Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-28 / 49. szám

4 M ÉP ÚJ S AG 1962. február 28., szerda Mivel növeljük gyermekeink sokoldalú érdeklődését? Szülői értekezleten i vetődött _________________I fel ez a mai életet tükröző érdekes prob­léma. Az egyik szülő azt kérdezte, ho­gyan segítsen gyermekén, ha ta­nulmányi kérdéssel fordul hozzá? Ö alig járt néhány osztályt, már dolgoznia kellett. Ismeretlen számára a fizika, orosz, vegytan, vagy bármelyik tárgy. Még hozzá sem tud szólni, nemhogy irányíta­ná a gyermek érdeklődését! Másik szülő azt mondta, hogy még magatartás kérdésében sem mert tanácsot adni. „Fiam ma­gasabb iskolába jár, jobban kell neki tudni, hogyan cselekedjen Világnézeti kérdésekben pedig egyenesen félt az idős nagymama a tanácsadástól. Öt egészen más­ként nevelték, mint unokáit. „Ha én jót akarok, az sem válik az unokám javára” — mondta az egyik nagymama. — Jól látja a nagymama— mon­dottam én —, mert találkoztam az úttörő-unokájával, aki káté-óráról könnyes szemmel jött ki. Mikor megsímogattam szégyenkező, szen­vedő kis arcát, azt mondta: „A nagymamának szót kell fogad­nom, pedig nem szeretek ide jár­ni.” mennyit Sgcgény Hslény gyötrődött, mert az iskola és az úttörő-mozga­lom szülők iránti engedelmesség­re nevelte. Mit tegyünk hát? Az ellentétes nevelés akadályait nekünk kell elhárítani a gyerekek útjából. A szülőkkel együtt közö­sen kell gyermekeink irányításéit megbeszélnünk. Abban egyetértünk, hogy a gyermekeket az életre kell nevel­nünk. Az életben pedig tudomá­nyos alapon álló sokoldalú érdek­lődésű emberek állják meg csak a helyüket. Szerencsére ma már az esetek többségében haladó gondolkozásé szülőkkel találkozunk, akik igye­keznek a gyermekük új élet iránti érdeklődését kielégíteni. De hogyan? „Mindennel ellá­Kisiparosok figyelmébe! Az aJant felsorolt vegytan yagokat és festékeket minden elfogadható áron kiárusítjuk: Elfekvő készletek vegyianyag és festékekből Ecetsav anhidrid 13,— kg Kéusavas ólom 5,— kg Ólom acetát 36,30 kg Olomzág 19,40 kg Ölomnitrat 26,— kg Timsó 4,50 kg Törökvörös olaj 53,— kg Azoamin orange 2,35 kg Cibanom geU> 2,36 kg Direkt türkiz balon 3,73 kg Direkt türkizkék 1,11 kg Echt róth 0,84 kg Eirő echt braun 8,— kg Indantren tot viotetti 0,55 kg Indamtrem blau 1,89 kg Midlon gelb 0,90 kg Naphtolló acnit 0,11 kg Savaskék valódi 4,38 kg Saure alizarin rot 13,70 kg Direkt sárga fényálló 4,80 kg Wofolan oliv BL 0,84 kg Sylen brillant blau 3,58 kg Srdeklödni: A Békéscsabai Szönyeg- 5s Takácsáru Háziipari Szövetkezet központi irodáján, Békéscsaba, Sztálin út 41—43. Telefon: 13—92. 101 tóm, amit csak megkíván. Én nem dolgoztatom, dolgoztam én eleget, hadd legyen boldog az én gyer­mekem” — mondotta egy másik édesanya. Szerencsére a többi szülők ma­guk is felismerték ennek az ál­láspontnak a tarthatatlanságát. „Munka nélkül nem lehet az élet­re nevelni.” Sőt, minden gyermek­nek meg kell ismernie azt, hogy milyen megfeszített munkát vé­geznek a szülők azért, hogy min­den szükséges meglegyen, ami a családnak kell. Ebből a gyermek is vegye ki részét. anTinlr a 1 Ez v&laszt adott [ szülő,ek js, aki a gyermeke magatartásának irányításába nem akart beleszólni. A sok-sok élettapasztalat, a ke­nyérért való munka feljogosítja a szülőt, hogy gyermeke magatartá­sának irányításáról ne mondjon le. Az más kérdés, hogy egyes ta­nulmányi kérdésben nem tud ta­nácsot adni, vagy érdeklődésüket irányítani. De nézzük meg ezen a téren is a lehetőségeket! Milyen óriási nevelő ereje van a mindennapi sajtónak. Népsza­badságnak, megyei újságunknak, Nők lapjának, képes folyóiratok­nak, amelyekből alig tudnak any­­nyit nyomtatni, hogy elég legyen. Az ország szíve ott dobog a csa­ládok életében. Szól a rádió, köny­veket olvasnak. Peregnek a fil­mek, terjed a televízió, minden tsz-ben zsúfolt termekkel. Üj kul­­túrházunkba nemcsak a színház, hanem még az opera is eljutott. Ezek tudnak tanácsot adni, vi­lágnézetünket fejleszteni, és gyer­mekeink érdeklődését irányítani, csak élnünk kell a lehetőségekkel. Legtöbb szülő maga is példát mutat erre! Hányán tanulnak to­vább csak a md községünkben? . egy munkanap után Érdeme» ^ eétíaca indu]nj ' a mi falunkban. A régi nagy­kastély fényes ablaksorai mö­gött nem dáridó, hanem a dolgo­zók iskolája folyik. A kultúrház neonfényes termeiben szakkör, énekkari próba, könyvtári munka. A pártban, KISZ-ben szeminári­um, a tsz-ekben ezüstkalászos ter­melőszövetkezeti gazdatanfolyam van. Ennek a több tudásnak a ha­tását már érezzük a termelésben, községünk fejlődésében, életünk szebbé tételében. Mindenütt dolgoznak és tanul­nak az országban. Mindent meg­tesz népünk is azért, hogy a gyermekeinket hozzájuttassa fejlő­désük eszközeihez. Ne sajnáljuk tehát az emberi kultúra értékeit gyermekünktől. Adjunk lehetősé­get arra, hogy tudását már ő is felhasználhassa. Segítsen otthon, I segítse kis testvéreit. Számoljon be K tanulmányairól, olvasmányairól, í az iskolai és úttörő-élményeiről* szüleinek. Segítse társait, élje az ifjúság közösségi életét. Készüljön sok-sok tanulással, technikai is­meretek elsajátításával, munkával a dolgos munkáséletre. Végh Mihály tanár, Körösladány Márelusbon ötször sorsolnak lottót A hónap első húzását — a 9. hét nye­rőszámainak és a februári tárgyjutal- \ maknak a sorsolását — március 2-án, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel ren- ) dezik. ; Március 9-én ünnepi lottóhúzást tar- | tanak, amelyen vidám műsorral kö- fi szontik az ötéves lottó-játék résztve- | vőit, s először mutatják be a televízió | nézőinek a sorsolást. Március 16-án Szolnokon, 23-án Eger- | ben, 30-án pedig Nyáregyházán húzzák | a lottó nyerőszámait. (MTI) I Az írók feladata a nép szolgálata I apunkban már röviden je­­“ lentettük, hogy február 26- án, hétfőn, Békéscsabán a megyei tanács művelődésügyi osztálya, valamint a TIT megyei szerveze­tének irodalmi köre találkozót rendezett a Kortárs című folyó­irat írói és szerkesztőségi képvi­selői, valamint a megye írói, s az olvasók között. A találkozóra ér­kezett vendégek név szerint a kö­vetkezők voltak: Veres Péter és Benjámin László Kossuth-díjasok, Galambos Lajos, Hárs György, Si­mon Lajos írók, költők, továbbá Fehér Pál és Juhász Mária, a Kar­társ szerkesztőségének a munka­társai. Csabai látogatásuk első prog­ramjaként a vendégek megtekin­tették az egykori Tevam-nyomda korszerűen átépített és berende­zett utódát, a Békési Nyomdát. A program a TIT-klubhelyiség­­ben folytatódott, ahol is az irodal­mi kör tagjai várták a vendége­ket. Maga a találkozás kedves epi­zóddal kezdődött: — Péter bátyám, én mint egy­szerű olvasó, mint régi ismerője és tisztelője jöttem ide, némi be­szélgetésre, ha megengedi — szó­lalt meg a jelenlévők közül egy ősz hajú, fehér bajszú, de az író­nál fiatalabbnak látszó, csizmás gazda-ember. Mint később meg­tudtuk, Kocka Pál a neve, s az orosházi Vörös Csillag Tsz tagja. A Balassiban a szünetben aztán valóban szívélyesen és hosszasan elbeszélgettek egymással. A TIT-klubban a beszélgetés ” főként akörül forgott, hogy a magyar és nemzetközi irodalom egésze tűri, bírja-e a táj-jellegű, lokálpatriotikus irodalmaskodást, illetve másrészről, a „vidéken élés” hátrányos-e az író, költő fej­lődésére. Múltbeli példákat eleve­nítettek fel a jelenlévők, Berzse­nyitől Aranyig, Tömörkénytől, Ju­hász Gyulától Szabó Pálig, s ezek a példák azt bizonyították, hogy noha a múlt társadalmában a vi­déken élés, a fővárostól, mint kul­turális góctól való távolság a ha­ladó magyar irodalom akkori mű­velőire, képviselőire nem volt ép­pen a legkedvezőbb hatással, de mindazok az irodalmárok, akik felfogták és megértették a nép, a dolgozó tömegek társadalmi prob­lémáit, igazi törekvéseit, s ezt igyekeztek írásművészetükkel szol. gálni, feltárni, éppen olyan hasz­nos és maradandó irodalmat mű­veltek, mint ha az ország szívé­ben éltek volna. A Kortárs-est színhelye a Ba­lassi művelődési otthon volt, melynek nagytermét már jóval a kezdés előtt zsúfolásig megtöltőt ték az érdeklődők, örvendetes kép tárult az érkező élé: diákok, fel­nőttek, s a felnőttek között a tár­sadalom minden rétegéből valók voltak jelen. Igazi közérdeklődés fogadta az írókat, költőket, akik mellett a prezidiumban helyet fog­lalt dr. Kertész Márton, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese, Nagy Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály vezetője, Farkas István, a megyei művelődésügyi osztály lé­ről az est szervezője, Várai Mi­hály, a városi pártbizottság mun­katársa, Palyik György, a városi tanács v. b. elnökhelyettese, Kru­­pa András, a TIT megyei vezetője, továbbá társadalmi szervezetek képviselői. M ivözlő és megnyitó beszédet w Cserei Pál, a Békés megyei Népújság felelős szerkesztője tar. tott — Én újságot csinálok, ceruzá­val dolgozom, hogy úgy mondjam, a „hivatalos széptevés” nehezemre esik, mégis teljes szívemből tol­mácsolom a TIT megyei írók kö­re, a megyei tanács művelődés­BIRKÁPAPRIKÁS Komédia öt képben (Történik megyénk egyik termelőszövetkezetében) (Idő: 196a. tél vége. Szín: takaros új falusi ház, homlokzatéin 1059 díszeleg, s az, hogy építette: Nagy János. A la­kásból villanyfény és rádió hangja szűrődik ki. A rádióriporter éppen a zöldség- és gyümölcstermesztési ripor­tot olvassa be. A háziak vacsoráznak.) Julis: (Nagy János hitvese): Hallod-e János, én azt mondom neked, bízd rám az idén a háztájit. Nagyon jó el­gondolásaim vannak. $. János: A főzést sem igen érdemes rád bízni, nemhogy a háztáji föadet. I Máikor megfüsitölődött már a csülök, de még egyszer sem főztél babot. Ezen a rostélyoson is alig van hagy­ma ; s ; Julis: Méghogy babot főzzek, meg hogy több hagymát tegyek a rosté­lyosra? Azt nem mondanád meg, hogy j honnan? Vagy adjak 10 forintot egy kiló babért, 6 forintot egy kiló hagy­máért? De maradjunk csak az előbbi dolognál, még egyszer mondom: bízd rám a háztájit. János: Aztán mit vetnél abba a kis földbe? Julis: Vetnék be*e ezer öi kukoricát köztes babbal, 400 öl burgonyát köztes ’máikkal, aztán 100 öl hagymát, 100 öl sárgarépát és petrezselymet. János: Ne szédíts már Julis. Én a [háztájiban 50 mázsa csöves kukoricát akarok termelni, olyan módon, aho- Igyan az elnökképzőn tanultam. Szóval 120—22 ezer tőállománnyai. Az ilyen sű- i rű kukorica közé hiába is vetnél te babot. ' Julis: Ügy? Akkor megfent nem lesz krumplink, hagymánk és • 1 • „,4,, k télire, mint ahogy most sinn., János: Majd veszel a fiöldmüvesszö­­vetkezeti boltból annyit, amennyi kell. A szövetkezetnek az a feladata, hogy ilyesmivel ellássa a lakosságot. A isz­­elnök is egy lakos, nem igaz? (Szín: jói berendezett tsz-ezékház, külön elnöki irodával.) Nagy János íróasztala mellett ül, a napi postát bon­togatja, és kiszól a könyvelőnek: — Bálint, gyere egy pillanatra. Bálint (belép): — Itt vagyok, elnök elvtárs! János: A MÉK is, a konzervgyár is azt írja levelében, hogy holnap elküldi megbízottját, és lehetőleg legyek könnyen található helyen. No hát én aztán nem leszek. Te viszont itt leszel. Azt ne mondd nekik, hogy mi nem akarunk krumplit, hagymát, babot és más effélét vetni, mert akkor ne adj isten, hogy megszabaduljunk tőlük. Mondjad nekik, persze, hogy akarunk, Vezesd is ki őket a laposra. Mondd meg nékik, hogy csak az a ss bad területünk van, arra szerződünk. — Persze nem vetünk bele, mert az úgyis egész évben vízállásos. Ha a bab­ról is beszélnek, akkor tetesd süket­nek magadat; Bálint: Már éppen be akartam jörmi, hogy mondjam: Az este aktívaülés volt az összes helyi szervek képvise­lőinek összehívásával, s a bab meg a különféle zöldségtermelés vott napi­renden. A megyétől is kinn volt és fel­szólalt egy elvtárs. Én nem tudnám ügyi osztálya, valamint a párt megyei bizottsága lapja, a Bé­kés megyei Népújság és a megje­lent nagyszámú közönség köszön­tését íróbarátainknaik — kezdte Cserei elvtárs. A továbbiakban — egyrészt személyes tapasztalatai alapján — arról a hatalmas em­berformáló és világnézetalakító hatásról beszélt, melyet a haladó irodalom végzett a múltban és a szocialista irodalom művel a je­lenben. öt követően Juhász Má­ria, a Kortárs szerkesztőségének munkatársa emelkedett szólásra, ismertetve a Kortárs-est célját. — Fontosak ezek a találkozók, mert egyrészt az írói egyéniség va­rázsa a mű jobb megértését segít­heti elő, másrészt az író a közön, ség véleményét ilyenkor hallhatja, érezheti közvetlenül, s hasznosít­hatja további alkotásaiban. A to­vábbiakban az est átfogóbb jelen­tőségét taglalta. Irodalmi fejlődésünk egyik fel­tétele: tájékozódás a nagyvilág­ban a proletár internacionalizmus szellemében, valamint a saját ér­tékeinkkel való helyes gazdálko­dás. Ezen belül a Kortárs felada­ta: lépést tartani saját munkánk­kal, propagálni a magyar irodal­mat Ezért jöttünk ide is — fejez­te be tájékoztatóját Juhász Mária. Benjámin László: Emberi csönd című (maga olvasta) költeményével megkezdődött az irodalmi műsor. Versek, novellák váltogatták egymást, a megjelent írók, költők műveiből valók. A szerzőknek az irodalmi színpad te­hetséges fiataljai — szavalok és felolvasók — mint Dudás Katalin, Lakos Mária, Tuska Márta, Szé­kely Gabriella, Székelyhídi Mag­dolna és mások segítettek előadó­művészetükkel az irodalmi műsor méltó tolmácsolásában. Huszár Rezső sző szerint ismételni azt, amit mondott) de az volt a veleje, hogy minden szö­vetkezetnek kutyakötelessége legalább a tagjai bab-, zöldség- és burgonya­­szükségletét megtermelni. János: Persze, most ezt követelik; Aztán meg jönnek azzal, hogy sertést, libát, kacsát, marhát hizlaljunk. s adjunk több tejet. Csakhogy mindeh­hez takarmány keJL Hát mi takar­mányt termelünk, kukoricából pedig aranyit, hogy a Dunát is el lehetne xe­­keszteni vele. Holmi babbal, zöldség­gel én nem pepecselek, még a minisz­ternek sem. Bálint: Én igazat adtam a megyei ki­küldöttnek, s megígértem, hogy vagy 100 hold kukorica közt a mi szövetke­zetünk is termel habot. János: Vétkes könnyelműség! Azaz; hogy csak az lenne, ha ezt meg is követelnék tőlünk. De Így jód tetted, legalább békén hagynak. Én nem ter­helem a földet 20—22 ezer tő kukorica mellett babbal is. Meg aztán, ha vet­nénk, ha meg is teremne, hogyan ta­karítanánk be, és csépelnénk él? Bálint: A tagok szíves-örömest meg­csinálnák fele termésért. János: Minek füléreznénk mi. hi­szen 40 forintot ér nálunk egy munka­egység most is, s ez a takarmányter­melésnek, a jó állattenyésztésnek kö­szönhető : 5 ? (Harsányi Sándor, a helyi földműves­­szövetkezet ügyvezetője szakítja meg beszélgetésüket, hangosan köszön, amint belép): — Békességéé és eredményes jó na­pot kívánok! János: Neked is! Helyezd le magad; Harsányi (leül): No mire végzitek? János (hirtelen az órájára néz): A napi teendőket beszéltük meg Bálint­tal, mert én megyek a járáshoz. Mór indulok is, mert a busz nem vár; Harsányi: A másikkal is elmehetsz. Különben is röviden szót érthetünk. Tizenöt hold hagymartervet kaptunk, a másik két tsz elvállalt már tízet, öt

Next

/
Oldalképek
Tartalom