Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-23 / 69. szám
4 „:ttí2. március 23., péntek Huligán diákok vagy diák huligánok? Hozzászólás a Diák vagy huligán című cikkhez Rettenetes dilemmában vagyok, amióta Albert Andor, szarvasi gimnáziumi benfentes „megmagyarázta a 60 év felső határát rugdosó fiataloknak a diák és huligán közötti különbséget.. Magyarázata, úgy érzem, nekem äs szólt, aki még nem rugdos a hatvan felett, csak az ötven körül jár, aki találkozott már az életében néhány diákkal és most olyan helyzet élé került, hogy nem tudja megkülönböztetni, ki a diák és ki a huligán? Szívesen venném, ha ezt a kérdést tovább bővítené, mert... Kezdjük talán mi is a köszöntéssel. Két diák találkozik az utcán. Az egyik csabai, a másik gyulai. A történelmi hűség kedvéért meg kell említeni, hogy mindketten remek csókoládóbama színben vannak. Az egyiket a szegedi ifjúsági építőtáborban, a másikat a Hanság lecsapolásánál égette a nap feketére. Divatosan vannak öltözve és a szokásos formában üdvözlik egymást: — Szia! — Szia! — Csuda klassz volt! Idenézz! Mutatja a tenyerét, amin a vérhólyagok már régen felszakadoztak és olyan a bőr, amit az ásónyél edzett sziklakeménnyé... Ez a két sziázó diák szintén huligán? Nagyon kérem, döntsön ebben, mert olyan fensőbbséges formában „tálalta” a szarvasi diákokat, félős, hogy ott más-„fajta” nincs is... A Gyulai Kertészeti Technikum Stúdió-előadást szervez a Jókai Színház KISZ-szervezete tíz „sráca” — bocsánat a kifejezésért, ezt a diákok használták és nem én — az egyik srác szüleinek illetmény-lkukoricaföldjét kapálta meg egy vasárnap délután, csak úgy... Igaz, az apa két hétre abban az időben ágyba került... Könyörgöm, ezek is huligánok? A szarvas—békéscsabai meccsen a tribünre kerültem, ahol már nem volt ülőhely. Egy diák volt olyan kedves és átadta a helyét... Ügy láttam, hogy szarvasi volt, de lehet, hogy tévedtem? Ügy érzem, hogy a szarvasi orvosi rendelőben még nem alakult ki az önkéntes sorbaállási fegyelem, de Gyulán mér fejlett formájú ez is. Mert az ilyen neveletlen diákot, aki az öreg „mamus” elé tolakszik, akár délelőtt, akár délután, minden különösebb vita nélkül, a többi beteg utasítja helyre... Nevelés kérdése az egész... Albert Andor írásának minden sorában jóindulatot tételezek fel, de valahogy olyanra sikerült társadalmunk lassanként laposodó problémáját formába önteni, hogy azzal nemcsak azt az egy-két kirívó esetet mintázta, hanem ágyúval beled urrantott a szarvasi gimnázium diákéletébe.., Az iskola „keze” nem érhet, él messzire. A fenti példázatok eseteiben nagy volt a távolság az iskola és a diákok között, de mégis volt valami, ami regulában tartotta és tartja diákjaink nagy többségét. Ez nem az iskola keze, hanem a szelleme... Cso&r István Több évi kísérletezés után az idén a megvalósulás útjára lépett a Jókai Színház KISZ-tagjainak elképzelése: stúdió-foglalkozás keretében megtanulnak és bemutatnak évadonként egy-két színpadi alkotást. Idén — első kísérletként — Burjakovszkij Üzenet az élőknek című drámájának bemutatására készülnek. A darab szerepeit majdnem kivétel nélkül a színház fiatal színészei játsszák, sőt a tervezett előadás műszaki gárdája is a fiatalok közül kerül ki. A stúdiónak jelenleg 24 tagja van és a legteljesebb támogatást megkapják a színház igazgatóságától, a kelléktárat, ruhatárat használhatják, sőt bemutatkozó előadásukat is a színházban rendezik meg, a tervek szerint június 8-án. A fiatalok kezdeményezését Kaszai Pál igazgató nemcsak helyesli, hanem támogatja is, Máté Lajos, a Népművelési Intézet külső munkatársa pedig a stúdió állandó szakmai segítését és irányítását vállalta. A KlSZ-vezetőség azt tervezi, hogy a békéscsabai, június 8-i bemutató után Orosházán, Gyulán, Békésen és másutt is előadják a nagy sikerű drámát, elsősorban olyan községekben, ahol nagy az általános és középiskolások száma. A stúdió távolabbi terveiben zenés művek is szerepelnek, ezek megvalósítására azonban csak a kővetkező évadban kerülhet sor. Pillanatfelvétel Folytatódnak a knltnrális szemle bemutatói a mezőkovácsházi járásban A mezőkovácsházi járásban március 17-én Medgyesegyházán rendezitek meg három község: Almáskamarás, Dombegyháza és Mezőhegyes színjátszóinak területi vetélkedését, március 18-án, vasárnap pedig Kunágotán a nagykamarí'í pedagógus tantestület színjátszói Bródy Sándor Taní-A TIT híreiből Békéscsabán, a Szabadság Filmszínházban, március 25-én délelőtt, a TXT természettudományos előadássorozatának a keretében az eleki Busa László biológia tanár, a TIT megyei bio- • lógia-szakosztályának az elnöke tart előadást Az óceán mélyén címmel. Szépséges tengeri állatok című kísérő-film a mélytengeri állat- és növényvilág életébe enged betekintést. E héten érkezett megyénkbe a TIT országos központjából egy, az ismeretterjesztő munkát megtekintő bizottság, melynek tagjai: Felesuti László főtitkár-helyettes, valamint Höhn József és Honfi József vezetőségi tagok. Céljuk: a járásokban az ismeretterjesztő munkának, elsősorban a tszakadómlák működésének megvizsgálása. Ellátogatnak Mezőhegyesre, Gyulára, Csorvásra, Orosházára, Sarkadra és a járások több más helyére. « Békéscsabán, a méhészek Luther utcai helyiségében március 22-én, csütörtökön dr. Búza László, az Országos Állategészségügyi Intézet munkatársa A méhek betegségei címmel tartott időszerű előadást. Jellemző a nagyfokú érdeklődésre, hogy nemcsak csabai, hanem vidéki méhészek Is nagy számban vettek részt ezen a hasznos Ismertetőn. tónő c. színművét mutatták be. A járási bemutatók március 24-én és 25-én tovább folytatódnak. A szervezési terv szerint március 24-én, szombaton délután fél 4 órakor Battonyán 3 község: Mezőkovácsháza, Battonya és Dombegyháza bábcsoportjai szerepelnek, este 7 órakor pedig a tánczenekarok, énekkarok és szavalok szemléjére kerül sor. Másnap, március 25-én vasárnap este 7 órakor Dombegyházán a tánccsoportok, az irodalmi színpadok, az énekesek és a népi zenekarok bemutatójára kerül sor. Ügy indultunk, hogy mér hallottunk arról, milyen tevékenyen és hasznosan dolgoznak a gyulai művelődési ház foto-szakkörösed. Gondoltuk, nem árt, ha más szakkörök is megismerkednék velük, és annak is híre járta, hogy a gyulaiak már készülnek a megyei tanács által kiirt felszabadulási pályázatra. Ennyit tudtunk tehát róluk, és Nagy Ferenccel, a fotoszakkör vezetőjével erről kezdtünk beszélgetni. Nagyon örült a találkozásnak, hiszen mindaz, amit fentebb elmondottunk, igaz, valóban sokat dolgoznak és hasznosan, készülnek a pályázatra is — de sok problémájuk van. Ezekről azonban majd később, álljon itt mo6t egy rövid kis életrajz, a szakkör története. — 1961 februárja óta vezetem ezt a szakkört — mondja Nagy Ferena, aki egyébként a Gyulai Vízgépészeti Vállalat műszaki rajzolója — és amikor odakerültem, azonnal nagy probléma várt. Nem volt megfelelő helyiségünk. Ez megoldódott, be is rendezkedtünk, sajnos azonban amire nem gondoltunk, mégis bekövetkezett: a probléma továbbra is fennállt. Képzelje el: a mi sötótkamra-helyiségünkből nyílik a repülőmodellezők műhelye, és a repülősök csak a sötétkamrán keresztül tudnak bemenni oda. Elméletben a foglalkozási napok nem ütköznek, gyakorlatilag azonban a modellesek mindennap bejárnak, tehát akkor is, amikor szakköri foglalkozásunk van, és dolgoznánk — ha hagynának bennünket. A két helyiséget elválasztó ajtót nem tudjuk lezárni, és ha a modellezők véletlenül éppen akkor nyitnak ránk, amikor sötétkamra-munkánk van, tönkremennek a filmek, a papírok, és kész a bosszúság. Az egész megoldható lenne, csupán egy ajtó áthelyezését kellene megcsinálni. Sokat kértük már, de mind ez ideig hozzá sem kezdtek a megoldáshoz. Az már apróságnak számít, hogy nincs folyóvizünk, pedig a közeli hidrofórházból oda lehetne vezetni, anyagi ellátás elég jó, az Idén ötszáz forintot kaptunk anyagbeszerzésre, ötszáz forintot felújításra, persze, ha nagyobb lenne ez az összeg, akkor sokkal több len-Egy felvétel a sok száz közül. Nagy Ferenc: Gyermekmosoly. persze egy kis pénz kellene hozzá. A szakkör történetével kezdtük, és lám, mégis a problémákhoz értünk el. Kanyarodjunk hát vissza kissé: hogyan dolgoztak tavaly és az idén eddig? — A múlt év elején tíz szakköri tagunk volt, ma már tizenkilenc azoknak a száma, akik rendszeresen bejárnak, részt vesznek nemcsak a sötétkarnra-munkákban, hanem szakmai előadásokon is, értékeléseken. Sok diák jár hozzánk a gimnáziumból, de idősebbek is, például régi illusztris tagunk Törő László a vízgépészettől, és sokat dolgozott nálunk Valiczki László, a nemcsak országosan, hanem külföldön is jól ismert és díjakat nyert gyulai fotós. Májusban az ifjúsági nap alkalmából nagy kiállítást rendeztünk, melynek második díját Valiczki László nyerte, és egy másik tagunk, Ambrus János, a vízgépészet dolgozója helyezést ért el. Az ne a tagok száma is, és még jobb munkát végezhetnénk. — És a pályázat? — Feltétlenül részt veszünft rajta. Többen már néhány új képet is készítettünk, és rövidese« fotó-sétát szervezünk, ameiye* mindenki azonos témát fényképez, a kidolgozott képet megvitatjuk, és — hogy úgy mondjam — magunk között eldöntjük, hogy kié a legszebb, a legkifejezőbb? A hír tehát, hogy a gyulai Erkel művelődési ház foto-szafcköre egyre többet hallat magáról, igaz. De Nagy Ferenc azt is elmondja, hogy sokkal többre lennének képesek, ha az a probléma a modellezők és a fotósok között gyorsan megoldódna, mert ők is szívesen bejárnának mindennap dolgoznia laboratóriumba. Egy ajtó áthelyezése az egész, bizonyára nem jelentene nagy megterhelést a kuitúrház számára. Meg kellene oldani! S. E. Vidám vendégek Az elmúlt héten, a hét első napján két vidám, szórakoztató műsor keretében jól ismert művészek léptek fel Békéscsabán. A nagy sikerű előadások után a Csaba-presszóban „pihenték? ki a fellépések fáradalmait. Első képünkön Rodolfo, a világhírű bűvész és Koós János népszerű táncdalénekes derül valami jó tréfán, a másodikon Rodolfo talán közeli angliai útján mereng el, az utolsón pedig Kabos László azon, hogy ebben a presszóban sem olcsóbb m kedvderítő.
