Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-28 / 304. szám
4 K ÉP ÚJ S A 6 mi. december 36., csC*i»r*8k KA TONAKARACSONYOK . A szőkébb szülőhaza, a számomra oly kedves békési íáj felé csattogott velem a dombóvári sebes. Jól bent jártunk már az éjszakában, amikor „katonás” dolgokról kezdtünk beszélgetni. Bodrogi János bácsi, Harsány kedvű szomszédom, a tegnap katonakarácsonyainak igaz képét elevenítette feL — Hónapos katona voltam, amikor a békesség ünnepe beköszöntött. Haza nem mehettünk, ám mégis nagyon vártuk ezt a napot Hittük, hogy most, míg a pirosbetűs napokat mutatja a naptár, nekünk is békét hagynak. Reménykedtünk: talán most színétéi a megalázás, csökken áz altisztek durva tréfáinak a száma... |J int lassú madár, halkan szállt le az ünnep estéje. A szokásos takarítás után lefeküdtünk. Hagyták. Túl .voltunk már az első álmunkon, mikor az őrmester durva hangja felriasztott bennünket. — Ébresztő, barmokl — ordította bor- és büdös pálinka-gőzös hangján. Alszotok, mint a birkák, holott ilyenkor kántálni kell! Na, ugrás kifelé az ágyból! A „gatyás-sereg” felsorakozott a körletben. Vártuk, mi lesz most? Mit eszelt ki megint? Hamarosan megtudtuk: kántáí- ni visz bennünket az udvarra! Egyszái gatyában, mezítláb indultunk lefelé. Kopogós volt akkor a karácsony, majd belénk fagyott a szusz __Mikor leértünk, a század „nótafája” megadta a hangot, s mi énekelni kezdtük a „Mennyből az angyal”-t... r így ment ez jó fél órán St. ■ Jártuk az udvart, az őrmester meg a hasát fogva röhögött rajtunk ... Ez volt a tegnap katonakará- esonya. És milyen napjainkban? — tették fel a kérdést. Az alábbi történetet, amelynek részese voltam, mondtam ei nekik. — Ügy adta a sors, hogy karácsony estéjén kellett őrszolgálatba lépnem. Mikor a parancskihirdetési foglalkozáson tudomásomra jutott a hír, megmondom őszintén: összefacsarodott a szívem és olyan szavakkal kifejez- hetetlen érzés lett rajtam úrrá. Őrszolgálatot, harcfeladatot teljesítek ... De miért éppen karácsony estéjén, és miért éppen engem jelöltek ki? — morfondíroztam magamban még aiz eligazításon is. Semmivé foszlottak a szép tervek, várt a négyes őrhely, az örömtelennek Ígérkező karácsony este... A téleleji fagy már keményítette a földet, mikor a második váltással kiindultam az őrhelyre. Csizmáink ütemes koppanása olyan volt a karácsony-esti csendben, mint a fenyőfadísz üvegharangok széphangú esilingelése... Nagyon nehéz volt ez az őrség. Budaá laktanyánk alig kődo- básnyira húzódott a meleg családi otthonoktól. Láttam a világos ablakok mögötti szorgos készülődést, éreztem a sült hús ínycsiklandozó illatát és tudtam: mi szalonnát vacsorázunk... Uét óra lehetett, amikor né11 hány percre elsötétültek az ablakok. Gyertyák gyulladtak, csillagszórók sziporkázó tüze világított az ablakok mögött. Már nem zörögtek a villamosok, csend terpeszkedett a házakra, a laktanyánkra. Békesség honolt mindenütt. Aztán megjött a váltás. Átadtam barátomnak a posztot, indultunk vissza az őrszobába. Két óra alatt megszítt a hideg; jólesett a kályha mellett ülni, falatozni a szalonnát. Szokatlanul szótlanok vettunk, nagynéha tört meg a csend. Ám ilyenkor is csak mondat-töredék buggyant ki a szánkból: — Talán édesanyámék éppen most emlegetnek... Évi, de mesz- sze vagy... Révedezésünk közben egyszerre nyílt az ajtó és belépett az ezred- ügyeletes. Hirtelen vigyázzba kaptuk magunkat, de ő gyorsan leintett bennünket. — Maradjanak ülve az elvtársak. Most nem ellenőrizni jöttem. A parancsnok elvtárs megkért, adjam át ezt önöknek... Ezzel a kezében levő táskából 18 kis csomagot szedett elő. Izgatottan bontottuk fel: öt szem szaloncukor és egy Sport-szelet bújt meg a barna zacskóban ... Önkéntelenül egymásra néztünk és a nyomott hangulat pillanatok alatt mosolyba, vidámságba olvadt. _ * Csattogott a sebes; csend volt a fülkében. Csak cigarettáink parazsa fénylett, mint piciny szentjános-bogár. Bracsok István Képzőművészek egymás között Ä» óévi utolsó esoportülésüket tartottak a képzőinüvéssek — A napokban az idei utolsó megbeszélést tartotta a Magyar Képzőművészek Szövetségének Békés megyei munkacsoportja Békéscsabán, a Fürst Sándor utcai kis műhelyében. Koszta Rozália festőművésznő, a munkacsoport titkára foglalta össze az óesztendei munka eredményeit és vázolta az új évi terveket. Az eltelt évre visszapillantva, értékes erkölcsi eredményről beszélhetnek megyénk képzőművészei. Az alföldi művészek tavaszi kiállításán például megyénk festői szerepeltek túlsúlyban. A dél-alföldi festők szegedi kiállításán a hódmezővásárhelyi és a Békés megyei festőművészek alkotásait minősítették a legjobbnak, s Ezüst György díjat kapott. Debrecenben és Békéscsabán Ezüst György tárlatát rendezték meg ugyancsak figyelemre méltó sikerrel. Számottevő volt a békéscsabai ifjú művészek körében megtartott kiállítás a Balassi művelődési otthonban, ahol Ezüst György és Gabiitek Károly munkáit, valamint a megyei munkacsoport több tagjának műveit mutatták be. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban megrendezett őszi megyei kiállítást a Szocialista Művészetért című, országos művészeti képes folyóirat legújabb, decemberi számában meleg hangú elismeréssel méltatja, kiemeli annak frisseségét, színdús összhangját. A megyebeli pedagógus képzőművészek kiállításán Mokos József, Ezüst György és Dénes János művei nyerték sorrendben az első három díjat. Örvendetesnek találta a munkacsoport, hogy megyénk képzőművészeti élete új erőkkel is gyarapodott. Szarvason például Bessenyei Antal, Dénes János és Zsáki István, Orosházán Bessenyei és Zsáki, Mezőkovács- házán Bessenyei Antal kiállítása vott. A képzőművészeti munkacsoport megvitatott több új tagfelvételi kérelmet is. A jelenlevő idősebb és fiatalabb képzőművészek megnyilatkozásaiból kicsendült, hogy milyen szívesen fogadják a reményteljes friss erők jelentkezését, ha valóban bebizonyítják tehetségüket, művészi elhivatottságukat és szorgalmukat. „A művészet a mi társaKölcsönös tudatformálás — kicsiben Az Ünnepek, előtt történi. A csabai 3-as busz reggel fél nyolc után a jaminai végállomástól számítva már a harmadik megállónál van. Ügy is mondhatnánk, hogy 5; még csak ott van”, de máris oly zsúfolt, hogy kín benne az állás. Persze, csak elöl, mert hátul még egykét ülőhely is akad. — A munkába, iskolába menők szánjanak csak fel, a piacosok várják meg a következő járatot — hangzik kérőn is meg erélyesen is a kalauz igazságot tévő hangja. Az ám, ma szerda, ■piaci nap, ezért a nagy zsúfoltság. Persze a felszólítás ellenére is győzködik felfelé mindenki, válogatás nélkül. Az ajtó még valahogy becsukható, kizuhanás nem lesz, de most már aztán se ülő-, se állóhely több nincs. Pénzt előszedni és jegyet adni-venni a kézügyesség netovábbja. Felcsattan az .egyik utas hangja: — Vegye ki a könyökét a gyomromból! A másik visszakontráz: — Majd, ha bamról. leszáll a Iá== No, kezdődik a cirkusz — így egy harmadik. És valóban kezdődik is valami, de abban semmi cirkusz nincs. Egy, a sok névtelenje közül, mértéktartó hangon azt mondja, hogy a piacosok, a bevásárolni menők sem az iskolából, sem a munkahelyről nem késnek el, tehát utazhatnának egy busszal később is vagy kettővel korábban, amikor kifelé, a jaminai üzemekbe hoz utast a társasgépkocsi, befelé szinte üresen megy. Az egyszerű, világos érv behatol a „piacosok” tudatába, pillanatig csend van, majd megszólal egy fejkendős néniké: Igaz, igaz, de hát, ha már az ember egyszer eljött hazulról, csak nem ücsörög a megállónál, utóvégre mindenkinek joga van utazni. '—*■ Kedves néni, nem is azt mondta, aki mondta, hogy ne utazzon, hanem, hogy máskor ne ilyenkor utazzon. Jobb magának is kényelmesen, nem igaz? —- érvel szelíden a mellette álló. A nénike és a többiek hallgatása azt bizonyítja, hogy igaz. Kisvártatva azonban valaki „felfedezi a spanyolviaszt”: — Miért nem akasztanak pótkocsit a buszra? —■ Meri ez nem olyan busz, hogy ráakaszthassanak, válaszolja másvalaki. Ahhoz kábelek, kábelcsatlakozók meg összekapcsoló szerkezet szükséges, folytatja olyan szakértelemmel, hogy az ember önkéntelenül sofőr egyenruhát vagy mun- kásoverált képzel rája, holott egyszerű civilutasnak néz ki. Általános megnyugvás ömlik el a hering módjára szorongó utazókon. Minek is mérgelődjenek, bosz- szankodjanak, mikor mindenki mindent megért? •=1 Legjobb orvosság lenne a. zsúfoltság ellen újabb kocsik beállítása =» zengi bele a csendbe egy férfi. Méhkasként zsong fel a busz öble. Valóban, erre még senki sem gondolt. Már-már kezdődik az általános felzúdulás, hogy persze, mert a dolgozók nem számítanak a busz-vállalatnak, hadd zsúfolódjanak, hadd gyomrozzák egymást — meg a többi, mikor ismét jelentkezik egy idegcsillapító hangú „mentőangyal” <j közülük; =-4 Ha az csak úgy menne kérem, hogy újabb kocsikat állítanak be. Gyártanak, gyártanak, az bizonyos, de ■magunk is tapasztaljuk, hogy évről évre több a bejáró dolgozó és az iskolás. A járatok is bővülnek, ágazód- nak mindenfelé. Hiszen mennyi az új kocsi, meg a pótkocsi, de az utasok száma még gyorsabban növekszik. Ismét csend, mely lassan felenged, s általános beszélgetés békességes zaja csap át. Tananyag, bevásárlás, baráti események sora a téma. A kalauz időnként a jegyeket kéri, s aztán hallgat. Minek is szóljon az T utasok dolgába. Hiszen | ?iincs annál szebb, jobb, 4 mint amikor ők maguk ui-j lágosítják fel egymást a I való helyzetről, s arról, • hogy okos szóval mindigt többre jutunk. I —húr— * dalműnkben a valóság megismerésének és a szocialista tudat kialakításának egyik lényeges eszköze, olyan eszköz, amely az értelmi meggyőzés mellett az érzelmek fegyverét is a társadalmi fejlődés szolgálatába tudja állítani” — írja Szeesődi László elvtárs, az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztályának helyettes vezetője a Pártélet folyó évi, decemberi számában. „A művésznek o marxizmus—leninizmus nézőpontjáról kell vizsgálnia a társadalom mozgását, ha meg akarja ragadni az élet lényeges vonásait, azt, ami maradandó, ami méltó a művészi megformálásra” — mondja másutt cikkében, majd így folytatja többek között: „A szocialista művészet új, a a megváltozott tartalomnak megfelelő formai megoldásokat követel és ezek csaJc gondos és elmélyült elméleti tevékenység során alakíthatók ki.” Mindez elméiyültséget, őszinteséget, tartalmas alkotó munkát, magasabb színvonalat szab mércéül valamennyi művésznek. S a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagsága ma egyre inkább művészi színvonalat is jelent, ezért magasabb mércét állítanak annak, akit a munkacsoport tagjául elfogadnak. Az orosházi Sülé István és a szarvasi Dénes János festőművészek bebizonyították, hogy méltók erre a kitüntetésre, ezért őket egyhangúlag befogadta tagjai sorába a munkacsoport. A jövő évi tervekr&l szólva, Koszta Rozália elmondta, hogy februárban a békéscsabai Képcsarnokban Hajdik Antal, márciusban a Munkácsy Mihály Múzeumban Miklós István festőművész tárlatát rendezik meg. Április 4-én nyílik a, békéscsabai múzeumban a már hagyományos alföldi képzőművészeti kiállítás, melyet Szolnokra is elvisznek. A nyáron Debrecenben mutatják be megyénk képzőművészeinek kiállítását, Ezüst György pedig Szegeden állítja ki válogatott alkotásait. A megyei tanács segítségével a járási művelődési otthonokban vándorkiállításokat is terveznek, ősszel pedig nagy megyei tárlat lesz Békéscsabán. Szeretnének Kecskemétre elmenni tapasztalatcserére. Sajnos, a munkacsoport anyagi ellátottságának kerete igen szűk, ebben segítséget várnak. A munkacsoport titkára beszélt a Hazafias Népfront békéscsabai és megyei bizottsága, illetve titkársága erkölcsi támogatásának lehetőségeiről is, amelyek igen sokat jelentenének a képzőművész munkacsoportnak. Eszerint a népfront-bizottság elősegíti azt is, hogy a termelőszövetkezetekben alkotómunkát fejtsenek ki, barátságba kerüljenek szövetkezeti tagokkal. így pl. Békésen is szeretnék megvalósítani, hogy megyebeli és fővárosi képzőművészek menjenek ki a termelőszövetkezetekbe, az előfeltételeket biztosítanák, gondoskodnának a művészek elhelyezésérői, ellátásáról. A Hazafias Népfront meghívta megyei klubjába is a képzőművészeket, helyet ad nekik megbeszéléseikre a jövőben. Szó vott arrcfi, hogy Békéscsaba város szépítésében részt adnak a képzőművészeknek, a szépművészeti bizottságban ők is helyet kapnak. Ezzel kapcsolatban egyik észrevételük pl. az, hogy a Mun- kácsy-szobrot nem jól helyezték el, • szebben kidomborodna, ha bensőségesebb, kisebb helyre, így például a múzeumba vagy előterébe állítanák. — Szegeden, Szolnokon, Kecskeméten és Debrecenben van képzőművészeti galéria — említette dr. Tábori György, a békéscsabai múzeum igazgatója, aki szintén ott volt a megbeszélésen. — Békéscsabán emeletet kellene a múzeumra építeni, s ott berendezhetnénk galériát, a megyei képzőművészeti alkotások gyűjteményét — javasolta. Gondolkoztató ortet Ezüwt Györgyé is, mely szerint a jövőbeli új lakóház-építkezéseknél jó lenne műterem-padiásszobákat építeni, esetleg egy külön épületet emelni képzőművészeknek. Jelentősen előmozdítaná a képzőművészek meggyökeresedését, a képzőművészeti kultúra fellendülését, Szóba került megyei alkotások külföldi bemutatása, így például Csehszlovákiában, a Román Népköztársaságiban, valamint a vidéki képzőművészek kapcsolatának bővítése is. Koszta Rozália, Bíró György, Ezüst György, Hajdik Antal, Jevtei István, Miklós István, Mokos József, Rajki József képzőművészek, illetve dr. Tábori György, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója mondták el észrevételeiket és javaslataikat. Ösz- szefoglalva: az óesztendő képzőművészeink szorgalmas, jó munkáját tükrözi, s az új év még többet ígérő, gazdagabb eredményeket tartogat tarsolyában. (B. L.) Ajándékot az új esztendőben is a Képcsarnoknál vásároljon Olajfestmények, grafikák, rézkarcok, művészi kisbútor, bútortextil, kerámia, ötvösmunkák, ajándéktárgyak Vásárlás részletre is Képcsarnok Vállalat CÍMEK: PÉCS: MISKOLC, SZEGED, DEBRECEN, KAPOSVÁR, SZOMBATHELY BÉKÉSCSABA, NAGYKANIZSA. Kossuth Lajos'u. 24, Széchenyi u. 83—85, Klauzál tér 6, Vörös Hadsereg u. 1—3 Ady E. u. 10, Bajcsy-Zsilinszky u. 27, Sztálin u. 12, Ady E. u. 12. 4588
