halasi Sán­dor községi tanácselnök előtt Fo­dor István, a szegedi postaigazga­tóság vezetője bejelentette, hogy a hivatal az 1961. évi eredményes működése alapján a „Kiváló hi­vatal” címet nyerte el. E kitüntető A fiatal mezőgazdasági szak­emberek tanácsa kétéves múltra tekint vissza. Amióta megszervez­ték ezeknek az embereknek a to­vábbképzését, azóta lényegesen növekedett a termelés szervezésé­ben érzett felelősségük, s maguk a fiatal szakemberek is egyre sok­rétűbb feladat megoldását vállal­ják. Továbbképzésüket segíti elő vár ránk. önköltség-tervünk 70,75 forint. Ez igen feszített, annál is inkább, mert a körzetünkben lévő termelőszövetkezeteknek — ame­lyek járási versenyt kezdeményez­tek — erő- és munkagép-száma alaposan megnövekedett, s ezért gépállomásunk munkája némileg szűkült. Nagyon megfontolt szer­vezőmunkát igényel az idei terv teljesítése. Ezt a feladatot gépál­lomásunk dolgozói, vezetői azon­ban megoldják. Etet bizonyítják a párt VIII. kongresszusa tiszteleté­re tett felajánlások. Csjemyik János párttitkár Az újkígyósi határ is téli fehér­ségben díszük. Pénteken, amikor ott jártunk, havas eső és hó esett. Mi másról beszélgethettünk volna C. Kiss Pállal, az Aranykalász Tsz üzemgazdászával, mint az időjá­rásról, arról, hogy a véget érni nem akaró tél miatt milyen zava­rok állnak elő a tavaszi vetés­tervben. — Sajnos, eddig mintegy húsz­napos kiesést okozott ez a rend­kívüli időjárás — kezdte magya­rázni az üzemgazdász —, s ki tud­ja, mennyi kiesés és munkatorló­dás lesz még, hiszen ha már jó idő volna, akkor is kellene két hét, hogy rá lehessen menni a földre Nem mondok sokat, de legalább ezer hold földet kellett volna már bevetni. — Ezek szerint most tétlenségre vannak kárhoztatva a szövetkezeti gazdák. — Hát a nagy része igen, akik tudnak, dolgoznak A kertészek és a dohányosok ké­szítik a melegágyakat, nevelik a palántákat. A tagok egy része a kukoricát morzsolja, más része a burgonyát csíráztatja. Persze ez mind kevés. Egyébként nálunk, az Aranykalász Tsz-ben még jó idő esetén is kevés a munka. Éppen most folyik a tagok által vállalt különböző növényféleségek össze­sítése. Egy-egy család átlag 3—4 hold kukoricát, egy, egy és fél hold cukorrépát, egy hold körüli do­hányt, s ugyanennyi napraforgót címmel egyedül büszkélkedhet a megyében. Néhány évvel ezelőtt a mezőkovácsházi postahivatal még nem tartozott az élvonalba, azon­ban a jobb munkakörülmények megteremtésével és kollektívája jó szellemének, fáradhatatlan ügybuzgalmának eredményekép­pen a legjobbak közé küzdötte magát. Ez alkalommal a dolgozók közt 2000 forint került jutalom­ként szétosztásra, Zelei Dezső hi­vatalvezető ugyanakkor „A posta kiváló dolgozója” jelvényt kapta. majd április 2-án az az értekezlet is, ahol megyénk második ötéves tervének végrehajtását vitatják meg. A KISZ megyei bizottságá­nak kezdeményezésére szervezett tanácskozáson Bordás Mihály elv­társ, a megyei tanács főagronómu­­sa ismerteti megyénk ötéves ter­vét. Az előadás után vitát rendez­nek. Ma még csak fényképről, terv­rajzokból és makettokból ismeri az ember az Orosházi Üveggyárat, de az építők várják a tavaszt, hogy megkezdhessék a munkálato­kat, s ebben az évben 70 millió forint értékű munkát végezzenek el. Két-három év múlva azonban óriáskémények tövében 65 hol­das területen áll majd az ország legnagyobb és legkorszerűbb táb­la- és öblösüveg-gyára. Az igazgató távollétében dr. Szűcs Gábor, beruházási osztály­­vezető tájékoztatott bennünket a szeretne felvállalni. Sajnos, nem tudjuk az igényeket kielégíteni, kénytelenek vagyunk úgy elosz­tani a 6500 hold közös földünket, hogy lehetőleg mind az 1600 tag­nak jusson. Ebből könnyű kiszá­molni, hogy nálunk csak 4,5 hold föld jut egy-egy tagra, holott 7 holdat is bőven megtudnának munkálni. Különösen most, hogy szövetkezetünk teljesen gépesítve van. — Mit jelent a teljes gépesítés számokban? — Azt jelenti, hogy a most ér­kező gépekkel együtt 42 traktor­egységünk lesz, s egy-egy traktor­egységre 160 hold föld jut. Ez a 42 traktoregység 24 erőgépet je­lent. Sajnos, munkagépekkel nem vagyunk még ellátva, legalább négy szántóföldi kultivátor, öt da­rab négyzetes kukoricavetőgép, három garnitúra műtrágyaszóró és legalább négy tárcsás vetőgép kel­lene. Ezek mellett égetően szük­ségünk volna kombájnra is, de hiába igényeltünk, nem kaptunk. Már előre tartunk az aratástól, ugyanis 1300 hold külföldi búzánk is van, amelynek érési ideje ala­posan kitolódik a kedvezőtlen idő­járás miatt. Sokat segítene raj­tunk, ha saját kombájnunk vol­na ... — Kombájnvásárlási igénye szá­mos termelőszövetkezetnek van megyénkben is, bizonyára éljön az idő, amikor ez ki lesz elégítve — válaszoltam, s aztán azt kér­deztem meg C. Kiss Páltól, hogy hogyan igyekeznek a kevés föld mellett kielégíteni a szövetkezeti gazdák munkaigényét. — A lehetőséghez mérten igyek­szünk minél több munkaigényes növényt vetni. Többek között 100 hold pa­radicsomot, 150 hold zöldborsót, 270 hold burgonyát, 180 hold do­hányt, 100 hold cirkot, 190 hold napraforgót, 400 hold cukorrépát, 150 hold kendert vetünk. Ezen­kívül van egy 80 holdas kony­­hakertészetünk is, amelyben töb­bek között 15 hold paprikát, 15 hold káposztát, 5 hold karalábét és 50 hold újburgonyát termelünk. Ezek elég munkaigényes növé­nyek, de még mindig kevés ahhoz, hogy minden tagnak megfelelő munkát biztosítsunk egész évre. Egy-egy igazgatósági ülés elé 40— 50 tagfelvételi kérelem érkezik, sajnos, csak a földdel jelentkező­ket tudjuk felvenni, a többieket, (régebben talán éppen a szövetke­zettől való félelmükben mentek el az ország különböző részébe dol­gozni). kénytelenek vagyunk eluta­sítani. Kínos ez számunkra, hiszen azt szeretnénk, hogy minden újkí­gyósi ember itt, a köz=éeben ta­lálja meg megélhetéséi. Ez csak akkor volna lehetséges, ha vagy v'*romezer hold földet karmánk. Ezen a kérdésen elrágódtunk egy ideig Az Aranykalász-beliek gyár építkezésének jelenlegi hely­zetéről. A gyár építését az tette itt szük­ségessé, hogy közel van az Oros­­háza-kömyéki gázlelőhelyhez, amely az olvasztás elengedhetet­len kelléke. Az ország legnagyobb üveggyárában egymillió 400 ezer négyzetméter táblaüveget, első­sorban mintás, hullámos és huza­los, ipari használatra alkalmasa­kat fognak gyártani. Ez a mennyi­ség az ország szükségletének mintegy felét jelenti. Pár év múl­va, amikor a gyár minden üzem­szerűit úgy lehetne növelni Üjkí­­gyós határát, ha Békéscsaba város területéből csatolnának hozzá. An­nál is inkább, mert a békéscsabai termelőszövetkezeteknek Újkígyós községén keresztül kell járniuk földjeikre. A békéscsabai termelő­szövetkezetek sem örülnek ennek a széjjelségnek és a város vezetői is sokat töprengenek azon, hogyan lehetne megszüntetni azt Miután mindezt így megbeszél­gettük, arra voltam kíváncsi, ho­gyan néz ki az újkígyósi Arany­kalász Tsz ez évi áruértékesítési terve. Ez a termelőszövetkezet, amely a korábbi években 4—5 va­gon kenyérgabonánál többet nem adott él a Terményforgalmi Vál­lalatnak, most ez évre 70 vagon búzára kötött szállítási szerződést Emellett természetesen szerződés­re termeli a paradicsomot a zöld­borsót, a burgonyát, a cirkot, a napraforgót, a cukorrépát és még sok minden mást. De többek kö­zött szerződést kötött 340 tenyész­­üsző, 200 tenyészsüldő, 7 ezer csir­ke, 520 hízott marha és 2620 hí­zott sertés szállítására is. A ter­melőszövetkezet ez évi áruértéke­sítési terve növényből és állatból összesen 27 millió forint. Rengeteg pénz ez! Csak legalább jó idő len­ne már, hogy mielőbb hozzáláthas­sanak ennek a hatalmas tervnek a végrehajtásához. Kukk Imre Ecsegfalván ősidők óta ahhoz szokott a lakosság, hogy a gyen­gén termő földből nagy területet kellett megművelni a mindennapi kenyérért. Az Egyetértés Tsz veze­tősége minden eddiginél nagyobb darab kenyeret szeretne juttatni a tagoknak, ezért alaposan meg kell gondolniuk: mit hogyan csinálja­nak. Hisz ma is minden növény­­termesztőre átlag 32 hold föld jut, aminek a megművelése nem kis gond. — Ma már sokat segítenek a gépek — vélekedik erről Kun Ist­ván fömezőgazdász. — Ebben az évben teljesen gépesítjük a szö­vetkezetét, s az aratáson és csép­­lésen kívül magunk oldjuk meg a nagy feladatokat. A tavaszi mun­kák meggyorsítására például egy lánctalpas után tíz levélboronát szerkesztettünk, így egyszerre tíz méter szélességben porhanyósít­­juk az őszi mélyszántást. Éjjeli és nappali műszakban boromálunk, ami nagyon meggyorsítja a mun­kát, amint rámehetünk a talajra. A növényápolási munkákban is sokat vállalnak a gépkezelők. Természetesen bevonjuk a csa­vesüveget gyárt különböző mére­tekben. Ezenkívül zöld palacko­kat is készítenek majd. A tájékoztatásból megtudtuk* hogy 1963-ban már az első üzem­részek próbagyártást kezdenek, s két-három év leforgása alatt az egész gyár megkezdi a munkát. A gyárban mintegy 1200-ae dolgoz­nak majd, ipari szakmunkások és betanított munkások. Megtud­juk azt is, hogy szép számmal je­lentkeztek máris olyanok, akik itt szeretnének dolgozni: közöttük lakatosok, esztergályosok gépko­csivezetők és más szakmában jártasak. A 400 millió forintos költséggel épülő gyárban olyan szakmunká­sok is dolgoznak majd, akik az ország négy különböző iparisko­lájában és üzemében tanulnak. Az üveggyártásnál nélkülözhe­tetlen homok nagy részét Cseh­szlovákiából szállítják, de jelen­tékeny mennyiséget használnak fel magyar bányákból is. A szó­dát Romániából importálják. Ha két-három év múlva jár ar­ra az utas, akkor már az egekbe szökkenő gyárkémények tövében hatalmas üzemet láthat. Új típusú borsóbetakarító-gépet próbálnak ki az állami gazdaságok Az idén több állami gazdaság­­ban megszervezik a borsóaratás gépesítését. A Mosonmagyaróvári Gépgyár kipróbálásra húsz új típu­sú borsóbetakarító-gépet küld az állami gazdaságokba. Ezek kis vá. gószélességűek, s felszedő szerke­zetük a talajon csúszik, így alkal­mas arra is, hogy a sokszor földön fekvő borsószárat levágja és rend. rerakja A rendreszedett zöldbor­sót aztán rakodógépekkel emelik pótkocsira és szállítják a fejtőgé­pekhez. A Mosonmagyaróvári Gépgyártól kapott húsz borsóarató kísérleti szériában készült és to­vábbi tökéletesítés után kezd1'te majd meg a sorozatgyártást. (MTI) ládtagokat is, prémiummal is ösztönözzük őket a jobb munkára* s így bízunk abban, hogy semmi­ben nem lesz lemaradás. Örömmel számolt be a főagro­­nómus arról is, hogy ma már 32 hold föld megművelése, a termé­sek betakarítása sokkal több gon­dot okoz, mint valaha. Hisz eddig háromezer hold erősen szikes ta­lajon megjavították, jó termővé varázsolták a földet. Kétszer—há­romszor annyi a termésátlag, mint azelőtt. Sőt, öntözéssel is foglalkoznak: tavaly a nagy szá­razságban 220 mázsás cukorrépa­átlagtermést takarítottak be öntö­zött területről. Azelőtt 100 mázsa sem termett itt, jó időjárás esetén. Ez évben csupán az öntözés to­vábbfejlesztésére egymilió-két­­százezer forint beruházást szán­nak. Juhtenyésztésre és baromfi­nevelésre is nagyüzemileg rendez­kedtek be. Harmincezer csibét* hétezer pulykát és kétezer pecse­nyekacsát adnak a népgazdaság­nak 1962-ben. Az Egyetértés tag­jai szívesen vállalkoznak a nagy terület megmunkálására, mert a bő termésből nekik is több jut. — Ant -i A mezőkovácsháii posta elnyerte a „Kiváló hivatal99 címet Milyen feladatok várnak megyénk fiatal szakembereire a második ötéves tervben? Tavaszvárás Cjkig'foson A gépek és a családtagok segítségével megoldjuk a nagy feladatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom