Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-17 / 40. szám

2 H É P ÚJ S A O 1962. február 17., szombat (Folytatás az 1. oldalról.) az ipari termelés belső szerkezete is, mert a gépiparban nőtt a ke­vésbé anyagigényes műszeripari, híradástechnikai, vülamosgépipari termelés részaránya. — Sikerként könyvelhetjük el, hogy népgazdasági szinten teljesí­tettük a termelékenység növelésé­re vonatkozó terveket. 1961-ben a termelés növekedésének már több, mint kétharmada termelékenység­emelkedésből származott. A ter­melékenység 1961-ben mintegy 8 százalékkal nőtt az iparban. Ez a mutatószám megfelel a szocialis­ta országok termelékenység-növe­kedési ütemének és magasabb, mint a fejlett kapitalista országo­ké, kivéve Olaszországot. A ter­melési költségek csökkenése ugyancsak megfelel a tervezett­nek. Előzetes adatok szerint az ál­lami iparban 1961-ben 2,2 száza­lékkal csökkentek a termelési költségek. A szocialista termelési viszonyok uralkodóvá váltak Pozitív tény, hogy a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá váltak, és a termelőszövetkezetek a megszilárdulás szakaszába ju­tottak. Negatív tény viszont, hogy a mezőgazdasági termelés meny nyisége 8—9 százalékkal elmaradt a tervezettől. Kedvezőbb a kép, ha aszerint teszünk különbséget az említett két folyamat között, hogy melyik tekinthető ideiglenes jelenségnek és melyik az állan­dóan ható tényező. Kétségtelen, hogy az elmúlt évi jelentékeny aszályt ideiglenes, átmeneti jel­zővel illethetjük, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem utoljára szik­kasztotta hazánk mezőit. A szö­vetkezeti közös gazdaságok létre­jöttével és fokozatos szilárdulásá­­val viszont a jövőben is állandóan ható pozitív erők jönnek létre a magyar mezőgazdaságban. — Fontos és örvendetes, hogy 1961-ben a nemzeti jövedelem fel­­használása a fő arányok tekinte­tében tervszerű volt. Az állami beruházások tervét előzetes ada­tok szerint 98—99 százalékra tel­jesítettük, a termelőszövetkezeti beruházásokat pedig 100 százalék­ra. A közületi kiadások a terve­zettnek megfelelően alakultak, a szociális-kulturális kiadások az előirányzat szerint növekedtek. Biztosítottuk a szükséges anyagi eszközöket a honvédelem fejlesz­tésére, elsősorban a hadsereg kor­szerűsítésére és eleget tettünk nemzetközi pénzügyi kötelezettsé­geinknek is. Egyetlen területen je­lentkezett eltérés a terv vágányai­ról, mégpedig a vállalati forgóesz­közök aránytalan növekedése mi­att. A nemzeti jövedelemnek a ter­vezettnél lényegesen nagyobb ré­szét kellett készlethitelekre fel­használni. Erre azért kell felfi­gyelni, mert nemcsak a tervekkel, hanem a takarékos gazdálkodóssal is ellentétes irányú folyamatról van szó. — A lakosság fogyasztása a ter­vezettnél kisebb mértékben, nem egészen 2 százalékkal növekedett. A tervtől való elmaradás fő oka a kisebb mezőgazdasági termelés­ben keresendő. A lakosság jöve­delmének növekedését elsősorban a foglakoztatottak számának — a mezőgazdaság nélkül számított — mintegy 50 000 fős emelkedése okozta. A kereskedelem árukész­lete főleg iparcikkekben növeke­dett, a választék bővült. A taka­­rékbetétállomány a múlt évben tovább nőtt, az év végén 1,1 mil­liárd forinttal volt nagyobb, mint az év elején. — Országunk pénzügyei 1961- ben kielégítően alakultak. A pénz­ügyi egyensúlyt minden vonatko­zásban sikerült biztosítani. Talán ez a legszembetűnőbb bizonyíté­ka a gazdaságpolitikában érvénye­sülő józan megfontoltságnak és takarékosságnak. A pénzügyi egyensúly alapvető feltételét az bizonyította, hogy múlt évben a nemzeti jövedelem felhasználása nem a tervezett magasabb, hanem a valóban létrejött, némileg ala­csonyabb nemzeti jövedelemhez igazodott. Tehát beruházásra, fo­gyasztásra és egyéb célokra nem használtunk fel többet, mint amennyit ténylegesen termeltünk is az országban. — összefoglalva megállapíthat­juk, hogy az elmúlt év gazdasági mér­lege pozitív, abban az ered­mények vannak túlsúlyban és megfelelő lépcsőt jelent az 1S82. év magasabb követel­ményeinek eléréséhez. — Ez évi állami költségvetésünk — mint minden szocialista állam költségvetése — a termelés és a jövedelmek népgazdasági szintű tervezésén alapul. Ügy tervezzük, hogy az ipari termelés 8 százalék­kal, a mezőgazdasági termelés pe­dig 9 százalékkal növekszik, a tervek szerint a gazdaságosság is tovább javul, a termelési költsé­gek csökkennek — az iparban pél­dául átlagosan 1,8 százalékkal —, tehát a tavalyinál több nemzeti jövedelmet számolhatunk el az év végén. — A beruházásokra fordított pénzösszeg 1962-ben 14 százalék­kal növekszik a tavalyihoz viszo­nyítva. Tavaly bizonyos fokig kor­látoztuk, visszaszorítottuk a be­ruházásokat, hogy más célokra többet fordíthassunk. Ez évben ismét növelhetjük az álló alapok bővítésére szánt pénzösszeget. juk, hogy a költségvetésben erő­teljesen nőttek a hitelfolyósítások, a mezőgazdasági termelés pénz­ügyi támogatósa, a szociális­egészségügyi kiadások, ezzel szem­ben csökkentek a mezőgazdaság­ból származó adóbevételek. Első pillantásra szembetűnő, hogy nö­vekedtek a mezőgazdasággal kap­csolatos költségvetési kiadások, csökkentek a bevételek. A szocia­lista átalakítás tehát kétségtelenül jelentős pénzügyi terhet hárított az államra is, de olyan terheket, amelyeket nyugodt lélekkel vállal­hatunk, mert végeredményben gyümölcsöző befektetések. Vegyük például a hitelfolyósításokat. Ebben az évben 2,5 milliárd forinttal több hosszú- és kö­zéplejáratú hitelt folyósítunk a termelőszövetkezeteknek, mint négy esztendővel ezelőtt. A hitelek zöme beruházási célo­kat szolgál, és a szövetkezetek örömmel igónybeveszik. A terme­lőszövetkezeti gazdaságok létre­jötte a beruházási kedv nagyfokú megélénkülésével járt együtt. Az állami hitelek mellett a legtöbb termelőszövetkezet saját anyagi eszközökből is számottevő oeru­­házásokat végzett. Az egész or­szágban évente körülbelül 1 milli­árd forintot x-uháznak be a terme­lőszövetkezetek saját pénzalap­jukból. Folytatjuk a lakásépítési program megvalósítását — A költségvetés közvetlenül is, közvetve is hatással van a lakos­ság mindennapi életére. Az előter­jesztés azt a törekvést fejezi ki, hogy ez a hatás a lakosság szem­pontjából kedvező legyen. A költ­ségvetés kiindulópontja az 1962- es népgazdasági terv előirányza­ta, amely szerint a lakosság fo­gyasztása 4 százalékkal növekszik. Egyidejűleg nő a bérből és fizetés­ből élők reáljövedelme, valamint a parasztság egy főre jutó fogyasz­tása. Arra is számíthatunk, hogy a lakosság az idén tovább növeli ta­karékbetétjét. Folytatjuk a lakásépítési prog­ram megvalósítását. 1962-re 2,6 Imilliárd forintot irányoztunk elő Ónod vár! Miklós: állami lakásépítésre, amiből 18 000 lakás építését fejezik be az év fo­lyamán. A magánlakásépítés ál­lami támogatására 1,1 milliárd fo­rint szerepel a költségvetésben, ezzel a magánerőből létesítendő 29 000 lakás megépítését segítjük elő. Ezenfelül 115 millió forintot irányzunk elő az emeletráépí­tésekre. Az idén összesen legalább 47 000 lakás készül el. Nyers Rezső a továbbiakban x'á­­mutatott arra, hogy a költségvetési eszközök felhasználásának haté­konyságát a célszerűség és a taka­rékosság elve alapján növelni le­het. Az előttünk álló esztendőben a gazdálkodás minden terüle­tén elsősorban a tervszerűség és a gazdaságosság követelmé­nyét kell érvényesíteni — hangsúlyozta. A továbbiakban felhívta a fi­gyelmet a vállalatok készletgaz­dálkodására. A múlt évben a vál­lalati készletek túlságosan meg­nőttek, s a nemzeti jövedelemnek indokolatlanul nagy részét kötik le. Következetesebb pénzügyi fegyelmet A szövetkezetek erősítését szolgálhatja a járási tanácsok hatékonyabb munkája. Ezért a közeljövőben erősíteni kell a járási tanácsok mezőgazdasági osztályait is. — Nem nyugodhatunk bele a la­kosság részére végzett javítási­szolgáltatási tevékenység elmara­dottságába, csigalassúságú fejlő­désébe. A kormány nemrég meg­vitatta a Pest megyed helyiipar munkáját és sok fogyatékosságról kapott tájékoztatást. Jobban kell ösztökélnünk az állami vállalato­kat és a kisipari szövetkezeteket a szolgáltatások színvonalának emelésére, de továbbra is számí­tásba kell venni a magánkisiparo­­rokat, mert egyes munkáknál nél­külözhetetlenek. — A gazdálkodási tervek telje­sítése megköveteli a pénzügyi sza­bályok következetes megtartását, a rendszeres ellenőrzést és a ta­karékosság érvényesítését — hoz­záteszem: a szocialista morál ér­vényesítését. Ebben az évben na­gyobb igénnyel kell fellépni a vál„ lalatok és a szövetkezetek mérle­geinek elbírálásakor. Az állami vállalatoknál és a szövetkezeteknél rengeteg tennivaló van a pontos könyvelés, nyilvántartás és mér­legkészítés terén. Javítani a számviteli munkát El kell ítélni és ki kell üldözni gazdasági életünkből az úgyneve­zett pénzügyi „bravúrokat” is — mondotta a pénzügyminiszter. Az utóbbi hónapokban sok szép példáját láthattuk annak, miként segítik gyáraink az oktatási re­form végrehajtását. Néhány eset­ben azonban azt is tapasztalhat­tuk, hogy egyes vállalatok mérle­geiket azzal javították, hogy fe­lesleges és használhatatlan eszkö­zöket küldtek az iskoláknak poli­technikai oktatás céljára, élve azzal a lehetőséggel, hogy ezeket az anyagokat saját javukra szá­molhatják el. A szerencsi gimná­zium részére pl. 70 000 Ft értékű színes ceruzát és 11 000 Ft értékű kerékpár-lámpaüveget szállítottak. A sajószentpéteri II. számú isko­la udvarán viszont még mindig 4 darab, több mázsa súlyú, egyen­ként 30 000 forint értékű fényszó­ródinamót, továbbá 10 darab ön példák működő földdöngölőt áztat az eső. Akad olyan iskola is, amely több ezer száj rúzst tartalmazó külde­ményt kapott egyik üzemünktől. Nyilvánvaló, hogy a küldő válla­latok felesleges készleteiktől akar­tak megszabadulni és az ellenőx-­­zés pillanatnyi gyengesége miatt erre lehetőségük is volt. Ezek a is tanúsítják, hogy feltétlenül szükség van a pénzügyi fegyelem fokozot­tabb érvényesítésére, a szám­viteli munka javítására és megbecsülésére, a revíziók színvonalának emelésére. Nyers Rezső befejezésül a dol­gozók és a vezetők közötti rend­szeres eszmecserék fontosságára hívta fel a figyelmet, s kérte a költségvetés elfogadását. (Nagy taps.) (MTI) Az országgyűlés lapzártakor folytatta munkáját. ♦ »♦* ♦♦♦ ♦♦♦♦ »♦♦♦«»«♦■ -* Jelentős összegek a mezőgazdaság fejlesztésére Az idei beruházási program megfelel az országgyűlés által jó­váhagyott ötéves tei-v céljainak. Említésre méltó, hogy az ipari mi­nisztériumok beruházásainak 60— 70 százaléka a vidéki ipar bőví­tését és üzemfejlesztését szolgálja. Többek között az év végéig elké­szül a Dunai Szalmacellulóze Gyár beruházása. Az Egyesült Izzó váci képcsőgyára pedig az idén már 200 000 televízió-képcsö­vet gyárt. — A költségvetés jelentős esz­közöket biztosít a mezőgazdaság fejlesztésére. Közel 7000 traktor­ral, 1250 gabonakombájnnal, több ezer munkagéppel nő a gépállo­mány. Lehetőség lesz az öntözött terület 43 000 katasztrális holddal való növelésére, 12 000 katasztrá­lis hold szőlő, 18 000 katasztrális hold gyümölcsös telepítésére, to­vábbi 103 000 katasztrális holdon pedig talajjavításra. — A most beterjesztett költség­­vetés az első, amelynek összeállí­tásakor a népgazdaság egészében szocialista termelési viszonyokkal számolhattunk. Ma már módunk­ban van áttekinteni, hogy a szö­vetkezeti gazdálkodás győzelme milyen változásokat eredménye­zett az állami pénzügyek terüle­tén. Ha az 1958-as és az 1962-es esztendőt összehasonlítjuk, azt lát­XLI. Zsuzsa megremegett. Lábujj­hegyre állva, az adminisztrátomő válla fölött egy pillanat alatt át­futotta a táviratot. Szeme előtt idegesen vibráltak, táncoltak a so­rok: „A megrendelések szaporod­nak. A kiállítás előkészületei ked­vező stádiumban vannak. Szom­baton a déli gyorssal érkezem. Szabó Zoltán.”-—Jó — mondta Zsuzsa halkan, alig érthetően —, magammal vi­szem az összesítőket. Alig várta, hogy az óra muta­tója a hatos számra érjen és el­menekülhessen valahová, minél messzebb az emberek elől. Sietve átöltözött és elindult, maga sem tudta, merre. Barangolt az utcá­kon, nem érzett sem éhséget, sem fáradtságot. Késő este volt, mire hazaért. Anyja kisírt szemekkel fogadta. — Veszekedtünk... Istvánnal nem bírok egyedül. Folyton csak a kávéház meg a vendéglő. Két per­cig sem áll meg itthon, öltözik és rohan. Csak azt tudnám, honnan van az örökös ivászatra pénze?... Zsuzsa nem figyelt oda. A saját gondjaival volt elfoglalva. Alig hallgatta meg anyja sopánkodása­­it, bement a szobába, az ablakhoz ült és még mindig minden ízében remegve kibámult az utcára. — Neked mi bajod van? összerezzent, hátrafordult. Az anyja állt mögötte. — Beteg vagy? — Nem... nem... magam sem tudom. Csak... úgy zúg a fejem. Ma rengeteget dolgoztam. Fáradt vagyok és... és vacsorát sem ké­rek. Ha csak egy falatot is lenyel­nék megfulladnék tőle. — Bántott valaki? — Oh, dehogy... senki! Hagyjon magamra, édesanyám. — Istenem!... Istenem!... — Az anyja kezeit tőidéivé hátrált ki a szobából — mennyi gond. Talán éjfél Is lehetett. Még mindig az ablaknál ült. Fejét a te­nyerébe hajtotta, csendesen szipo­gott, amikor az utca csendjét autózúgás verte fel. A gépkocsi a ház előtt állt meg. Zsuzsa kitekin­tett a függöny mögül. Istvánt taxi hozta haza. Az utcai lámpa fénykort vetített a ház előtti tér­ségre, tisztán, kivehetően látta, hogy István imbolyogva fellép a járdára és visszaköszön az autó­ban ülő embernek. Zsuzsa is óda­­tekintett Behunyta a szemét. Az autó ablakán egy férfi tekintett ki, találkozott a tekintetük és úgy tűnt, mintha a férfi az első pilla­nattól fogva őt nézte volna... Ugyanaz a csontos arc, ugyanaz a fekete csontkeretes szemüveg: az orvos! Nem merte kinyitni a szemét. Megigézve, tehetetlen mozdulatlansággal állt a függöny mögött. Már nem tudta, hogy ál­modik-e, vagy agyonkínzott idegei űznek rossz tréfát vele. Az autó ajtaja becsapódott, a motor felzúgott és eltávolodott a ház elől. István az előszobában járt. Zsuzsa még mindig nem bírt elmozdulni az ablakból, ahová a rémület szögezte, a szemét is csak akkor nyitotta fel, amikor István belépett és felkattintotta a vil­lanyt. Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka

Next

/
Oldalképek
Tartalom