Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-06 / 30. szám
4 HÉPÚJSÁG 1962. február 6., kedd A tavasz hírnöke rÄ naptár és az időjárás szerint ugyan még tél van, de a kereskedelemben már beköszöntött a tavasz. Nem farsangi tréfa ez. Vajon nem a tavaszt juttatják-e eszünkbe a kirakatok, amelyekben vasárnaptól ilyen feliratokat olvashatunk: Szeszezon végi kiárusítás, nagyobb nyomaték kedvéért pedig sok téli holmin ott látható a régi, áthúzott ár, t mellette a jóval előnyösebb árajánlat. Akinek éppen kucsmára van szüksége, most élhet az alkalommal, olcsóbban juthat hozzá, mint korábban. S amilyennek íí érkezik az időjárás, még ki is lehet használni, nem kell azonnal naftalinba dugni. Van bőven választék, és nemcsak a kirakatokban, hanem az üzletekben is. Aki meleg téli holmit venne, most megtalálja olcsóbb áron. Aki előrelátó és nem ijedt meg a napok óta beharangozott világvégétől, az máris vásárolhat jövő télre valót is. Búcsúzik a kucsma, a télikabát, a meleg ruhanemű. Az üzletekbe bekopogott a tavasz hírnöke. Itt a szezon végi kiárusítás, amely kereskedőnyelven azt jelenti: Rövidesen itt a kikelet! (Podina) Szovjet hőst emlékművet, sport-öltözőt, új járdát építettek az elmúlt évben' Körösladányban (Ttidcsít/mlitóll Jól gazdálkodtak az elmúlt évben Körösladányban a lakosság által befizetett községfejlesztési alappal. A rendelkezésre álló őszszegből régi kívánságot teljesítettek azzal, hogy a Magyarországon elesett szovjet hősöknek emlékmű, vet állítottak. Ezenkívül a községfejlesztési alapból a sportolók kérésépe felépítették a sportöltözőt A községben összesen 4500 négyzetméteres szakaszon építettek új járdát. Komoly összeget fordítottak a piactér és a Petőfi-tér parkosításéra, valamint az árkok tisztítására. Ugyancsak a községfejlesztési alapból mintegy 10 ezer forintos költséggel új ruhákat vásároltak a községi önkéntes tűzoltótestület tagjainak. Barangolás a békéscsabai Aki látta a televízió szilveszteri műsorának Vadember című számát, magára ismerhet a mi szeretett középnagyságú kisvárosunkban is a főszereplőre csakúgy, mint a megjelenített körülményekre. Egy kicsit mi is vademberek vagyunk. Erről beszélnek a városunkból ellesett képek, melyekből ezúttal a sajtó hullámhoszszán közvetítünk néhányat, erről és a másik oldalról is... I megcsóválta a fejét, mikor sáros cipőjére nézett. „Miért nem takarítják az utcákat Békéscsabán?” Meg mernék rá esküdni, hogy ez volt a tekintetében. Énekkarokat, szakköröket és egyéb művészeti csoportokat szerveznek a szeghalmi járásban tTudósítöiiírtúl) A szieghalmi járás művelődési otthonainak művészeti csoportjai már eddig is igen szép eredményeket értek el. Különösen a színjátszás, a népi tánc, valamint a zenekarok munkája fejlődött sokat az elmúlt évben. Ezek közül is kiemelkedik a bucsai színjátszó csoport, a füzesgyarmati népitánc-, színjátszó és bábcsoport, valamint a zenekar, a körösladányi énekkar és a szeghalmi zenekarok. Ebben az évben továbbfejlesztik a csoportokat. Különösen az énekkarok megszervezését segítik elő a községekben. A művelődési otthonok vezetősége nagy gondot fordít a szakkörök szervezésére is. Már eddig is több szabás-varrás és sütő-főző-, valamint más szakkör működik a községekben. Ló az ajtóban Közismert ember Békéscsabán Papri, a nyakkendő-tisztító és gyorsvasaló, rendes nevén ifj. Molnár Mihály. Kicsiny és amúgyis sötét műhelyébe nemrég beállított egy foltozott ruhájú, csizmás ember. Unott hangon köszönt és megkérdezte a műhely másik végén a rádióval babráló mestert: — Vasaltatni szeretnék, lehet-e? Papri a tőle megszokott széles mosollyal felelte: — Hogyne bátyám, csak hozza be... — s mikor a kuncsaft halk „jó”-val kifordult az ajtón, a kis szabóság illusztris vezetője újra a rádió gombját kezdte forgatni. Néhány perc múlva elsötétült a szűk kis ajtó. Kemény pattogású léptek töltötték be a műhelyt, s a mester rémülten fordult hátra. Az ajtóban ott állt a csizmás ember és ezt mondta: — Elhoztam ... Fél lépéssel mögötte egy fuvarosló nagy feje bámult érdeklődéssel a műhelybe. Nyilván nem látott még rádiót... Puhányok vagyunk A dolog éppen úgy alakult csütörtökön délután fél 3 táján, hogy a városi tanács előtt három autóbusz is megállt. A harmadikból kiszálló emberek — mint ejtőernyősök, aíkik véletlenül vízbe estek — belehuppantak a bokáig érő lucskos hóba, ami a keréknyomtól a járda szóiéig enyhén emelkedett felfelé. Volt az utasok között „vidéki” is, aki Pestről jött, és míg a csabaiak minden zokszó nélkül mentek tovább, ez rosszallóan Véletlenül ismerem ezt az embert. Elárulhatom, hogy igen szimpla a gondolkodása. Miért nem takarítják? Magától is rájöhetett volna. Hát nem boldogság nézni a hólabdázó gyermekeket, akik önfeledten dobálják egymást a fehér és itt-ott piszkos égi-galacsinokkal?! Ettől az örömtől fosztaná meg a város saját gyerekeit?! Nem, ez nem lenne civilizált cselekedet... Hogy legalább a busz-állomá soknál tisztítanák el a havat? Ugyan kérem. Puhányok vagyunk. Mi az a másfél méter? Régebben nagyobbat is ugrottunk. Jó ez nekünk úgy, ahogy van. Meg aztán egyszer úgyis elolvad a hó. Még másra használnák.. — Kérek egy pár félcipőt Három—négy dobozt is leemel a polcról kedves és türelmes mosollyal az eladó, és sorra a vevő elé teszi. — Nem ilyet gondoltam, kérem. Inkább nézzünk valami gumitalpút. Űjabb dobozok le. — Parancsoljon. Ez 42-es, talán megfelel... Próba. Két lépés előre, egy hátra... A próba sikerül. — Ez jó lesz. — Becsomagoljam vagy itt tet-l j^z újkígyóst állami általános iskola emeleti ablakai estőnként messziről világítanak a Petőfi utca földszintes házsorai fölött a járókelőknek. Évek óta 4— 5-féle délutáni és esti oktatás folyik itt rendszeresen. Alig fejeződnek be a délelőtti órák, kezdődnek a szakköri, továbbképző-iskolái, mezőgazdasági technikumi foglalkozások. Sötétedéskor belevesznek a 2—3 kilométeres utcák a sötétségbe, minden csendes, néptelen, a mozikból is kijöttek, mire kialszik a fény az iskolában is. Ekkor távoznak gyalog, kerékpáron, motorkerékpáron minden irányban azok, akik a dolgozók iskolájában a VII. osztályt végzik. Este olyan forgalmas az udvar és a folyosó a szünetekben, és a termekből épp oly halkan morajlik a magyarázat zaja, mint délelőttönként a fiatalok tanításán. jj7 bben az évben volt itt bizonyítványosztás és tanévzárás is. Huszonhatan végezték el a dolgozók iskolájában a VIII. osztályt, azaz két éve már, hogy ide járnak, mert előbb a VII. osztályt is el kellett végezniök. Nem tekint a község nagy múltra vissza, alig 150 éve telepítette ide Wenckheim gróf Csongrádból az első zselléreket és a kertészkedő zsellérek ivadékai igazán csak a felszabadulás után találták meg helyüket a közös gazdaságban. A kitűnő tanuló Zsótér István, aki a hat' kitűnő közül az egyik, még beiratáskor így beszélt erről: — Fáradságos, nehéz napi munka után jövünk ide, s késő estig maradunk, de örömmel tesszük, mert most jutottunk a tudáshoz, amelyhez nem nyílott kapu számunkra fiatal éveinkben. Éreztük, hogy szükségünk van a tanulásra és úgy is jöttünk ide. A termelőszövetkezet elnöke is gyakori látogatója az iskolának. Érdeklődik az eredmények felől, hiszen ő is így kezdte, de már a főiskolánál tart. Sokszor tesz dicsérő megjegyzéseket a jól tanulók szövetkezeti munkájára is. A tanári szoba a vizsga után csak úgy visszhangzik az örömteli, boldog kijelentésektől: — Legtöbben a negyedik évtizedet tapossák, kétharmadrészt termelőszövetkezeti tagok. Nagy dolog ez elvtársak, ilyenkor és így tanulni, mikor a termelőszövetkezet politikai, kulturális megerősítése van napirenden — summázza a vizsgaelnök, Nagy Ferenc, a megyei művelődési osztály vezetője az eredmények hátterét. A s igazgató szólal meg: — Nekem az a legmegkapóbb, hogy munkakörükhöz nem köti őket a végzettség. Önként jöttek, szívüket és a paraszti ősök évszá zadokon át fojtva tartott, most szabadon feltörő tehetségét, tapasztalatát és vasszorgalmát adták bele a tanulásukba is. — Tanár és tanítvány haragudtak a csengőszóra, mert nehéz cÁmicc nem aűlt ImIjj cl h izűíLijjtaáiLiiű kh au vóh abbahagyni «2 órát, hiszen minden útmutatást örömmel fogadtak — mondja az osztályfőnök. Felföldi elvtárs. Az őszülő halántékú Orbán Béla, aki sohasem mulasztott az órákról, hogy el ne maradjon az oktatásban, lelkiismereti kérdéssé tette magának, hogy kitűnő legyen. Esténként zuhogó esőben és sárban is jött a 6 kilométer távoli tanyáról lóháton. — Skaliczki Péter minden szabadságát kivette, tanult és kitűnő rendű lett. JVl agyszerű erőfeszítés ez, szép emberi jellemek példái ezek az eredmények, mert a termelőszövetkezetben 4—500 munkaegység elérésével bizonyították, hogy a jövőben milyen távlatokat nyit a tanulás fiatal fája a munkában. Jelennek, jövőnek tanultak Czédli, Lócskay és Nagy elvtársak, a jeles tanulók és jól dolgozók, köztük szinte valamennyien azok is, akik az általános iskola mellett termelőszövetkezeti könyvelői tanfolyamot végeztek, s most már vizsgáztak a mezőgazdasági technikum I. évfolyamán talán még nagyobb sikerrel. — S a férfiakkal együtt az asszonyok, akiknek különösen nehéz volt a dolguk, nemcsak az otthoni munka miatt, hanem azért is, mert nem akarták megérteni sokan, miért is tanulnak — villannak fel a képek a kétéves múltból. Az osztály általában „jó” rendűén végzett, meg is lett a szorgalom és a tudás eredménye, de a bizonyítvány éppen most kevés a továbbtanuló termelőszövetkezeti tagok dicséretére, hiszen most teljesedik be, nyílik ki minden parasztságunk számára is, dmit vívmányunknak, társadalmunknak köszönhetünk. »*« TTjkígyós. A Madai-féle megyetörténetben csak a lakosságról, iparról és mezőgazdasági adatairól vannak számok, de sem lexikonba, sem bizonyítványba nem lehet beírni, ami itt és máshol lelkesen folyik. Kint az Aranykalász kertészetében elültették a palántákat. Talán éppen azok, akik tegnap este még a padban ültek. Ez a palánta már megfakadt, mert gondoskodtunk neki melegágyról. El fog jönni a tavasz és tovább ültetjük a. földeken. A Nap pedig sütni fogja, sugara átjárja, élteti, eleinte hajladozik a záporok súlya alatt, de előbb-utóbb megterebélyesedik, gyökere nő, virágzani kezd és ekkor már semmi szél meg nem tépázza, zápor meg nem lengeti. Megáll erősen, szilárdan. Mert jó talajra ültették Jenei Károly tanár szik elfogyasztani? — kérdi tréfásan az eladó. — Csomagolja be... Pénztár... áruátvevés. A vevő meglepetten látja a papírba csomagolt cipőt. Aztán a próbaszék elé pillant: az üres, jó .minőségű kartondoboz, mely a kislányok babaruhájának szekrénye lett volna otthon, ott ásít elhagyottan. Hiába, nem olyan kulturált még a vevőközönség, hogy jó csomagolásban kapja meg a cipőt. Hátha másra használná a dobozt... Hódolhatunk az ősi szokásoknak Örömmel olvastuk a Népújságban, hogy az idén a városfejlesztési terv keretében újabb parkosítások lesznek, és több ezer suhángot ültetnek majd el. Hű, de jó lesz! Nem kell majd a már régen megszokott parkokat keresztül-kasul járni, hiszen azokban (lásd a Szabadság teret!) jóformán egy talpalatnyi füves tér sincs. Mind bejárták már az őslakók, és úgy megtaposták a szobrok környékét is, hogy az emlékek iránti kegyelet sem róható le ilyen régi, kitaposott parkokban. Most majd lesznek újak! Üjabb nagyszerű lehetőségek a barangolásra. A pecázók, ikicsinyek és nagyok, akik nevelik a kicsinyeket, szintén előre örülnek már a sok éj pecabotnak. Áldva legyen az a varázsló, aki gondolt arra, hogy a második ötéves tervben még inkább hódolhatnak az ősi nomád szokásoknak városunk lakói, mind a létesítendő új parkok bejárása* mind pedig az egyik fő foglalkozási ág, a halászat fellendítése terén . „ A Lordok házéban Békéscsaba középkori emlékei közé tartozik a Lordok háza, mely a Hunyadi tér egyik sarkában terül el, és onnan kapta a nevét, hogy egy Kálmán-operett három hülye grófja itt koccintott egymással a bemutató sikere után. Igaz ugyan, hogy a középkor messze van az ókortól, de „ókor’’ azért ókori állapotok uralkodnak a Lordok házában is, mint a többi kis butikban, ahová a csabai vademberek néha betérnek kedvelt lótejüket elszürcsölgetni. Mint például az alábbi kép „elfcapásakor” is, amikor még üzemelt a Lordok háza... — Ugyan már, kedves gróf úr* adjon még egy fél konyak decit.. i — Akár kettővel is ... — No, no. Nem látja, hogy be vagyok rúgva?... De sebaj! Lesz még másként is ... Holnapra fényes csillagok kúsznak a jégen — dalol a vendég, majd komolyan megszólal: — Hanem ide figyeljen főűr.. i Űgyis itt a világvége, meg azt mondom, hogy máskülönben is csak az ökör iszik magában ... Régi magyaros közmondás ez... he-he-he... nem igaz? Én enni is akarok. Ezért adjon a pohár mellé egy nemvics ... egy szevnics ... egy... szóval tudja, hogy mit... A csapos mossa a poharakat, csurom vizes a keze, de érti, hogy a vendég mit akar. Nyomban be is nyúl a gondosan üvegfal mögé zárt szendvics-raktárba és vizes kezétől még csöpög a zsömle, amint átnyújtja a vendégnek... 1— ... Ez az igazi, így jó nekem — mondja, s mohón habzsolni kezdi a zsemlét. A szeme közben úgy forog, mintha attól félne, hogy valaki elveszi tőle a zsákmányt ... Varga Dezső
