Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 5. szám
♦ KÖRŰSTÁJ A helytörténeti kutató szakkör az életre nevelés szolgálatában Középiskolás ifjúságunk életkori sajátosságánál fogva igen fogékony a szülőföldkutatás iránt. Már mögötte áll néhány év földrajz- és történelemtanulás. A végtelen térben és áz idő tengerében lejátszódott eseményeket számára megírták a tankönyvírók. De már kinőttek abból a korból, amelyben még kész megállapításokat elfogadnak. 14—18 évesek. Vágynak az életbe, amely úgy szívja őket magához. A helytörténeti kutató szakkörben eltöltött órák magát az életet mutatják meg számára a bonyolultság jegyeivel, néhány kincsetérő tanácsot ígérve. Távolról sem öncél a helytörténeti ismeretszerzés. Mégis rá kell mutatnunk arra, hogy a vele való törődés nélkül a szülőföld tekintetében parlagias ismeretek, homályos mítoszok vagy a sehova nem tartozás bágyasztó érzetei határozzák meg az ifjúságot. Kiderül, hogy sok esetben például Békéscsaba neve még ma is csak a „csabai kolbász”-t képzettársítja ifjúságunk tudatában. Üresen áll a 14—15 évesek tudatában a város mozgalmi és kulturális hagyományainak helye, noha még a csabai Purcsi Pepi szerezte Magos jegenyefán sárgarigó fészek kezdetű műdal is jelentősebb helyet biztosít Békéscsabának a városok közötti küzdőtéren, mint a kolbász-mitosz. Ez nem a nevezettek hibáztatása, csak elgondol, kodtató kép, amely a helytörténeti kutató szakkörök munkájának fontosságát hangsúlyozza. A Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium huszonöt fős szakkörének tagjai a szakkör évi programja szerint — 15 helytörténeti dolgozat megírásához kezdtek adatgyűjtő munkát. Egyiknek útja a legszakavatottabb pézsmavadászhoz, a másiké a városi tanács osztályvezetőjéhez, a harmadiké az ipari üzemek dolgozói stb. felé vezetett. A gimnázium igazgatója és a szakkörvezető aláírásával, valamint az iskola bélyegzőjével ellátott megbízóleveleket kaptak a szakköri tagok: önerősítésül és az esetleges bizalmatlanság helyszíni léküzdhetése végett. A szakkörvezető, aki egyébként is irányítja munkájukat, felkereste a kutatandó területek vezetőit, hogy ők is tájékozott felnőttként nyújthassanak segítséget az adatkutatók számára. Felnőttekkel vettek fel tehát kapcsolatot a tanulók, méghozzá munkatársi viszonyban. Az elmúlt hónapokban lányok és fiúk adatkutató munkát végeztek a városi pártbizottságon, a Hazafias Népfront városi bizottsága helyiségeiben, az Űttörő Házban, a sportorvosi rendelőben, a Kulich Tsz-ben, a Békési Nyomdában, a virágkertészetben, a Megyei Könyvtárban stb. Választ kaptak levelükre dr. Lőrincze Lajostól, Kulich Gyula volt menyasszonyától, Medvegy Elemér budapesti építészmérnöktől, valamint a Szegedi Állami Levéltártól. A Gyulai Állami Levéltár kiadta Sz. É. III. f. osztályos számára a békéscsabai Munkás Dalkör alapítóokmányát, lefordították a helyi eszperantó körrel a Japán.ból érkezett lapot, és fotókópiát készítettek a Balassi fotoklubbal a békéscsabai városház udvarán 1948. május 30-án rendezett szabadtéri ifjúsági hangverseny meghívójáról. Az adatkutató középiskolás a helyszínen bonyolult helyzetekben kényszerül gyors analízisre. Egy tudományág képviseletében, meghatározott, szűkkörű feladatot kell megoldania, amikor nem hozzá igazodik pl. a Békéscsabai István Malom egésze, amelynek udvarára belépett, hanem neki kell alkalmazkodnia a helyi viszonyokhoz. Hogyan tudja meg előre leendő adatszolgáltatója pontos nevét? Ugyanis a megnyerés egyik előfeltétele az, hogy a kérdezendő nevét ne tévesen ismerje. El kell döntenie továbbá, érdeklődhetike az adatszolgáltató életkora után, avagy az adott személyt ezzel zavarba hozza? Pedig a tudományosság szempontja bizonyos esetben megköveteli az adatszolgáltató életkorának feltüntetését. M. M. és K. É. IV. f. osztályosok vasárnap délután érkeztek egy idős mezőgazdasági munkáshoz. Éppen névnapot ült a család. Szívesen megvendégelték a lányokat is. A volt agrárproletár emlékeiből idézve (a „betyár” szavunk agrárszocialista vonatkozásairól van szó) számos, nem a szorosan vett tárgyhoz tartozó eseményre emlékezett. A tanulók türelmesen meghallgatták, de mindig az őket érdeklő lényegre terelték a beszédet. Így születik a látó embertípus az élet számára az iskolában, aki képes arra, hogy a napi élet múló jelenségei közül kiválogassa az összefüggőket. Az elmúlt hónapokban a Békés megyei Népújság néhány cikke pro et contra vitatta a létesítendő sportuszoda meleg vizének felhasználását ez idő szerint. Sz. Á. I. c. osztályos gondosan figyelte a vitát, mert annak anyaga a sportuszoda építéstörténetéről készülő dolgozatának tárgyához tartozik. A Csaba Szálló épületének homlokzatára kihelyezett órát még sokan nem vették észre a járókelők közül, de B. M. III. f. osztályos már hónapokkal ezelőtt beírta, az „Épül, szépül városunk” című dolgozatának egyik fejezetébe. A megyei újságunk 1961. december 6-i számának Hírek rovatában állt többek közt: „Zárszámadásig 300 hízott sertést ad át az államnak a békéscsabai Kulich Gyula Termelőszövetkezet tagsága.” Ez a rövid hír nyomban egy nagyobb összefüggésben helyezkedett elG. M. és P. P. IV. e. osztályos ismeretében, akik a közlemény megjelenése előtt jártak a fent nevezett termelőszövetkezetben. E. É„ Zs. M. IV. f. és Sz. É. III. f. osztályosok a Békési Nyomdában, illetve az István Malomban nemcsak munkásnőket és munkásokat látnak többé, de azt is tudják, hogy közülük hány százalékának van odahaza rádiója, mosógépe, továbbá hány százaléka szerezte szakmai képzettségét az államosítás után. Emberismeretet sajátítanak el a helytörténeti kutatók. Az egyik szakköri tag lesújtva számolt be a szakköri foglalkozáson arról, hogy kedvenc kutatásai területén akadályba ütközött, mert azt rezervált, fönntartott területnek nyilvánították felnőtt kutatók számára!... A Békéscsabai István Malom vezetőségét dicséri, hogy ez a diáklány ott szíves fogadtatásra talált, és visszanyerte munkakedvét. Számos megnyilatkozás tanúsága szerint megbecsüléssel övezik a helytörténeti kutató szakkör tagjai a feladatkörüket, munkaterületük történeti távlatait ismerő felnőtteket, de érzékenyen kitapintják a közösségi érzéssel hadilábon álló felszíneskedést és felismerésüket visszhangozzák. Ugyanakkor tárgyilagosan leszögezik, hogy a felnőttek többsége (akikkel adatgyűjtés közben beszéltek) az előbbiek csoportjába tartozik. A szakköri tagok által felszínre hozott ismeretek tanúsága számtalan. D. M. és K. E. II. c. osztályosok Békés megye hivatalos lapjának 1914. évi számait ősz. szefüggően tanulmányozták, majd kimutatták, milyen erőteljes propagandát folytatott az uralkodó osztály, hogy az imperialista háború terheit kiterjessze a hátország (Körösladány, Dévaványa, Doboz, Orosháza stb.) népére. S milyen élmény, ha az egykori ítéletek a szakköri tagok szeme láttára méretnek meg az idővel. F. I., K. J. és R. M. II, c. osztályos lányok eltűnődtek az egyik országosan ismert népdalénekesünk esetén, aki békéscsabai középiskolás korában részt vett a helyi 48-as Ifjúsági Bizottság kultúrversenyén. A sok közül annak a bírálóbizottsági tagnak volt igaza, aki ezt írta bírálólapjára: „Nagy jövőjű hang!” Hogy milyen széles kapu tárul a helytörténeti kutató-szakköri tag előtt a napi életbe, annak érzékeltetésére idézünk Kvasz András veterán pilóta Budapestről 1961. november 30-án írt leveléből: „Hosszabb külföldi tartózkodásom alatt jóleső érzéssel olvastam a külföldön is kapható magyar újságokból (a Német Szövetségi Köztársaságban volt), hogy a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban kis ünnepség keretében megemlékezték arról, hogy 50 év előtt, 1911. november hó 12-én, saját szerkesztésű repülőgépemmel elrepültem szülővárosom, Békéscsaba felett.” — A levél felolvasása után újjongó öröm tört lti a szakköri foglalkozáson! Végül a szakköri munka legfontosabb hozadékáról, a felelősségtudatra nevelésről szólunk. A Kulich- és Áchim-munkacsoportok féltve őrzött, családi értéket jelentő dokumentumokat kaptak kézhez csorbítatlanul visszavárólag. A levéltárból kiadott okmányok össznépi tulajdont képeznek. Minden egyes esetben áthatotta a tanulókat a felelősségtudat és rendben visszajuttatták az okmányokat udvarias köszönő írások, illetve szavak kíséretében. A felkutatott eredményekről dolgozatok készülnek, amelyek először az iskolai önképzőkör, majd néhány esetben nyomtatásban kerülnek a szélesebb plénum elé. Ugyanakkor a jelentős többletmunka mellett, felelős a helytörténeti kutatószakköri tag az általános tanulmá. nyi eredményéért. Szocialista társadalmunk folyton növekvő igénnyel várja az ifjú nemzedéket. A középiskolai rendtartás szavaival „önképzés előmozdításával, a tantervi anyagon túlmenő” műveltség megszerzésére van szüksége, éspedig ütemesen együtt haladva az anyagi javak fejlesztésének távlati terveivel. Ha ifjúságunk kutatás közben megismeri az őt körülvevő élet jelenségeit, akkor a szülőföld talajában gyökerező hatások komoly útravalói lesznek. Virágh Ferenc szakkörvezető tanár Bazsali Ferenc: Anyám. ■••■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■•••■ti Kiss Zoltán: • • Ünnep a laktanyában Zárva az ajtó. Szigor lakatja köti a rácsos kapu szárnyait. Sípolt a mozdony..» Rohant a nótás katona-vonat. Feltűnt az otthon távoli képe. Gyermek-álom nyílt, s — mint pitypang — a hő födte be lágyan ott a kiskaput.mí • Sípolt a gőzös... Szállt a gyorsvonat. Szülői szárnyon édes csók s öröm röppent a szárnyas, nagykapu mögé. Kóstolót hoztak: egyen a fiú... Hazai kosztnak sava-borsa más.». Tágas tereimben terülj-ásztalak halmán az ízek, zamatok árja hömpölygőit végig... S fent a Tejúton béke csillaga lobbant a város tornyai felett, és lent a Földön strázsáló jókedv szuronya hegyén gyúltak őrtüzek... Szekeres István: Kik tűzben hamvadtak el — Kik tűzben hamvadlak el, és hiába hívták az irgalmas Jchovát... — „Deutsland über alles!” — és beszívták a halált a dachaui gázkamrák borzalmas poklában; kik Lvov mellett haltak meg csupán csak azért, mert volt merszük megszületni; — — de önönmaguk-ásta gödreik előtt állva is pórbálták még azt az egyet hinni, hogy: „Lesz még Igazság!” — bár lábuk vérben állott, , s tarkójukon csattant a lövés... — Igazság ... Igazság... — hörögték, a még élők, s pernyéjük szétszállt a tajtékos ég alatt; Igazság... Igazság... — sóhajtották a rétek, mert a pernyéből újra élet fakadt, s nem bírta viselni borzalmas fájdalmát. — Igazság... Igazság! — kezdték zúgni a folyók, és üvölteni a mordon tengerek! Igazság! Igazság! — kezdett remegni a föld. és kiáltani az emberek: — Bűnösen élni nem lehet! A NÉPÜTSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE
