Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-17 / 40. szám

5 WCS. február 11., szombat NÉPÚJ SÁG Megkezdődött a megyei kosárlabda-bajnokság II. fordulója A megyei kosárlabda-bajnokság n. fordulójának küzdelmei a második csoport mérkőzéseivel elkezdődtek. Az első fordulóban az őszi bajnokság két első helyezettje, a Békési V. Meteor és a Gyulai Pedagógusok küzdöttek egymással. A végig izgalmas és szo­ros küzdelem után a békési csapat nyerte a rangadót. A többi mérkőzé­sek is jő játékot hoztak. Különösen Szarvason, ahol csak hosszabbítás után tudott nyerni a hazai csapat. A fordu­ló szépséghibája volt, hogy a Sarkad­ra kisorsolt Sarkad—Békéscsabai Gim­názium férfimérkőzésre a játékvezető nem jelent meg. Az első csoport mérkőzése e hónap végén indul be. Eredmények: Nők: Szeghalmi Gimnázium-—Békési Gim­názium 34:14 (14:6), Szeghalom, vezet­te: Molnár. A hazai csapat végig ve­zetett és különösen a második félidei eredményes játékukkal biztosan nyer­ték a mérkőzést. Legjobb dobók: Far­kas 16, Kovács 10, illetve Hídvégi 10. Férfiak: Békési Fmsz—Gyulái Pedagógus C9:60 (30:24), Békés, vezette: Darabos, Molnár. A találkozó végig jó íramű# izgalmas küzdelmet hozott. A helyi csapat sok hibával játszott és nem sok gondot fordított a védekezésre. így a gyulaiak majdnem meglepetést okoz­tak. Végül a hazaiak nagyobb rutinja biztosította a győzelmüket. Legjobb dobók: Molnár II. 16, C. Veres, Pocsai 12—12, illetve Gubi 21, Petrikó 14. Szarvasi FMG—Gyulai Gimnázium 41:40, (31:31), (19:19), Szarvas, vezette: Kecskeméti, Domokos. A két egyenlő képességű csapat végig fej fej mellett küzdött. A rendes játékidő mindkét félideje döntetlent hozott, így hosz­­szabbításra került sor, ami a hazaiak­nak kedvezett. Legjobb dobók: Sár­kány 20, Oláh 8, illetve Benedek 22, Márai 10. Szeghalmi Gimnázium—Békési Gim­názium 86:62 (45:17), Szeghalom, vezet­te: Molnár. A mérkőzés két ellentétes félidőből állt. A hazaiak az első félidő­ben nagy pontkülönbséget harcoltak ki. A vendégek a második félidőben eredményesen játszottak, de már csak szépíteni tudtak az eredményen. Leg­jobb dobók: Madai 40, Jermehdy 22, Esztergály 14, illetve Kovács 34, Tóth 22. Jó állapotban levő, nagy*, méretű Bparhelt edadó. Békéscsaba, Czuczor 29. 1066 Szoba-konyhás beköltöz­hető ház 560 öi szőlőse­kért területtel Vértessző­lősön (Komárom megye) eladó. ÉrdielMődttii lehet „Zsuzsa” jeligére a Ko­máromi Hirdetőben. 06713 Kilenc darab nutria el­adó, vagy nyúttenyésze­­tért elcserélhető. Kasza* per, Mikszáth utca 3. U33if Kőművesmunkát válla-» lók. Kőművesszerszámot használatra adok. Bé­késcsaba, Szarvasi u. 57. 1090 Tavaszi és nyári ruháit még most, a tavaszi tor­lódás előtt színtartóra, festi és tisztítja a Kel­mefestő Ktez Orosházán? Gimnáziummal szembeni 13305 Bumm! Egy pillanatra megremeg a padló, az épület. „Máskor jobban vigyázz!" — hallatszik innen is, on­nan is a jóindulatú figyelmeztető sző. Aztán egy újabb mély lélegzet, és ismét magasba emelkedik a hi­deg, fémbe öntött 55 vagy 80 kilő. Hosszú és rögös volt az út, amíg ezt a hangot Radnóti Miklós és négy társa: Sudák János, Felczán Tibor, Csaba Béla és Gőoze Béla meghall­hatta. De elkövetkezett. 1960. november 1. Békés megye sporttörténetében emlékezetes ese­mény történt ezen a napon, öt spor­tolni vágyó fiatal megalakította a Békéscsabai Dózsa Sportkör súly­emelő szakosztályát. Az elmúlt más­fél év alatt az oly sokszor érthetetlen mellőzéssel, meg nem értéssel szem­ben, erős akarattal halad a kitűzött cél felé most már tizenöt ifjú spor­toló. A szakosztály legidősebb tagja, Sudák János nemrég töltötte be a 21. életévét. Ahogy ők mondják, a szakosztály szellemi irányítója. In­tézi ügyes-bajos dolgaikat, irányítja az edzéseket. Néha idős sportemberek — le­gyenek azok szurkolók vagy veze­tője — úgy mondják a fiataloknak: „mit tudjátok ti, mai fiatalok, hogy mi milyen körülmények közt vál­tunk sportolókká ..— ügy lát­szik, hogy vannak még „csodák", mert ez a szakosztály mostoha­­gyermek”, és szeretnék, ha valaki egyáltalán meglátogatná edzéseiket, s ezzel segítené a tervszerű mun­kát. Amikor ezt mondják, idősebb vezetőre gondolnak, mert hiszen mindnyájan igen-igen fiatalok. Sze­retnék, ha sürgősen megkapnák a továbbfejlődéshez minimálisan szük­séges sporteszközöket, Egy dobo gót, néhány 15—20 kilós kézisúly­zót és egyéb izomfejlesztő sportesz közt. A dobogóra elengedhetetlenül szükség van, mert anélkül nem, ké pesek maximális teljesítményre, mi­vel vigyázni kell a tornaterem pad­lózatára, vigyázni leéli saját testi épségükre, .Versenyt, sem tudnak rendezni annak ellenére, hogy szí- Vésén jönnének'már más sportkö rök, így például a Szegedi Sparta­­kusz versenyzői Békéscsabára. Nem tudják megrendezni a vá rosi, megyei bajnokságot. Véleményünk szerint helyes len ne, ha a városi és a megyei, de fő­ként a sportköri vezetők a közeljö vőben sokkal több anyagi és erkö! esi támogatást adnának ennek a szakosztálynak. Megérdemlik. Kocziszky László Bútorozott albérleti szo­bát keres diplomás fér­fi. Békéscsaba, Deák u. 2, 1092 Keveset futott Skoda személygépkocsi eladó. Gyula, Dobozi út 4. 67835 Nő részére helyben, bú­torozott szobát keresek. ,.Sürgős 356” jeligére. Cím: Magyar Hirdető, Békéscsaba. 356 Kisipari mély gyermek­­kocsi eladó. Békéscsaba V., : Sziklai Sándor 2®. 294 A Békés megyei Vérkon­zerváló Állomás értesíti a kedves véradókat, hogy 1962. február hó 21-én Orosházán, és feb­ruár 23-án Zsadányban lesz ingyenes véradás. Ezeken a napokon Bé­késcsabán az Állomáson nem veszünk vért. Bé­kés megyei Vérkonzer­­váüó Állomás. 86 A szakosztály technikai edzéseit egy csendes, sportnyelven még ser­dülő korban lévő fiú, Radnóti Miklós irányítja. Neve ma már közis­mert. 1961. december 17-én Budapesten az országos serdülő súlyemelő­bajnokságon súlycsoportjában magyar bajnokságot nyert. De nem ő az egyedüli tehetség. Kemény munkával igen komoly ered­ményt ért el Felczán Tibor, aki még nincs 16 éves, die összteljesítmé­nye már eléri a 240 kilogrammot. Ezzel a teljesítménnyel Budapesten biztosan nyerte volna súlycsoportjában az országos vidéki bajnokságot. (Ha elküldték volna!) örül ennek a teljesítménynek, s bízik abban, hogy 1962-ben njár 6 is részt vehet a legjobb magyar fiatal súlyemelők or­szágos vetélkedésén. Meg kell említenünk még Szőke Ferenc és Csaba Béla teljesítményét is. Szőke Ferenc annak ellenére, hogy első éves if­júsági versenyző, összteljesítményével megközelíti a felnőtt II. osztá­lyú szintet. Az ÉM 44. építőipari Vállalat kőműveseket keres. Szállás biztosítva. Budapest V„ Kossuth tér 13/15. Munkaerőgaz­­dálkodás. ni Termelőszövetkezetek éfi termelőszövetkezeti ta­gok! Bönkvágást válla­lunk 60 cm-ig. gatter-fű­­résszel. Előne Termelő­szövetkezet, Békéscsaba, Tanya 291/1. 335 A Mü. M. 613. sz. Iparita­­nuló-intézet, Gyula, pá­lyázatot hirdet szaktaná­ri állás betöltésére. Fél­tétől! pedagógiai főisko­lai végzettség vagy gép­ipari technikum, leg­alább 5 évi gyakorlat, 40 évnél nem idősebb élet­kor. 80 Esküvői ruhákat, kora­beli jelmezeket, gyer­­mekjelmezekjet, népi­­'iíncruhákat kölcsönöz­zön Békéscsaba, Kazin­czy u. 26. Tei.: 14—r4i. 353 77,5 + 85+115 = 277,5 ka Egy nemes sp'ortág mostohagyermekei között „Inkább taposom a sarat Békésben...” Egy januári hideg délelőttön • nemcsak az újságot hozta el a postás az újkígyós—eperjes­­pusztad iskolába, hanem Papp Ele­mér hatodikos tanulónak egy szép színes képeslevelezólapot is. A harsogóan kék tenger habjait óriási hófehér luxushajó szelte a képen, a „Genova” nevű tenger­járó. — Illés írt — örvendezett Ele­mér —, Papp niés, az unokabá­tyám! És már olvasta is a köré­­sereglett gyermekeknek a piros tintával írt sorokat: „...tudatom veletek, hogy útban vagyok Auszt­ráliából ezzel a hajóval és pár hét múlva találkozni fogunk ...” Hirtelen felrémlett előttem egy sötétkék vasutasruhás, 17 éves ala­csony fiú képe, amint kora reg­gel, vagy délután elbaktat a ke­rítés mellett és beköszön. 1956 kora őszén volt ez. Aztán elérke­zett a szívszorító október, s bi­zony nem arra figyeltünk, jár-e if­jabb Papp Illés a faluban, vagy sem? 1/ ''“3óbb hallottuk a hírt, hogy disszidált. Irt Ausztriából, Angliából, jól van, jól megy a sora. És most ezen a sáros, ködös feb­ruári délutánon itt ül a tanítóla­­kásfoan, Megemberesedett. Visel­kedésén látszik a városi ember. Beszédén kissé érzik az idegen ak­centus, néha keresi a szavakat. Miért ment el, azt nem kérdem tőle. A 17 év kalandvágya vitte. De hogy miért jött haza, most, amikor már elnyerhette volna az angol állampolgárságot, az annál jobban érdekel. — Nekem elég jól ment a so­rom — meséli. — Bár nyelveket nem tudtam, és semmiféle mester­ségem nincs, mégis kivittek Ang­liába. Londonban vendéglőben lettem tányérmosogató. Annyit kerestem, hogy a kosztom és laká­som megvolt, s ha nagyon takaré­koskodtam, egy-egy ruhadarabra is telt. Később, amikor már elég jól beszéltem angolul, mi barátok írtunk egy hirdetésre. Ingyen vit­tek el Ausztráliába, hogy ott mun­kát vállaljunk. — Hát az út az gyönyörű volt! — mondja, és most először érződik öröm a hangjában, mialatt mesél. Előkerült az öreg egérrágta iskolai földgömb és lassan megfordul a tengelye körül, míg Illés ujja or­szágokon, tengereken áthalad. — Itt vettem ezt a nyakkendőt — mutat egy kis szigetre. Ez a ci­pő amerikai áru, nem sokat érő — fitymálja a fekete gyári papucs­cipőt, Japánból való. Akelborum­­be is vendéglőbe kerültem. Ott elég jó helyzetem volt. A szakszer­vezet a nagyvárosokban tud vala­mit tenni a munkásokért. De vidé­ken! Tudja, ott olyan a helyzet, 1 mint a Horthy-világban volt! A kocsmáros minden erőt ki­szed az alkalmazottból, s ha nem tetszik valami, az utcára dobja! — Honnan tudja, hogy milyen volt a helyzet a Horthy-világban? — kérdem mosolyogva. — Hiszen maga akkor még egészen kisfiú volt. Különben is a szülei a saját földjükön gazdálkodtak. — A saját bőrömön tapasztal­tam! Tudja-e tanító néni, mit je­lent a „Biznisz isz bisznisz” kife­jezés? — Ennyit én is tudok angolul. „Az üzlet az üzlet”. Amint látom, magát nem nagyon győzte meg a hat évi „tanulmányút” ... Pedig úgy hírlett, autója van . .. — Volt is. És vehet mindenki, aki nem munkanélküli és tud ta­karékoskodni. A használt autók, az ócskavas-telepen árult alkatré­szek olcsók. Sok használtán-bolt van, a fényképezőgépem is ott vet­tem. — És hol van mindez? — kér­dem. — Eladtam. Mindent eladtam, még a cigarettáról is lemondtam, hogy összegyűj tsem az útra valót. Mert néha úgy éreztem, megbolon­dulok, úgy vágytam haza, és gyű­löltem mindent, mindenkit, ami körülöttem volt. Igen, a hontala­nokkal telik meg a börtönök és elmegyógyintézetek nagy része. Sokan élnek lágerekben, sokan vannak munka nélkül. S az út ezeknél csak oda vezet! Sajnos, a magyaroknak nem valami jó a hí­rük odakint. — Jó volt, hogy elmentem — mondja —, mert íey becsülöm meg igazán a hazám és az itteni jólé­tet! Egy magyar fiú volt a bará­­“■ tóm, dunántúli gyerek. Sze­retne ő is hazajönni, de gondolko­zik még. ö kísért ki a kikötőbe, a hajóra. És mikor elbődültek az in­dulást jelző szirénák, elsápadt. „De jó neked — suttogta —. legszí ve­rebben itt maradnék én is a ha­jón!” — Most még élvezi az otthon melegét, az édesanyja dédelgeté­­sét, a barátok, rokonok örvendezé­sét. De vajon nem lesz-e szűk Eperjespuszta? A petróleumlám­pa, a sárbaragadt kerékpár? — kérdem kissé bizalmatlanul. — Inkább taposom a sarat Bé­késben, mint sétálok a melboumi aszfalton — mondja és hangja szi­lárd. Ujján egy kövesgyűrű csillog. —* Nem valódi — mondja. — Egy-két öltöny, kabát, kalap, kordbársony ing, néhány szerény kis ajándék a szülőknek, nővéreknek. Ennyi az anyagi haszon. — Ilyen jól, sőt szebben öltöz­ködnek az itteni fiúk is, akár a téeszben, akár máshol dolgoznak, — Ha itthon maradtam volna, ma már elvégeztem volna vala­milyen tanfolyamot, iskolát a vas­útnál. Vissza is mennék, ha visz­­szavennének! Öltözik, búcsúzik, ígéri, rövidesen eljön és még majd mesél a régi elmúlt évekről. Bár inkább a jövő érdekli, a régi és mégis új élete. Kint leszállt a téli este. Csak Csaba felől rózsaszínű f<7 ég alja. Itt sötét van és sár. JTJe ő vidáman, könnyű szívvel lépdel a keskeny, de ismert úton az édes otthon felé. Huszár Istvánná

Next

/
Oldalképek
Tartalom