Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-27 / 22. szám
4 Mépújsáa 19(ii. január 27., szombat Hangversenyek és ankétok a megye községeiben A Filharmónia novemberben 13 Békés megyei városban és községben rendezett hangversenyt a legszebb operákból és klasszikus operettekből. A hangversenyeken fellépő szólisták nagy sikert arattak mindenütt és a műsor összeállítása annyira jó volt, hogy négy községben: Eleken, Medgyesegyházán, Sarkadon és Mezőkovácsházán a hangverseny után ankétot is rendeztek. Az ankétokon a hangverseny hallgatói elismeréssel nyilatkoztak a Filharmónia művész-brigádjának szerepléséről, beszélgettek az operákról, az operák mondanivalójáról, nagy zeneszerzők munkásságáról. Az eleki ankéton a helyi termelőszövetkezet kérte a Filharmóniát, hogy ismételje meg hangversenyét. A kérést teljesítik és február 24-én újabb hangversenyt rendeznek Eleken, melyet szintén ankét követ. Medgyesbodzási változások Megkezdődtek a Kulich Gyula kulturális szemle községi bemutatói Ebben az évben megyénk ifjúsága a Kulich Gyula kulturális szemlén méri össze tudását felkészültségét. A községek legjobb műkedvelői először a helyi bemutatókon szerepelnek, majd a járási versenyeken, végül pedig a *»egyei szemlén. A benevezők száma sokkal több, mint a tavalyi kulturális szemle során volt és a művészeti ágak köre is bővült. A községi versenyek a napokban kezdődtek meg a szeghalmi és a gyomai járásban. A tervek alapján márciusban lesznek a járási bemutatók és április minden szombatján, vasárnapján megyei bemutatókat rendeznek, melyre a legjobb művészeti csoportok kapnak meghívást. Dr. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó kitüntetése (MTl-toto, Vigovszjki Ferenc felv.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzónak 50. születésnapja alkalmából a békéért folytatott tevékenysége, valamint az állam és a katolikus egyház közötti jó viszony érdekében kifejtett munkássága elismeréseként a Népköztársaság Zászlórendjének II. fokozatát adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át. II bodzási emberek már 25 évvel ezelőtt is jobbat akartak. Ezért érthetetlen, hogy a felszabadulás után egy időben az ellenzéki mozgalom ebben a faluban miért fejlődött tovább? Az ilyesfajta „elvből vagyok” ellenzéki gondolatot addig vitték, hogy sokszor önmaguk, családjuk jobb élete kialakításával kerültek szembe. Itt a szövetkezeti mozgalom is nehezen kerekedett felül, de most látják már, hogy kár volt az időt húzni. Hol lenne ez a község, ha... No, de hagyjuk ezt az óhajt, mert már megszűnt az egy helyben topogás. Előbbreléptek az emberek, s látják a születő új lényegét, azt a sok-sok segítséget, amelyet a szocialista társadalom már eljuttatott hozzájuk, az új falu kialakításához. Most már talán jobban értik, mint két évtizeddel vagy öt évvel ezelőtt a proletárdiktatúra lényegét, népi államunk jellegét, s azért otthonosabban mozognak a községben, a szövetkezetben, az emberek dolgában. Ebben a községben a kultúrforradalom magja most kezd csírázni. Két évvel ezelőtt az emberek este még bezárták kapuikat, s naplement után nem mutatkoztak. Ma már addig jutottak, hogy az estéket önmaguk képzésére fordítják. Társas összejöveteleket tartanak és így tanulnák. Csáki Kálmán, az általános iskola igazgatója boldogan újságolja, hogy a faluban 17-en járnak a dolgozók esti iskolájába. Közöttük fiatalok is vannak, mint Baráfch László, Czene Irén, Erzsiá'k Pál, de vannak idősebbek, mint Baukó János, a szövetkezet elnöke is. Szorgalmasan tanulnak, mert rájöttek; tudás nélkül nincs hatalom. S ez a hatalom nem más, mint a szövetkezeti gazdálkodás csinjáhozbinjához való értés, az emberek ügyének, dolgának jó intézése. Jövőre a VIII. osztály mellett megszervezik az V. és VI. osztályt is, sőt ha lesznek jelentkezők, akkor a VII. osztályt is beindítják. A falUSi pedagógusoknak a dolgozók esti iskolája jelentős munkatöbbletet jelent. Mégis vállalták, mert látják, hogy szükségük van a bodzási embereknek a nagyobb tudásra. Közülük többen különféle társadalmi munkát is végeznek. Proks Lajos a napi pedagógiai munka mellett ellátja a kultúrotthon vezetését is. Éppen 20 éve múlt, hogy a faluba jött. Sokat kántoroskodott a katolikus parókián, de abbahagyta ezt a mellékfoglalkozást, mert a társadalom fejlődése, a marxizmus-leninizmus alapjainak megismerése az ő szemét is felnyitotta ugyanúgy, mint ahogyan nyitogatja a szülők szemeit, gyermekeik materialista szellemű nevelésére. — Éveken át alig olvastak könyvet Medgyesbodzáson — beszéli Proks elvtárs. — A több ezer lakosú faluban a községi könyvtár csak 25 olvasót tudott maga köré csoportosítani. Most már száznál többen vannak, akik rendszeresen olvasnak, s mind a százan ebben az évben jelentkeztek a könyvbarát-mozgalomba. A TIT előadásokat korábban alig látogatták. Herczeg József pedagógusnak főtt a feje: hogyan tudná megkedveltetni a falubeliekkel a tudományos ismereteket. Ma már ott tartanak, hogy egyegy előadáson 40—50-en is megjelennek. Az utóbbi hetekben több kiállí-Elsősegélynyújtási tanfolyam Fuzesgyarmaton (Tudósítónktól) A füzesgyarmati községi tanács egészségügyi állandó bizottsága és a Vöröskereszt-szervezet vezetősége négyhetes elsősegélynyújtási tanfolyamot szervezett a termelőszövetkezeti tagok részére. Az egészségügyi tanfolyam első előadását dr. Budai János községi orvos tartja. A tanfolyam résztvevői az itt tanultakat a gyakorlatban is alkalmazzák, és vizsgát is tesznek. 900O00000O0000000O000000000O0000000000O0O00O0O000G00GO000O00000O000O000O0000000000O00O00000000000G0000O00O00O000000000000O tást is rendeztek. A társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos kiállítást több mint ezren tekintették meg. A hirosimai atombomba-katasztrófa képkiállítását szintén sokan végignézték. Most már az egész falu a holnapon gondolkozik. A közügyek intézésébe — mivel termelőszövetkezeti faluról van szó — a falu aprajanagyja bekapcsolódott. A szövetkezet kezd igazi paraszt-szövetséggé válni és az a tűkön ülő hangulat, ami a korábbi években itt uralkodott, kezd feledésbe merülni. Az intrikusok, akik a közös munka eredményét gyakran elferdítették, lassan elhallgatnak és az egész falu arról beszél, hogyan lehetne jobb az élet. Szövetkezet nélkül itt sem tudnának már boldogulni és mert a közösben jobb, kényelmesebb parasztnak lenni, azon tanakodnak, hogyan lehetne a munkaegység-részesedést növelni. Az emberekben gondolatok ébrednek és felelősséggel beszélnek kötelezettségükről. Van Változás tehát ebben a faluban is, de ez a változás nem eléggé gyors ütemű. A szocialista tudat, az eszme eljutott az emberekhez, s az emberek a maguk számára lényeges és előnyös dolgokat kihámozták belőle és vele élve formálják egymást, s önmagukat. Ahhoz azonban, hogy Medgyesbodzáson nagyobb változások történjenek az emberek tudatában, a korábbinál kicsit többet kellene foglalkozni az itteni emberek életével, mindennapi gondjával. Mert van itt gond is. Kérés formájában többször felvetették: szeretnének autóbusz-járatot kapni, amely naponta nemcsak reggel és este száguldja át a falut, hanem olyat, amelyik vasárnap is megáll és Medgyesre vagy Orosházára menet felszedi az utasokat. A bodzási emberek ki szeretnének lépni a falusi élet bűvköréből, látni, tapasztalni akarják a környező világot, hogy azután odahaza a magük dolgát úgy intézzék, mint ahogyan mások teszik. Dupsi Károly Szántó István: Micsoda hajnal! Akkor még nyár volt. Vakítóan tűzött a nap és fürdőruhában ültem a Holt-Körös partján. Csend volt, nyugalom és béke. Ezt a paradicsomi áhítatot törte ketté feleségem profánnak tűnő kijelentése: — Az idén disznót ölünk. Megrettentem. — De én nem intézek semmit! — Bízd csak rám — mondta. Nem veszekedtem, hallgattam. Behunytam a szemem és a fény apró pontokban ugrált a bőrömön. Csobogott a víz: loccs.,. loccs. ... Hol van az a nyár? Már itt a tél. A metsző északi szél bebúvik a kabátom alá és megborzongat. Reggelre valami mafla óriás kristálycukrot szórt szót az utcákon ... — Hu ;.. hu... — ütögetem ke. zem kabátomhoz, ahogy hazaérek. Mintha egzotikus nép szokása szerint köszönnék. Fázom. Feleségem hozzámhajol, s ezt súgja a fülembe: — Szóval akkor holnapután ... Ne felejts szabadságot kérni! — Dehogy felejtek — mondom. — Elintéztél mindent? — Persze. Piros rizseshurka és friss, még sercegő sültkolbász szaga csap az orromba... Még sohasem öltünk .,. Nagyszerű lesz. Csak azt nem gondoltam, hogy ennyi futkosással jár az egész. Fontos, hogy már a fáskamrában a disznó és Margit nénitől megkaptuk a szerszámokat, edényeket, forrázótefanőt, sőt még bölléreszközöket is. Pedig Péter bácsi, a hentes mondta, hogy hoz. Mindegy. Jó, ha van. — Segítség jön? —kérdem nőm. tők — Karcsi és a Feri. Hasznukat vesszük, elvégre orvosok. És még két kolléganőm. Ügyesek. Már láttak vágást. — Remek — mondom. Vacsorára parízert eszünk. Fitymálom. Bezzeg holnapután! És elérkezett a nap. Hajnalban kelünk. Vidáman ugróm ki az ágyból. Félrehúzom a függönyt és nézek kifelé az ablakon. Sötét, fényesen sötét van kinn. Az ágakon hóvatták; mindenen ragyogó fehér takaró. Nejem benyúl a szekrénybe és üveget húz elő a fehérneműk mögül. Nyújtja. — Igyál egy kis pálinkát. Meg sem lepődöm. Disznót ölünk. Tanyán, vagy legalábbis falun érzem magam. — Hej, ripityom — mondom. — Mit mondasz? — Jó ez a pálinka. — Tedd csak le. Csengetés. Érkezik Karcsi és Feri. És két nő. Vidámak, ordítanak és isszák a pálinkát. Karcsi hóna alatt vaskos könyv. •— Ez minek? — Kórbonctan. Régen tanultam és nem árt felfrissíteni. Mert az adott esetben is, kérlekszépen, az artéria carotis pontos elvágása a fontos. Újra iszik, majd hozzáteszi: i— Kérlekszépen. — Lesz hentes. — És ha nem jön? — Öltél te már disznót? — kérdem. — Még nem... Miért kérded? — Tartok tőle... Megveregetik a vállam és fensőbbségesen nevetnek. Agyamban hátul kis nyomást érzek. Jelentéktelen semmiség. Feleségem szerint a sok dohányzástól van. A víz már forró. Megyünk a disznóhoz, hogy mikorra a hentes megjön, mindent előkészítsünk. Az udvar csendes. A ház lakói békésen alszanak. Lopakodunk. Majd meglepődnek, mert mire felébrednek, túljutunk a nehezén. — Hát oszt, Pista bátyám, hogy töszi a vöszi — szellemeskedik Karcsi. — Kend, istók úgyse, szép gyesznót hizlalt — kontráz Feri. Gyertyával kezemben állók a faház előtt. Az imbolygó fény Karcsira és a hóna alatt szorongatott vaskos könyvre esik. A könyv idegesít. — Jöhetne már a hentes — mór. gom „ — És ha nem jön? — Még csak az kell — gondolom. A disznó nyugodt. Bután néz, meg sem nyikkan. Kinyitom az ajtót és indulok felé. — Coni... conikám... Mögöttem hozzák a köteleket. Óceánjárók kikötésére is elég erős lenne. Négy darab. Ráhurkolom a lábaira, egyet a törzsére is. Kivonszoljuk. Szegény állat. — Jöhetne már a hentes. — Nem baj, kérlek — mondja Karcsi és visszaadja a pálinkát Ferinek. Most az húz rá. Összekötözzük a disznót, hogy mozdulni sem tud. Oldalán fekszik és visít. — Idegeimre megy ez a dög — mondom. — Vágjuk le mi — mondja Karcsi és röhög. , — Várjuk meg a hentest. — Hátha nem jön — kétkedik nőm. — Biztos nem jön — így a többi. — Tartsd a gyertyát — mondja Karcsi. — Minek? — Megnézek valamit a könyvben. — Ez megőrült — suhan át as agyamon. Lapoz. — Leszúrod? — Persze — mondja. Látom, felébredtek a lakók és kinn állnak az erkélyeken. A pizsamákon, télikabát. Néhányon kitűnően szórakoznak, mások csúnyákat kiabálnak. Legyintek. Ám legyen. — Kést — mondja Karcsi. — Asszisztálok — mondja Feri — Itt a pálinka — szól nejem. Kiragadom a kezéből. — Szúrd már — mondom. — Hol a könyv? — Mit akarsz? — Hadd nézzem. — Szúrd már végre. Szúr. A disznó hörrent egyet, mintha röhögést akarna elfojtani. Vér nem jön. Mindegy, tán megfagyott ereiben. Vigyük a teknőbe. Fröccsen a víz és ugrik a disznó, mert a kötelek kioldoztak. — Tetszhalott volt — kockáztatom meg. — Hallják, mit csinálnak maguk? Végre megjött Péter bácsi. — így köll azt, kérem — mondja és vékonypengéjű kést bök az állat nyakába. A vájling félig csurog vérrel. — Most a forrázóba — mondja és kacsint. Leesett a kő a szívemről.
