Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-19 / 298. szám

4 H ÉP ÚJ S A a Isiül, december 19., kedd A téli szünet előtt Néhány hír az eleki művaüdési otthonból As is ka la lépcsőjén két pár cipő topogott felfelé. A nagyob­bik pár elöl ment, kimérten és ké­nyelmesen, a kisebbik pár hát­rább volt és szökellt, csusszant, koppant türelmetlenül és rend- szertelenül. A kisebbik pár cipő­ben ugyanis egy diák törekedett fölfelé, a nagyobbikban pedig a nevelő. A két pár cipő-segitette lények­kel egy gondolat is gomolygott a lépcsőn felfelé. A gondolatot a ne. velő az imént így foglalta szavak­ba a diák szülőjével folytatott beszélgetés végén: — A téli szünet december 22- én kezdődik. A gondolat a lépcsőn így sister- gett a kisdiák fejében: Hurrá! Megmondom az osztálynak! Sza­badság! Nincs lecke! Focizok! Csak lenne jég is! Mindennap át fogok menni Janihoz, ő meg hoz­zánk. Ki az utcára! Csak legyen hó! Csak legyen jég! Legyen jég! Jó lesz, jó lesz! Két hét! Jó két hét! A nevelő fejében pedig ilyen gondolatok keringtek: Pihenés. Házkörüli dolog. A család együtt lesz. Elintézni az elmaradt ügye­ket. Olvasok. Az osztállyal fog­lalkozni kell. Ki kell használni a két hetet. Van korrepetálandó elég. — Kapcsolat a szülőkkel. Közelebb kerülni a gyermekhez. — Még valami! Hogyan is fog­jak hozzá? Ma osztályfőnöki óra... Felérhestek. A diák kibújt a nevelő háta mögül és éles de­rékszögben elkanyarodott az osz­tálya felé. A nevelő utána nézett, kissé fejcsóválva, sokat tudóan. Mint rendesen. Egy perc múlva a nevelői szobában rendezgeti hol­miját, s közben az imént végzett családlátogatás benyomásait rend­szerezi agyában. — A Gyuszi gye­rek hol az anyjánál lakik, hol a nagyanyjánál. A két otthonban pedig kétféleképpen viselkedik. Az anyja szerint nincs panasz rá, megtesz mindent. — A disznót is kihajtja? — Hát persze! Miért ne? — Mosolyog az anya, aki vidám képű, de erélyes asszony. — Csak annyit mondok neki: Hajtsd ki a j disznót, a gyerek már megy. Azután beszélt a nagymamával. Az sopánkodik: „Nem csinál ez a gyerek semmit, csak játszik. Mondom, hagyd már azt a játé­kot, nem hallod, hogy sír az ól­ban a jószág. Eridj már, gondolj velük, ne csak a tunyaság, a já­ték, bolondság! — Mert csak azon áll az esze, én mondom tanító úr, mondhatok én annak reggeltől estig...” Ejnye, ejnye! A kétféle jellem­rajz birtokában a nevelő maga élé állítja a kisfiút. Iparkodik bele­látni a kerek, konok fejébe. — Miért nem fogadsz szót nagy­anyádnak? — Csak! — így fejezi ki Gyuszi röviden minden érzelmét. Mind­azt az ellenkezést, amit a nyűgös nagymama biztatgatása ki szokott váltani belőle: Csak. A nevelő megfordítja a kér. dést: Hát édesanyádnak miért tudsz mindig szót fogadni? És Gyuszi nagy igazságot mond ki csendesen, de biztosan: Ö, édes­anyám másképp mondja! A nevelő erre gondol most, könyvei rakosgatása közben. Ügy van! Lehet, hogy Gyuszi nagy igazságot mondott ki. Ügy lehet, hogy nem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem hogyan. Veszi az osztálykönyvet és in­dul az osztályába. Mikor belép, a gyerekek már kitombolták magukat. Kerek szé­nák nyílnak, kis kezek dolgoz­nak a pad alatt, lábak igazodnak. Az osztály vár. A nevelő végigvizslat szemével az osztályon. így szokta. Megné­zi nyújtott nyakkal a hátulsókat, és néha nem veszi észre a legel­sőket. De mert erre egyszer figyel­meztették, szemével utolsónak végigsimít az első pádon is. Az­után megjelöli a tételt: — Beszélgessünk a téli szünet­ről! Erre mindenki moccan egyet, feszeng, sóhajt. Az imént kitom­bolták magukat, most fegyelme­zetten hallgatnak. — Gondolkozzék mindenki azon, mit fog csinálni a téli szü­netben, s aztán nekem is mondja meg — szól a nevelő és belenéz a szemekbe, melyek most pislogni kezdenek, tétovák és bizonytala­nak. Végre fellendül egy kéz, s az osztály megkönnyebbülve néz arra. Ez már kitalálta a felele­tet. A felelet rövid és vidám: — Én a téli szünetben Románi­ába megyek anyukámmal! A többi irigykedve nézi. — Hát te, Márton? — Csap le a nevelő a levegőn keresztül olyan irányban, ahol Márton lapul és j minden egyébre gondol, csak j olyasmire nem, hogy ő feleljen. Most feláll, lapos villantással kö­rülnéz és szól: — Én a téli szünetben tanulni fogok! As osztály szeme egyszer­re rebben, villan. A nevelőre néz­nek, igazodni akarnak a hangula. tához. Egy huncut fényt látnak a szemében és ez elég nekik. Har­sány nevetésben törnek ki. A ne­velő is beengedi méltósággal a derűt az arcára. Na jó, nevessünk, hátha valami jó sül ki belőle. Márton hidegen nézi zajongó tár­sait. ö most nem nevethet. A nevelő int. Lássuk csak, miért nevettünk? És sorra veszi a nevetéstől elkerekedett arcokat. A váraszókkal meg lehet eléged­ve: — Mert nem fog ő tanulni, csak úgy mondja — szól az egyik. — Eddig nem tanult, most azt hiszi, a szünetben bepótolja — így a másik. — Nem a szünetben kell tanul­ni! — ítél a harmadik. A nevelő az értékes hozzászólá­sok birtokában most már ura a helyzetnek. Nyugodtan kérdezi: — Hát akkor mit fogunk csinál­ni? És most sorban, lassan bugybo. rékol ki a kis lurkó száján a fo­ci, a csúszka, a nyúlászat, játék, olvasás és a segítek édesanyám­nak. A nevelő nézi az iparkodó ar­cocskákat és arra gondol, hogy ezek a borzos fejű gyerekek fel­nőttek módjára dolgoznak ott­hon. Tizenkét éves kislányok, kisfiúk 30—40 libát segítenek tömni az anyjuknak. Kisfiúkra rá van bízva a malacok, hí­zók sorsa, etetés, trágyakihordás, legeltetés. Otthon a felnőttekkel együtt dolgoznak szó nélkül. Most itt ülnek, és gyámoltalanul törik a fejüket, hogy mit is csi­náljanak a szünidőben. Segítségükre siet egy mentőöt- letttel: — Ki fog látogatóba menni? Sokan nyújtják az ujjúkat. — Ki lát szívesen engem, ha elmegyek hozzájuk látogatóba? Mindnek fent az ujja. — Mikor tetszik jönni? — kérdik a prakti­kusabbak. — Hát hozzám ki jön­ne el látogatóba? Újra mosoly és zavart ujjnyújtás. — Én is szívesen látlak ben­neteket. S hogy jól elférjetek, itt foglak vendégül látni az iskolá­ban. Azt is megmondom, melyik napon. És majd olvasni fogok nektek szép meséket. Melyiket? — Kincskereső kis ködmön! — Nils Holgersson! — Ezeregyéj — hangzanak a rendelések. A nevelő bólint és folytatja: — Aztán, ha eleget olvastunk, játszunk is. És még ügyeskedünk. Faragunk. Hozok újságokat is. Azokból kivágjuk a képeket, azokat, amelyeken dolgozó embe­rek vannak. Kivágjuk és megmu­tatom, hogy kell albumot ragasz­tani. Helyeslő mozgás, fecsegés, két gyerek felkiált: Én hozok ollót! — Jól van, kicsikéim. Hát ak­kor majd találkozunk a szünet­ben, aztán játék és olvasás köz­ben sokmindenről fogunk beszél­getni. Talán még a tanulásról is. És neked, Márton, megnézzük a kijavítandó jegyeidet. — Nekem is van rossz jegyem! — int egy bátrabban. — Akkor a tiéd is megnézzük! Még ki érzi úgy, hogy ő is odaül hetne, amikor korrepetálunk? Többen úgy érzik és jelentkez nek. Ahhor fői van! A nevelő összerakja holmiját, és az osztály sorakozik. Nézi a távolodó sap­kákat, kendőcskéket és a jövő szocialista emberére gondol, azok­ra, akik ezekből lesznek, e nebu­lókból. Akik, íme, egy hosszabb tanulási szakasz után téli szünet­re mennek. Gáspár Lászlóné Szinte kiforrott technikával fest lomodi Éva — állapítja meg a lá­togató egy, a művelődési otthon talán függő zsánerkép láttán. — Ó! Azt még nyolcadik általá­nos iskolás korában festette — hangzik a felvilágosítás. — Most hol van ez a kis tehetség? — Otthon. De ide jár a képzőművé­szeti szakkörre, melynek felnőt­tek és iskolások egyaránt tagjai. A kör vezetője is érdekes „jelen­ség.” Steigerwald Istvánnak hív­ják, és a Lenin Tsz kőművese. A szakkör neveltje ő, most pedig a vezetője. » A művelődési otthonok két el­maradhatatlan szakköre, a kézi­munka- és a gazdasszony-szakkör itt is megtalálható. A maguk módján hasznosak ezek is, mint többi társuk, de tennénk egy ja­vaslatot az eleki művelődési ott­hon vezetőségének: próbálják a község lányait, asszonyait olya­nokba is bevonni, melyek tudatu­kat a kultúra, az ismeretek tárhá­zából vett kincsekkel is gyarapít­ják. Például régi, rossz paraszti szokásból, megszokottságból egyes szülő a lányát nem az ezer meg ezer oldalú élet befogadására, ha­nem arra készíti elő, hogy férj­hez menjen, mintha ez lenne min­den női életcél teteje. Stafírungot gyűjt, a házi munkák elvégzésére tanítja, de csak arra, s ezzel a lá­nya nevelése az ő szempontjából befejeződött. A művelődési ottho­nok sokat segíthetnek abban, hogy a nők is kivehessék részüket a kultúra, a tudományok adta sokoldalú fejlődésből, jobban* mint eddig. » Zenekar, (fúvósok), énekkar* tánccsoport támad új életre az e téren klasszikus múltú eleki kul­turális világban. Még irodalmi színpaddal is próbálkoznak. Csak bátran, rajta! És ahány nemzeti­ség, annyi nyelven szólaltassák meg a béke dalát ott Eleken is! (H) Borzalmas tömegszerencsétlenség Brazíliában Rio de Janeiro (MTI) Vasárnap, helyi idő szerint dél­után, borzalmas tömegszerencsét­lenség történt Niteroibao, Guana- bara állam mintegy negyedmillió lakosú fővároséban. Még eddig meg nem állapított módon kigyúL ladt egy nagy vándorcirkusz óriása műanyagsátra, és a délutáni elő­adás mintegy 2500 főnyi közönsé­ge körében leírhatatlan pánik tört ki. Súlyosbította a katasztrófát az, hogy a nézőközönségnek csaknem fele gyermek volt Az UPA leg­frissebb jelentése szerint a cir- kusztüzek történetében eddig pél­dátlanul súlyos tömegszerencsét­lenségnek 323 halálos és mintegy 600 sebesült áldozata van. Niteroi város mind az öt kórháza zsúfolá­sig megtelt a sebesültekkel. A cir. kusz tulajdonosai feltételezik* hogy gyújtogatás történt Az idén 2 659 800 tanuló látogatja Az új tanév szeptember 15-én kezdődött el Romániában. Az év­nyitót megelőzően az ország min­den iskolájában élénk előkészü­letek folytak a lehető legkedve- zőb tanulmányi feltételek bizto­sítására. Az ország városaiban és falvaiban ebben a tanévben 15 628 Az Európa Kiadónál jelent meg Avgyejenko Szeretek című regénye. Az író regényében bemutatja a bá­nyászok múltbeli sorsát és boldog jelenét. — A Világirodalmi Kis­könyvtár-sorozatban került kiadás­ra Bertolt Brecht színműve, A vá­góhidak Szent Johannája címmel. A Szépirodalmi Kiadó közreadta Lengyel József új novelláskötetét, Igéző címmel. — Földeák János legújabb verseskötete, a Papírhul­lámok című, a Csepeli Papírgyárba vezeti el az olvasót. — Megjelent Jankovich Ferenc Kossuth-díjas írónk nagyszabású regénytrilógiája („Hulló csillagok”, „A tél fiai” és a „Hídégetés”). A Jókai Mór Váloga­tott Művei-sorozatban jelent meg az író Enyém, tied, övé című regénye. A regényhez Bozóky Mária készí­tett illusztrációkat. — Heltai Jenő Kiskirályok címmel megjelent kö­tete a Family Hotel és a VII. Ema­nuel és kora című szatirikus regé­nyeket foglalja magában. — Ger­gely Sándor nagy sikerű regényé­nek, a Rögös út nak folytatása Til­tott utak címmel került kiadásra. — Hunyadi János korának hősei elevenednek meg Darvas József A törökverő című regényének lapjain. — A kiadó harmadik kiadásban ad­ta közre Berkesi András és Kardos György nagy sikerű regényét, a Kopjások-at. A Móra Ifjúsági Könyvkiadó új­donságai: Komornik Ferenc riport­könyve, a Meséljen, Akszakál cí­mű, Kazahsztán, Üzbegisztán, Kir­gizia távoli vidékeire viszi el olva­sóit. A népszerű Pöttyös-sorozatban jelent meg Vidor Miklós bájos re­génye Galambposta címmel. A általános és középiskola nyitotta meg kapuit, 165-tel több, mint a múlt tanévben. Ezeket az iskolá­kat összesen 2 659 800 tanuló láto­gatja az 1960/1961-es tanév 2 mil­lió 438 406 tanulójával szemben. Az idei tanév végéig további 4005 tantermet nyitnak meg. tajgavadász hagyatéka címmel je­lent meg Rudolf Luskác izgalmas, érdekfeszítő regénye. Az Ifjúsági Kiskönyvtár-sorozatban jelent meg Golicin vidám, fordulatos regénye Negyven elszánt kutató címmel. Ki­adásra került a Fiúk évkönyve 1962., az előző évi kiadásokhoz ha­sonló tárgykörrel. Rónaszegi Mik­lós új, izgalmas kalandregénye, A királynő kalóza című, Sir Francis Drake földkörüli útjáról szól. A regényt Würtz Adám művészi il­lusztrációi díszítik. A Kossuth Kiadó adta közre Szentiványi Kálmán ,,A völgy em­berei” és ,,A sárga kezű lányok” című regényének folytatását A föld­alatti folyam címmel. Latin-Amerika harcba indul címmel jelent meg Checa perui újságíró tanulmány- kötete. — Megjelent Arthur Miller könyve Gyújtópont címmel. A Gondolat Kiadó Studium-soro- zatában jelent meg Aradi Nóra ta­nulmánya Képzőművészet és közön­ség címmel. Románia iskoláit Az állam évente jelentős össze­geket fordít az oktatás fejlesztésé­re. Csupán a régi iskolák új be­rendezésére, a régi berendezés fel­újítására, laboratóriumok felsze­relésére és tanfelszerelésekre az új tanév előtt 62 577 000 lei összeget fordítottak. így a többi közt az is­kolák térítésmentesen 12 000 fil­met és diapozitívet, továbbá 50 oktatófilmet kaptak. Erre az új tanévre 358 tankönyvet adtak ki, összesen 18 millió példányszám­ban. Ugyanekkor az általános is­kola első hét osztályának tanulói ebben az évben is ingyen kaptak meg 15 millió tankönyvet. Az Oktatásügyi Minisztérium a Művelődési Minisztériummal együtt 101 programot dolgozott ki az új tanévre. Az olyan tantár­gyak tekintetében, mint amilyen a román irodalom és a történelem, a tananyagot a legújabb kutatások eredményeinek felhasználásával állították össze. Űj tantervet dol­goztak ki a vegytan oktatására, más tananyagokat pedig új, a szo­cialista iparosítással szorosan ösz- szefüggő fejezetekkel bővítették ki. Több mint 100 középiskolában oktatási vonalon megkezdődött a tanulók bekapcsolása a termelés­be, illetve gyakorlati oktatása a termelés keretében. Biztos jövedelem a szerződéses dohánytermelés Jelentősen felemelt termelői árak. Kamatmentes előlegek. Természetbeni juttatások és egyéb ked­vezmények! Kössük meg mielőbb az 1962. évi dohány termelési szerződést! 3336 A HÉT KÖNYVÚJDONSÁGAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom