Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

1 MÉPÚJSAG 1962. január 3., szerda „Ha lány lesz, akkor is szeretni kell!... A hullámos hajú, rózsapiros ar­cú igazgató arról nevezetes, hogy hagyon szereti a munkáját és a feleségét. Szép családi életet élt, ifjú feleségével mindent meg­beszélt, egyedül egy dologban nem tűrt ellenvetést: ha gyerekük lesz, az fiú lesz és János névre hallgat majd. Az esemény napján is késő estig dolgozott. Mint derült égből a vil­lámcsapás, úgy érte a hír: a fele­ségénél megkezdődtek a szülési fájdalmak. Amikor a felesége után bezárult a kapu, akkor jutott életében elő­ször eszébe: Mi lesz, ha leány lesz! A szép piros férfiarc egy­szerre halottsápadt lett. Homlo­ka gyöngyözni kezdeti s pár perc múlva úgy folytak végig arcán a verejtékeseppek, mintha záporeső mosná. Idegesen járt fel-alá a csarnokban. Előbb alig hallhatóan mormogott valamit, később már lépései ütemére szinte ordította: „Ha lány lesz, akkor is szeretni kell! Ha lány lesz, akkor is sze­retni kell!”__ Végre közölték' vele, hogy le­gény született. Most azonban men­jen szépen haza, mert mindkettő­nek pihennie kell. Mámoros fejjel, csordultig tele boldogsággal sietett haza. Másnap azonban nem mehetett látogatóba, mert az igazgatóságon várták ér­tekezletre. Harmadnap hajnalán kopogott a szülészet ajtaján. Fele­sége — aki talán soha nem volt még ilyen szép, mint most — csi­csergő hangon közölte vele, hogy Sanyikét már be is Íratta a sze­mélyazonossági könyvébe. — Micsodaaa? Tiltakozom! — kiáltotta magából kikelve és min­denről megfeledkezve a szelídsé­géről ismert igazgató. — Jól tu­dod, hogy Jánost akartam! Miért tetted ezt velem? Jaj, mi-ért? Nem vette észre, hogy a kisma­mák kuncogva bújnak a takaró alá és a félig nyitott ajtón kiván­csi ápolónői fejek kukucskálnak be, várják az „eredményt”. Ami­kor végre rájött, hogy ugratják, elnevette magát és szeretettel si­mogatta meg a felesége homlokát: — Hiszen ha lány lenne, akkor is szeretném ... — ,Ary — Megállás nélkül Szilveszter éjszakáján Szilveszter éjszakáján nagy for­galom volt a mentőknél. Szinte megállás nélkül útban voltak a kocsik, no nem, ne értsük félre, nem az általában ismert ok: a bor, sör, pálinka és egyéb ital túlzott fogyasztása adott munkát a békéscsabai mentőállomás dolgo­zóinak. Furcsa és talán hihetet­len is, hogy ezen az éjszakán csupán egyetlenegy embert kel­lett kórházba szállítani azért, mert ivott. A rekordot most nem az italozás utáni gyomormosás vitte, hanem a szülés. Ezen az éjszakán öt kismamához hívták ki a mentő­ket, akiket a szeghalmi, békési szülőotthonba vittek be. Az első II. <í«j zöszi Annához hajolva meg­jegyezte: — Nézd, milyen snájdig ma a doki. — Ismered? — kérdezte meg­élénkülve Anna. — A lágerben mindenki ismer­te. Orvos. Nőgyógyász. Ha valaki­nek kellemetlensége támadt, a dokihoz fordult, és minden rend­bejött. Olcsó és specialista__ Egy szuszra hadarta el. De An­na arcára kétkedés ült. Szöszi to­vább sorolta, hogy bizonyítsa jól­­értesültségét. — Otthon becsukták miatta. A lágerban is ráfizetett egy asszony, aki nem várta meg, amíg a doki teljesen kijózanodik ... — Te mióta ismered? — Volt már vele dolgom__ még otthon — válaszolta Klári és felhajtotta a maradék Coca Colát. Mozdulata elárulta, hogy már nem értékeli sokra a disszidált or­vost. Valóban: amikor a nickelsdorfi lágerban futólag találkoztak, régi ismerősként üdvözölték egymást. Az orvos sokat csevegett Klárival, s a női barakk lakói között hama­rosan elindult körútra egy finom kis pletyka a disszidált lányról és a disszidált orvosról. A pletyka körbejárta a lágert: ittf elvettek belőle, ott hozzátettek, mindenki tovább színezte saját fantáziája szerint. Mire az orvos fülébe el­jutott, kerek kis mese lett belőle, de ügyet sem vetett rá, nevetve legyintett. Klári közben Bécsbe került, lokálokban, éjjeli mula­tókban keresett, s talált is szeren­szülőmamához Körösladányba hív. ták ki a mentőket. Tasi Béláné­­nak ez volt a tizedik szülése. Pon­tosan éjfélkor ugyancsak szülőma­mához hívták ki a mentőket, de akadt kismama újév első órájában is, akit a gyulai kórház szülészeti osztályára szállították. Éjfélig ósz. szesen 12 hívásra zúgott fel a motor a mentőállomás udvarán, 12 alkalommal mentek ki, hogy segítsenek a betegeken, életet mentsenek. Amíg mások szóra­koztak, a merftőállomás Írót ins­­pekciós dolgozója szinte pihenés nélkül dolgozott, így köszöntötte az új évet. Ónodvári Miklós: Társadalmi bizottság alakult a cigány-kérdés megoldására December utolsó napjaiban társadalmi bizottság alakult a kétszázezer magyarországi cigány sorsának rendbetevósére. Részt vesz a bizottságban a Mi­nisztertanács és az Országos Terv­hivatal képviselője, a belügyi, a honvédelmi, pénzügyi, művelő­désügyi, egészségügyi, építésügyi, könnyűipari minisztériumok egy­­egy felelős megbízottja, ezenkívül a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a KISZ-nek, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsának, a SZOT-nak, a Termelőszövetke­zeti Tanácsnak, a Magyar Vörös­­keresztnek egy-egy felelős mun­katársa is. A bizottság összehívását, fel­adatainak kialakítását alapos ta­pasztalatgyűjtés, sokoldalú felmé­rés, mélyreható vizsgálódás előz­te meg. Mindezek alapján az ille­tékesek arra a megállapításra ju­tottak, hogy a magyarországi ci­gányságnak ez ideig körülbelül csak egyharmada illeszkedett be teljes mértékben a magyar társa­dalomba; a másik kétharmada csak az első lépéseket teszi a be­illeszkedés útján, vagy még a le­telepedésig sem jutott el. Ezek számára intézményesen kell biztosítani jogot, lehetőséget és segítsé­get ahhoz, hogy előítélet és megkülönböztetés mentesen fektethessék új alapokra éle­tüket. A beilleszkedési folyamatot három fő vonatkozásban kívánja elősegíteni és akadálymentessé tenni a cigány-kérdéssel foglalko­zó társadalmi bizottság. Az első és legfontosabb, hogy a munkaké­pes korban levő cigány-lakosság eredeti lakóhelyén munkához jusson, «»»♦♦»»♦♦♦ >mt»> »<«( » >>< m » « m mm mm esét. Amikor pedig egy véletlen találkozás itt is összesodorta őket és Horváth doktor beszámolt a lá­gerben költött meséről, mindket­ten jót mulattak. Ez a történet épp olyan messze állt az igazság­tól, mint amilyen távol álltak ők egymástól. Klárinak azóta is, egy percig sem jutott eszébe, hogy há­lóját az orvosra is kivesse... A könnyűvérű nőcske sokkal pénze­sebb férfiakra vadászott, s amikor a szemüveges orvos egyvonalba ért vele, csak közömbös pillantást vetett feléje. — Pá, kicsikém — súgta hal­kan, gunyorosan kuncogva és te­kintetét ismét a franciára fordí­totta. Hátha ... ami nem sikerült Annának, sikerül talán neki. Az orvos nem hallotta a lányok beszélgetését. A recsegő Wurlitzer és a tiroliak okozta hangzavarban amúgy is nehéz volt eligazodni. Egy üres sarokasztalhoz ült, ko­pott velúr kalapját hanyag mozdu­lattal a székre dobta, a pincértől gint rendelt, egy hajtásra kiitta és elgondolkozva bámult az üres po­hárba. Arckifejezéséről ítélve olyannak tűnt, mint aki embert ölt, vagy most készül erre a lé­pésre. A körülötte zajló kávéházi életről nem vett tudomást, gondo­lataival volt elfoglalva, amelyek úgy kergették, űzték egymást agyában, mint gátjait vesztett zú­gó folyam habjai. Az ital mámo­ros kábulatba ejtette, keze ökölbe szorult, máskor egész teste eler­­nyedt azoktól a gondolatoktól, amelyek nem hagyták nyugodni, s amelyek egymással versengve szinte kiabáltak agyában: „énrám hallgass, énrám hallgass!” Tekintetével Elzát kereste. Sej­tette, hogy nem jön el és meghiú­sul az ábrándosán kiszínezett ran­devú. De titkon, a szíve mélyén mégis reménykedett: hátha eljön! Délután felhívta. Elza lakása nem felelt. Csigalassúsággal telt el az idő estig. Az utcákat rótta. Az óráját ötpercenként megnézte, s újra összerakosgatta a legutóbbi találkozás emlékeit. Más gondolatok viszont azt su­gallták, hogy jobb lenne, ha fel­­állna és elfutna innen, amíg nem késő. Hiszen azt se tudja volta­képpen, ki ez a lány és mi rejlik Elza közvetlensége és barátsága mögött. — Nincs pénzem, reménytelen a jövőm. Mint az űzött vad, úgy futkosok a világban, menekült orvos vagyok, alig néhány schil­illetve egyenlő elbírálás alapján kapjon módot otthon-alapításra, letelepedésre. Az ország néhány termelő­­szövetkezetében azzal segítet­ték a cigánycsaládok letelepe­dését és beilleszkedését, hogy élelmiszerelőleget adtak a szorgalmasan dolgozóknak, legyen miből kitartaniuk a zár­számadásig. A jó példák szórványosan ugyan, de mégis azt mutatják, hogy ha a helyi vezetők felisme­rik a cigányság beilleszkedésének jelentőségét, módot is találnak a folyamat elősegítésére. A tennivalóik másik két nagy csoportja egészségügyi és kultu­rális vonatkozású. A cigány-tele­pülések egészségügyi viszonyainak megjavítása érdekében intézkedések történnek majd a kommunális ellátás megja­vítására, messzibb távlatokban pedig el kell jutni oda, hogy a cigányság ne elkülönült településekben él­jen. Előreláthatóan még 1962 első felében megindul a felnőtt cigányság szervezetteb, tömegesebb kul­turális nevelése, nagyszámú alapismereti tanfolyam meg-, szervezése, nagyon közérthető, ismeretterjesz­tő és felvilágosító előadás-soroza­tok „házhoz szállítása”. (Ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol elsősorban a cigányság szá­mára rendeznek előadásokat, ott szívesen részt vesznek, ellenkező esetben visszahúzódnak.) Külön feladatot jelent majd az iskolaköteles korú gyerme­kek teljes számú beiskolázá­sa és a veszélyeztetett környe­zetű gyermekek állami gondo­zásba vétele. A társadalmi bizottságban részt vevő állami intézmények és tár­sadalmi szervek 1962 február de­rekára készítik el külön-külön munkaterveiket, amelyeket a bi­zottság egyeztet a keresztintézke­dések kiküszöbölése, s az esetle­ges hézagok elkerülése érdekében. Az első határozott intézkedések betartásának ellenőrzése után sor kerül egy távlati terv kidolgozá­sára is, amely évekre meghatá­rozza a tennivalók irányát. Rádió- és teievízió műsor 1962. JANUAR 3., SZERDA KOSSUTH RÁDIÓ: 8.10 Reggeli hang­verseny. 9.00 A harangok nem hallgat­nak el. 9.20 Könnyű zene. 10.10 Üttörő­­híradö. 10.30 Napirenden. 10.35 Opera­­részletek. 11.25 A Szabó család. 12.15 Népi zene. 13.00 Válaszolunk hallgató­inknak. 13.15 Szabad szél. 13.40 Papír­­hullámok. 11.00 Heti zenés kalendá­rium. 15.10 A róka és a cinke. 15.23 Szív küldi. 16.25 A barátság hullám­hosszán. 16.35 Kórusok. 17.15 Szovjet népek zenéjéből. 17.30 Az élettárs. 18.36 Közvetítés Londonból. 19.05 Esti beszél­getés. 19.20 Bramhs: ni. szimfó­nia. 20.25 Tánczene. 21.10 Kulturális Krónika. 21.25 Közvetítés Torinóból. linggel a zsebemben. Mit akarha­tok én Elzától, ettől a titokzatos nőtől, akinek pénze, autója, eg­zisztenciája van, akinek olyan sok barátja van ... S mit kaphat tő­lem Elza? Mit akarhat hát? Ki ő? Óh, mennél jobban ismerem, an­nál jobban látom, hogy milyen ke­veset tudok róla. Ezek a gondolatok nem hagyták nyugodni. Űjra meg újra vissza­tértek. Észre sem vette, hogy egy távolabbi asztalhoz két férfi ült le és minden mozdulatát figyelik. Máskor is megfigyelték már. Azt sem vette észre. Két hónap óta tervszerűen kö­vetik, számontartják és valahol egy sárga fedelű dossziéba bejegy­zik minden lépését. Emberek ha­jolnak a dosszié fölé, tanulmá­nyozzák, vizsgálják egyéniségét, vitatkoznak fölötte. Valaki már nagyon sürgeti, hogy közelebb ke­rüljön a megoldáshoz és eldönt­sék végre, érdemes-e vele foglal­kozni, lehet-e még rá számítani? Másvalaki viszont igyekszik ezt megakadályozni. Kicsoda az egyik és mit akar a másik? Ezt sem tudja! Minderről semmit nem tud; ebben a világvárosi rengetegben, a milliós tömegben sokkal elve­szettebbnek hitte magát, álmodni sem merte, hogy valahol számon tartják, féltő gonddal vigyáznak rá. Eszébe sem jutott, hogy az amerikai hírszerző központ titkos ügynökei hálózzák körül, s csak az alkalmas pillanatra várnak, hogy mint a polip, feléje nyújtsák csápjaikat és megmarkolják. (Folytatjuk.) 23.00 Népi zene. 23.30 Respighi: H-moB szonáta. 0.10 Könnyű zene. PETŐFI RADIO: 14.15 Künnyü zene. 14.40 Orosz nyelvlecke. 15.00 Kamara­zene. 16.05 Ősállatok nyomában. 16.25 Tánczene. 17.15 Élő világirodalom. 17.55 Petrovics Emil: Fuvolaverseny. 18.05 Operettrészletek. 18.35 Csodás jóslatok. 19.05 Az Amazon-menti indiánok dalai és népszokásai. 19.53 Orvosi tanácsok. 19.40 Falurádió. 20.00 Közvetítés a pécsi Nemzeti Színházból. Glória. 22:07 Ope­rarészletek. 22.20 Sporthiradó. 3273$n Tánczene. a televízió műsora: 17.30 isko­lások műsora. 18.30 TV világhíradó. 18.45 Tanuljunk oroszul. 19.00 Delibes: Coppelia. Közvetítés az Erkel Színház­ból. 22.00 Hírek és a TV világhíradó ismétlése. niuiiiiHiiiimiimiiimiiiiiiiiiiHni SZABADSÁG MOZI, Békéscsaba December 28—január 3: Nagyravá­gyó asszony. K.: h. 6, 8; v. 4, 6, 8. BRIGÁD MOZI, Békéscsaba. Január 2—3: Körhinta. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. TERV MOZI, Békéscsaba. December 31—január 3: Serdülő lányom. K. h, fél 6, fél 8, vas. fél 4, fél 6, fél 8. . BÁSTYA MOZI, Békés. Január 4—6: Állami Aruház. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. SZABADSÁG MOZI, Gyonia. Január 1—3: Alomrevű. Kezdés h.: 7. v.: 3, 5, 7. PETŐFI MOZI, Gyula. Január 4—7: Jó utat autóbusz. K. h.: 5, 7, v.: 3. 5, 7. ERKEL MOZI, Gyula. Január 1— 3: A piros autó utasai. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. VÖRÖS OKTOBER MOZI, Mez^KO- váoshába. Január 1—3: Kalandor. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7. PARTIZÁN MOZI, Orosháza. Január 4—9: Két félidő a pokolban. K. h.: fél 6. fél 8, v.: fél 4, féd 6. fél 8. BÉKE MOZI, Orosháza. Január 2— 3: Küldetés Bahcsiszerájba. Kezdés 7. v.: 3, 5, 7. PETŐFI MOZI, Sarkad. Január 1—3: Kobra-akció. K. h.: 8, v.: 4, 6, 8. TÁNCSICS MOZI, Szarvas. Január 1—3: A vak muzsikus. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5. 7. ADY MOZI, Szeghalom. Január 1—3: Hármasok szövetsége. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7. DÓZSA MOZI, Tótkomlós. Január 1—3: Milliók keringője. K. h.: 8, v.: 4, 6, 8. SZABADSÁG MOZI, Vésztő. Január 1—3: A mi édesanyánk. K. h.: 7, v.: 5, 7;

Next

/
Oldalképek
Tartalom