Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-22 / 68. szám
2 nÉPtáJSA a a jiSZ. március 22„ csütörtök ŐSZINTESÉG — a bizalom kovácsa I A KÖZELMÚLTBAN lapunk levelezőivel, pártaktivistákkal tanácskoztunk, s ezeken a megbeszéléseken visszatérő panaszként jelentkezett, hogy ha a hibákról írnak, nehéz helyzetbe kerülnek, utána szóba sem állnak velük az illetékesek. Az sem ritka, amikor felelősségre vonják őket. „ ~ egyik levelem miatt olyan légkört teremtett körülöttem a szövetkezet elnöke, hogy tovább nem bírom, más munkahely után nézek...” — panaszkodott egy könyvelőnő a békési járás levelezői értekezletén. Nemrég egyik cikkünkben a bírálók védelmében a kritika elfojtói ellen emeltünk szót, s hogy most újra írunk erről, nem ok nélkül tesszük, hiszen az elhangzott esetek arra figyelmeztetnek, hogy aa utóbbi időben elszaporodtak a bírálat finom vagy durva elfojtásának tünetei. A bírálat ellőj tói amikor akadályt gördítenek az igaz szó elé, végeredményben bebizonyítják: nincs erejük szembe nézni saját gyengéikkel, képtelenek legyőzni emberi hibáikat, vállalni a felelősséget. AZ ELHANGZOTT panaszok arra is fényt vetnek, hogy milyen szoros összefüggés van az önbírálat hiánya és a bírálat elfojtása között, hisz aki nem hajlandó elismerni hibáit — még akkor is, ha ebben a jóhiszeműség vezeti —, akaratlanul is a bíráló szó ellen emel gátat. A környezetében élőket pedig arra készteti, hogy azok akár félelemből, akár az „úgyis mindegy, úgyis hiába” meggondolásból, hallgassanak, közömbösek legyenek és sajnos akadnak olyanok is, akik jóllehet látják a hibákat, „jó fiúk” akarnak maradni. De ők lépnek legelőször porondra, ha tévelygései miatt elbukik a vezető. Ök azok, akik az igazság bajnoki mezét öltve, felnagyítva annak hibáit, úton-útfélen szennyel fröcskölik. Az ilyen esetek arra is figyelmeztetnek, hogy akinek nincs ereje már a kezdet kezdetén szembe nézni a kisebb, még könnyebben kijavítható hibákkal, az a későbbi, nagyobb tévedéseknek készít melegágyat. Igaz, senki sem ismeri be szívesen, hogy hibázott. Olykor olyan, mintha tűvel szurkálnák az embert, de mindjárt enyhébb ez a „fájdalom”, ha arra gondolunk, hogy súlyos betegséget megelőző, injekciós tűszúrás csupán, s a bajok doktora segítő szándékkal adja. Ilyen segítséget viszont saját, jól felfogott érdekében senki sem utasíthat vissza. Ha nem így tennénk, elhárítanánk magunktól a segítő kezet, egyedül maradnánk hibáinkkal, bajainkkal, elriasztanánk magunk mellől azokat, akik figyelemmel kísérhetnék lépteinket és barátilag segíthetnének nekünk. TALÁLKOZNI persze afféle falra borsó, falra” emberekkel is, akik minden vita nélkül helyesléssel illetik a bíráló szavakat, sőt úton-útfélen hangoztatják, hogy csak bátran elvtársak, mondott szóból ért az ember, mondja meg mindenki, ami a szívén fekszik. Ezek az emberek nem is rugkapálódznák a zokszó ellen, sőt, fűt-fát ígérnek, csak éppen nem tesznek semmit. Sajnos, ilyen esetekben arra kell gondolnunk, hogy az önbírálatot egyesek csak afféle illendőségnek veszik, „meakulpáznak”, mert úgy illik, mert az önbírálatra való hajlandóság szimpatikus vonása a kommunistának. De ennél többre aztán nem is hajlandók. Másnapra mindent elfelejtenek, minden marad a régiben. Ilyenkor óvhatatlanui feltámad az emberben a gyanú, hogy ezek az emberek talán azt sem értik, miben vétkeztek, azt sem tudják, mit kell másként tenniök. Mennyivel jobb volna, ha az ilyen ember a tetszetősnek tűnő, de meggyőződés és megbánás nélküli „önmarcangolás” helyett — ha úgy érzi igaza van — érvéi, vitatkozik, de a tények és józan érvek hatására elismeri hibáit és kész azt kijavítani. HÁNY ES HÁNY emberi gyengeséget kell leküzdeni magunkban ahhoz, hogy elfogadjuk a bíráló szót, tettekkel válaszoljunk azokra, s így ismerjük el jogosságukat. Az önbírálat hiányában, a kritika visszautasításában — szinte minden esetben tapasztaljuk — jelentős szerepet játszanak a különböző emberi hibák, jellembeni gyöngeségek. Tekintélyóvás, pozícióféltés, önzés, önelégültség, akaratgyengeség — mind-mind fékeznek abban, hogy őszintén beszéljünk a magunk hibáiról. Az önelégültség különösképp gátja lehet az önbírálatnak. Minek felhánytorgatni apróbb dolgokat, amikor nagyjából rendjén mennek a dolgok — vélekednek egyesek. Csak jót vagy semmit — mondta egyik vezető a gyomai levelezőnek. S ha netán mi is hibákat teszünk szóvá, egyesek mintegy védőpajzsként teszik maguk elé a tervteljesítési mutatókat: ime, így áll a helyzet, erről „cikkezzenek”. De, hogy miként, milyen áron érték el ezeket, hogy közben hibáztak is, s hogy enélkül mennyivel előbbre lehetett volna jutni — erről már nem akarnak tudni, úgy érzik, a sikerek, mint egy menlevél, minden hiba alól felmentik őket. Mi adhat erőt az ilyen vezető beosztásban dolgozó embernek ahhoz, hogy leküzdje a gyengeségeket? A kommunista élvhűség, a ragaszkodás, a hűség a dolgozókhoz. Mert, aki nem tudja alárendelni személyes érdekeit a kö| zösségnek, aki büszkeségből nem tud fölébe kerekedni hibáinak, az igen gyenge lábon áll a kommunista elvhűség dolgában. Megfeledkezik arról, hogy az önbírálat a bizalom kovácsa a párt és a tömegek között, mert a hibák kendőzetlen feltárása és azok kijavítása hitéit ad mai és jövendőbeli szavainknak, cselekedeteinknek. AKIK FÉLTVE ÓVJÁK portájukat vagy maguk tekintélyét, sokkal inkább féltsék azt az önkritikátlanságtól, mintsem az őszinteségtől, a hibák nyílt beismerésétől. S hogy az egyéni érdekeket félre téve fél tudunk-e emelkedni a közösség érdekeihez, ez sohasem újabb önkritikára való hajlandóság kérdése, hanem egyedül a tetteké. Deák Gyula Rajacii leap! kiiljjyminiszler beszélt a genfi leszerelési értekezlet szerdai ülésén- Ismét meghívják Franciaországot Genf (MTI) Szerdán tartotta hatodik ülését a genfi leszerelési értekezlet. A mintegy másfélórás ülésen Carlo Russo, Olaszország képviselője ellökött. A kiadott hivatalos közlemény szerint a tizennyolchatalmi bizottság szerdán Lengyelország, az EAK, Etiópia, Burma, India és a Szovjetunió képviselőjének felszólalását hallgatta meg. Az értekezlet elhatározta, hogy a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok részvételével albizottságot alakit. A hivatalos közlemény az atomfegyver-kísérletek betiltását kimondó szerződés tanulmányozását jelöli meg az új albizottság feladataként. A napokban fontos kérdésről tárgyal a békéscsabai pártbizottság Az MSZMP békéscsabai bizottsága március 27-i rendes ülésén az ipar elmúlt évi munkájáról és a mezőgazdaság ötéves tervéről, valamint az SZKP XXIX. kongresszusa tapasztalatainak hasznosításáról tárgyal. A végrehajtó bizottság a pártbizottság ülését megelőzően, e hót keddjén megvitatta a pártbizottság e’é kerülő jelentéseket. Az egyik jelentés, mely a második ötéves terv első évében elért tervteljesítésekről szól, részletesen foglalkozik az egyes munkaterületeken elért termelési eredményekkel és a további feladatokkal. Igen érdekes és izgalmas elméleti kérdéseket tartalmaz a pártvégrehajtó bizottság másik jelentése is, rhely az SZKP XXII. kongresszusa tapasztalatainak fel. dolgozásáról szól. A jelentés készítői felhívják a figyelmet a kongresszus elméleti munkájának és határozatainak további tanulmányozására. Érre azért van szükség, mert vannak, akik egy és más kérdésben ma sem értik a fejlődés menetét, értetlenül állnak a „számukra új” helyzet előtt A végrehajtó bizottság a további feladatok meghatározására határozati javasatokat terjeszt a városi pártbizottság tanácskozása elé. A szerdai ülés első felszólalója Rapacki lengyel külügyminiszter volt. Beszédének nagy részében a meglepetésszerű atomtámadás megelőzésével foglalkozott. A lengyel álláspont szerint mindjárt a leszerelési folyamat kezdetén ki kell küszöbölni a meglepetésszerű atomtámadás veszélyét. Rapacki megjegyezte, hogy az amerikai leszerelési terv első szakaszában szereplő 30 százalékos fegyverzet-csökkentés nem oldja meg a váratlan támadás megelőzésének problémáját, hiszen a megmaradó 70 százalékkal még pusztító meglepetésszerű támadást lehet indítani, mivel nagy mennyiségben maradnak a hatalmak birtokában az atomfegyverek célba juttatására szolgáló eszközök. A szovjet külügyminiszter rövid felszólalásában kimutatta, hogy a szovjet leszerelési terv első szakaszának intézkedései egyik országot sem juttatják egyoldalú katonai előnyhöz. Az értekezlet szerdai ülésén indiai javaslatra felkérték a két társelnököt: hívják meg ismét Franciaországot a leszerelési értekezletre, amelyen jelenleg csalt 17 ország küldöttsége van jelen. A leszerelési értekezlet következő plenáris ülését csütörtökön délelőtt tíz órakor tartják a Nemzetek Palotájában. Isit ólai megemlékezések a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójáról A Magyar Tanácsiköztársaság kikiáltásának 43. évfordulójáról szerdán az iskolákban is országszerte megemlékeztek. Az általános iskolákban osztályfőnöki órán méltatták az első magyar proletárdiktatúra jelentőségét. Az úttörők rajgyűléseken tartottak ün-Tanmese egyesek különvéleményéről Nixon most megjelent könyvében élesen támadja Kennedyt és Johnsont Washington (MTI) Richard Nixon volt amerikai alelnök „Hat válság” című most megjelent könyvében azzal vádolja Kennedyt, hogy elnökjelölt korában veszélyeztette az amerikai nemzet biztonságát. Nixon azt írja, hogy Kennedy mint elnökjelölt tájékozódott arról, hogy a központi hírszerző ügynökség kubai ellenforradalmárokat képez ki invázióra. Ezt a tényt Kennedy a választási hadiárat során nyilvánosságra hozta. Ez volt az egyetlen eset — hangoztatja Nixon —, amikor mérhetetlen harag töltött el Kennedy iránt. A választási kampány során nem tehettem mást, mint ezt a titkos akciót továbbra is igyekeztem titokban tartani. Ezért támadtam Kennedy azon javaslatát, hogy nyújtsunk segítséget a kubai menekülteknek. Nixon könyvében Johnson alelnök ellen azt a vádat emeli, hogy „politikai pragmatista”, akinek sohasem esik nehezére, hogv “lv“it a na ni politikához alakítsa. Nixon ('lesen bírálja Nelson Rockefellert, New York állam kormányzóját is. (MTI) — Lefelé veszélyesebb lesz, tehát nagyon vigyázzunk! — figyelmeztette a kiránduló csoportot a tapasztalt túiravezető, és még egyszer ellenőrizze, hogy ott van-e mindenki az indulásnál. —Én ama nem megyek! — kiáltott hirtelen Cibulka Kázmér, miközben félcipős lábéval dühösen belerúgott egy jeges szikladarabba. — Arra már voltam. Ki nem állhatom az ismétléseket — jelentette ki határozottan. — Innen sajnos csak ez az egy út vezet lefelé — magyarázta türelmesen a túravezetö. — Ha akarom, elhiszem , ha nem akarom, nem hiszem — hadonászott egy kimustrált esernyőből készült . .hegvmászóF'-bottal 'líbulka. — Különben is nekem lehet különvéleményem — folytatta. — Vagy talán nem lehet... 1? — kérdezte vészjósló hangon, miközben ki;Hvón me'Thinh?ztatta pvwrát a lábujja hegyén. — Miért ne lehetne különvéleménye?! méltatlankodott Krisztinka, a vénlány, és bátorítóan intett Cibuika felé. -— Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy különvéleménye legyen — bólogattak egyszerre többen Is. — Erről a pontról a völgybe lejutni csak ezen az egy úton lehet — szólt ismét a túra vezetője —, ugyanis van egy szakadék, ahol... — Ha-hal — nevetett Cibulka gúnyosan. — Ne akarjon velem majmot vetetni. Mi az, hogy más út nincs...?! — Másfelé biztos halál! — mutatott a meredek sziklafalakra, és egy különösen veszélyes mély szakadékra a túravezető. — Engem ne akarjon befolyásolni — rázta magát öntelten Cibulka. — Nekem kérem, jellemem van — folytatta felemelt hangon, éis a mellére vert. — Én még egyszer figyel... — Ah! Elég volt! Megyek, és kész! — vágott ismét a témavezető szaváiha Cibulka és rr>h-t aki meve’éve!fce a felesleges vitát. még egy villámló tekintetet vetett a csoportra, aztán elindult az ellenkező irányba. Alig lépett néhányat a sziklák között, amikor csak azt látták, hogy eitűnt, mintha liftbe szállt volna. Néhányan utánaugrottak a meredély széléig. Később a szemtanúik így mesélték el az esetet: Cibulka talán ötöt sem lépett, amikor megingott, és gurulni kezdett lefelé a lejtőn. Előbb puha huppogásokkal gurult, aztán egyre gyorsabban, és keményebben vágódott a kiugró sziklákhoz. A szakadék szélén még egy pillanatra felvillant az arca. Látták, amint ajkai makacsul össze voltak zárva, mintegy kifejezte, hogy ebben a helyzetében is megtartja kütönvéleménvét. Máisnao akadtak rá a szakadékban. A gyászoló rokonság végső tisztességként ért érte a sírta fölé: Itt nyugszik Cibuüca Kázmér. Életében sohasem volt láugész, de volt különvéleménye. Nyűgöd «ék bé kében. Boda Zoltán népi megemlékezést. Több iskolába 1919-es veteránokat, egykori vöröska tonákat fe meghívtak. (MTI) A bonni parlament bizottságot küldött ki a Strouss-ügy kivizsgálására Bonn (MTI) A bonni parlament szerdán egyhangúlag elfogadta azt a szociáldemokrata indítványt, hogy küldjenek ki héttagú parlamenti bizottságot annak kivizsgálására, milyen szerepet játszott Strauss hadügyminiszter az ismeretes Fibag-ügyben. Időszerű előzékenység Nagyon időszerű intézkedésre szánta ei magát a belga külügyminisztérium. Szóvivője nemrég bejelentette, hogy baráti előzékenységgel lepték meg Nyugat- Németországot: visszaadták az NSZK-nak a második világháború előtti német nagykövetség brüszszeü székhazát. Az épületet ugyanis a háború befejezésekor elkobozták. Most pedig — bizonyára úgy gondolták — irmgé-ett mar atz idő arra. hogy Hit'er követségének házába beköltözzenek a nyugatnémet diplomaták. Valóban kedves figyelmesség, s méltán dicséri a belga kormány rendérzékét. Elvégre a nyugatnémet diplomaták nyolcvanöt százaléka Ribbentropp birodalmi külügyminiszter úr beosztottja volt, s a náci párt-tagság szerepel Bonn legtöbb nagykövetének életrajzában: hogy ne is beszéljünk a volt SA rohamosztagos Schröder külügyminisztertől. Tgv artan a nyugatnémet diplomaták be-kö”*zése — vagy éppen vissza költözése — a brüsszeli házba nyitná- nem sértheti az épület patinas szellemét. Zilahi Judit
