Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-20 / 42. szám
Mfií. február 20., kedd NÉPÚJSÁG 3 Egy hír margójára Érdeklődéssel olvastuk Rung Ferenc leveléből, hogy a kevermesi Kossuth Termelőszövetkezetben az 1960. évi 19 forinttal szemben 29,61 forint munkaegységértékkel zárták a múlt évet. S nemcsak! a tagok jövedelme, hanem a közös vagyon is jelentősen növekedett tavaly, vagyis több mint egymillió forinttal, pedig a tavalyelőttről áthúzódott adósságot is kifizették. „Mindezek a számok azt bizonyítják, hogy a kevermesi Kossuth Tsz tagjai megértették a nagyüzemi gazdálkodás lényegét, javult a munkához való viszonyuk és ez eredményre vezetett” — irja Rung Ferenc. Ez a mondat frázisnak tűnne, s nem is idéztük volna, ha nem írja meg azt is, hogy a szövetkezetben a munkaegységfelhasználás tízezerrel kevesebb volt a tervezettnél. Ez hihetővé teszi, hogy a kevermesi Kossuth Tsz tagjai megértették a nagyüzemi gazdálkodás lényegét. Bár csak ezt mondhatnánk el már megyénk valamennyi termelőszövetkezetéről, de egyelőre a munkaegység-megtakarításról szóló hír olyan ritka, mint a fehér holló és annál több az olyan hír, hogy X termelőszövetkezetben 25 ezerrel, Y termelőszövetkezetben pedig 35 ezerrel lépték túl a tervezett munkaegységet. S tisztelet a kivételnek, nem azért, mert a tsz vezetői elszámolták magukat és kevesebb munkaegységet terveztek a szükségesnél. Ha nem ismerné az ember jó néhány termelőszövetkezet fegyelmi bizottságának jegyzőkönyvét, s jó néhány zárszámadási közgyűlés beszámolóját, akkor vagy találgatná vagy kutatná a sok túllépés okát, de a fentiek ismeretében ez felesleges. Az egyik termelőszövetkezetben munkaegység-jóváírás mellett regényt olvasott jó néhány tag, csaknem egész napon át. Egy másik szövetkezetben az egyik fogatos egy egész délelőtt iddogált az italboltban, a fogat pedig kinn állt az italbolt előtt, de azért mint aki jól végezte dolgát, erre a félnapra is beíratta a munkaegységet. S szövetkezetenként tavaly is akadtak néhányan, akik olyan munkaegységeket írattak be, amiért nem dolgoztak meg. Vannak emberek, akik azért szaporítják a munkaegységet — enyhén szólva — tisztességtelen módon, mert még nem értették meg a nagyüzemi gazdálkodás lényegét. Még nem vetkőzték le a kapzsiságot, az önzést, s ezért nem törődnek azzal, hogy lesz-e a könyv7ükbe írt munkaegységre fedezet, vagyis termés. így azokat csalják meg, akik becsületesen dolgoznak, tisztességes módon szaporítják munkaegységeik számát az év minden munkanapján. — ki — Tanulnak a jövő öntözőmesterei A II. ötéves terv célkitűzései az öntözéses gazdálkodás elé is nagy feladatokat állítanak. Korszerű öntözés jól képzett, gyakorlati szakemberek nélkül el sem képzelhető. Ezért a Szolnok, Békés, 70 műhely-gépkocsit kap a mezőgazdaság A gépállomások az elmúlt években már több mint 100 műhelygépkocsival rendelkeztek. Ezek az esztergagéppel, fúrógéppel és egyéb berendezésekkel felszerelt műhely-gépkocsik főleg a kombájnolás és cséplés Idején bizonyultak hasznosnak; a helyszíni javítások után a meghibásodott gépeket gyorsan munkába állíthatták. A magyar gyártmányú mozgó javítóműhelyekből az idén újabb 70-et kap a mezőgazdaság. (MTI) — Megpróbálom!. . S ha én rajzolnám le? — Értesz a műszaki rajzhoz? — Keveset. — Az semmit nem ér. A rajzra van szükségem, azt kell megszerezned! — Hogyan tudnám én azt megszerezni? — Ez a te dolgod. Eszelj ki valamit. Mondjuk... mondjuk... ellopod! A fiúnak hirtelen melege lett. Vonakodott. — Ha megtudják... ha elkapnak ... börtönbe kerülök. Nem, ezt nem csinálhatom! Horváthot elfutotta a méreg. Ellenállásra nem számított. A szoba sarkában állt. Hirtelen a fiúhoz lépett. — Akkor én juttatlak börtönbe! István felpattant a székről, de Horváth megragadta a vállát, és visszaültette. — Segítened kell, megértetted ?! Az életünk múlik ezen. Az én életem, meg a tiéd is. És segíteni is fogsz! Kényszer!telek. — Hogyan? — így! Indulatosan, hirtelen az asztalra tette és bekapcsolta a kis magnetofont, István reszketve ismerte fel saját hangját. — Te magad vagy az oka, hogy A kis Kugyela Kati még nincs tíz éves. Itt nevelkedett már, együtt nőtt fel a Szarvasi Vasipari Szövetkezettel. Szülei boldogsága is kettő köré fonódik: a nagygyá cseperedő gyerek, s a szövetkezet, mely évenként tett egyre jobb tanúságot, hogy felnőtté válik. Tíz év nem nagy idő a történelemben. De egy közösség életében formáló, átalakító évtized; s a szarvasiak története bizonyítja ezt a legjobban. Katit akkor fényképeztük le, amikor az új, gyönyörű üdülő makettjével játszott. Már ilyen is van, s ezért jelképnek szántuk, de hogy idáig jutottak, nagy utat kellett eddig megtenniük. Íme az ál’omások: Csendőrlaktanya Valaha kakastollak cicáztak ebben az épületben. A szarvasi szegényemberek elkerülték még a környékét is, ha lehetett, s bemenni csak akkor ment a szegényebb fajta, ha hívták vagy vitték, akkor pedig jaj volt a sóhaj. 1952 januárjában 8—10 ember félve topogott a volt laktanya eiben negyven tonna vasöntvényt termeltek, s ezzel el is indult a Szarvasi Vasipari Szövetkezet árutermelése. 1955-ben hódítani készül a szarvasi csempézett tűzhely, melyből még most sem tudnak eleget termelni. Ezt követi a hordozható csempekályha, ajtaján büszkélkedik az ágaskodó szarvas, jelképe a feltörekvő üzemnek. S ahogy az évek elhagyják egymást, úgy bővül, terebélyesedik a volt csendőrlaktanya épülete. Egyre több tagot számlál a szövetkezet, s a kályhákat sok-sok új cikk követi. Tengeri-daráló, füstcső, tűzhelyrács. Most már derűsebb a bizakodás is. A tőkét jól forgatták, s 1956- ban nyolcvan ember néz bizakodva a jövőbe. Majd sötét napok Csongrád megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága a Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézetben már harmadik éve ren_ dez folyamatosan öntözőmesteri tanfolyamot. A tanfolyam időtartama öt hónap. Ez alatt a hallgatók különböző agronómiái és mű. szaki tárgyakat tanulnak. Az előadásokat és gyakorlatokat az ÖRKI tudományos kutatói tartják, j akik az alaptárgyak mellett a leg- ] korszerűbb eljárásokkal és ered- j ményekkel ismertetik meg a hall- j gatókat. A tanfolyam sikeres elvégzése után a hallgatók — a vizsga minőségének megfelelően — öntözőmesteri képesítést kapnák. A végzett öntözőmesterek gazdaságaikba! visszakerülve 400—300 kh. szántóföld műszaki munkáit és öntözéseit irányítják. Koszt! Pál és Dem csak Ferenc a tűzhelyeket készíti. így bánok veled! Mit gondolsz,i ezért... ezért... nem csuknak] börtönbe?!... A fiú arcán és homlokán izzadságcseppék gyöngyöztek. Felismerte, hogy kelepcébe esett. Rémülten, bugyborékolva törtek elő belőle a szavak: — Hát ezért... erre kellettem? — Igen! Arra, hogy segíts nekem. Mit gondolsz, te szamár, miért pénzeltelek, miért fizettelek? A pénzem kellett? Már ezer forinttal tartozol, napokon át rádköltöttem másik ezret. Azt hitted, hogy szenvedélyből vagy szórakozásból tettem? Akkor jó voltam neked? Most, amikor én kérek tő-] led, megtagadod? Ez a becsület? ... István elpirult. A torkát szorongatta a félelem és a szégyenkezés. Rájött, hogy kiszolgáltatta magát, meg kell alázkodnia, ha szabadulni akar és ez majdnem könnyeket csalt szemébe. — Megpróbálom ... esetleg... Meddig maradsz még Erdőslakon? — Nem sokáig. Hamarosan el kell utaznom. — Dehát ez... veszedelmes1. — Veszedelmes! Mitől félsz? Amikor a toronyba felmentéi és legéppisztolyoztál egy orosz ka to-] nát, az nem volt veszedelmes? — Nem mondtam komolyan. (Folytatjuk) hanyagolt udvarán. A múlt még kísértett, pedig már elröppentek a kakastollak. Egy lelkes fiatalember, Székely László így szólt a többiekhez: — Hát itt megkezdhetnénk a termelést. A többiek, szarvasi kisiparosok rá bólintottak. — Megkezdjük. Első kalapáesütések 1952. március 2. A bevitt értékekkel, gépekkel és szerszámokkal tizennyolc ember megkezdte a munkát. Nem volt könnyű. Pénz sem volt és anyaghiánnyal is küszködtek. A műhelyeket csak a szükség miatt lehetett annak nevezni. Egy értékük volt csupán, ami később a milliókat hozta. A bizakodó lelkesedés. Jó befektetés, jól is kamatozott. Székely László, a fiatal elnök pedig szaladgált anyagért, megrendelésért, pénzért. Ebben az évben csupán 677 ezer forint volt a termelésük, ezt is szolgáltató munkával keresték. Javítottak vízvezetéket, villanyt, lakatos- és bádogmunkái végeztek, egyszóval, amit a lakosság megkívánt. S legnagyobb befektetésük az akarás, csak nem akart kamatozni. Míg végül... Vasöntöde ... 1954. februárjában 160 000 forintos költséggel vasöntöde építését kezdték. Még ebben az évjönnek. 1956 október, november. S a volt kisiparosok nem ismernek magukra, összegyűrve dobják el a szarájkfelhívást. Itt van az alkalom kilépni, s mint magánkisiparos, új egzisztenciát teremteni. Még csak nem is gondolnak erre. Kell-e fényesebb bizonyíték, hogy jó helyre tették le a sorsukat? Új iparág születik 1957 az igazi fellendülés éve. Sokszorozódik a termelés, a jövedelem, s új iparágak születnek. égető üzemet létesítenek saját erőből. 1958- ban 65 ezer csempét égetnek, s ma már ebből is két és fél százezret. Évente több mint tízezer kályhát és tűzhelyet adnak ét a kereskedelemnek. Ma A hajdani csendőrlaktanyából modem középüzem alakult. Háromszáznegyvenhét embernek ad kenyeret. A mostani hangulat bizonyítja: biztosat és jókora darabot Végigjártuk az üzemet. Ilyenkor, estefelé már nem dolgoznak mindenütt, de a kályhásoknál, az égetőkemencéknél még serénykednek. Két fiatal, Csemus István és Balogh Sándor a kályhákat fényesítik. Egyikőjük röstelikedvö törli a kezét a nadrágba, mikor arról kérdezem, hogy élnek. — Láthatja, jól. Dolgozunk meg versenyzőnk. A lányokkal. A két iparitanuló-csoport versenyben áll, hogy ki termel többet és ki tanul jobban. Ha sikerül, a fiúk nyerik meg a versenyt. No de hát ez nem is lenne furcsa — s önérzetesen dönti ki a mellét — ugyebár. — Nevetünk. Felszabadultan, boldogan nevetnek itt az emberek, mint akik tud. ják, hogy báztoe alapjuk van rá. A csempekészítő-műhely sötét, itt nem dolgoznak már. De a végében, a kemencék torkából rőt fény lebben élő, szellemeket festve a falra. Lisfca György eteti a kemence hat száját száraz, ropogó fával. Ö is azok közé tartozik, akik pár évvel előbb a nyereségrészesedésről mondtak le, mert kevésnek bizonyult a beruházás összege. Ma már mindannyian tudják, hogy bőven visszakapták. Nemrég épült a ktsz új üzemháza, ebben kaptak helyet az irodák, is, s az új, modem klubhelyiség. Amikor először náluk jártam, s véletlenül idp vetődtem, azt hittem, valamelyik fővárosi bárban vagyok, annyira új és szép. Itt szórakoznak, nevelődnek az emberek. Az egyik sarokban kiszesék tartják épp a politikai foglalkozást. Máshol sakkoznak, a „bárpult’’ előtt jófajta feketekávét szürcsölnek páran. Nem mondom, ilyen klubhelyiségben el lehet tölteni a szabad időt. Az egyik sarki asztalkánál szőke kislány pirulva hallgatja a fiú udvarlását. Miről beszélnek? — Csak sejtem, de arra gondolok, hogy minden megnyugodott itt. Nem a klubhelyiség meg az üzemrészek, de az emberek élete, ahogy dolAz új klubhelyiség. Évente csak kevés csempekályhát tudnak készíteni, mert a legfontosabb kellék, a csempe hiányzik. S ekkor a legmerészebb gondolatukat is megvalósítják. Csempegoznak, szórakoznak, udvarolnak — bizonyítja, hogy a tíz évvel ezelőtti befektetés a legjobb árfolyamon kamatozott, Kiss Máié
