Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-08 / 289. szám

4 HÉPÚJSÁe 1961. december 8., péntek Az igazi barátság szellemében Pedig tanulni, az nagyon jó! A csabai Balassi Bálint művelő­dési otthon öntevékeny táncegyüt­tesének lelkes fiataljai nagyon a szívükbe zárták Nyikoláj Szemjo- novicsot, aki szó szerint — fáradt­ságot nem ismerve, két hétig taní­totta őket vérbeli, eredeti orosz népi táncokra. Fájt a búcsú, de enyhítette némileg a fájdalmat az, hogy ez az örökké mosolygó, pél­damutató magatartású és szorgal­mú szovjet ember tavasszal ismét ellátogat körükbe, és az általa annyira megszeretett Békés me­gyeiek, csabaiak körébe. Már írtunk arról, hogy a Ba­lassi táncegyüttes koreográfusá­nak, Born Miklósnak a Népek ba­rátsága című táncszvitjével a kö­zönség elé, sőt külföldi turnéra is készül. Szerettek volna a szvitbe egy igazi orosz népitánc-betétet. Erről tudomást szerzett a hazánk­ban tartózkodó Nyikoláj Szemjo- novics Szmirnov elvtárs, az OSZSZK érdemes művésze, a Szovjet Hadsereg Művészegyütte­sének balettmestere, és teljesen önzetlenül felajánlotta, hogy két hétre közéjük jön, s megtanítja őket eredeti orosz népi táncra. Így történt, ennyi az egész, de ami ebben az egyszerűnek látszó tett­ben rejlik, az a magyar—szovjet barátság nagyszerű megnyilvánu­lása. Álljon itt néhány kép ennek a kedves együttműködésnek a moz­zanataiból. A kedves Nyikoláj Szemjonovlcs a maga örök derűjével elmagya­rázza a vidám táncosoknak a soron következő táncfigurák lénye­gét. Aztán később ugyanilyen türelmesen és mosolyogva elmagya­rázza a fiúknak is. — így kell, kedves fiatal barátaim! — mutatja a mester, s a fiúk szívvel-Iélekkel követik utasításait. Maga Born Miklós, a szvit szer­zője sem „páholyból” szemléli ezt. Ö is — sötét overálban — együtt »gyúrja” a többiekkel, mert csak így igazi, így példamutató a dolog. Hajrá!... És csattannak a tenyerek, s elől a két legény erős, víg vetélkedéssel ropja a táncot. Majd mikor valódi népi kosz- hetik, áldozzanak egy pillanatot tűmben járják a közönség előtt, mindnyájunk kedves barátjának, akkor lesz csak igazi műélvezet! Nyikoláj Szemjonovics Szmirnov Ha majd a nézők a szvit kereté- mesternek is. ben az orosz népi táncot is élvez- Huszár Rezső Télapó a Sportcikk tüskéméi December 6-án, szerdán este ap_ rócska emberkék gyülekeztek a Békés megyei Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat klubhelyiségé­ben. A kicsikre jellemző izgalom­mal várták a Télapót, aki mint mondták, „a jó és rossz gyereket meglátogatja”. Sok dolga lehetett a Télapónak, mert bizony egy kis­sé késett, de a gyermekek szóra­koztatásáról gondoskodtak a ki- szesek, a vállalat. Ellenszenves, közben félelmet kifejező moraj fogadta a farkas fondorlatait, s felszabadult, boldog nevetés kö­vette Piroska és nagyanyja sza­badulását. Ezután színes diafilm­vetítés tette színessé a gyermekek estéjét, majd megjelent a várva várt Télapó tele puttonyával. Mintegy 100 gyermek vette át bol­dogan ajándékát, hogy aztán elő­relátó emberekhez illően már ar­ról érdeklődjenek: Hányat alszunk még karácsonyig? Latyakos az idő, amikor megér­kezünk Okányba és rövid szemlé­lődés után azonnal feltűnik, hogy milyen sokan járnak ebben a köz­ségben gumicsizmában. Persze, ez a legkényelmesebb. Így az ember Tanulunk vagy Joggal gondolná, kedves olvasó, hogy ezek szerint az iskola volt jövetelünk célja. Nos, tévedés. A kisdiákok megteszik a magukét — nem rosszak a tanulmányi átlagok az okényi iskolában —, hanem a „nagy diákok” bizony, az ő por­tájukon nem nyílik sok rózsa. De elég a képletes beszédből, lássuk a tényeket, mert immár nagyon el­csépelt, de soha el nem koptatható igazság az, hogy azok a tények makacs dolgok, ideig-óráig lehet ugyan kerülgetni őket, de teljesen megkerülni soha. — A Virágzik a hars című háromfelvonásos színművet pró­báljuk, hamarosan meglesz az el­ső előadás is — mondja Kovács Zsigmondné, a kultúrotthon igaz­gatója, miután lakásának előszo­bájában letelepedünk, és az oká­fittyet hány sárnak, víznek, de egy kicsit az idegen azt is megállapít­ja, hogy nem valami jók az útvi­szonyok errefelé. Viszont ez már a községfej lesztés hatáskörébe tar. tozik és most nem erről akarunk írni. nem tanulunk? nyi népművelés eseményei, tervei felől kérdezem. Hogy még ponto­sabb legyek, nem is annyira a mű. vészeti szakkörök érdekeltek, ha­nem sokkal inkább az ismeretter­jesztés. Az, hogy a tudatformálás nem könnyű csatája hogyan zaj­lik itt. Valahogy így mondhattam, mert egy kicsit összemosolyog­tunk, és azt mondtuk, ha már ilyen nagy szó is belekerült az előbbi mondatba, mint az, hogy: csata, hát akkor — mondja Ko- vácsné — a harci riadót sem ár­tana megfújni. És itt kezdődik tulajdonképpen ez a riport, és itt kezdődött az a felismerés is, hogy Okányban, bár nagyon jól mennek a dolgok, a na­gyok tanulásával még sincs minden rendben. Következzenek hát a tények! is TIT-előadók, vagy Kovácsné, a kultúrotthon igazgatója, és mások is, akikkel talán csak futólag be­szélgettem, de annál komolyab­ban. Szabó elvtárs párttitkár azt mondja, hogy azt már világosan látja: nincs elég becsülete a két tsz-ben a többet tudni akarásnak, és a közeljövőben tenni is akar er­ről. Nem egyedül, dehogy! Az egész pártvezetőség vagy tovább: minden kommunista gondja ez, kinek ilyen, kinek olyan mérték­ben, de hogy már szóba került a dolog, az is eredmény. Még egy tény, hogy ne mindig csak a termelőszövetkezetekről beszéljünk. Ezt is Kovácsné mond­ta, a kellemes hangulatú kis elő­szobában. — Képzelje, a földszövnél meg­szerveztünk egy hat előadásból álló ismeretterjesztő-sorozatot. Nem sok a hat előadás egy sze­zonban, de kezdetnek ez is jó. Amikor elérkezik az első előadás napja, órája, kijön a járási előadó és nem talál ott senkit. Hogy mi történt? Már az első előadást el­felejtették megszervezni. Azért ír­jon meg egy jó dolgot is: a nők Közönyösség vagy má És még most sem az! Mert van közönyösség is, van olyan is, hogy a vezetők (sajnos ez a két tsz ve­zetőségére vonatkozik) nem tár- mogatják kellőképpen azokat, akik tanulni igyekeznének, van olyan hang is, hogy a termelésből esnek kíi azok, akik ilyen vagy olyan órákra járnak, tanfolyamo­kon vesznek részt. Például: az Al­kotmány és a Petőfi Termelőszö­vetkezetekben egy közös tsz-aka- démiát szerveztek és hiába igye­kezett Morvái József, a tsz lelkes agronómusa szervezni, előadások­ra felkészülni, az akadémia ünne­pélyes megnyitója valahogy még­sem sikerült. Azt mondja Kovács­né, a kultúrigazgató, aki különben az ismeretiterjesztés felelőse is a községben, hogy erre a közös aka­démiára húszán jelentkeztek, ugyanakkor — és ezt már máshol tudtam meg —• jóval több, mint ezetr család tömörült a két oká­5 — még nem világos ezelőtt kezdte meg munkáját az orosházi mezőgazdasági techni­kum kihelyezett osztálya hetven részvevővel. Jelenleg a második év anyagát tanulják, a tény vi­szont az, hogy mindössze 15—18- an, tehát a jelentkezők óriási többsége a közhasználatú szóval élve, „lemorzsolódott”. És ha még ehhez hozzátesszük azt is, amit Kincses László pedagógus mon­dott, hogy a 15—18 megmaradt hallgató között kevés a tsz-tag, akkor megint csak oda kerülünk vissza, hogy valami baj van ebben a két okányi tsz-ben a tanulás megbecsülésével. Az ember azt gondolná, hogy egyszerű az egész: aki tanulni akar, az tűzön-vízen át úgyis ta­núi, sem ilyen, sem olyan akadály nem tudja visszatartani. Persze, ez így is van, de azért sokkal köny- nyebb ott a tanulni vágyók dolga, ahol nem hogy közönyösek velük akadémiája viszont jól sikerül, tíz előadás lesz, ezek közül már ket­tőt meg is tartottunk és sokan el­jötték. Jó még az ifjúsági akadé­mia is. Lehet, hogy ez az írás nem is ad különösebb elgondolásokat, mód­szereket ahhoz, hogy miként kel­lene tovább lépni Okányban a „ta_ miiünk vagy nem tanulunk?” kér­désében. Ezt azok, akiknek szív­ügye, és — mondjuk ki nyíltan — kötelessége is a népművelés, az a sokféle terv, cél, mely ezen belül teret kíván magának, ott, helyben úgy is jobban meg tudják határoz, ni. És ha megpezsdül egy kicsit ez az akarat, akkor e riport célja megvalósult. Jön a tél (és ez most nem kon­vencionális, tájfestő befejezés akar lenni), annak sok gondja, örö­me és az a nagy lehetőség, hogy falun, hogy Okányban is minden nappal több idő jut könyvek for­gatására, figyelem-mozdításra egy- egy jó előadáson, mozizásra, és színdarab-nézésre is. nyi tsz-ben. Vessük össze! A jóval több, mint ezer család számát a húsz tsz-akadémdstával, nagyon rossz az arány ... Van itt még ezüstkalászos gaiz- datanfolyam is, ezt kétszer heten­ként rendezik meg, és egy évvel Érdemes elolvasni! Keresse fel bizalommal mindenkor a Szarvasi Ruházati Ktsz méretes részlegeit, ahol a legújabb divat szerint készülnek a női és férfi­öltönyök és ruhák Rövid vállalási határidővel, szolid árakkal és figyelmes ki­szolgálással állunk minden idő­ben kedves megrendelőink rendelkezésére. RÉSZLEGEINK CÍME: 1. sz. fiók: Kossuth tér. Tel.: 138. 2. sz. fiók: Szabadság út 26. Tel.: 118. 3. sz. fiók: Hunyadi út 1. Tel.: 269. 4. sz. fiók: Kondoros. Tel.: 30. 955 szemben, nemcsak szükséges rossznak minősítik időszakonkénti távollétüket a munkából, hanem egyenesen segítik, támogatják őket, vezetőik részéről jó példákat lát­nak maguk előtt. Lassan kitisztul a gondolat és a kép, amit nem tíz perc Matt, hanem több órán át alakítottam ki magamban és olyanok szavára támaszkodtam eb­ben, mint a község párttitkára. Szabó László elvtárs, az iskola ta­nárai közül többen: Kincses László, Kincses Imre, akik maguk — Rövidesen bemutatkozik a színjátszó csoport — újságolta még a bemutatkozás után Kovács­né, tehát oda is el lehet menni és bizonyára nemcsak szórakozás, egy kicsit más is kerekedik majd ki abból Még egyszer emlegessük a telet: hozza már a hosszú estéket, és annyi, de annyi lehetőséget arra, hogy mindenki többet lásson a világ dolgaiból tavaszra, mint most, akkor, amikor az első rü­gyekkel újra bekopogtat a föld emberének kemény munká ja. Sass Ervin oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo Hatáskör — Főúr, esik még az eső? — Kérem, az utcai front nem hozzám tartozóik

Next

/
Oldalképek
Tartalom