Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-26 / 279. szám

1961. november 26., vasárnap M ÉPÚJSÁG 5 it csinálunk télen? Súlyos kérdés volt ez 20—30 évvel ezelőtt. Ma nevetünk, ha ezt a kérdést halljuk. Mit csiná­lunk? Rádiózunk. Esténként be­kapcsoljuk a kultúrház nagy tele­vízióját, vagy elmegyünk moziba. Néha ezeket- is megunjuk, s gon­doskodnak a vezetők, hogy más­fajta szórakozásunk is legyen. Tudományos előadásokat rendez­nek, s ezzel is bővül a szórakozási lehetőségünk. Tehát nem fogunk unatkozni a télen. Tavaly sem unatkoztunk. És mégis vannak, akik nincsenek megelégedve! Azt mondják, hogy amit a rádió, a te­levízió vagy a mozi nyújt, az mind improduktív szórakozás. Mindig mások szórakoztatnak bennünket. De mi szeretnénk másokat is szó­rakoztatni. E gondolat tömörítette Bélme- gyeren egy táborba a színjátszó csoportot, amelyről azért érde­mes szólni, mert ebbe a csoport­ba idősebbek is jelentkeztek „szol­gálattételre”. Idősebbek, együtt a fiatalokkal. Az iskola vezetőivel tervezgetnek. Lelkesedéssel vál­lalják a feladatokat. Igaz, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket. Kiállítás Szarvason A társadalmi tulajdon védel­méről kiállítást rendezett Szarva­son a járási rendőrkapitányság. A kiállítás 30 tablón rajzokkal és fényképekkel illusztrálta azokat az eseteket, amikor egy-egy ma­gáról megíeledkezeu dolgozó vagy vezető vétett a társadalmi tulaj­don ellen, és megkapta méltó büntetését. A kiállítást a József ATtila művelődési ház klubtermé­ben rendezték és mintegy 1350 főnyi közönség tekintette meg. Nagyobb csoportos látogatás al­kalmával filmet is vetítettek a társadalmi tulajdon védelmének jelentőségéről. Andrékovics Jánosné Kodolányi János ismert darab­ját, a Földindulást tanulják. A lelkes csoportnak véletlen szeren­cséje, hogy olyan rendezőjük akadt, aki több évet töltött szí­nészi pályán, s most végzi a Nép­művelési Intézet színház-rendezői tanfolyamát. A tanulók, szülők és nevelők fogtak'össze, hogy a hosz- szú, téli estéken a színjátszás lég­körében maguk is művelődjenek, s a kész darabbal az egész falut szórakoztassák. Társadalmi munkának számít ma ez a vállalkozás. Magában véve már ez is tiszteletet érdemel részünkről. Siker esetén kettős hasznot jelent a falunak. Kiss József Bélmegy er Egy üzem, ahol jól segítik a kultúrmunkát Orosházi üzemek jelentősebb kulturális eredményeiről, sajnos, ritkán számolhatunk be. Az Oros­házi Ruhagyár és Építőipari Ksz nagy sikerű műsoros estjére azon­ban fel kell figyelnünk.. A ruhagyár gazdasági vezetői régen vallják azt az igazságot, hogy a „jó gazdasági vezető épp úgy törődik az üzemi dolgozók művelődésével, mint a termelés­sel”. Két 50—50 létszámú munkás, akadémia, életképes színjátszócso­port, két népi tánccsoport, állandó moziszervezés, színházbérletek, könyvtármunka tanúskodnak er­ről. Az üzem kulturális élete ez év őszén is nagy lendülettel indult és már vidéki előadásra is futotta az erőből. A ruhagyári lányok fiú­partnerekre találtaik a hasonló tö­rekvésű Építőipari Ksz-nél. A lel­kes munka gyümölcseit november 19-én a Petőfi művelődési ház színpadán aratták le közel 500 fő­nyi közönség előtt. Jó volt nézni, jó volt gyönyörködni a sima, gör­dülékeny előadásban, a kitűnő tánccsoportok, a színjátszók és szavalók kidolgozott produkciói­ban. Az Orosházi. Ruhagyárban jó példáját lehet látni, hogyan kell szervezetten gondoskodni idősek és fiatalok kulturális lehetőségei­ről hétről hétre, napról napra. Eb_ ben az üzemben nincs magára- hagyva a kultúrfelelős, hanem magabiztosan irányít és intézke­dik. Munkáját támogatják, segítik és ebben személyes jó példával élen járnak az üzem gazdasági ve­zetői is. Feldmann József Egy régi ismerős Régről ismerem. Akkor lettem a barátja, amikor sok-sok jel­lemből összeállítottam magam­ban a munkájáért az éle­ténél jobban aggódó em­bert, amikor először tudtam felmérni a feladat adta ihlető • Megyei képzőművészeti kiállítás Békéscsabán November 7-én nyílt meg Bé- nyomást kelti, hogy,, másképpen késcsabán, a Munkácsy Mihály nem lehetett volna, megfesteni ezt Múzeumban a megyében élő mű- az utcát. Sem elvenni, sem hozzá- vészek VIII. kiállítása. Első be- adni nem lehet. — Lendületesen, nyomásunk szerint az előző kiál- erőteljesen festett Ősz c. nagyobb lítások sokkal jobbak voltak. Néz- méretű kompozícióján finom lírai zük pl. az áprilisban megrendezett hangulat uralkodik, mégis hiány­Alföldi-t. Sokkal hatásosabb, em­lékezetesebb képekkel találkoz- íattunk, mind témában, mind meg. jelenítésben. Viszont a mostani kiállítás anyaga is — ha figyel­érzetünk támad: kicsit széthull ez a kép, nem eléggé átgondolt min­den részletében. — Balatonfüredi képei vidámak, színesek. Gaburek Károly munkái közül mesebben vizsgáljuk — szívós ku- legjobban a portré tetszett. Jól tatómunka küzdelmeit érezteti, melyet művészeink végeznek, akik mondanivalójukat új életünkről egyénien és új formában kívánják előadni. Művészi lelkiismeretűk nem engedi, hogy „nagy témák” ragadják el őket, inkább óvato­san, a mindennapi életből látszó­lag jelentéktelennek tűnő mozza­natokat festettek úgy, hogy forma és mondanivaló helyesen találko­zik. Ezüst György Napsütötte utcá­ján megmutatja: mire képes a művész, ha helyesen választ festői eszközökben. Temperamentumá­nak megfelelően hangolja eleven színekkel a képet. Ezek a színek és dekoratív felfogása azt a be­— Mi ez a nagy téglalap alakú üresség? — kérdem. — Homokbánya. Három éve kezdték meg itt a homokkiterme­lést, és már az első napokban sí­rokra bukkantak. Sajnos, ebben a nagy négyszögben — mutat a ho­mokbányára —, ebben, a körülbelül harmincszor hűszméteres területen minden sir tönkrement, szétdobál­ták, és — ha jól tudom — csak a sámsoni iskola igazgatója mentett meg az anyagból néhány szép szarmata kori edényt, kelta karpe­recét, fibulát. Az első leletmentésre csak tavaly kerülhetett sor, az orosházi járási tanács adott pénzt. Két hé * tig ástunk, és 41 sírt találtunk. Gyönyörű leletekkel! Fényképeket mutat: kelta sírok, urnás temetkezés, kétezerhárom­száz éves, mintha ma készült volna edények, de olyanok ám, hogy az ember azt mondja rájuk akaratla­nul: micsoda modern vonalak, for­mák! — A kelták hires korongotok vol­tak. Edényeik különös égetési eljá­rását még ma sem derítették ki pontosan... Gyorsan szalad az idő. Órákig beszélgetnénk, és beszélgetünk is nagyon sokáig még. És akkor szü­letett meg az a gondolat: ha törik, ha szakad, tovább kell folytatni az ása­tást azon az Erdöházi-halmon, azért is, mert a homokbányászás már újból feltáratlan területeket veszélyeztet, azért is, mert az a kincs, ami a domb mélyében rej­tőzhet még, nem mehet veszendő­be... Ernő barátom magyaráz, lel­kesedik kifogyhatatlanul. Keltákról, szarmatákról, arról, hogy a telepü-; lések nyomait is fellelte már a sám­soni téglaégető mellett, meg arról1 is, hogy az a domb nagyon hallgat' még, nagyon őrzi még a titkait, meg kell vallatni ott a földet, hi­szen két évezred szunnyad ott más- - fél méterre a felszín alatt... Utolsó fényeit hullatja a délután. Az íróasztal mögött a honfoglalás-' kori ős újra csak megszólal. — Késői rokon, most menj és, cselekedj! Sokat hallottam azokról, akik ott, abban a dombban pihen­nek... Virtusos, szilaj emberek vol­tak. Én jártam azon a dombon... Egy bronztűt is találtam ott... El­hoztam onnan... Néki szántam... Ünigének... Ezer esztendős aján­dék... Különös, mi?... Ha te megta­lálod a mását, az már kétezer éves lesz, és rengeteg csodákról szól, csak figyelj! (Milyen csendes a pusztai este. visszaadta egy mozgékony ember vibráló arckifejezését, egészen egyszerű eszközökkel. — Vasárnap délután c. képe, sajnos, temetési menetre emlékeztet fekete figu­ráival, viszont ennek furcsán el­lentmond a színes plakátokból ki­képzett háttér. Érdemes volna fog­lalkoznia Gaburek Károlynak ez­zel a témával és véglegesen meg­találni a megoldást. Hajdik Antal két, nagyobb mé­retű kompozíciója a Tengerihor­dás és a Szénrakodók, komoly kezdeményezés figurális kompo­zíciók terén. A Tengerihordás, ele­ven kék, lila, sárga színeivel vi­dám és erőteljes hatást kelt. De nem ártott volna még egy kicsit továbbfejleszteni a képet. — A Szénrakodók igen jól mozgó figu­ráit lerontja a sötét széntömeg. — Legjobb képe a Leányportré, -mely meleg színeivel finom érzelmet fejez ki. Koszta Rozália úgy látszik, kö­vetkezetesen folytatni akarja azt az előadásmódot, melyet az elmúlt kiállításon szereplő képei már je­lezték. Ez a dekoratív előadásmód Itatás c. képén találkozik legjob­ban és legszerencsésebben a témá­val. Világosan, tisztán áll előttünk a téma; azonnal fel kell fognunk, ami a vásznon látható. Az egy­máshoz illesztett színfoltok kizár­ják a véletlenszerűséget. A festő nagyon is tudatában van annak, amit és ahogyan fest. A felesle­ges részeket elhagyja, szinte tő­mondatokban beszél. — Gyulai házak, Fiatal anya gyermekével, Piac, mind következetesen, hason­ló tudatossággal előadott képek, melyek nem hivalkodóan hatást­en itt... Keleddel is beszélget­tem?!...) — Gazdag ez a föld. Kár lenne veszni hagyni a kincseit. — Nem hagyjuk veszni, Ernő. A mélykék égi ernyőn csillagok. Ugyanúgy, mint kétezer éve. Csak á fényük, a fényük az már nem babonás. Fickó, Ernő kiítyája körülugrál minket, majd mint a kilőtt nyíl, el­rohan a szomszéd tanya irányába. Nyár van... öröm-idő. (Folytatjuk) Miklós István kis olajképei nem ! a legjobb oldaláról mutatják be e 5 kiállításon. Finomak, , ízlésesek színben, de különösebb izgalmat ! nem keltenek. — Viszont nagyon ■ várjuk készülő egyéni grafikai ki- ; állítását, ahol reméljük, látni fog- juk azokat az utóbbi időben ké- ■ szült rajzait, akvarelljeit, melyek ; valóban jellemzőek e szépen dől- £ gozó művészre. Sülé István nevével többször ta- • lálkozunk már mind megyei, mind i az alföldi kiállításokon, , de még £ sohasem mutatkozott be oly elő- £ nyösen, mint most. Kellemes meg- £ lepetés az Orosházi városkép és jj Udvar c. vászna. Világos pasztell- ! színeivel derűs hangulatot te- ■ remt. ■ Rajki József szobrász két gipsz- : figurája: Éjjeli őr és a Rizsarató ; leány mutatják, érdemes foglal- • koznia egészalakos kompozíciók- £ kai. ■ Most láttuk először Mladonyicz- ■ ky Béla fiatal szobrász munkáit: ■ Ülő nő és Kútterv vázlat. Sajnos £ ezekből még nem sokra tudunk £ következtetni, de reméljük, legkö- : zelebb jobban megismerhetjük : munkáin keresztül. A kiállításon részt vevő művé- £ szék közül érdemes még megem- £ líteni: Bessenyei Antal, Bazsali £ Ferenc, Csányi Béla, Dénes János, £ Garabuczi Károly, Gracza Ferenc, £ Jeney István, József Dezső, Mokos ! József, Pataj Pál, Petrovszki Pál, ! Varga János, Vágréti János, Zsáki ■ István nevét. : Erdős Kamill « jj™ 11111 isii 1 : . u szenvedés felemelő boldogságát. Azóta ismerem, mikor először értettem meg azt a parasztem­bert, aki lágy ujjakkal bontogat­ta a sziklakemény termőföld rö­geit, aggódva keresve benne a beleszorult mag indulni nem akaró csíráját, s ahogy remény­kedő aggódással figyeli a felhőt­len kék eget. Hát azóta ismerem, bár személyesen a Három a kis­lány főpróbáján láttam először. Szimpatikus, cilinderes öreg­úr ült a nézőtéren. Fenn a szín­padon folyt a próba és Tschöll papa, a cilinderes öregúr, aggó­dó figyelemmel nézte a játékot. Szemével intette a jót, s összehu­nyorította, ha rosszat látott, s mintha úgy lehetne, szájával ad­ta tovább, hangtalan formálás­sal irányította a színészeket. Az alkotás lenyűgöző erejét, a ké­szülő, a fináléhoz közelgő munka boldogságát tükrözte az arc. A negyvenedik jubileumra ké­szülő Beleznay István, a színész és rendező, színházunk új mű­vésze annyit tett hozzá e kis íráshoz, hogy: a színész a jelen alkotásaiból él. Ez teszi örökké ifjúvá a munkát mindennél job. ban szerető embert. A már 21 éves korában debre­ceni főrendezőt most Csabán köszönthetjük, úgy is, mint aki örökre ei is akarja jegyezni ma­gát a békéscsabai közönséggel. Kiss Máté Aztán a kutya vadúl csahol oda-*: -;/,, . , . kinn. Csak nem érezte meg, hogy *keltoek’ hanem nagyon 1S egySZe‘ rűek, mondhatnám puritánok — és éppen ezért, végtelenül von­zóak. Lipták Pál képei e kiállításon az elmélyülést, a befeléfordulást tükrözik. Kissé borongós, mély tó­nusú képei a festőnek új arcát mutatják. Még akkor is komoly, ha játékosan old meg egy Csend- élet-et. Mintha erejét próbálgatná egy nagy feladathoz. Vízparton c. *kis temperája lírai hangjával, az f igazi Lipták lírai hangjával szól ■ hozzánk. SZEREZZE BE gyii mölcsffa- szükségletét a Mezőhegyesi Állami Faiskolából Posta: Mezőhegyes. Telefon: 15 Postai megrendeléseket azonnal intézzük. Árjegyzék díjtalan

Next

/
Oldalképek
Tartalom