Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-18 / 14. szám

4 M ÉP ÚJ S A 0 1962. január 18., csütörtök Apám és én... Igazán meglepetés volt ez a száz forint. Vajon kapok-e érte inget apunak? Még soha nem vet­tem férfiinget... De szép nylon blúz! Ha meg­venném, elmehetnék az osztály­mulatságba. De most apunak kell ing, kék puplin. A réginek rojtos a nyaka és a kézelője is; sírok már, ha mosnom kell. Vajon mi­kor volt utoljára új inge? A mos­taniak mind agyonfoltozottak, szürkék a sok mosástól. — Ezt kérem! — mondom. — Vagy ez jobb lenne? Ez nagyon szép! Áh, drága, nem futná a pénzemből. Az édesapámnak kel­lene, tetszik tudni, ötven éves, és magas. Negyvenkettes inget ké­rek, igen, pontosan ez a szám. Szép. Nekem tetszik. Remélem, apu is örülni fog neki. Szávát ma­radt még pénz vacsorára is. Úgyis csak tíz-tizenegyig lehetek apuval, aztán haza kell mennem, vár a házinéni. Délelőtt találkoztam a folyosón az igazgatóval. Behívott az irodá­ba. — Kiss Kovács, a szülői mun­kaközösség ad neked száz forin­tot. De ne felejtsd: az egyezsé­günk most is áll. — Vagyis, hogy apának nem szabad megmonda­nom. — Minden este igyál fél liter te­jet. Micsoda dolog, hogy egy ti­zenhatéves lány harmincnyolc ki­ló? — mondta még a nyáron Mol­nár Ági mamája, amikor először kaptam pénzt, egy tábla csokival együtt. Azóta kétnaponként veszek fél liter tejet, a néni is sokszor meg­kínál vacsorával. Eddig még nem híztam. Az osztályból már min­den lánynak udvarol valaki, csak nekem... Az is rossz, hogy apu előtt tit­kolóznom kell. Mindig azt mond­ta, ne hazudjak. Aranyos, amikor ilyeneket magyaráz. De nem tart sokáig ez az öröm; ha iszik, vér­­beborul a szeme és beleköt min­denbe. Sajnálom, hogy külön kell lak­nunk. Morcosán dünnyög még, de már gombolja az inget. Nézem. Vég­telenül szomorú vagyok. Öt saj­nálom-e, hogy sokat ivott megint (rumot, mert már tíz éve azt iszik) vagy magamat. Csak már békesség lenne! — Azt mondd meg nekem, hogy honnan volt rá pénzed? — Rekedt a hangja, tekintete szesztől ködös, szemefehérjén a vércsíkok — mint apró rumcseppek. Fenyegetően áll előttem; hajlott válla vésztjós­­ló kérdőjel. Félni kezdek. Félek a veszéke­­déstőlt és hogy gyűlöleteset mond. Pedig én szeretem!... De nem szabad, hogy eláruljam a pénzt. — Gyűjtöttem — válaszolom, míg a vacsora-csomagot bontoga­tom. — Jó lesz? — mosolygok rá, és az asztál közepére teszem. — Arra válaszolj, honnan van pénzed. Kértem tőled tegnap tíz forintot, esküdöztél, hogy nincs... — A múlt héten is csak három­szor vacsoráztam... zsíroskenye­ret.„ — és már remeg a hangom, homályosan látok a könnyeimtől. — Te nem kérhetsz számon tő­lem semmit, csak én tőled. És most azonnal add ide a többit!... Nyikordul alatta a szék. Nem merek ránézni. Pedig már sem­mi félelmet nem érzek. — Nincs nálam pénz. — Halk a hangom; úgy tűnik, mintha nem is én beszélnék. És simítok egyet az asztalterítőn, mintha a békét­lenség ráncait tüntetném el. — Te gyalázatos!... — Rekedt a kiáltás; nem, ez nem az én apám — ez lehetetlen! Iszonyodva ka­pok a szemem elé. Nem félek, csak egyszerűen borzalmas, hogy apám áll előttem tajtékos szájjal, ködös szemmel. De mire vár? Miért nem üt meg? Ha idegen lenne, most védekeznék. De nem, ő az apám; lehetetlen, hogy fél­nem kelljen. — Takarodj a szemem elöl! A trolin magamhoz szorítom az iskolatáskám, még meg is simítom az érdes bőrt. Kinyitom, csak azért, hogy érezzem a tankönyvek sajátos szagát — vagy, hogy ne kelljen a történtekre gondolnom. összesírok a párát könnyező üveggel. Wekerle-telepen már csend van. A néni, akinél albérletben lakom a csöndes kispesti házban, ragyo­gó arccal fogad. Egyedül él, szeret. Mikor a szobába lépek, körülölel a meleg, és arcomat megsimítja az érdes, idős tenyér. ...Kalácsillata van a párnának, körülöttem minden mazsoláska­lács. Gyönyörű kép: apu jön, a kék ingben, kezében a fehér nylon blúz ... De rátapos a fehér mazso­lás kalácsokra... Riadtan kiáltok. Felébredek, villanyfény vág a szemembe. A padlóra kapom te­kintetem és ismerős, sáros fekete cipőket látok, felette megroggyant térdű nadrágszárat és apám nagy, vörös kezét. Ezt nézem csak, úgy érzem, so­káig. Ez a nyugodtság más, mint legutóbb éreztem ... Már nem le­szek beteg, itt van apu. És az sem baj, hogy nem vagyok szép: lesz sok pénzünk, vesz szép ruhákat, olyan leszek én is, mint a többi lány. Már biztosan nem fog inni, soha többé. — No, kis csacsi — hajol felém, és hideg, izzadt tenyérrel simítja meg homlokom. Mosolyog. Tréfá­san duzzogó a szája, felhúzza szemöldökét. Nagyon szeretem ezt a mosolyát. És megint kék a sze­me. Csak én tudom, hogy kék, acélkék, sötétsugarú. — Egy decit se többet! Jó?! Megígérem neked! No! — és ma­ga felé fordítja az arcomat, egész közel hajol. Rámosolygók. Átkulcsolom o nyakát és könnyeimmel együtt észrevétlen lenyelem a leheleté■ bői áradó rumszagot is. Matzkó Emma II nagyszénás! Lenin Tsz-ből ötven szövetkezeti gazda utazik Budapestre városnézésre Ív- és lánghegesztő szakvizsgával épületlakatosokat és építőipari gépekre érvényes vizsgával rendelkező könnyűgép-kezelőket, valamint kazánfűtőket 1962. február 1-től felveszünk. Jelentkezés: ÉM BÉKÉS MEGYEI ALL A MI ÉPÍTŐIPARI VALL AL AT BÉKÉSCSABA, Kazinczy utca 4. Irodaház, földszint 2. 85 Január 17-én, tegnap zárult a jelentkezés a háromnapos buda­pesti útra, amelyre az IBUSZ kü­­iönvonatot indít. A különvonat február 7-én a reggeli órákban Mezőhegyesről indul és Kétegyhá­­zán, illetve Békéscsabán keresz­tül fut fel Budapestre a Keleti­­pályaudvarra. A vonat Mezőtúrig minden állomáson megáll, hogy felvegye az esetleg Szarvasról, Mezőberényből, Gyoméról utazó­kat Az előzetes híradás óta igen sokan jelentkeztek e gazdag prog­ramú és tanulságosnak ígérkező háromnapos budapesti útra. A muronyi Lenin Termelőszövetke­zetből tizenöten, a nagyszénási Leninből öt vénén, a kondorosi Dolgozók Tsz-ből harmincán, a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz-ből harmincán, a végegyházi Szabadság Tsz-ből pedig huszon­egyen jelentkeztek eddig. Ezek a termelőszövetkezeti gazdák a vá­rosnézés mellett meglátogatják a Vörös Csillag Traktorgyárat is, ahonnan már eddig is oly sok se­gítség érkezett a mezőgazdaság részére. Ezenkívül szórakoznak is, és ellátogatnak a Mezőgazdasági Múzeumba is. Hétmilliónál tötib könyvet adlak e! az Smsz-ek boltiadban ISSI-ben A földművesszövetkezetek könyv- és vegyeskereskedési boltjaiból is év­ről évre több könyv kerül az olva­sókhoz. 1958-ban az említett boltokban 4 152 000 szépirodalmi és szakkönyvet adtak el. A múlt évben már hétmillió­­háromsz.íznyolcvannyolcezer szépiro­dalmi és szakkönyvet vásárolt meg parasztságunk a megye földművesszö­vetkezeti boltjaiban. Szaktanfolyamokat rendeznek a kisiparosok továbbképzésére A KIOSZ megyei titkársága és a járási csoportok szaktanfolya­mokat rendeznek, amelyeken a megye kisiparosai gyarapíthatják szakmai ismereteiket. Tavaly szeptemberben Békésen kezdődött el a féléves hegesztő szaktanfo-Üj műsorral lép fel Szarvason a szlovák együttes A szarvasi nőtanács szlovák együttese már eddig igen népsze­rűvé vált és nagy sikert aratott a Szarvasi szlovák lakodalmas című műsorával. Az elmúlt hónapokban az együttes lelkes tagjai új mű­sorral készültek, melyet január 20-án mutatnak be a szarvasi kö­zönségnek. A Vecierka című há­rom képből álló, népi hagyomá­nyokból összegyűjtött zenés, tán­cos népi játékot Janurik Mátyás­­né, az együttes vezetője állította össze. A népi hagyományok össze­gyűjtéséhez a legtöbb segítséget Veliki Györgyné adta, aki össze­gyűjtötte a szarvasi népszokáso­kat, dalokat és a lánykorában át­élt élményeket. Munkájában segí­tették Sonkoly Páltné, özv. Frankó Jánosné, özv. Tomasovsz'ki Mi-Tenácstagi fogadóórák Békéscsabán Január 18-án, csütörtökön, dél­után 3 órától Gavenda Béla Bé­késcsabán, a Kazinczy u. 26. szám alatt, az 52. sz. választókerületben pedig Szűcs Ferenc délután 5 árá­tól a Földvári u. 11. szám alatt tart fogadóórát ftWWWMMIWM«HWNWNNW<MMN*NMMWN őnodvári Miklós: hályné és a 82 éves özv. Bognár Istvánná. Az így összeállított anyagot Sonkoly Pál szlovákra fordította. Az együttes eredeti, régi szarvasi népviseletben mutatja be a népi játékot. lyarn, ahol hetenként egyszer tartják a foglalkozásokat. A 13 kisiparost Bagyinka Mihály, gaz­dag szakmai tapasztalattal ren­delkező békéscsabai lakatosmes­ter oktatja. Több szakmai tanfolyamot ren­deznek a megyeszékhelyen is. Ja­nuár 14-én kezdődött el a 60 órás háztartási kisgépjavító és motor­tekercselő tanfolyam, amelyen 24 kisiparos tanul. A tanfolyam lá­togatóinak háromnegyed része fa­lusi kisiparos. Folyamatban van Békéscsabán a mázoló-erező, a szobafestő, a műszerész-motorsze­relő, a rádiószerelő, a televízió­javító és szerelő tanfolyam is, amelyeken a részvevők sok hasz­nos tapasztalatot szerezhetnek majd. Bankett, ahogyan egyes hivatalokban művelik Egyetek, igyatok bátran, mindenki a vendégem... (Szegő Gizi rajaa) XV. JJorváth szólni akart, de a lány megelőzte. — Miért nem veszed le a szem­üveged? Nem tetszel így nekem. Megijedek így tőled... Nem tudta, hogy nevessen vagy ráüssön a részeg lányra, kétségbe­esett pillantást küldött a volt zászlóshoz, az rákacsintott, s az asztal alatt megsimogatta a vörös­hajú combját. — Helga vagyok — mondta a lány és töltött magának —, de jobban szeretem, ha röviden csak Hetinek szólítanak. — Tetszem neked? A bor és a pezsgő összekevere­dett benne. Megfogta a kacér lány kezét, az asztal alatt össze­ért a térdük, s ruhán át is érezte Helga perzselő bőrét. Az agyába szökött a vére. A lány ujjal ide­ges, kéjes vágyakozással kapasz­kodtak az övébe, hozzábújt, érez­te alkoholos leheletét. — Te is... tetszel nekem. Kísérj fel a szobámba. — Van itt szobád? — Hogyne volna, te butus. Men­jünk... ne törődj vele, a barátod majd fizet A barátodnak sok pén­ze van. Botorkálva, részegen > követte a lányt. Amikor a lépcsőfordulót elhagy­ták, a folyosó végén, magas, szőke nő tűnt fel. Egy szemJátomásnyi ideig tartott az egész, máris el­tűnt a félhomályban. Sebesen, majdhogynem a falhoz lapulva szaladt és befordult a legelső kar nyárodénál. Horváth megtorpant, hirtelen forróság öntötte el és mellében olyasféle ütést érzett, mintha vil­lamosáram járta volna át. A nő alakja és a járása Elzára hason­lított. A nő nem nézett hátra, s hiába hailgatódzott, nem hallott sehonnan ajtócsapást. Talán más emeleten lakik? — Láttad? — kérdezte és meg­ragadta Helga kezét. — Ki volt az a nő? Ismered? — Ugyan, kedvesem! — omlott rá a lány és maga után vonszolta a férfit — Mit érdekel? Itt van a szobám! Jól jegyezd meg: balra a lépcsőház mellett, hogy máskor is ide találj.­Kinyitotta az ajtót, előreszaladt és felkattintotta a villanyt. Ez a szoba is olyan választékosán be­rendezett volt, mint az ő lakosztá­lya a harmadik emeleten. — Tetszik nálam? — kérdezte Helga és hirtelen szájoncsókolta —, igyunk egy pohár konyakot. Igyunk meg egy egész üveggel. A kanapéra vetette magát, já­tékosan lerúgta a cipőt, magasan felrakta a lábát, kihívó mozdulat, tál combját mutogatta. Horváth még mindig mozdulat­lanul állt az ajtóban és kifelé hailgatódzott „Ki lehet az a nő? De ügyetlen voltam! Miért nem szaladtam utá­na! Meg kellett volna állítanom, kiáltani neki” — gondolkodott. — Hát nem jössz közelebb? — kérdezte kaeóran Helga és még feljebb rakta formás lábadt. — A bárszekrényben mindenféle italt találsz. Horváth ránézett, s elborult a szeme. Még jobban megrészegült a lány rózsaszín bőrétől, felkorbá­csolt szenvedéllyel kívánta a nőt. Állatias ösztön duzzasztotta min­den porcikáját, hevesen zilált a melle, valósággal felforrt a vére. Megjött a pillanat, amikor kíván­csi lett a nő ízére: a szerelmi em­berevés pillanata volt ez, amikor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom