Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-09 / 33. szám

1962. február 9., péntek NÉPÜJSÁa 3 Kétegyházi vasutasok között A SZAKSZERVEZETI TAG­GYŰLÉSEK, a szakszervezeti bi­zottságok megválasztása mindig jelentős események a szervezett munkások életében. így summáz­ta Sebestyén János elvtárs, a Vasutas Szakszervezeti Központ munkatársa a kétegyházi vasuta­sok szakszervezeti gyűlésén a ve­zetőségválasztás fontosságát. S va­lóban, aki ott volt a kétegyházi állomás kultúrtermében, s hal­lotta a felelősségteljes hozzászó­lásokat, a bizottság beszámolóját, s figyelte a munkásarcokat, akik ezen az értekezleten szervezettsé­gük jegyében felsőbb szervüket választották meg, az válóban érezhette, hogy nem mindennapi eset volt a napokban a kétegy­házi vasutasoknál. ITT ÜLNEK A SOROKBAN a marcona kinézésű, pontos termé­szetű vasutasok, akik magukon vi­selik a hosszú szolgálat alatt szer­zett fegyelmet, akik meggondol­tan, felelősséggel ejtenek ki min­den szót. Hallgatják Mellák La­josnak, a szakszervezeti bizott­ság titkárának referátumát. Ered­ményekről és hibákról számol be. Arról, hogy az elmúlt vezetőség­választás óta a szakszervezeti bi­zottság állandóan napirenden tar­totta a termelés emelésének prob­lémáját, s az a 92 kétegyházi va­sutas szakszervezeti tag, s a hoz­zájuk tartozó bánkúti, edeki, sza­­badkígyósi vasutasok is hozzájá­rultak az igazgatóság kiváló ered­ményeihez, munkájuk számításba jött, amikor a felsőbb egység ered­ményeit értékelték. NEM CSODA, HOGY BÜSZ­KÉK a kétegyháziak munkájukra, hiszen éveken keresztül tartották az Élüzem-szihtet. A múlt évben alakultak ki a szocialista verse­nyek. A szakszervezti bizottság éppen a vezetőségválasztás előtt a pártszervezettel együtt már hoz­zákezdett a szocialista brigád szintjeinek kidolgozásához, s a lehetőségeket, adottságokat figye­lembe véve rövidesen nem egy brigád fog versenyezni a kitüntető címért'és nem lehetetlen a szoci­alista szolgálati hely cím elnyeré­se sem. Bizakodnak, mert olyan dolgozók ülnek a sorokban, akik kiváló dolgozó jelvényt, oklevelet és más kitüntetést tudhatnak ma­gukénak, s a többiek is becsülettel megálltákr a helyüket. Javult a munkásvédelem is. Boldog megelégedéssel nyugtáz­ták a kétegyházi vasutasok, hogy a két év alatt egyetlen baleset sem történt náluk, s ez annak is köszönhető, hogy a szakszervezet balesetvédelmi őrjárata a helyén dolgozott, igyekezett minden ere­jével megelőzni a baleseteket — s lám, sikerült. Két év alatt alakult ki a szak­­szervezet kiváló kulturális mun­kája is. Nem a véletlen hozta, hogy kellemes kultúrtermükben televíziót nézhetnek a vasutasok és családtagjaik, hanem a szor­galmas, kitartó munka eredmé­nye. A HOZZÁSZÓLÁSOK IS ŐSZINTÉK, tárgyilagosak voltak. Sorra emelkedtek szólásra a va­sutasok. Prágai Mihály, Járási Ká. roly hibákról és erényekről beszéltek. Tulbán János a szol­gálati helyek helyzetének megja­vítását kérte a szakszervezeti bi­zottságtól. Más a szénelosztás igazságtalanságáról vagy éppen a munkásvédelem helyzetéről be­szélt. Egyszóval problémáikról, bajaikról, gondjaikról esett szó, s közben valamennyien egyetér­tettek a határozati javaslat elvi álláspontjával, hogy a szakszerve­zet elsősorban a munkás-paraszt hatalom erősítésének szellemében dolgozik. K. M. Jó szövetkezet lesz-e továbbra is az orosházi Új Élet? Városszerte azt beszélik, nem jól gazdálkodik az ÜjÉlet Terme­lőszövetkezet. Megromlott a mun­kafegyelem, az elnök sem jól ve­zet, nagy az állat-elhullás: ki en­nek az oka? Ezeket a problémá­kat vitatta meg legutóbbi ülésén a párt városi bizottsága is. A vé­lemények különbözőek voltak. Voltak elvtársak, akik az elnököt, Varga Mihályt okolták. Varga elv­társ egy zilált állapotú szövetke­zet vezetését vette át. A közös va­gyont alig gyarapították, s lépten­­nyomon megsértették a szövetke­zeti demokráciát, ráadásul a szö­vetkezet tagsága alig jutott vala­micske jövedelemhez. Csillogott a hírnév Amikor Varga Mihály a szövet­kezet élére került, akkor a város­ban úgy ismerték ezt a gazdasá­got, mint a proletárok szövetkeze­tét. Az elnök elmondta az embe­reknek, milyen lehetőség rejlik ebben a szövetkezetben, s ők hit­tek minden szavának és roppant nagy lelkesedéssel láttak munká­hoz. Betartották az alapsza­bályt, s olyan légkört alakítottak ki, amelyben presztízs volt a be­tudom megfejteni, milyen szörnyű emlék nyomja a lelkét, amely idő­ről időre visszatér. Őrnagy élv­társ, segítsen megfejteni! Üveges őrnagy előredőlt, figyel­mesen megfogta a fiú kezét. — Gondolod, hogy _ ő is szeret té­ged? — Bizonyosan! — mondta heve­sen a fiú — de mégis... ez a lány mintha félne tőlem. Látom, hogy küzd magával, fájdalmat okoz ne­ki, de igyekszik ezt az érzést le­győzni. Mintha... attól tartana, hogy' újra csalódni fog, s akkor ezt már nem tudná elviselni. A múlt­kor arra kért, hogy ne találkoz­zunk többet. Hiába faggattam, nem mondta, miért. Könnyes volt a szeme. — Mondd csak! — kérdezte hir_ télén az őrnagy —, mennyi ideig tartózkodott odakint a lány? — Nem egészen két hónapig. — Te mikor ismerted meg? — Pár hónappal később, hogy hazajött. Mondom, a farsangi bá­lon. — Kik a hozzátartozói? —■ Az édesapja a kohászati mű­vekben dolgozott. Meghalt a há­borúban. Egy öccse van, ő is a kohászatnál dolgozik. Kohókőmű-Kórházba, börtönbe vagy a temetőbe?! Levél az AC 21—08 gépkocsi vezetőjéhez Emlékszik? Fagy volt, és sűrű köd lepte az utat, amikor Ön a sorsnak és a KRESZ-nek fittyet hányva, Fortunával karöltve ke­reste végzetét a 43-as úton! Emlékszik? Szerda reggel volt, és ön is Békésre igyekezett Csa­báról, akárcsak mi. És arra is em­lékszik, hogy 15 méternél mesz­­szebbre nem lehetett látni a tej­színű ködben?! Arra biztos nem emlékszik, hogy nagy dudálással leelőzte har­minccal cammogó Warszawánkat, de arra mi igen, hogy önben első pillanatban a segítőt láttuk, aki­nek biztosan jobb a szeme, és majd vezet minket. Emlékszünk, hogy kilométer­­óránk mutatója gyorsan szaladt a nagyobb számok felé. 70! — 80! — 90!... Én ön még mindig gyor­sabban száguldott! vés. Az öreg is az volt. Ez min­den, amit tudok. —■ Hány éves? — Huszonegy. — Az öccse? —■ Tizenkilenc. — Szóval... szereted! — Igen, őrnagy elvtárs, ezt akartam önnek elmondani. S most! a tanácsát kérem: ítélje meg ezt; úgy is, mint a parancsnokom és úgy is, mintha az apám lenne, hiszen én önt nagyon szeretem. — Köszönöm, fiam! — mondta Üveges meghatottan, és sokáig elgondolkodott. A fiatal hadnagy már a harma­dik cigarettát szívta mellette. — Nézd! — kezdte az őrnagy — most hangosan gondolkodom. Te elhárító tiszt vagy, becsületes fiú, bízunk benned. Egyhangú szava­zással nyilvánítottunk az elmúlt! héten párttaggá. Én külön is na-; gyón szeretlek, mert tetszenek a verseid meg az apád... hát az apád a legjobb barátom. Szóval; min­dent egybevetve: az a lány viszont disszidált. Megértesz ugye? Te éppen azon a poszton dolgozol, ahol disszidens magyarokból át­­képzett kémekkel találkozol... (Folytatjuk) Itt mi kiszálltunk a gyilkos já­tékból! Utólagos engedelmével fel­jegyeztük a rendszámát:. AC 21-08 Gépkocsivezető Elvtárs! Emlék­szik a KRESZ-nek arra a figyel­meztető paragrafusára, hogy gép­járművünket mindig az élet- és vagyonbiztonság szem előtt tartá­sa mellett vezessük? És ezzel vége is lenne levelem­nek, ha találkozásunk után egy órával nem lettem volna szemta­núja egy másik esetnek is, amin ön e sorok olvasása után elgon­dolkozhat. Mezőberényben jártunk, még mindig erős ködben. Előttünk va­lami mozgó sötétség volt, és an­nak rendje-módja szerint megáll­tunk. Egy ugyanolyan zöld Moszk­vics, mint amit Ön vezet, az út szélén állt. Egy bundás nő és a gépkocsivezető egy embert emel­tek fel éppen az úttestről. Azt hit­tük, hogy elütötték! Nem így tör­tént, gépkocsivezető elvtárs, és most figyeljen Ön! Az illető ré­szeg volt, és az úttesten feküdt! Az AB 33—42 megállt!! Mit csinált volna ön a ködben 100 kilométeres sebességgel szá­guldó kocsijával!? Erre mindenki egyet válaszolna: ön gázolt volna! Ha a levélben valamit nem ta­lálna igazságosnak, úgy válaszát várja: Medveczki László Termetííszövettezeti asszonyok jutalomüdiílése Hévizén A megyei és a békéscsabai vá­rosi nőtanács szervezésében feb­ruár 16-án hatvan termelőszövet­kezeti asszony indul el kéthetes jutalomüdülésre Hévízre. A sar­­kadi, szeghalmi és az orosházi já­rás termelőszövetkezeteiből a leg­jobban dolgozó asszonyok és lá­nyok üdülését a termelőszövetke­zetek biztosították és a költsége­ket is fedezik. Járásonként 20—20 asszony és lány vesz részt a két­hetes jutalomüdülésben. Az első csoport után a többi járásokból is hasonlóan küldenek asszonyokat, és lányokat a hévízi üdülőbe. csületes munka. Új gondolattal is foglalkoztak: baromfinevelés le­hetőségeinek kihasználásával. Át­alakították az istállópadlást és be­rendezkedtek több tízezer napos­csibe nevelésére Huszanhatezret igen jó eredménnyel felneveltek, s a parabolatükrös nevelési mód­szer kereken 14 forinttal emelte a tsz bevételét. 1960-ban, az 1959. évi alig több mint 14 forint helyett 37 forintot osztottak munkaegysé­genként. A városban ekkor jó hí­re támadt ennek a szövetkezetnek. A tsz-tagok vállukra emelték az elnököt, s arról beszéltek, hogy az 1960- as munkaszervezéssel 61-ben 50 forintos munkaegységet oszta­nak majd. S mi lett az 50 forint­ból? Magára hagyták a szövetkezetei A nagy örömben az egész város osztozkodott. Mindenki egyetér­tett az Űj Élet Tsz elnökének ve­zetési stílusával, a gazdálkodás eredményével. Már úgy beszéltek erről a szövetkezetről, hogy itt csak jól mehetnek a dolgok, mert Varga mindent megold. Az ered­mények láttán a szövetkezet hír­neve túlnőtte a város határát. Az elnöknek egy időben alig jutott ideje a szövetkezet ügyeivel fog­lalkozni, mert egymásnak adták az ajtó kilincsét a látogató csopor. tok. A megyei tanács akkori fő­állattenyésztője, Pataj Mihály az egyik látogatás alkalmával meg­súgta az elnöknek: „Ha így dol­gozol, még Kossuth-díjat is kap­hatsz.” A városi tanács mezőgazdasági osztálya, de a párt városi bizott­sága sem foglalkozott kellő gond­dal a szövetkezet fejlődésével. Nem néztek az eredmények mögé, de nem adtak segítséget sem azok­nak a reális feladatoknak a válóra váltásához, amelyet a szövetkezet tervében megerősítettek. így tör­tént többek között, hogy a tsz 1961- ben 120 ezer naposcsibe fel­nevelését tervezte. A nevelés fel­tételeit megteremtették ugyan, de túlzott optimizmusba esték. Elszá­molták magukat. A csirkék között csontlágymás pusztított. A filléres áru takarmánymeszet sehol sem tudták beszerezni. Szaladgáltak Budapesten Is fűhöz-fához, s azt a tanácsot kapták: „Kaparják le a falról a meszet és azt adják a csirkéknek.” A roppant nagy nehézségek lát­tán az elnök megtorpant és változ­tatott a korábban jól bevált veze­tési stílusán. Megfeledkezett ar­ról, hogy szövetkezetben van. So­rozatosan megsértette a szövetke­zeti demokráciát, s többek előtt azt a nézetet vallotta: „A szövet­kezeti demokrácia csak a mesében van.” A szövetkezet tagsága látta ezt a csonka vágányra futást, de az elnök védelmére restek marad­tak. A pártszervezet sem bírálta az elnök magatartását. A nyílt, őszinte beszéd helyett az elnök háta mögött pusmogtak, s a fejle­ményeket várták. Tavaly munka­egységenként 37 forintot terveztek s jó, ha meglesz a 17—19 forint A szövetkezetben ismét a zilált ál­lapot kerekedett felül, noha a gaz­dálkodásban a hibák ellenére ér­tek el eredményeket, ötszázhúszra fejlesztették a szarvasmarhaállo­mányt és 170 tehéntől átlagosan 34.00 liter tejet fejtek, amire jogo­san büszkék lehetnek. Fellendítet­ték a sertéstenyészést is. Teljesí­tették búzavetés-tervüket. A szán­tással sem maradtak le. így kez­dik az új esztendőt. Megingott a bizalom A gazdasági eredmények ellenére a szövetkezet tagsága úgy méri a helyzetet: mit kap a szövetkezet­től. S ez bizony az idén körülbelül az 1959. évi szintet alig haladja meg. Az elnök a szövetkezeti de­mokráciával nem jól gazdálko­dott, nem szerzett érvényt a több­termelés anyagi érdekeltségének, s emiatt elfordultak tőle. A szövet­kezet legutóbbi közgyűlésén az emberek szinte nem hagyták az elnököt beszélni. Mindenáron ar­ra akartak választ kapni: mit oszt a közös. Gond gondot követett és egy­szerre annyi probléma összesza­ladt, hogy a város vezetői az elnök leváltásét latolgatták. Valóban: érdemes-e Varga Mihály arra, hogy egy ilyen szövetkezet élén elnökként dolgozzon? Feltétlen ér­demes, azonban egy-két hibájától meg kell válnia, hogy eredménye­sebben tudjon dolgozni. Melyek ezek: az önteltség, amelyből olyan hibák fakadnak, mint a parancsolgatás, csalhatatlan­­ság. Varga Mihály nagyobbat akart lépni, mint amekkorához ereje volt. S az volt a baj, hogy csak ő akart nagyot lépni, nem a szövetkezetét tanította előrébb lépni, s emiatt olyan törvényeket sértett meg, melyek termelőszö­vetkezeti mozgalmunk sarokkö­vét alkotják. A szövetkezeti de­mokrácia nem gyermekjáték, ha­nem fontos eszköze annak, hogy szilárd gazdaság jöjjön létre, mert a szövetkezeti gazdák nemcsak munkásai, hanem tulajdonosai is a sajátjuknak. Ismét a bizalomért Többen felvetették, mi legyen az elnökkel? Varga Mihály, ha szakít hibáival, feltétlenül képes arra, hogy az Üj Élet Termelőszö­vetkezetet a szövetkezeti gazdák segítségével ismét egyenes vá­gányra vezesse. Nem kétséges, eh­hez az emberek bizalmára van szüksége. Az összetornyosult hi­bákért azonban nemcsak ő egye­dül felelős. Felelős a szövetkezet pártszervezete, a városi tanács és a pártbizottság mezőgazdasági osz­tálya, akik elmulasztották az el­lenőrzéseket, vagy felületes vizs­gálódást tartottak. A szövetkezet pártszervezete kezd talpra állni. A párt városi bizottsága, a tanács mezőgazdasági osztálya szintén levonta a tanul­ságot. Ez a biztosíték ahhoz, hogy jó szövetkezet lesz az orosházi Üj Életből! Dupsi Károly Divatbemutatóval, műsorral egybekötött, nagyszabású VIDÍM FARSANGI BÁLT rendez február 10-én, szombaton este 8 órától reggel 4-ig a Csaba-szálló összes termeiben a békéscsabai KÖRÖS ÁLLAMI HRUHÁZ Hideg-meleg ételek! Tombola! Vidámság! Italok! 246

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom