Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-21 / 43. szám
2 HÉP ÚJSAG 1962. február 21., szerda rO(urfűUj üzeni... PU ANIM Nem azért, mert a felszabadulás után az első külföldi vendég érkezett Körösújfaluba, várta a nép Vaszilij Limarjev gárdaőrnagyot, hanem azért, mert ez a külföldi vendég éppen a mi Vaszilijünk volt, akire annyian emlékeznek forró szívvel a Viharsarokban. Ide jött akkor is, amikor dühöngött az ellenforradalom, s buzdította az egyszerű embereket: fogjatok össze, mert az egységes erő legyőz minden ellenséget, amely a népre tör. És ellátogatott megyénkbe most is, amikor a városok, falvak népe a magyar—szovjet barátsági és együttműködési szerződés 14. évfordulóját ünnepelte, eljött a dolgozók meghívására, akik nem felejtették el őt. Vaszilij személyében az egész szovjet népet köszöntötték forró szeretettel a körösújfalusiak meg a békésiek, akik előtt közvetlen egyszerűséggel beszélt sok mindenről Vaszilij. Nem is beszéd volt ez sem Körösújfalun, sem Békésen. Inkább beszélgetés, ahogy testvér vált szót a testvérrel. A Rákóczi Termelőszövetkezet zsúfolásig megtöltött kultúrtermében sok kérdés hangzott el, melyekre népe életéből merített példákkal válaszolt Vaszilij. Hogyan jelent meg a Szovjetunióban az első traktor? Most hogyan álltok a gépesítéssel? Ki gondoskodik nálatok a tsz-nyugdíjasokról — az állam-e vagy a szövetkezet? Hogyan nevelitek a fiatalokat, hogy falun maradjanak? Mindezeket a kérdéseket a tsz belső, még nem minden téren megoldott nehézségei sugallták, az esetenkénti széthúzás, a gépesítés gondjai, s egyéb hiányok, amelyekben egyes szövetkezeti gazdák csupán az államtól várják a segítséget... — Az állam keveset ád? — kérdezte Vaszilij mosolyogva — Nézzék — s kifordította két üres zsebét. — Ilyen üresek a zsebeim, mert nem tettem beléjük semmit... Az állam is csak akkor tud adni, ha a szövetkezetek is adnak az államnak. És annál többet tud adni, minél tömöttebb a zsebe ... S Vaszilijböl szuggesztíven áradtak az emlékezés szavai Elmondotta, ő hegyi gyerek, a kínai határtól száz kilométerre, a Kirgiz Tanácsköztársaságban van a falu, ahol élt, bár származását tekintve ukrán. Gyerek volt még 1929-ben, de emlékszik az akkori életükre. Édesapjának kilenc gyermek kenyeréről kellett gondoskodnia — másról: ruháról, húsról nem esett szó a családban, csupán a kenyérről. Volt úgy, amikor csak egyetlen krumpli jutott a gyerekeknek meg a szülőknek, nagyszülőknek vacsorára. Sokszor jött haza töprengve a gyűlésekről apám — mondta Vaszilij. — Ilyenkor bozontos fejét két nehéz tenyerébe süllyesztette, s a család szótlanul várta szavait. A harmadik gyűlésről hazajövet azt mondta nagy elhatározással: belépünk ... annyi krumplink ezután is lesz, mint eddig ... Megalakult a kolhoz ... Az emberek összeadták amijük volt, s közösen kezdtek dolgozni. Volt nálunk is elejibe széthúzás. De lassanként rájöttek az emberek: úgy nem mennek semmire, ha nem tartanak össze... Olyan ez elvtársak — fordult Vaszilij a körösújfalusiakhoz —, mint mikor egy ember az erdőben barangolva megszomjazik. Odamegy a hegyi forráshoz, hogy szomját oltsa, összeteszi két tenyerét, és jóízűen kortyol. De ha ujjait széttárja, és úgy próbál inni, sohasem tudja eloltani a szomját. Ha nem tartunk össze, semmi sem sikerül, a szövetkezetek erősítése sem, de békés életünket sem tudjuk akkor megvédelmezni... De hogy a mi kis falunknál maradjak — 1929 után néhány évvel olyan gazdagok lettek a régi muzsikok, hogy vasvillával sem lehetne őket viszszakergetni a múltba. Vaszilij mosolyog. Tálán saját családjára gondol, ifjú éveire, ami úgy megszépült a régi nincstelenség után. Talán arra, hogy ez a felszabadult élet neki is, testvéreinek is megadta a lehetőséget, hogy főiskolán tanuljanak. Vagy talán arra, hogy ezt az életet hozta el a Vörös Hadsereg Európa számos országába, köztük hazánkba is. Vaszilij Limarjev végigharcolta a második világháborút. Részt vett a lengyelországi harcokban, segített a csehszlovák partizánok felszabadító háborújában, s a győzelem napja Drezdában érte, ahol csapatteste állomásozott. Az rezzenti fel gondolataiból, hogy a szövetkezet gazdái hatalmas vörös szegfűcsokrot nyújtanak át neki. — Amikor 1956-ban itt jártam —• jut Vaszilij eszébe — levelet kaptam egy idős elvtárstól, benne egy préselt vörös szegfűvel. Azt írta az elvtárs: 1919-ben részt vett Oroszországban az intervenciósok elleni harcban, s onnan hozta ezt a piros szegfűt jelképként, hogy soha ne hervadjon el a mi összetartozásunk. Viruljon örökké a proletár internacionalizmus mint ez a vörös szegfű, melyet nem tudtak elhalványítani a hoszszú évtizedek sem... Meghatódva állt fel Vaszilij, kezében a hatalmas csokorral, s szálanként osztotta ki a szegfűt a szövetkezet legjobban dolgozó asszonyai között. Közben dübörgött a taps. A kultúrház idős takarító nénije könnyezve köszönte meg a virágot, s csak VasZilij meleg szavai állították meg pityergését... Magyarul mondta: — Köszönök mindent, a fogadtatást, a vacsorát, azt, hogy minden jóval láttak el. Tudom, hogy ez az egész szovjet népnek szól, amely ugyanilyen forró szeretettel áll a barátai mellett... Üzenem a Békés megyeieknek — ezt már nekünk, újságíróknak mondta —, hogy sok-sok sikert kívánok nekik, sok boldogságot, egészséget, békét. Eredménnyel hajtsák végre a második ötéves tervüket, amely még jobbá teszi minden lakos életét... Varga Dezső Sóikat imáik mostanában a burzsoá lapok Nyugat-Iriánról, amelyet régebben Üj-Guineának neveztek. Cikkeznek az egészségtelen éghajlatról, a trópusi lázról, a dzsungel mocsarairól, a hósipkás hegyekről, a 700 ezer főnyi pápua őslakosságról. No meg a holland kolonialistákról, akik sok évtizedes áldásos uralmuk alatt 30 ezer pápuát elemi iskolába Írattak és ezek közül egy eljutott még az egyetemre is. Egy, kérem. Nem kettő, nem három. Egy. De még ez az egy sem kedvelte meg a besózott halat. Pedig ezt a csemegét a derék holland gyarmatosítók buzgón ajánlgatják a pápuáknak, hogy civilizálódjanak. Cserébe mindössze némi kőolajat, uránt, szenet, vasat és más egyéb limlomot kérnek. Ezek után világos, hogy Indonéziának nem lehet jussa ősi földjéhez. Először is azért, mert a hollandok közismerten jó civilizátorok. Másodszor: már kulturális atomhaditámaszpontokat is átengedtek a jenkiknek. Harmadszor: önként távoznak majd a világnak e második legnagyobb szigetéről, ha ott az abszolút civilizációt megvalósították. Csak az a baj, hogy az oktondi pápuák nem akarnak civilizálódni. Gyermeki ártatlanságukban pu atomoknak nevezik a hollandokat. A pu anim — lövöldöző embert jelent. Nos, a szelid lövöldöző pu animok eleddig olyasféle rendet teremtettek Nyugat- Iriánban, mint Csőmbe zsoldosai Kongóban. De a rend még nem elég nagy. Ezért a jámbor lövöldöző pu animok koncentrációs táborba zárnak minden pápuát, amelyik nem akar függetlenséget és szabadságot. Ezért aztán Nyugat-Irián egyes vidékei- már egészen elnéptelenedtek. A pápuák fejvesztve menekülnek a függetlenség, a szabadság és a besózott hal elől. Ebből is látható, hogy nevelni kell őket. Egészen vidám dolog ez, csalr ne lenne oly szörnyen — szomorú... —kavics— Glenn ezredes megkezdte űrutazását Több mint félmillió ember a barátsági esteken, kiállításokon A közelmúltban statisztikát állítottak össze a népek közötti barátság gondolatát ápoló múlt évi rendezvényekről. Ebből kitűnik, hogy a Hazafias Népfront megyei, járási, városi és községi bizottságai több ezer szellemi öttusán, zenei, irodalmi műsoros esten, kiállításon és más eseményen ismertették a különböző világrészek és népek életét, hagyományait, művészetét. így például 1491 barátsági estet és 1263 élménybeszámolót tartottak a népi demokratikus országokról. A népek közötti barátságot ápoló, rendezvényeken több mint félmillió ember vett részt. (MTI) Ónodvári Miklós: * Cape Canaveral (MTI) Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint a floridai Cape Canaveral kísérleti telepről kedden délelőtt — magyar idő szerint 15.47 órakor — felbocsátották az első amerikai űrhajóst, John Glenn ezredest. A több lépcsős, ,,Atlas” rakéta orrában helyezték el a „Barátság— 7” elnevezésű űrhajót. Mint ismeretes, az eredetileg 1961. december 20-ra kitűzött kísérletet a kedvezőtlen időjárás és műszaki hibák miatt már tízszer elhalasztották. A keddi kilövést megelőzően is többször észleltek kisebb műszaki hibákat, úgyhogy a kilövésre mintegy kétórás késéssel kerülhetett csak sor. Üjabb R eu tér-j el eret esek közllk, hogy a „Barátság—7” rátért földkörül! pályájára, miután az „Atlas’' rakéta mind az öt motorja kifogástalanul működött. Tüntető amerikai diákok a magyar követségen Washington (MTI) Több ezer diák a múlt hét végén nagyarányú béketüntetést rendezett Washingtonban. A diákok felkeresték a külföldi követségeket is, köztük a magyar követséget. Elmondották, hogy az a céljuk, hogy saját kormányukat, az amerikai kormányt a béke megvédése érdekében befolyásolják, s hogy elsősorban azt követelik, a kormány tegyen hatha♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦♦*♦♦♦ ♦:♦.♦ »« ♦ (♦*♦♦♦♦< Békéscsabai Faipari Kisipari T ermelőszövetkezet a lakosság szolgálatában. Cím: Berényi út 122. — Telefon: 21—88 és 12—09. Vállalunk bútorátalakítást, bútorjavítást. bútor fényezést, bútorfestést és bútorkárpitozást a lakosság részére. Mindennemű felvilágosítást a fenti telefonszámokon a legnagyobb készséggel adunk. Szolid árakkal, gyors és minőségi munkával állunk mindenkor kedves megrendelőink rendelkezésére. Békéscsabai Faipari Ktsz 81 XLIV. MuwmwmmnMnwMMMiwmmiMWiMHWtMmwmM Horváth a vállát vonta. Nem bírta türtőztetni magát, j — Mit érdekel az engem! Momd- Ttad, érted? S ez most itt van a | magnetofonszalagon. Itt van a többi is, amit máskor mondtál. Minden szavadat leforgatom, ha akarod. S... leforgathatják, mint ♦ ahogy le is forgatják a rendőrségen is. De én a javadat akarom. Nem azért vettem magnetofonszalagra a szavaidat, hogy elgáncsoljalak, hanem, hogy magamhoz láncoljalak. Megszerződ az adatokat, végrehajtjuk a kísérletet és elfelejtjük ezt a kellemetlen epizódot. Gondolkozz, te szamár! Látod: a kezemben vagy, akármikor összeroppanthatlak. Mondhatnám hát, hogy a hallgatás fejében szerezd meg a tervrajzot és nem kapsz semmit, csak esetleg ... ezt a megnetofonszalagot, de én pénzt is adok. Tízezret kapsz előlegbe. Akár holnap... Amikor a tervrajzot hozod. A többit, ha befejeztük a kísérletet. Gazdag ember lehetsz, megalapozhatod a jövődet, pénz, nő, ital, autó, külföldi utazások, minden a tiéd lehet: egy kis izgalom, egy kis ügyesség és máris zsebedben a pénz. István elszántan tiltakozott: — Nézd, Zoltán... én akkor sem... nem akarom ezt a dolgot. Az orvos hangja keményen, ellenségesen csengett. — Mit nem akarsz? — Nem akarom ezt a vállalkozást. Veszélyes. A műanyagot szívesen befalazom. Holnap, ma ... amikor kívánod, de a tervrajzot nem tudom megszerezni. A gyáregység irodájába nekem nincs bejárásom. Meg... ellopni ... István bármennyire reszketett is, elhatározta, hogy a végsőkig fog egyezkezdni. Hátha ... hátha találnak valami megoldást. — Nézd — mondta és a hangja elszsánt volt — tudom, hogy megfogtál, a kezedben vagyok. Nagy szamár voltam. Azt is tudom, hogy tartozom neked, haszontalan ivó vagyok, de lopni nem tudok, becsületesség még van bennem... tós lépéseket a leszerelésre. A diákok közölték, hogy mozgalmuk egészen új, most bontakozik ki, több egyetem diákjai csatlakoznak a mozgalomhoz. Az akciót ki akarják terjeszteni más országok fiataljaira is, érintkezést fognak keresni más országok ifjúsági békemozgalmaival, így a magyar fiatalok békemozgalmával is. A diákok hosszabb beszélgetést folytattak a magyar követség tagjaival. (MTI) Horváthot meglepték e szavak. Indulatosan válaszolt. — Becsületesség! Ugyan, hagyd már ezeket az üres frázisokat. Becsületesség! Mit emlegeted, mint a szűzlány, aki drágábban akarja eladni magát. Különben is... megígérted, hogy segítesz és ha tudni akarod, azt is magnetofonszalagra rögzítettem. Akaratlanul is szavadat adtad, hogy végigcsinálod ezt a munkát. Te beszélsz hát becsületességről, akinek egyik percről a másikra nem ér egy rozsdás garast a szava. Ha tudom, hogy ilyen gyámoltalan vagy, hozzá sem kezdek. A pénz jó volt, s jó lenne a többi is. De munka nélkül. G3Táva! — Visszaadom a pénzed. — Vissza? Mikor? És ha azt mondom, hogy add vissza azonnal? Ügy bizony. Simon úr! Add meg az ezer forintomat, mert sürgős dolgom van. Be kell mennem a rendőrségre ezzel a magnetofonszalaggal. Rendőr elvtársak! Nem szép dolog az árulkodás, de én leleplezek maguk előtt egy ellenforradálmárt... — Ezt nem teheted! — Tehát? — Jó. Elhozom, ha béleszakadok is, megszerzem. — Ne légy bolond. Látszik, hogy fiatal vagy, és nem próbáltál so-
