Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-19 / 298. szám
4 H ÉP ÚJ S A a Isiül, december 19., kedd A téli szünet előtt Néhány hír az eleki művaüdési otthonból As is ka la lépcsőjén két pár cipő topogott felfelé. A nagyobbik pár elöl ment, kimérten és kényelmesen, a kisebbik pár hátrább volt és szökellt, csusszant, koppant türelmetlenül és rend- szertelenül. A kisebbik pár cipőben ugyanis egy diák törekedett fölfelé, a nagyobbikban pedig a nevelő. A két pár cipő-segitette lényekkel egy gondolat is gomolygott a lépcsőn felfelé. A gondolatot a ne. velő az imént így foglalta szavakba a diák szülőjével folytatott beszélgetés végén: — A téli szünet december 22- én kezdődik. A gondolat a lépcsőn így sister- gett a kisdiák fejében: Hurrá! Megmondom az osztálynak! Szabadság! Nincs lecke! Focizok! Csak lenne jég is! Mindennap át fogok menni Janihoz, ő meg hozzánk. Ki az utcára! Csak legyen hó! Csak legyen jég! Legyen jég! Jó lesz, jó lesz! Két hét! Jó két hét! A nevelő fejében pedig ilyen gondolatok keringtek: Pihenés. Házkörüli dolog. A család együtt lesz. Elintézni az elmaradt ügyeket. Olvasok. Az osztállyal foglalkozni kell. Ki kell használni a két hetet. Van korrepetálandó elég. — Kapcsolat a szülőkkel. Közelebb kerülni a gyermekhez. — Még valami! Hogyan is fogjak hozzá? Ma osztályfőnöki óra... Felérhestek. A diák kibújt a nevelő háta mögül és éles derékszögben elkanyarodott az osztálya felé. A nevelő utána nézett, kissé fejcsóválva, sokat tudóan. Mint rendesen. Egy perc múlva a nevelői szobában rendezgeti holmiját, s közben az imént végzett családlátogatás benyomásait rendszerezi agyában. — A Gyuszi gyerek hol az anyjánál lakik, hol a nagyanyjánál. A két otthonban pedig kétféleképpen viselkedik. Az anyja szerint nincs panasz rá, megtesz mindent. — A disznót is kihajtja? — Hát persze! Miért ne? — Mosolyog az anya, aki vidám képű, de erélyes asszony. — Csak annyit mondok neki: Hajtsd ki a j disznót, a gyerek már megy. Azután beszélt a nagymamával. Az sopánkodik: „Nem csinál ez a gyerek semmit, csak játszik. Mondom, hagyd már azt a játékot, nem hallod, hogy sír az ólban a jószág. Eridj már, gondolj velük, ne csak a tunyaság, a játék, bolondság! — Mert csak azon áll az esze, én mondom tanító úr, mondhatok én annak reggeltől estig...” Ejnye, ejnye! A kétféle jellemrajz birtokában a nevelő maga élé állítja a kisfiút. Iparkodik belelátni a kerek, konok fejébe. — Miért nem fogadsz szót nagyanyádnak? — Csak! — így fejezi ki Gyuszi röviden minden érzelmét. Mindazt az ellenkezést, amit a nyűgös nagymama biztatgatása ki szokott váltani belőle: Csak. A nevelő megfordítja a kér. dést: Hát édesanyádnak miért tudsz mindig szót fogadni? És Gyuszi nagy igazságot mond ki csendesen, de biztosan: Ö, édesanyám másképp mondja! A nevelő erre gondol most, könyvei rakosgatása közben. Ügy van! Lehet, hogy Gyuszi nagy igazságot mondott ki. Ügy lehet, hogy nem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem hogyan. Veszi az osztálykönyvet és indul az osztályába. Mikor belép, a gyerekek már kitombolták magukat. Kerek szénák nyílnak, kis kezek dolgoznak a pad alatt, lábak igazodnak. Az osztály vár. A nevelő végigvizslat szemével az osztályon. így szokta. Megnézi nyújtott nyakkal a hátulsókat, és néha nem veszi észre a legelsőket. De mert erre egyszer figyelmeztették, szemével utolsónak végigsimít az első pádon is. Azután megjelöli a tételt: — Beszélgessünk a téli szünetről! Erre mindenki moccan egyet, feszeng, sóhajt. Az imént kitombolták magukat, most fegyelmezetten hallgatnak. — Gondolkozzék mindenki azon, mit fog csinálni a téli szünetben, s aztán nekem is mondja meg — szól a nevelő és belenéz a szemekbe, melyek most pislogni kezdenek, tétovák és bizonytalanak. Végre fellendül egy kéz, s az osztály megkönnyebbülve néz arra. Ez már kitalálta a feleletet. A felelet rövid és vidám: — Én a téli szünetben Romániába megyek anyukámmal! A többi irigykedve nézi. — Hát te, Márton? — Csap le a nevelő a levegőn keresztül olyan irányban, ahol Márton lapul és j minden egyébre gondol, csak j olyasmire nem, hogy ő feleljen. Most feláll, lapos villantással körülnéz és szól: — Én a téli szünetben tanulni fogok! As osztály szeme egyszerre rebben, villan. A nevelőre néznek, igazodni akarnak a hangula. tához. Egy huncut fényt látnak a szemében és ez elég nekik. Harsány nevetésben törnek ki. A nevelő is beengedi méltósággal a derűt az arcára. Na jó, nevessünk, hátha valami jó sül ki belőle. Márton hidegen nézi zajongó társait. ö most nem nevethet. A nevelő int. Lássuk csak, miért nevettünk? És sorra veszi a nevetéstől elkerekedett arcokat. A váraszókkal meg lehet elégedve: — Mert nem fog ő tanulni, csak úgy mondja — szól az egyik. — Eddig nem tanult, most azt hiszi, a szünetben bepótolja — így a másik. — Nem a szünetben kell tanulni! — ítél a harmadik. A nevelő az értékes hozzászólások birtokában most már ura a helyzetnek. Nyugodtan kérdezi: — Hát akkor mit fogunk csinálni? És most sorban, lassan bugybo. rékol ki a kis lurkó száján a foci, a csúszka, a nyúlászat, játék, olvasás és a segítek édesanyámnak. A nevelő nézi az iparkodó arcocskákat és arra gondol, hogy ezek a borzos fejű gyerekek felnőttek módjára dolgoznak otthon. Tizenkét éves kislányok, kisfiúk 30—40 libát segítenek tömni az anyjuknak. Kisfiúkra rá van bízva a malacok, hízók sorsa, etetés, trágyakihordás, legeltetés. Otthon a felnőttekkel együtt dolgoznak szó nélkül. Most itt ülnek, és gyámoltalanul törik a fejüket, hogy mit is csináljanak a szünidőben. Segítségükre siet egy mentőöt- letttel: — Ki fog látogatóba menni? Sokan nyújtják az ujjúkat. — Ki lát szívesen engem, ha elmegyek hozzájuk látogatóba? Mindnek fent az ujja. — Mikor tetszik jönni? — kérdik a praktikusabbak. — Hát hozzám ki jönne el látogatóba? Újra mosoly és zavart ujjnyújtás. — Én is szívesen látlak benneteket. S hogy jól elférjetek, itt foglak vendégül látni az iskolában. Azt is megmondom, melyik napon. És majd olvasni fogok nektek szép meséket. Melyiket? — Kincskereső kis ködmön! — Nils Holgersson! — Ezeregyéj — hangzanak a rendelések. A nevelő bólint és folytatja: — Aztán, ha eleget olvastunk, játszunk is. És még ügyeskedünk. Faragunk. Hozok újságokat is. Azokból kivágjuk a képeket, azokat, amelyeken dolgozó emberek vannak. Kivágjuk és megmutatom, hogy kell albumot ragasztani. Helyeslő mozgás, fecsegés, két gyerek felkiált: Én hozok ollót! — Jól van, kicsikéim. Hát akkor majd találkozunk a szünetben, aztán játék és olvasás közben sokmindenről fogunk beszélgetni. Talán még a tanulásról is. És neked, Márton, megnézzük a kijavítandó jegyeidet. — Nekem is van rossz jegyem! — int egy bátrabban. — Akkor a tiéd is megnézzük! Még ki érzi úgy, hogy ő is odaül hetne, amikor korrepetálunk? Többen úgy érzik és jelentkez nek. Ahhor fői van! A nevelő összerakja holmiját, és az osztály sorakozik. Nézi a távolodó sapkákat, kendőcskéket és a jövő szocialista emberére gondol, azokra, akik ezekből lesznek, e nebulókból. Akik, íme, egy hosszabb tanulási szakasz után téli szünetre mennek. Gáspár Lászlóné Szinte kiforrott technikával fest lomodi Éva — állapítja meg a látogató egy, a művelődési otthon talán függő zsánerkép láttán. — Ó! Azt még nyolcadik általános iskolás korában festette — hangzik a felvilágosítás. — Most hol van ez a kis tehetség? — Otthon. De ide jár a képzőművészeti szakkörre, melynek felnőttek és iskolások egyaránt tagjai. A kör vezetője is érdekes „jelenség.” Steigerwald Istvánnak hívják, és a Lenin Tsz kőművese. A szakkör neveltje ő, most pedig a vezetője. » A művelődési otthonok két elmaradhatatlan szakköre, a kézimunka- és a gazdasszony-szakkör itt is megtalálható. A maguk módján hasznosak ezek is, mint többi társuk, de tennénk egy javaslatot az eleki művelődési otthon vezetőségének: próbálják a község lányait, asszonyait olyanokba is bevonni, melyek tudatukat a kultúra, az ismeretek tárházából vett kincsekkel is gyarapítják. Például régi, rossz paraszti szokásból, megszokottságból egyes szülő a lányát nem az ezer meg ezer oldalú élet befogadására, hanem arra készíti elő, hogy férjhez menjen, mintha ez lenne minden női életcél teteje. Stafírungot gyűjt, a házi munkák elvégzésére tanítja, de csak arra, s ezzel a lánya nevelése az ő szempontjából befejeződött. A művelődési otthonok sokat segíthetnek abban, hogy a nők is kivehessék részüket a kultúra, a tudományok adta sokoldalú fejlődésből, jobban* mint eddig. » Zenekar, (fúvósok), énekkar* tánccsoport támad új életre az e téren klasszikus múltú eleki kulturális világban. Még irodalmi színpaddal is próbálkoznak. Csak bátran, rajta! És ahány nemzetiség, annyi nyelven szólaltassák meg a béke dalát ott Eleken is! (H) Borzalmas tömegszerencsétlenség Brazíliában Rio de Janeiro (MTI) Vasárnap, helyi idő szerint délután, borzalmas tömegszerencsétlenség történt Niteroibao, Guana- bara állam mintegy negyedmillió lakosú fővároséban. Még eddig meg nem állapított módon kigyúL ladt egy nagy vándorcirkusz óriása műanyagsátra, és a délutáni előadás mintegy 2500 főnyi közönsége körében leírhatatlan pánik tört ki. Súlyosbította a katasztrófát az, hogy a nézőközönségnek csaknem fele gyermek volt Az UPA legfrissebb jelentése szerint a cir- kusztüzek történetében eddig példátlanul súlyos tömegszerencsétlenségnek 323 halálos és mintegy 600 sebesült áldozata van. Niteroi város mind az öt kórháza zsúfolásig megtelt a sebesültekkel. A cir. kusz tulajdonosai feltételezik* hogy gyújtogatás történt Az idén 2 659 800 tanuló látogatja Az új tanév szeptember 15-én kezdődött el Romániában. Az évnyitót megelőzően az ország minden iskolájában élénk előkészületek folytak a lehető legkedve- zőb tanulmányi feltételek biztosítására. Az ország városaiban és falvaiban ebben a tanévben 15 628 Az Európa Kiadónál jelent meg Avgyejenko Szeretek című regénye. Az író regényében bemutatja a bányászok múltbeli sorsát és boldog jelenét. — A Világirodalmi Kiskönyvtár-sorozatban került kiadásra Bertolt Brecht színműve, A vágóhidak Szent Johannája címmel. A Szépirodalmi Kiadó közreadta Lengyel József új novelláskötetét, Igéző címmel. — Földeák János legújabb verseskötete, a Papírhullámok című, a Csepeli Papírgyárba vezeti el az olvasót. — Megjelent Jankovich Ferenc Kossuth-díjas írónk nagyszabású regénytrilógiája („Hulló csillagok”, „A tél fiai” és a „Hídégetés”). A Jókai Mór Válogatott Művei-sorozatban jelent meg az író Enyém, tied, övé című regénye. A regényhez Bozóky Mária készített illusztrációkat. — Heltai Jenő Kiskirályok címmel megjelent kötete a Family Hotel és a VII. Emanuel és kora című szatirikus regényeket foglalja magában. — Gergely Sándor nagy sikerű regényének, a Rögös út nak folytatása Tiltott utak címmel került kiadásra. — Hunyadi János korának hősei elevenednek meg Darvas József A törökverő című regényének lapjain. — A kiadó harmadik kiadásban adta közre Berkesi András és Kardos György nagy sikerű regényét, a Kopjások-at. A Móra Ifjúsági Könyvkiadó újdonságai: Komornik Ferenc riportkönyve, a Meséljen, Akszakál című, Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizia távoli vidékeire viszi el olvasóit. A népszerű Pöttyös-sorozatban jelent meg Vidor Miklós bájos regénye Galambposta címmel. A általános és középiskola nyitotta meg kapuit, 165-tel több, mint a múlt tanévben. Ezeket az iskolákat összesen 2 659 800 tanuló látogatja az 1960/1961-es tanév 2 millió 438 406 tanulójával szemben. Az idei tanév végéig további 4005 tantermet nyitnak meg. tajgavadász hagyatéka címmel jelent meg Rudolf Luskác izgalmas, érdekfeszítő regénye. Az Ifjúsági Kiskönyvtár-sorozatban jelent meg Golicin vidám, fordulatos regénye Negyven elszánt kutató címmel. Kiadásra került a Fiúk évkönyve 1962., az előző évi kiadásokhoz hasonló tárgykörrel. Rónaszegi Miklós új, izgalmas kalandregénye, A királynő kalóza című, Sir Francis Drake földkörüli útjáról szól. A regényt Würtz Adám művészi illusztrációi díszítik. A Kossuth Kiadó adta közre Szentiványi Kálmán ,,A völgy emberei” és ,,A sárga kezű lányok” című regényének folytatását A földalatti folyam címmel. Latin-Amerika harcba indul címmel jelent meg Checa perui újságíró tanulmány- kötete. — Megjelent Arthur Miller könyve Gyújtópont címmel. A Gondolat Kiadó Studium-soro- zatában jelent meg Aradi Nóra tanulmánya Képzőművészet és közönség címmel. Románia iskoláit Az állam évente jelentős összegeket fordít az oktatás fejlesztésére. Csupán a régi iskolák új berendezésére, a régi berendezés felújítására, laboratóriumok felszerelésére és tanfelszerelésekre az új tanév előtt 62 577 000 lei összeget fordítottak. így a többi közt az iskolák térítésmentesen 12 000 filmet és diapozitívet, továbbá 50 oktatófilmet kaptak. Erre az új tanévre 358 tankönyvet adtak ki, összesen 18 millió példányszámban. Ugyanekkor az általános iskola első hét osztályának tanulói ebben az évben is ingyen kaptak meg 15 millió tankönyvet. Az Oktatásügyi Minisztérium a Művelődési Minisztériummal együtt 101 programot dolgozott ki az új tanévre. Az olyan tantárgyak tekintetében, mint amilyen a román irodalom és a történelem, a tananyagot a legújabb kutatások eredményeinek felhasználásával állították össze. Űj tantervet dolgoztak ki a vegytan oktatására, más tananyagokat pedig új, a szocialista iparosítással szorosan ösz- szefüggő fejezetekkel bővítették ki. Több mint 100 középiskolában oktatási vonalon megkezdődött a tanulók bekapcsolása a termelésbe, illetve gyakorlati oktatása a termelés keretében. Biztos jövedelem a szerződéses dohánytermelés Jelentősen felemelt termelői árak. Kamatmentes előlegek. Természetbeni juttatások és egyéb kedvezmények! Kössük meg mielőbb az 1962. évi dohány termelési szerződést! 3336 A HÉT KÖNYVÚJDONSÁGAI