Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-21 / 17. szám
IMS. január 31., vasárnap HÉPŰJSAa 3 AKözponíi Statisztikai Hivatal jelentése (Folytatás az 1. oldalról.) szállítása 1961-ben 2 százalékkal, a szállított utasok száma 1 százalékkal volt nagyobb, mint 1960- ban. Külkereskedelem 1961-ben jelentősen növekedett a külkereskedelmi forgalom: az összes behozatal 5 százalékkal, az összes kivitel 18 százalékkal haladta meg az előző évi szintet. A külkereskedelmi forgalom mintegy 70 százalékát a szocialista országokkal bonyolítottuk le. A világ többi részével lebonyolított kereskedelmi forgalmon belül nőtt a közepesen és gyengén fejlett — köztük a gyarmati sorból nemrég felszabadult — országokkal bonyolított forgalom aránya. Beruházások, építkezések 1961-ben a beruházásokra és a felújításoikra fordított összeg együttesen — az előzetes adatok szerint — több mint 43 milliárd forint volt. Az év folyamán a termelés bővítésére, valamint a lakosság egészségügyi és kulturális ellátásának további javítására számos új létesítményt helyeztek üzembe. Bővült az egészségügyi és kulturális hálózat is. Az év folyamán — előzetes adatok szerint — további 120 községbe vezették be a villanyt, ezzel az öszes községek 96,1 százaléka van villannyal ellátva. A beruházások megvalósítása 1961-ben szervezettebben folyt, mint a korábbi években. A lakosság foglalkoztatottsága, anyagi, egészségügyi és kulturális ellátottsága 1961-ben a foglalkoztatottak száma tovább nőtt. Az iparban és az építőiparban együttesen 36 000 fővel, a közlekedésben mintegy 3 ezer fővel, a kereskedelemben 7 ezer fővel dolgoztak többen, mint egy évvel korábban. Nőtt a foglalkoztatottság, a szolgáltató tevékenység, az egészségügy, a művelődésügy területén is. Az egy munkásra és alkalmazottra jutó átlagkereset 1961- ben némileg meghaladta az előző évit. Növekedtek a lakosság béren kívüli jövedelmei (nyugdíj, családi pótlók, különféle társadalmi juttatások stb.) is. A nyugdíjak címén kifizetett összeg például 1961-ben mintegy 15 százalékkal több volt, mint az előző évben. Az év második felében — az aszály következtében — jelentősen emelkedtek egyes élelmiszerfélék (a zöldség, a burgonya, a hagyma, a bab stb.) szabadpiaci árai. Ez kismértékben ugyan, de növelte a fogyasztói árszínvonalat. Elsősorban ennek folytán az 1961. évi reálbérek növekedése valamivel elmaradt a tervezettől. 1961-ben meggyorsult a lakásépítkezések üteme. Az összes épített lakások számára vonatkozó^ an még nem állnak ugyan adatok rendelkezésre, de az államilag kivitelezett lakások száma 1961-ben 28 százalékkal volt több, mint az előző évben és 13 százalékkal több, mint amennyit a terv előírt. Ezen felül 1961-ben az OTP-kölcsön segítségével épült lakások száma mintegy 12 százalékkal volt több, mint 1960-ban. A lakosság egészségügyi helyzete az 1961, év folyamán javult. A társadalombiztosításba bevontak száma a mezőgazdaság szocialista átalakulása következtében 700 ezerrel nőtt és ezzel az ország lakosságának jelenleg mintegy 93 százalékára terjed ki a társadalombiztosítás. Bővült — de a jelentkező igényekkel nem azonos mértékben — a kórházi és járóbetegellátás is. Az orvosok száma mintegy 600- zal nőtt. Az 1960/61. tanévben végzett orvosok 84 százaléka vidéken nyert elhelyezést. Az orvosi körzeteknek 5 százaléka még betöltetlen. A kiterjedt védőoltások eredményeképpen járványos gyermekbénulásos megbetegedés 1961-ben alig volt: mindössze 10 megbetegedést jelentettek. Az "oktatás és a kulturális ellátottság fejlődését a következő adatok jellemzik: az 1960/61-es tanévben az általános iskola 8. évfolyamát 127 000-en végezték el, 20 000-rel többen, mint az előző évben. A középiskolákban 38 ezren tettek érettségi vizsgát, számuk közel 13 százalékkal több az előző évinél. A középiskolák nappali,, esti és levelező tagozatain 283 700-an tanulnak, csaknem egyötödével többen, mint 1960/61-ben. Az iskolákban a gyakorlati oktatás tovább szélesedett: az általános iskola felső tagozatosainak 53 %-a, 343 300 tanuló részesül gyakorlati oktatásban, ami több, mint másfélszer annyi, mint az előző tanévben volt. A gimnáziumi tanulóknak több mint kétharmada (80 000 tanuló) heti egy napon, illetve 2 órában gyakorlati foglalkozáson vesz részt. Az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági tanulóképzésben 134 ezer-nyolcszázan, 7,5 százalékkal többen vesznek részt, mint az előző tanévben. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma az 1961/62. tanévben az előző tanévhez képest egyötödével, 53 300-ra, ezen belül a nappali tagozatra járóké 34 500-ra nőtt. A hallgatók 28 százaléka, mintegy 14 700 fő műszaki pályára készül. 1961-ben a megjelent könyvek száma (3400) és példányszáma (39 millió), 15 százalékkal volt több, mint 1960-ban. Budapest^. 1962. január 21. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL. Az idejétmúlt füves vetésforgó helyett kapós-hüvelyes vetésforgót — Beszélgetés Szűcs Mihály aspiránssal — Azt, aki külföldről jön haza, kiváncsi emberek veszik körül, s kérik: beszéljen, mit látott, milyen az élet ott, ahol járt. Ilyen kíváncsisággá] fogadtuk mi is Szűcs Mihály elvtársat, aki a Szovjetunióban, Krasznodárban aspiráns, s most szabadságra jött haza. Akik nem ismerik, azoknak bemutatjuk: évekkel ezelőtt a Moszkvai Timirjazev Mezőgazdasági Akadémiáin szerzett diplomát, aztán hosszabb ideig a Békés megyei pártbizottság munkatársa volt. Már a második évet tölti Krasznodárban, s azóta többször küldött tudósításokat a Békés megyei Népújságnak, s most felkereste szerkesztőségünket is. Sok mindent kérdeztünk tőle, de főleg azt, hogy hogyan láttak hozzá a szovjet mezőgazdasági szakemberek és dolgozók a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongreszszusa határozatának megvalósításához, milyen új agrotechnikai elvek és gyakorlatok alapján igyekeznek megteremteni a kommunista társadalom megvalósításához szükséges élelmiszerbőséget. — A Szovjetunióban — kezdte Szűcs elvtárs — most országszerte tájértekezleteken vitatják meg a mezőgazdasági szakemberek és dolgozók, hogyan tudnának a kongresszus határozatának megfelelően minél több kenyérgabonát, kukoricát, cukorrépát és más terményt, s természetesen minél több húst, zsírt, tejet termelni. Mint ismeretes, Hruscsov elvtárs országiáié körútja során részt vesz ezeknek a tájértekezleteknek csaknem mindegyikén. Megjelent és felszólalt a mezőgazdasági szakemberek és élenjáró dolgozók moszkvai értekezletén is. Ott többek között kijelentette, hogy Viljamsznak hatalmas érdemei vannak a szovjet mezőgazdaság fejlesztésében, ezért minden elismerés megilleti, de most, mikor a kemizálás előrehaladt, elavult a Viljamsz-féle füves vetésforgó. ' Ez a kijelentés is, de a tapasztalatok is szinte lázba hozták a szovjet kutatóikat és szakembere-Miért csak 600 ragon? Fontos helyet foglal el a mezőgazdasági növények között a napraforgó termesztése. Több országtól gépeket, gépi berendezéseket, fontos vegyi anyagokat és sok minden mást kapunk a napratorgómagból kipréselt olajért. Jól tudják ezt termelőszövetkezeteink vezetői. Azt is tudják, hogy semmivel sem több a munka- és időráfordítás —■ sőt kevesebb —, mint némely más növényre. Ugyanakkor a jövedelem sokkal nagyobb a napraforgóból, mint sok más növényfajtából. És mégis —• szép számmal akadnak termelőszövetkezeti vezetők, akik húzódoztak, amikor a napraforgó termeléséről szó esik. Ezzel magyarázható, hogy megyénkben az erre az évre felvásárlásra tervezett 1300 vagon napraforgónak még a felére sem kötöttek szállítási szerződést a termelőszövetkezetek. Pontosabban eddig mindössze 600 vagon napraforgómag termelésére vállalkoztak szövetkezeteink. Mi lesz a többi 700 vagonnal? Nem lenne haszontalan időtöltés, ha a napraforgó termelésétől annyira idegenkedő termelőszövetkezeti vezetők elmélkednének ezen egy kicsit és cselekednének. Ha azt akarják a napraforgó ellen tiltakozó szövetkezeti vezetők, hogy közös gazdaságuk a jelenleginél jobban legyen gépesítve, hogy fokozatosan javuljon itt a mi megyénkben i$ az általános jóiét, be kell látniuk, hogy egyéni elképzeléseiket nem (ehet elválasztani az általánostól, az ország érdekétől, mely mindig egyéni érdek, egyéni haszon is. Sőt, esetenként az egyéni elképzelést alá kell helyezni a közösségi ügynek. A nyakasság rossz tanácsadó. A ..csak azért sem” elméletből nem lesz több gép, több istálló, több ruha, jobb élet. Ha ezt megértik a termelőszövetkezeti vezetők, akkor azt is belátják: kötelességként vár rájuk a 700 vagon napraforgómag megíermelése. Balkus Imre két, s most egészen új módszerekkel igyekeznek minél több mezőgazdasági terméket előállítani. Teljesen elvetik a Viljamsz-íéle füves vetésforgót, mert a csapadékban szegény területeken kevés volt a hozama. Egész nagy területek, vagyis a tartományok szántóföldjének 30—35, sőt 40—45 százalékán négy—öt évig alacsony termésű, füves keverék volt, 4 az évi 250—300 milliméteres csapadék mellett hektáronként mindössze 15—20 mázsa szénatermést adott. A kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok szerint most a kapáshüvelyes vetésforgóra térnek át Szovjetunió-szerte. Vannak, akik a lucerna- és a füves-vetésforgó sutba-dobása miatt aggódva azt kérdezik: mi lesz az állatállománnyal? Félnek, hogy nem lesz takarmány. Az új vetésforgó éppen a takarmánybőség megteremtését segíti elő. Ezért sok kukoricát és sok borsót vetnek. Én csak a borsóról akarok most beszélni, hiszen a kukoricáról sok könyv jelent meg, a borsót viszont új oldaláról szeretném bemutatni. A Szovjetunióban bebizonyított tény, hogy a borsó-széna ugyanannyi tápanyagot tartalmaz, mint a lucerna-széna, de amíg .a lucerna háromszori kaszálás esetén hektáronként 20—25 mázsa szénát, a borsó egyszeri kaszálásra 160—180 mázsa szénát ad. Éppen ezért a mezőgazdasági szakemberek választása a borsóra esik. A borsót zölden vágják le, s úgy szárítják meg szénának. Ezt azért hangsúlyozom, nehogy valaki öszszetévessze az elcsépelt borsó szalmájával. A lucerna egyik előnyének tartják gyomirtó mivoltát. Bebizonyosodott, hogy a borsó jobb gyomirtó, mint a lucerna. S az is nyilvánvaló, hogy bő termése miatt jobban ki lehet vele elégíteni a takarmány-szükségletet. — Az előbb azt mondottam, hogy a lucerna évi 250—300 milliméter csapadék mellett hektáronként 15—20 mázsa, a borsó pedig 160—180 mázsa szénát ad. Hasonló a helyzet a Szovjetuniónak azokon a területein is, ahol az évi csapadék 5—600 milliméter. Ez esetben az első hasznosifási évben a lucerna 50, a második hasznosítási évben. 75—100 mázsa szénát ad hektáronként. Ugyanakkor hasonló csapadéktól a borsó 230— 250 mázsa szénát biztosít hektáronként, egy kaszálásra. De van lehetőség kétszeri kaszálásra is. A krasznodári területen gyors ütemben szaporítják a telelő borsót. Ezt különösen a rizses vetésforgóban kezdik széles körben vetni. Vannak olyan kísérletek, amelyeket Csurikov kutató a következőképpen végzett el Krasznodárban: ősszel a rizs letakarítása után megszántotta a rizsföldet, s telelő borsót vetett bele. Április 20-ig a borsó zöld tömegét, 300— 350 mázsát hektáronként lekaszálták, s egy részét zöldtakarmánynak használták, más részét besilózták, vagy megszárítottálk. Utána előkészítették a területet a rizsvetésre. A borsóvetéssel elérték azt, hogy a talajt szellőztették és zöldtrágyát is kapott a rizsföld. Volt olyan kísérlet is, hogy még a rizs letakarítása előtt repülőgépekről vetették be a rizstelepet borsóval. Ez lényegében azt jelentette, hogy a borsó szántotta fel a talajt a gyökereivel, vagyis a talaj télen is dolgozott. Itt megjegyzem, hogy a szovjet kutatók most azon fáradoznak, hogy a talajt télen is dolgoztassák, s ebben szép eredményeket érnek el. A Szovjetunióban fekete ugart nem használnak még a rizsföldeken sem, hanem bevetik. Ennek helyessége természetesen a kísérletek útján tisztázódik majd, de előre is megmondhatom, hogy a kísérletek sikerrel járnak. Én Krasznodárban a rizses vetésforgó ugarszakasz hasznosításának kidolgozásán kísérletezem. Ismeretes, hogy minden rizstermelő országban, Magyarországon is évente több tízezer hektár föld marad bevetetlenül. E hatalmas területek hasznosítására a következő kísérletet indítottunk be: a rizses vetésforgó ugarszakaszának felét tavasszal egy éves takarmánykeverékkel vetettük be. Ez jó zöldtakarmánynak is, de maghozásra is, például ha zabosbükkönyt vagy borsót vetünk. A terület másik felén ugyanakkor elvégezzük azagromeliolációs munkálatokat, vagyis a talajegyengetést, a gátjavítást és a csatornák tisztítását. Június közepére a tavasszal elvetett termést be lehet takarítani, s aztán ennek a területnek is hozzá lehet látni az agromeliolációs munkálataihoz. A területnek azt a félét, amelyen tavasszal végeztük el ezt a munkát, bevethetjük egynyári takarmánnyal. Szeptember közepére a növényt be tudjuk takarítani, s aztán az egész területet bevethetjük őszi borsóval vagy zöldtrágyának, vagy pedig takarmánynak. Mi ezzel a módszerrel tavaly az alábbi eredményeket értük el: — Az egész ugarszakaszról (440 hektárról) egy termést vettünk le, (azaz zabosbükkönyt, 400—450 mázsa zöldtömeget hektáronként.) Az egész területen elvégeztük az agromeliolációs munkákat, aztán október 10-ig bevetettük őszi borsóval. Az őszi borsó jól kikelt, megerősödött, s a vetéstől számított egy hónap eltelte óta 70 növendékmarhát legeltetnek egy részén, szakaszokban, még a mai napig is, másik részét pedig kaszálják és etetik a fejős-tehenekkel. Nagy jelentőségű ez azért, mert a téli időszakban általában csökken a tejtermelés, viszont ott, ahol mi ezt a kísérletet megvalósítottuk, abban az állami gazdaságban növekedett a tejhozam és annak zsírtartalma is. A kísérleteket tovább folytatjuk és bízunk benne, hogy egy-egy ilyen szakaszon a rizstermés olyan, vagy ahhoz hasonló mennyiségű lesz, mint amennyit az évelő pillangósok után szoktunk elérni, vagyis 45— 50l mázsa hektáronként s emellett sok takarmányt is nyerünk. Nálunk Magyarországon kedvelik a fekete ugart. Én azt mondom, hogy ezt a módszert ideje sutba dobni. Itt is fő feladat minél több terményt biztosítani. Ezért minden talpalatnyi földet- jól ki kell használni. Nálunk, Magyarországon is revízió alá kell venni az alacsony termésű növényeket, s még attól sem kél! visszariadni, hogy az alacsony terméshozamú lucernásokat kiszántsuk és bőtermésű növényeket, borsót vessünk helyette, szénának vagy silónak, úgy, ahogyan azt a szovjet mezőgazdasági szakemberek t sikerrel megkísérelték.
