Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-08 / 32. szám
2 NÉPÚJSÁa 1902. február 8., csütörtök Újra elhalasztották az első amerikai űrutas kilövését Washington (MTI) Washingtonban hivatalosan bejelentették, hogy február 14-e, szerda előtt nem kerülhet sor John Glenn, az első amerikai firutas útjára, amelyet legutóbb többszöri elhalasztás után február 13-ra terveztek. A Reuter tájékozott forrásokra hivatkozva azt írja, hogy állítólag nincs különösebb probléma a rakéta kilövésében, de a munkálatok tovább tartanak, mint eredetileg tervezték. Az egyiknek fenn, a másiknak Glenni (JEndrödi István raj?») A rejtélyes bárka Kalózok Florida partjainál? — A parti őrség nem tud semmiről — ClA-ügynökök Kuba ellen December végén sajátos incidens játszódott le az USA délkeleti partjai előtt, amely csak most került napvilágra. A Cottonwood Creek nevű teherhajó útban az egyik északi kikötő felé Key West magasságában, Florida partjainál, pontosan szemközt Kubával rejtélyesen hajózó bárkára bukkant. A modem áramvonalú motorcsónak nagy teljesítményű rádióadó- és vevőkészülékkel volt ellátva, motorjai kitűnő állapotban működtek. A bárkát gondosan átvizsigálták, vízalatti fényszórókat, békaemberfelszerelést és különböző diverzáns-célokra alkalmas felszerelést találtak a teherhajó tisztjei. A bárkában tartózkodó két férfi a leghatározottabban kijelentette, hogy nincs szükségük segítségre. A kapitánynak gyanús volt, hogy mit keres a motorcsónak messze a partoktól és fegyverrel kényszerítettók a csónakban tartózkodókat, azonnal szánjanak át a teherhajóra. A bárkát felvonták a fedélzetre. A rádióstiszt érintkezésbe lépett a parti őrséggel, ahonnan azt az utasítást kapták, a Cottonwood Creek változtassa meg útirányát és fusson be a legközelebbi kikötőbe. Alig tettek meg néhány mérföldet, újabb rádiógram érkezett: „A kapitány semmit sem látott, semmit sem hallott, azonnal mellettük lesz egy gyorsnaszád, a parancsnoknak adják át a két férfit és a motoros bárka teljes felszerelését. Máskor pedig csak olyan dolgokkal foglalkozzon a kapitány, ami a hajózással összefügg.” A kapitány szitkokat mormolt a fogai között, amikor röviddel később feltűnt a parti őrség motorosnaszádja és átvette „utasait”. Búcsúzáskor nem felejtették el figyelmeztetni a kapitányt, jó lesz, ha ő is és legénysége is lakatot tesz a szájára, nem beszélnek senkinek, mi történt velük Kuba partjai közelében. Természetesen az egész hajó legénységének száját nem lehetett bekötni, a kapitány is érdeklődött. New Yorkban a bevándorlási hivatal magasrangú tisztviselői azt válaszolták, ha tudnának is felvilágosítást adni, akkor sem tennék meg, ez ez úgy inkább a CXA-ra tartozik, mint rájuk. A kapitány tovább érdeklődött, elmondta a 4 Egymillió dollár — árulásé:^ Mexiko (TASZSZ) A Prensa Ldbre című mexikói hetilap „Egymillió dollár az árulónak” című cikkében a következőket írja: „A Punta del Este-i külügyminiszteri értekezleten részt vett újságírók egy csoportja széltében-hoszszában kommentálta azt a jelentést, hogy Lleras Camargo kolumbiai elnök egymillió dollárt kapott az Egyesült Államoktól azért, mert sikerült megtartani a külügyminiszteri értekezletet”. (MTI) történetet az egyik washingtoni lap f munkatársának. Az nyomozta ki,T a CIA új akciója értelmében, szabályos időközökben hasonlóan felszerelt motorcsónakok indulnak Kuba partjai felé, hogy kubai diverzánsokból és amerikai kémekből álló csoportokat tegyenek partra. A kubai parti őrség jól dolgozik, ezért van szükség nem egy esetben békaember-felszerelésre. A „Chicago Daily News” közöl-« te: Miamiban és más floridai táborokban a kiképzés csaknem befejeződött. Guatemalában ismét megnyílt a kiképző tábor, csakhamar újabb diverzáns-iskola kezdi meg „működését” Kolumbiában. Ma már nyílt titok hogy újabb fegyveres akció készül Kuba ellen. Ezzel párhuzamosan az ÚSA mindent megtesz, hogy elérje: a dél-amerikai államok vegyék gazdasági és diplomáciai blokád alá Kubát. De a kubai Dávid egyszer már igen kellemetlenül visszavágott az amerikai Góliátnak. A CIA akkori mindenható főnöke, Allan Dulles is kénytelen volt televíziós beszédében elismerni, az amerikai titkosszolgálat felderítése Kubában teljes csőddel végződött. Azóta tudják, Kuba milyen fegyverekkel rendelkezik az agresszió elhárítására. (Sz. L.) őnodvári Miklós: if DIREKT STÍLUS ír Azt meg kell hagyni: némelyes íolonialista urak nem szeretik a zsákba macskát, és a szándékaikat sem dugdossák a véka alá. Ez az a bizonyos „direkt stílus”, amit az USA, Anglia és Franciaország bizonyos köreiben oly meddő szemérmességgel rejtegetnek. Arról van szó, hogy a fajirtó dél-afrikai Verwoerd, a kongói zsoldosoknak fegyvert csempészgető Welensky, az Angolát még sanyargató Salazar — no meg a fekete Csőmbe, a katangai kalandor — szövetkezni kívánnak az afrikai népek szabadságharca ellen. A vérontáshoz szükséges hadianyagot egyelőre Harry Oppenheimer afrikai fegyver- és lőszergyárai szállítják potom tízmillió font értékben. Oppenheimer nem riad vissza az áldozatok vállalásától. Amennyire csak kitelik tőle — ragaszkodik arany-, gyémánt- és vörösrézbányáihoz, amelyekre Katangában és Rhodésiában tett szert. Brockway angol munkáspárti képviselő úgy tudja azonban, hogy a Verwoerd-féle dél-afrikai kormány fejleszti a hadiipart — mert szeretné összekötni a hasznosat a kellemessel. És a tanulság? Oh, ez igen. egyszerű. Abban a pillanatban, amidőn a fehérek profitjának megvédése a cél — a négergyűlölő Verwoerdnek azonnal még Csőmbe is — fehér. Hja, vonzódnak egymáshoz azok — bárminő is a testük színe — akiknek a „lelkűk” — fekete. f. n. A szovjet—finn barátság legkövetkezetesebb harcosai győztek a finn választásokon Moszkva (TASZSZ) A finn parlamenti választások eredményét kommentálva, Szmdrnov, a Pravda tudósítója Helsinkiből keltezett tudósításában a következőket írja: A választások ismét bebizonyították, hogy a finn nép túlnyomó többsége bízik az ország jelenlegi külpolitikájában, amelynek célja a Szovjetunióval fennálló baráti kapcsolatok erősítése. Az a három politikai csoportosulás, amelyekről a választók tudják, hogy e vonal hívei és a szovjet—finn barát, ság legkövetkezetesebb harcosai — a Finn Népi Demokratikus Unió, az Agrárpárt és a szociáldemokrata ellenzék a választásokon együttvéve több mint 200 000 új hívet szerzett. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy a Finn Néppárt és a Svéd Néppárt részleges sikerét szintén annak köszönheti, hogy választási jelszavaiban közeledett az Agrárpárt külpolitikai jelszavaihoz, akkor a szovjet— finn barátság hívéinek sikere még szembetűnőbb. A Pravda végül rámutat, hogy ezen a választáson a Finn Népi Demokratikus Unió ellenfelei gyakorlatilag egységes frontot alkottak. Ez a front a politikai harc legkülönbözőbb síkjain működött: aljas külpolitikai provokációktól választási tömörülések alakításáig azzal a céllal, hogy minél több parlamenti mandátumot vegyenek el a Finn Népi Demokratikus Uniótól. A provokációk szégyenletes kudarcot szenvedtek ugyan, de a tömörülésük hatékony eszköznek bizonyult, és ha ennek során mindössze három mandátumot sikerült elorozni a Finn Népi Demokratikus Uniótól, ez azzal magyarázható, hogy a félmillió finn állampolgár minden eddiginél jobban kifejezve juttatta teljes bizalmát azok iránt, akik következetesen küzdenek hazájuk békéjéért, népük boldogságáért. Helyesen írta a Kauppalehti, hogy a választás e politikai eredményét nem lehet semmifele propagandával elkenni. (MTI) Tíz év alatt kétmillióval szaporodott Románia lakossága Bukarest (MTI) Tíz év alatt Románia lakosság» kétmillió fővel növekedett. A Román Népköztársaság Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Igazgatóság közlése szerint Románia lakossága 1962. január 1-én 18 633 000 fő volt, szemben az 1952. évi 16 630 000 főire!. XXXIII. Elült a nyugtalanság. Az uta sok békésen szunyókáltak.l Ismét a régi volt, az az ember, aki az erdőben lelőtte a remetét.! Igen: harcolni fog. Foggal, körömmel, makacs elszántsággal, nyíltan és burkoltan, ahogy a helyzet kívánja, amíg le nem győzött mindent, és keresztül nem gázolt mindenkin. Számára ez a hely ellenséges terület: ha ő nem győz, őt győzik le. X£L Két férfi beszélget Üveges őrnagy éppen hazafelé készülődött, amikor íróasztalán megcsörrent a telefon. Mielőtt a kagylóért nyúlt volna, az órájára tekintett. „Ki az ördög az már megint? Nappal nem hagynak dolgozni, este nem tudok hazamenni. Tizenegy óra. Más ember már alszik ilyenkor.. — Tessék. Üveges beszél! — Őrnagy elvtárs — hallotta a drót másik végéről — Kerékgyártó hadnagy, jelentkezem. — Jó estét, mit keres még idebent? A telefonáló gondolkodott egy ideig, aztán zavartan, mentegetőzve felelt: — Írogattam, meg... az őrnagy elvtársra vártam. Láttam, hogy világosság van a szobájában. Azt hittem ügyeletes és ... — És? Mondja csak ki, mit akar! — türelmetlenkedett a parancsnok. — Szerettem volna őrnagy elvtárssal valamit megbeszélni: személyes ügy és ... — Nem várhat reggelig, hadnagy elvtárs? Későn van már, és én még nem vacsoráztam, de nem is ebédeltem. — Bocsásson meg, őrnagy elvtárs, de olyan régen készülődik már bennem, amit mondani szeretnék. Legalább azt engedje meg, hogy hazakísérhessem. • -- Jöjjön — adta meg magát Üveges —, két perc múlva a kapuban vagyok. Helyére akasztotta a telefont, s tréfásan megfenyegette a kis fekete készüléket! — Ha még egyszer megmukkansz ... Csrr! Csrr! Csrr!... — Tessék! — kiáltotta. Határozottan bosszús volt. Erős kovácskezében majd összeroppant a hallgató. Ügy szorította, mintha a telefonáló nyakát kapta volna el, hogy belefojtsa a szuszt, de amint a felesége hangját meghallotta, engedett a szorítása, arca megszelídült. — Várjalak még a vacsorával? Az asszony hangjában jogos szemrehányást érzett. Neki is panaszkodó volt a válasza. — Hát lehet innen elszabadulni? Most ez, most az. Az idő meg úgy elrohan. Észre sem vettem, hogv már tizenegy óra van. Megyek, nemsokára otthon vagyok. Hűvösek voltak még az esték Masára kapta a felöltőt és elsietett. A kapuban várta a fiatal hadnagy. — No. mi az, amivel egv elhárító tiszt nem várhat reggelig, szőke hadnagyom? — kérdezte tőle és barátságosan a vállára csapott. — Ez csak két dolog lehet. Sürgős szolgálati ügy vagy pedig szerelem!... Mivel az előbbinél azonnal jelenteni kell, s ön személyes ügyre hivatkozott, ezért az utóbbira gondolok. A hadnagy elpirult. Dehát ezt a sötétben nem látta, és tovább faggatta a parancsnok.
