Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-18 / 41. szám
KÓ ROSTA J A NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE A tudás: munkaeszköz NEM TUDNÁM MEGMONDANI pontosan, hol olvastam eat a frappáns, minden körülmagyarú*ás nélküli meghatározást: a tudás munkaeszköz. Nagyon jó meghatározás, hiszen nyilvánvaló, hogy a tudás azonnal teremtő erővé válik, amint azt a gyakorlati életben felhasználjuk, akkor is, ha ismereteink segítségével igyekszünk hatni a világra, s formálni nekünk megfelelően, ha bizonyos tudás birtokában új és új ismeretanyag elsajátítására törekszünk. Amikor ez a folyamat megkezdődik és tart, a tudás munkaeszközzé válik, és a szocialista ember tevékenységének nagyszerű fegyvere lesz. De amíg munkaeszközzé válhat, addig bonyolult és hosszú utat jár be az ember, megkezdi az óvodában és végeredményben mindaddig járja ezt az ntat, amíg képes felfogni új dől gokat, amíg tevékenyen hatni kíván az őt környező valóságra, akaratának engedelmes eszközévé formálva azt. Nagy gondolatok ezek, talán túlságosan is elvontak ahhoz, hogy most egy gyors fordulattal — de nem az elmondottakkal ellentétesen! — e munkaeszköz megszerzésének tereire lépjünk, és néhány vizsgálódást ejtsünk arról, hogy iskoláink milyen munkát végeztek, milyen mérleget állíthatnak fel most, néhány nappal a félév után. A vizsgálódás kedvező összképet vázol fel: az idei félév eredményeivel nines baj sem általános iskoláinkban, sem középiskoláinkban. Az oktatás munkásai és a diákok jól vizsgáztak, sokat tettek azért, hogy elmozdítsák a közepesek tömbjét a jók és jelesek irányába, az ismeretanyagok elsajátítása megfelelő, és a reform gyümölcsöző hatása már egy iskolai félesztendő után is mutatkozik, fel sem sorolható változatú és számú formákban, de főként a tartalmi munka színvonalának javulásában. Mégis jobb, ha ezek után az egész célt szolgálva egyetlen problémakört boncolgatunk Inkább bővebben, egy olyan problémakört, mely talán a legerőteljesebben hat az iskolák oktatónevelő munkájának milyenségére: az iskolai és a családi közösség kapcsolatát. A pedagógusok — de bizonyára több szülő is — jól emlékeznek még a tanévnyitó utasításnak arra a részére, mely hangsúlyozza: Céltudatos oktató-nevelőmunkát kell biztosítani, a pedagógiai gyakorlat minden mozzanatában tudatosan törekedni a szilárd ismereteken és készségeken alapuló szocialista világnézet alakítására, formálására... A szocialista nevelés minden vonatkozásában a közösségi nevelést valósítjuk meg... A közösségi nevelés: a szocialista embertípus megalkotásának, kiformálásának elhatárolóan helyes útja, és mint ilyen, iskoláinkban elsőrendű fontosságú. Nem indokolatlan tehát, ha most, a félév után több szót ejtünk róla, és megvizsgáljuk, milyen az iskolai és a családi közösség kapcsolata, egymásra hatása. Az ember, a diák közösségek többféle keretében, mondhatnék formájában él. Közösségi keret az iskola, de az a család is. A felnőtteknek ilyen az, üzem, a termelőszövetkezet, egyszóval minden munkahely. A különböző közösségi életformák hatnak egymásra, erősítik vagy gyengítik egymást, attól függően, hogy milyen színvonalú e kollektívákban a közösségi élet. Hogy szorosabban a témánál maradjunk, folytassuk ott, hogy az iskolai és a családi közösség mélységes kapcsolatban áll egymással, és a kettő egysége nélkül egyik sem nevelhet eredményesen. Kimondhatjuk azt is, és ez már tanulság is egyben; hogy az iskolai közösség semmiképpen sem nevelhet eredményesen, ha a családi nevelés nem segíti — viszont ez fordítva is érvényes. EGY PEDAGÓGUS mesélte el a minap az alábbi esetet: Az egyik diákja — nevezzük Jánosnak —» az év első felében meglepően cinikussá, nemtörődömmé vált, pedig tavaly jó rendű tanuló volt, most meg alig úszta meg bukás nélkül. Mi van ezzel a Jánossal? — töprengett a nevelő hetekig, míg egy családlátogatás reflektorfényt vetített a kérdésre, és kézenfekvőén, érthetően mutatta meg a feleletet. Az történt, hogy a szülők (az már más lapra tartozik, hogy miért) ennék az iskolai évnek az első felében nem törődtek úgy fiukkal, mint azelőtt, s ha a gyerek iskolai problémáit, élményeit mesélte, rendszeresen leintették, idegesen rámordultak. Az apa egyszer még/ azt is mondta, hogy: „Hagyd már] abba fiam, kisebb gondom is na-' gyobb annál, hogy ezeket a gye-! rekségeket végighallgassam. Egyél,! és menj aludni; azonnal!” A János’ gyerek pici, egyéni drámája talán’ itt kezdődött. Egyre inkább érezte,] hogy szülei semmibe sem veszik* az ő „munkáját”, a tanulást, és? mi történt? Ö maga is kezdte sem-] mibe venni azt, kezdte elveszítem] érdeklődését még azokkal a tár-] gyakkal szemben is, amelyeket] pedig szeretett, és — kis híján* megbukott félévkor. A nevelő[ szerencsés és mondhatni haszno-■ san sikerült családlátogatása lehet• az első lépés ahhoz, hogy megin-1 dítsa ennek a családi közösségnek a jótékony megváltozását és hatását az iskolai közösségre, jobban mondva János lelki egyensúlyának helyrebillentésére. NINCS OLYAN pedagógus, aki most, a félévi bizonyítványosztásokat követő szülői értekezleteken ne beszélt volna hasonló esetekről, ne említette volna meg a családi közösség és az iskola kapcsolatának mélységes egymósrahartását és erejét. Itt kell keresni elsősorban a hibát, ha a gyermek rosszul tanul, ha magaviseleté kifogásolható, a családi közösség hiányosságaiból ered a legtöbb olyan tényező, mely nem segíti az iskola erőfeszítéseit, ugyanakkor a másik oldal, az iskola sem mentes mindig a hibáktól — ezt is meg kell mondani. Ahol nem teljes még a tantestület egysége, az iskola és az élet kapcsolata csak formális és nem tartalmi, ahol van olyan nevelő, aki nem tartja sokra érdemesnek a szülői értekezleteket, egyáltalán: az iskola és a család egymásra hatásának erejét lebecsüli — ott az iskolában is lehet visszahúzó erő, amely nem serkent a mind több tudás megszerzésére, nem formálja jól az új, a közösség' embertípust, a jövő építőjét. AMI SOK MINDENT megold, rengeteg hibát félrelök az útból, az nem lesz más, mint az alkotó szocialista pedagógiai gyakorlat kiteljesedése. Már formálódik ez a gyakorlat, és erre számtalan példát említhetnénk; sok-sok kísérletező, új módszert, új oktatásinevelési formát kereső és meg is találó tanár, tanító esetét, munkásságát. És ha már most, a tanév második felében intenzívebb lesz ez a törekvés, akkor az újabb előrelépés eredményei már a tanévvégi bizonyítványokban is megmutatkoznak. A feltételek, a lehetőségek mindenütt adottak, csak élni kell azokkal azoknak, akik élethivatásukká tették a tanítást, nevelést, és ezek iránt a felelősségérzetük soha nem csökken, hanem mindinkább növekszik. Sass Ervin i ****** »«♦»♦»♦♦♦»>♦♦ ♦ « / ""y- ígyeljen idő mister Ben( jw— ny... — kezdte a tisztír ' viselő, de ő e csendes szavak elől, mint a keljfeljancsi, mosolygós tekintettel kitért. Valóban, mint egy jól megtermett keljfeljancsi, mivel Leon Benny nyomott vagy 108 kilót. Ez azt jelenti, gondolta, hogy FBI elé fogtok idézni, hogy legeltessétek rajtam a szép szemeiteket. És ahányszor csak erre gondolt, gyötrően érezte, hogy inna valamit, valami erőset... — Hát figyeljen ide mr. Benny — mondta ismét a tisztviselő —; a maga ügye első pillanatra tulajdonképpen igen csúnya ügy. Igén .., igen... Az angliai rfzunfkervenyä-Ire azt írta: . üzleti ügyek”. S az egész londoni tartózkodása ideje alatt bizonyos ... Gagarin úr sarkában loholt, aki rakétával első ízben kerülte meg a földet. Ügyszólván mindenütt látható volt, ahol a londoni latolgatása idején Gagarin megjelent, és kiabálta: Békéi — és eszeveszetten igyekezett átfurakodni azokon át, akik érthetetlen indoktól vezettetve fáradhatatlanul körülvették öt. Megérti, ugye, hogyan kellett értékelnünk ezt a magatartást? No... nyugodt lehet, a komjunizmus iránti szimpátia gyanúját megcáfolta.. * Leon Benny háromszögletű álla bambán esett le, hiszen a hivatalnok kezében láthatta azt. amitől a legjobban félt. Mindent olyan csodálatosan eltervezett, amikor Londonba repült: Műanyag-szelence, rajta nagyítőüveg, s az üveg alatt két vagy három porszem és felirat: Homok a Holdról, melyet J. A. Gagarin hozott magával. Árát még nem határozta meg pontosan, de ha fék Miklós István kiállítása a múzeumban Miklós István festőművész grafikai kiállítását ma délelőtt 11 órakor Mokos József nyitja meg a Munkácsy Mihály Múzeumban. A kiállításon a művész tus-képei és aquarelljei szerepelnek nagyobb számban, de több monotypia és pasztell kép is helyet kapott A bemutatott művek több esztendő munkásságát tükrözik és azokat a Képzőművészeti Alap mellett működő zsűri bírálta el és javasolta a kiállításra. Mucsi József: Vágyakozás ajándék után Elszántam magam, s megírom neked, Nem tudok tovább hallgatni róla, Mióta téged megismertelek, Lépésed apró ritmusát rója Hű szívem meleg, meggypiros húsa. Elszántam magam, s megírom neked, Nem tudok tovább hallgatni róla, Mindig akkor jutsz eszembe nékem, Mikor a téren felzeng az óra, S lebukni készül a haldokló nap. Elszántam magam, s megírom neked Nem tudok tovább hallgatni róla, Milyen jó volna szemed kékjében, E nyugodt-vizű, bársonyos tóban Megföröszteni fáradt arcomat! Csak annyit írok még: Mindig várlak, Hogy bennem soha nem alvó vágy ég. S ha eljössz hozzám, átfogom vállad, És megcsókollak úgy, mint soha még! Az a perc lesz a legszebb ajándék. Rajna Mihály: (Miklós István Kék táj c. képe előtt) Még kékes, párás alkonyok Mögé bújnak a tárgyak A szürke fák tar karjain Dideregnek az ágak. Szunnyad a gyönge búza is A barna barázdában Csöpp je csurra n csöndnek Alszik a tej a tálban. De apró rügyek bomlanak Virradatra az ágon És harmatgyöngyös a vetés A közös barázdákon. nyomná 100 dollárig akkor is biztos sikere lenne, mert ilyen még Rt nem volt. És a tervbe vett 5 kiló homokkal olyan hatalmas összeghez jutna, mely jobban szédít, mint amikor kitekint a repülőgépből. Egyre azonban nem számított: a máskor oly hidegvérű angolok viv Ladislav Muska: Homok a Holdról selkedésére, s- arra. hogy a nehéz és potrohos testével lesz kénytelen kikutatni és figyelmei megszámlálhatatlan emberi hát mögül az apró termetű, szovjet uniformisba öltözött legény mosolyát... És nem számított még egyre, mit végképp nem tudott megmagyarázni. Hányszor átélte azóta ezt a szörnyűséget. Amikor teljesen elvesztette a reményét, hogy' Gagarinnal négyszemközt beszélgethet, vett egy csokor orchideát a legdrágább fajtából, hogy mindenki értékelhesse drága becsüket. A csokorba elhelyezett egy névjegykártyát és így várt a Buckingham palota előtt. Mihelyt megállt Gagarin autója, odadobta. Látta hogy a szovjet őrnagy milyen fürgén kapja el, hogy egy szempillantás alatt a birtokában van majd rögtön könnyed bókkal és elbűvölő mosollyal odaajándékozta Margaret hercegnőnek, aki mellette ült. És a hercegnő kihalászta az orchideák közül a levelet, mely most már a FBI tisztviselője tenyerén fekszik és olvassa: ,,Kétségtelenül ön lesz az eteő, aki a Holdra lép. Bizonyára megtalálja a módiját, hogyan helyezzen el a rakétában néhány kilogramm holdbéli homokot. A visszatérése után biztosan meghívják néhány országiba, ahol találkozhatunk. Remélem. hogy kilogrammonként tízezer dollár nem csekély összeg." Leon Benny, emléktárgyak készítője, New-York .. — Sajnos, mr. Benny — a tisztviselő ránézett, eltette a levélkét, s alig tudta visszatartani a nevetését, amikor hozzátette: — Margaret hercegnő közölte londoni nagykövetünkkel, hogy nem szándékozik a Holdba repülni. Ez minden, amit önnel közölni akartam. — Elmehetek? — kérdezte tört hangon Benny. A tisztviselő felemelkedett a székről, megkerülte az asztalt, és Bennyvel szemben leült az asztal sarkára. — Beszéljünk értelmesen, mr. Benny — mondta halkan. — Emelje fel ajánlatát kilogrammonként 15 ezer dollárra. Ugyanis Floridán ismerek néhány fiatalembert, a jövendő asztronauták közül. Nem beszélve arról, mr. Benny, hogy nem lenne illő az Egyesült Államokban árulni azt a homokot, melyet orosz pilóta hoz le a Holdról... Leon Benny kissé felemelkedett, rátekintett a mennyezetre, és megrázta a fejét. — Ötvenkilenc éves vagyok — mondta, és nem rejtette el csalódását. — ötvenkilenc éves — ismételte lemondóan. — Arra már mégiscsak öreg vagyok, hogy ezt megvárjam. ... Csehből fordította: Krupa András
