Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

BÉKÉS MEGYEI * *» TMmét * világ proletárjai, egyesüljetek! 1062. február i«., SZERDA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVII. évfolyam, 37. szAm Több mint százezer ember a „véres csütörtök“ halottainak temetésén — Teljes sztrájk Párizsban — A történelem nem bocsátani meg nekünk, ha elhalasztanók a lehetőséget — Hrusesor elvtárs üzenete Ken nedvhez és Maemillanhez _ Párizs (MTI) Párizs hálottait temeti. Több mint százezer ember gyűlt ösz­­sze a Köztársaság-téren, a gyá­szolók gyülekezőhelyén, hogy utolsó útjára kísérje a február 8-i antifasiszta tüntetések nyolc áldozatát. A gyászolók között ott volt Mau­rice Thorez. a Kommunista Párt főtitkára, valamint Mendes- France volt miniszterelnök is. A Köztársaság-térre vezető utak — írja az AP — mozgó virágfolya­mokká változtak, ahogy a gyá­szolók elindultak háromkilométe­­res útjukra a Pere Lachaise teme­tőbe. A szemerkélő esőben a hatal­mas tömeg csendben és fegyelme­zetten sorakozott fel. A rendet a szakszervezeték biztosították. A rendőrség, amely a közvélemény nyomására kénytelen volt enge­délyezni a temetést, diszkréten háttérbe vonult. A felvonulók kö­zött a szakszervezet aktivistái ado­mányokat gyűjtöttek az áldozatok hozzátartozói részére. Az adako­­aók fekete-fehér jelvényt kaptak ezzel a felírással: „1962. február 8. áldozatainak emlékére.” Bár nyolc koporsót ravataloztak fel — hetet feketébe, egyet pedig, Daniel Frey 15 éves fiú koporsó­ját, fehérbe burkolták, csak négy áldozatot temettek el Párizsban: négy halott temetésére vidéken kerül sor. A menetben mégis hat virággal borított halottaskocsi in­dult el: kettő kizárólag virágokat, koszorúkat vitt Mikor a temetési menet elin­dult, Párizsban már teljes volt a sztrájk. Megszűnt a közlekedés, amelyet addig is csak a földalatti tartott fenn, hogy a gyászolók a külvárosokból is elérhessenek a Köztársaság-térre. Megszűnt a Az Országos Mezőgazdaságii Kiállítás főpavilonjának szakbi­zottsága K. Nagy Sándornak, a Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztályve­zetőjének elnökletével megtartot-Az Orosházától hat kilométer­nyire levő Üj Élet Termelőszövet­kezetben kedden rendezték meg a zárszámadó közgyűlést, melyen részt vett Kovács Imre élelmezés­­ügyi miniszter elvtárs is. Jóleső érzéssel hallgatta a miniszter a beszámolót, amelyből kiderült, hogy az Űj Élet tagsága egyik leg­fontosabb feladatának tekinti: mi­nél több húst és egyéb élelmet adjon a népgazdaságnak. Itt ve­zették be országosan elsőnek is­tállópadláson és régi malomépü­szűnt a munka az üzemekben, be­szüntette adását az állami rádió­­állomás és a magántársaságok adói is hallgattak. A párizsi repülőtér nem fogadta a gépeket, a postán nem vették fel a leveleket, a szer­kesztőségekben nem kopogtak az írógépek, még az AFP, a félhiva­talos francia hírügynökség dolgo­zói is csatlakoztak a sztrájkhoz, mint arról a hírügynökség világgá sugárzott közleménye tudósit. Párizs az antifasiszta tüntetés áldozatait temeti. A Francia KP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának nyilatkozata Párizs (TASZSZ) A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának Politi­kai Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben kegyelettel emlékezik a február 8-i párizsi véres rendőrterror áldozataira. „Bátran estek el az OAS bűnö­zőivel vívott harcban, a hatósá­gok bűnéből, amelyek pártfogá­sukba veszik a lázadókat, de egyik csapást a másik után mé­rik a szabadság oltalmazóira.” „Áldozatuk nem volt hiába­való — mondja a Politikai Bi­zottság nyilatkozata. — A bűn­tettet követő napon a dolgozók, az összes demokraták még szo­rosabb egységben juttatták ki­fejezésre haragjukat és felhá­borodásukat.“ Ez az egység újabb erőt ad nekik, hogy „tö­­mörítsék népünk erőit, szétzúz­zák az OAS-t, megdöntsék a személyi hatalmat és ezzel meg­nyissák az igazi köztársaság megteremtéséhez vezető utat.” (MTI) ta az első ülést. A bizottság hatá­rozata szerint a főpavilon egye­bek között bemutatja természeti tájaink sajátosságait és eredmé­nyeit, a mezőgazdaság pavilonjá­ból különösen fontos iparágak fejlődésével együtt. (MTI) letben a parabola-tükrös csibene­velési módszert. Az elmúlt évben például ötvenkét és fél ezer ba­romfit, 6500 pulykát és 4000 libát adtak közfogyasztásra a közösből. Ezenkívül kibérelték a városban üresen álló pincéket, ahol gombát tenyésztettek Szeged, Békéscsaba és Orosháza kórházai, gyermek­­otthonai számára. Fiatal gyümöl­csöst is telepítettek, hogy minél több almát, szilvát és más gyü­mölcsöt adhassanak a környék la­kóinak. Moszkva (TASZSZ) Hruscsov, a Szovjet Miniszterta­nács elnöke február 10-én üzene­tet intézett Kennedyhez, az Egye­sült Államok elnökéhez, és Mac­­millanhez, Nagy-Britannia mi­niszterelnökéhez, melyben többek között a következőket mondja: — Napjainkban erősen megho­nosodott a nemzetköri gyakorlat­ban az államvezetők közvetlen érintkezése: találkozók, tanácsko­zások, üzenetváltások, személyes részvétel a leginkább képviseleti jelleggel bíró nemzetközi szervek munkájában. Ez érthető is. Minél gyorsabban lehet megtenni az ál­lamok közötti távolságokat és mi­nél rettentőbbé válnak a megsem­misítés eszközei, annál jobban nö­vekszik az államférfiak felelőssé­ge, és annál inkább szükséges az éleslátás és a bölcsesség a nagy nemzetközi ügyek és az egyéb, el­ső pillantásra másodrendű nem­zetközi problémák megoldásában egyaránt, mert hiszen ezek is, azok is a háború és a béke kér­déseiben gyökereznek. Ez kétsze­resen igaz a leszerelés tekinteté­ben, amely az államok legérzéke­nyebb érdekeit érinti, biztonságuk érdekeit, és amelynek megoldása különös körültekintést, rugalmas­ságot és bátor útkeresést követel. Nem kívánom eltitkolná, hogy az önök közös üzenetét akkor kap­tam meg, amikor már dolgoztam ezen a 18-hatalmi leszerelési bi­zottságban részt vevő országok ve­zetőihez intézendő felhíváson. Megelégedéssel tölt el, hogy el­képzeléseink általában véve ugyanabba az irányba mutatnak. Teljességgel osztom azt az önök által kifejtett nézetet, amely az államfők személyes felelősségéről beszél a leszere­lési tárgyalások irányításával kapcsolatban, valamint azt a véleményüket, hogy a tizennyolcak bizottságában kialakulandó helyzet szélesebb véleménycsere tárgyát képezze kö­zöttünk. De miért kellene nekünk megállni félúton, és arra korláto­zódnunk, hogy a bizottság munká­jának a kezdetén külügyminiszte­rekkel képviselhessük magunkat? Ha következetesek vagyunk, az önök elgondolásából kiindulva ön­kéntelenül is ahhoz a javaslathoz jutunk el, amelyet a szovjet kor­mány vetett fel, éspedig: a bizott­ság a legmagasabb szinten kezd­je el munkáját. A tizennyolcak bi­zottsága még abban az esetben is a legmagasabb szinten kezdheti el munkáját, ha nem valamennyi a bizottságban érintett állam vagy kormány vezetője kíván vagy tud részt venni benne; ez nem lehet akadálya annak, hogy mi részt ve­gyünk a bizottságban. Magától ér­tetődik, hogy országaink külügy­minisztereinek szántén jeleíT~kell lenniük a tizennyolcak bizottságá­ban, ma mind az államfőkkel együtt, mind a bizottság további munkájában. Ily módon nagyon sok szól ama javaslatunk mellett, hogy a tizen­nyolcak bizottságának munkájá­ban vegyenek részt a kormányfők. Természetesen akadhatnak embe­rek, akik javaslatunkat úgy ér­telmezik, hogy a Szovjetunió újra napirendre tűri a csúcsértekezle­tet. Ezek az emberek fontolgatni kezdik: megvannak-e jelenleg vagy nincsenek meg az ilyen ta­nácskozás feltételei. Előre tisztáz­ni akarom, hogy jelen esetben nem csúcsérte­kezletről van szó, hanem ar­ról, hogy a kormányfők vegye­nek részt az ENSZ által létre­hozott tizennyolcak bizottsá­gának munkájában, amelyben nem a nemzetközi kér­dések széles körét kell megvizs­gálnunk, hanem a tárgyalások egyetlen konkrét kérdésről, a le­szerelésről folynak. Azt állítani pedig, hogy nem értek meg a le­szerelés megvitatásának feltételei, csak olyan ember képes, aki egy­általán nem érdekelt a kérdés megoldásában. Érthető módon nem számítha­tunk arra, hogy a kormányfőknek egyszerre sikerűi Genfben olyan munkát végezniük, amely után csupán az marad hátra, hogy alá­írják a szerződést az általános és teljes leszerelésről. Ha azonban a kormányfők erőfeszítései megad­ják a helyes irányt a további tár­gyalásokhoz, és felvázolják az ál­talános és teljes leszerelésről szó­ló szerződés tartalmát, ez hatal-Washington (MTI) Miután Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke hétfőn délután rövi­den foglalkozott Hruscsov szovjet miniszterelnök csúcsértekezlet-ja­vaslatával, az esti órákban Husk külügyminiszter a Westinghouse­­rádiótársaságnak adott interjúban foglalt állást. Az amerikai külügyminiszter kénytelen volt beismerni, hogy Zorin és Stevenson tavaly ősszel az ENSZ-ben „lényegében megál­lapodást ért el a leszerelésre vo­natkozó számos alapelvben”, még­is azt állította, hogy „a legfelsőbb szint nem a legjobb forma azokra a leszerelési tárgyalásokra, ame­lyekre ez idő szerint szükség van.” Rusk hangoztatta, „a leszerelés kérdését előbb más csatornákon keresztül kell megvizsgálni, fenn­tartva annak lehetőségét, hogy a kormányfők egy későbbi szaka­szon bekapcsolódjanak és elsimít­sák a még fennmaradt nézetelté­réseket.”. Ezt az érvelését azzal próbálta alátámasztani, hogy „je­lentős veszéllyel és hátrányokkal járna, ha a csúcsértekezlet össze­mas lépés lesz, olyan lépés, ame­lyet régen várnak a népek. Ügy gondolom, hogy érdemes, nagyon érdemes ilyen kísérletet tenni, amely siker esetében — s ebben őszintén reménykedik a szovjet kormány — fordulatot ígér a nem­zetközi kapcsolatokban, és az em­beriséget évszázados álma, a béke felé vezeti. — Senki előtt nem titok, hogy nemritkán kormányfői színvona-I Ion folynak tárgyalások a katonai I készülődések fokozásáról. De ha ez így van, akkor milyen indokkal lehet ellenezni, hogy a tizennyolcas bizottság első üléseit a legmagasabb szinten tartsa azzal a céllal, hogy kel­lő erőfeszítéseket fejtsen ki egy olyan nemes célért, mint a leszerelés! A történelem nem bocsátana meg nekünk, ha elszalasztanók azt a lehetőséget, hogy a leszere­lés problémáját olyan nagytekin­télyű fórumon vizsgáljuk meg* mint 18 állam kormányfőinek kü­lön e célra megrendezendő talál­kozója. — Remélem, hogy önök helye­sen fogják fel azokat az indoko­kat, amelyek arra késztették a szovjet kormányt, hogy javasolja: a 18-as bizottság kormányfői, il­letve államfői szinten kezdje meg munkáját, és kedvezően fogadják ezt a javaslatot. ülne és eredménytelenül végződ­ne”, A keddi amerikai sajtó a hdvar­­talos álláspontnak megfelelően igyekszik lekicsinyelni a szovjet javaslat jelentőségét és felkészíti olvasóit annak elutasítására. A New York Times a szokásos szólamokat használja, és „propa­gandamanővernek” minősíti a genfi csúcsértekezlet szovjet ja­vaslatát, a New York Herald Tri­bune pedig azt akarja elhitetni olvasóival, hogy a Hruscsov által javasolt csúcsértekezlet „a legna­gyobb diplomáciai időpazarlás” lenne. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, angol kormánykörök is a szovjet javaslat elutasítására ké­szítik elő a közvéleményt. Az angol polgári sajtó nagy többsége támogatja a kormány el­utasító álláspontját és ebben az irányban igyekszik befolyásolni olvasóit. Figyelemre méltó azonban a be­folyásos Guardian álláspontja. A lap hangoztatja, hogy Kennedy el­nöknek és Macmillan miniszter­­(Folytatás a 2. oldalon.) gáz- és villanyszolgáltatás, meg-Megkezdték munkájukat az Országos Mezőgazdasági Kiállítás szakbizottságai Kovács Imre élelmezésügyi miniszter az orosházi Új Elet Tsz-ben Rusk „nem tartja megfelelőnek” a Hruscsov által javasolt csúcsértekezletet A semleges országok körében általános helyesléssel fogadták a szovjet kormányfő kezdeményezését

Next

/
Oldalképek
Tartalom