Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-01 / 50. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ara 50 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek( Megyénk munkásosztálya tetteivel bebizonyította, hogy egyetért a párt politikájával — Megyei ipari tanácskozás Békéscsabán — Szerdán délelőtt a vállalatok igazgatóinak, párt-, szakszervezeti és KISZ-titkárainak, műszaki szakembereinek részvételével megyei ipari tanácskozást rendeztek Békéscsabán, a megyei pártbizottság székházában. Megjelent az értekezleten Klaukó Mátyás elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Maczkó István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának instruktora, Kocsis József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezetőtitkára. Veszelka György elvtárs üdvözölte a megjelenteket, majd Gyulavári Pál elvtárs, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője tartott beszámolót. Bevezetőben szólt a második ötéves terv célkitűzéseiről, az SZKP XXII. kongresszusáról, és a szocialista társadalom felépítéséről elfogadott programról, majd a népgazdaság fejlődésének, néhány tavalyi tapasztalatának elemzése után a megye iparának és közlekedésének múlt évi munkáját értékelte. — A tavaly megtartott tanácskozáson — mondotta — a megyei pártbizottság arra kérte szocialista iparvezetésünk politikai és gazdasági vezetőit, megyénk munkásosztályát, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést a második ötéves tervben előírt feladatok teljesítéséért. Azóta befejeztük a második ötéves terv első esztendejét. Az első év számvetése után megállapíthatjuk, hogy megyénk munkásosztálya tetteivel tanúbizonyságot adott arról, hogy egyetért a párt politikájával. önfeláldozóan támogatja a maga és az egész nép boldogulására. 1961-ben az állami iparban éves szinten első ízben a temjelékenységből adódott teljes egészében a termelés növekedése. A teljes termelés 1960-hoz viszonyítva 4,1 százalékkal, az egy munkásra jutó teljes termelés 4,5 százalékkal emelkedett. A termelékenység kedvező alakulását a néhány vállalatnál eszközölt beruházások és műszaki intézkedések tették lehetővé. így a cukoriparban, a ruhaiparban megvalósított profilrendezés, a vasiparban néhány sajtolási eljárás bevezetése stb. Emellett természetesen elősegítette a termelékenység kedvező alakulását a tavaly végrehajtott normarendezés is. — Kedvezően alakult egyes fontosabb termékek termelése, mint például a kombinált szekrényé, amiből 870-nel kapott többet a kereskedelem, mint 1960-ban, cukorból 3,7 százalékkal, vágott baromfiból 18,7 százalékkal. A termelés növekedésével párhuzamosan tovább emelkedett megyénk iparának exporttevékenysége is. Megyénk szocialista ipara alapjában véve — folytatta — sikeresen zárta a második ötéves terv első évét. Az értékelés azonban csak akkor lesz teljes, ha a meglévő negatív jelenségekre is rámutatunk. Bár jóllehet nem kizárólagosan a helyi vezetés hibája, hanem a felsőbb szerveké, hogy a múlt évi termelésünkben még mindig tapasztalható volt némi tervszerűtlenség. Egyes helyeken a mennyiségi szemlélet érvényesülése következtében szükségtelen túlteljesítés következett be. Ezt az állítást Gyulavári elvtárs több példával igazolta: — A minisztériumi ruhaiparban például 17,5 százalékkal túlteljesítették a belkereskedelmi értékesítési tea-vüket. Még kedvezőtlenebb a tanácsi ruhaipar túlteljesítése, ahol a tervezettet 51,3 százalékkal haladták meg. Ez a káros szemlélet oda vezetett, hogy több áruféleségből növekedtek a készletek, ugyanakkor fontos gyártmányokból pedig kevesebb készült a tervezettnél. Gyulavári elvtárs ezután a múlt év augusztusában tartott megyei ipari tanácskozáson hozott határozatról szólt, közte a kétműszakos termelésre való áttérésről. — A múlt év augusztusi tanácskozásunkon kértük gazdaságvezetőinket, hogy a gépek jobb kihasználása céljából — ahol ennek előfeltételei biztosítottak — térjenek át a kétműszakos üzemeltetésre. Ténylegesen azonban az a helyzet, hogy bár az ipar áUóalapjal tavaly tovább bővültek, a gépek kapacitásának kihasználásában nincsen változás. 1961-ben az állami iparban az átlagos műszakszám 1,4 volt, teljesein azonos az előző évi átlagos műszakszámmal. Sem az új, sem a régi gépek nincsenek megfelelően kihasználva. És ez így nincs rendjén! Vannak élvtársak, akik úgy vélekednék, hogy a több műszak bevezetése népszerűtlen feladat, és ahelyett, hogy behatóan megvizsgálnák a lehetőségeket, egyszerűen napirendre térnek felette. Ma is azt mondjuk, hogy üzemenként alaposan mérlegelni kell a több műszak bevezetését. Gyulavári elvtárs beszámolójában ezután a múlt évben végrehajtott normarendezés tapasztalatait elemezte. Ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Tavaly ipari üzemeinkben végrehajtották a munkanormák rendezését. Véleményünk szerint a párt- és szakszervezetek a gazdaságvezetéssel együtt helyesen, a rendelkezésnek megfelelően jártak el. Nőtt a munkáslétszámon belül a teljesítmény-bérben dolgozók száma és némileg csökkent a teljesítményszázalókok szóródása. A munkások átlagkeresete lényegében a normarendezés előtti keresetekkel azonos szinten maradt. Sőt a minisztériumi iparban a februári (rendezés előtti) órakereset 6,03 forint, a novemberi (rendezés utáni) 6,11 forint volt. A teljesítményszázalékok szóródása csokiként, azonban a helyzet még mindig nem megnyugtató. Igen magas a 95 százalék alatt teljesítők száma. Már egyszer — folytatta — kértük szakszervezeteinket, hogy jó lenne megvizsgálni' ennek okát, és a vizsgálat alapján tennünk kellene valamit. Most újra kérjük a Szakszervezetek Megyei Tanácsát, üzemi bizottságainkat, nézzük meg, mi ennek az oka. Javasoljuk., hogy vizsgálják meg — a magunk megnyugtatására is —, hogy nem csökkent-e az utóbbi időben a teljesítménybérben dolgozók száma. A normarendezés tapasztalatainak elemzése után a megye ipari és közlekedési vállalatainak, üzemeinek elmúlt évi munkáját értékelte. A megye baromfifeldolgozó üzemeiről szólva a következőket állapította meg: — Nem alakult kedvezően a minőség a baromfifeldolgozó iparban. Az adatok szerint a termelőszövetkezetek 1959 óta egyre gyengébb minőségű baromfit adnak át az iparnak. Jó dolog lenne és az iparnak is erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy az örvendetesen növekvő mennyiséggel párhuzamosan a minőség is kedvezően alakuljon. Ezen túlmenően az iparnak a tszekikel kell közösen lépéseket tenni a tervszerű, ütemes termelés megvalósításáért, azért, hogy a baromfi beszállítása folyamatosabb legyen. A tanácsi iparról szólva, Gyulavári elvtárs megemlítette, hogy tavaly a harmadik negyedév lezárása után viták keletkeztek. Különféle érvek és ellenérvek hangzottak el a termelékenység emelésével kapcsolatban. Nos, a tanácsi iparban a múlt évben a termelés növekedésének csaknem kétharmada, azaz 64,5 százaléka származott a termelékenység emelkedéséből. Bebizonyosodott, hogy Itt sem lehetetlenség — bár voltak akik kétségbe vonták — a Központi Bizottság határozatának teljesítése. (Folytatás a 2. oldalon) 557 millió forint a zöldség-gyíimölcsfelvásárlás technikai bázisának fejlesztésére Korszerű, nagy befogadóképességű raktárak épülnek országszerte A termelőszövetkezeti gazdálkodás térhódításával megteremtődtek hazánkban a korszerű nagyüzemi zöldség- és gyümölcstermelés feltételei. A földművesszövetkezeti szervek — ennek alapján — a következő években jelentős erőfeszítéseket tesznek mind a belföldi zöldség-gyümölcsellátás, mind pedig zöldség-gyümölcs exportunk fejlesztésére. A fejlődés tervezett arányaira, s egyben a termelőszövetkezeti gazdálkodással kialakult lehetőségekre jellemző, hogy 1965-ben — a második ötéves terv utolsó évében — kereken 189 000 vagon mezőgazdasági terményt és terméket vásárolnak fel és visznek piacra. Ez pontosan 43,2 százalékkal lesz több, mint 1960-ban. A kulturáltabb, egészségesebb táplálkozás szempontjából fontos, vitamindús gyümölcsökből és zöldségfélékből 60,2, illetve 47 százalékkal emelkedhet az egy főre jutó fogyasztás. Ugyanakkor az állami 'lelmiszeripar, a konzervgyártás is 81,6 százalékkal több nyersanyagot kap a mezőgazdaságtól. A termelés, a felvásárlás és az értékesítés ilyen nagymérvű, az ország egész lakosságát közvetlenül érintő fejlődése szükségszerűvé tette a felvásárlás és az értékesítés technikai bázisának erősítését. A földművesszövetkezeti rendszer 1960—1965 közötti, együttesen több, mint egymilliárd-háromszázmillió forint értékű beruházásainak kereken 41 százalékát, 557 millió forintot fordít ilyen célokra. A tervidőszakban folytatódik a tájtermőterületek központjában levő raktárak és'átvevőhelyek fejlesztése, valamint a felvásárlási munkát javító tranzit-telepek létesítése és korszerűsítése. Az ország területén összesen 40 ilyen telep épül a tervidőszak végéig. Minden nagyobb felvásárló vagy értékesítő telep közelében göngyöleg-telep is lesz. Jégtárolókat elsősorban az exportszállításokat lebonyolító telepek kapnak. (MTI) Hruscsov és Ulbricht eszmecseréje a német kérdésről Moszkva (TASZSZ) Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke eszmecserét folytatott a német békeszerződés megkötéséről, és a nyugat-berlini kérdésnek a szerződés alapján történő rendezéséről. Megvitatták a Szovjetunió és az NDK együttműködésének kérdéseit is. A Szovjetunió további áruhitelt nyújt a Német Demokratikus Köztársaságnak. Az eszmecsere megmutatta, hogy a Szovjetunió és az NDK véleménye a megvitatott kérdésekre vonatkozólag teljesen megegyezik. Az eszmecsere Moszkvában zajlott le február 26-án és 27-én. A két államférfi találkozóiról az alábbi hivatalos közleményt adták ki: „Február 26-tól 28-ig Moszkvában tartózkodott Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke. Február 26-án és 27-én találkozó folyt le Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjet Minisztertanács elnöke és Ulbricht, a NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának: elnöke között. E találkozókon beható eszmecsere folyt a német békeszerződés megkötésével összefüggő kérdésekről és a nyugat-berlini helyzet e szerződés alapján történő rendezéséről, valamint a két államot kölcsönösen érdeklő más nemzetközi kérdésekről. Megvitatták azt a kérdést is, hogyan lehetne tovább fejleszteni a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság szoros testvéri kapcsolatait, s ezen belül azt a kérdést, hogyan bővítsék a két ország gazdasági együttműködését, tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatait. Az eszmecsere során kiderült; hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság álláspontja teljesen megegyezik a német békeszerződéssel összefüggő kérdésekre, valamint az egyéb időszerű nemzetközi problémákra és a két ország kölcsönös kapcsolatainak kérdéseire vonatkozólag. Megegyezés jött létre arról is. hogy 1962-ben növelik a két ország kölcsönös áruszállításait és a Szovjetunió további áruhitelt bocsát a Német Demokratikus Köztársaság rendelkezésére. A találkozók és a megbeszélések meleg, szívélyes légkörben, a teljes kölcsönös megértés és egyöntetűség szellemében folytak le. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjet Minisztertanács elnöké ebédet adott Walter Ulbrichtnak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének tiszteletére. Walter Ulbricht és a kíséretében lévő személyiségek, valamint Pervuhin, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete február 28-án visszautaztak Berlinbe.” (MTI)
