Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

4 MÉPÚJSAG 1961. november 12., vasamap Tudósítások a pártvezetőség-választásokról műket. A beszámoló éles tömör­Ä délutáni műszakváltás után benépesült a Békési Nyomda párt­irodája. Kommunisták és párton- kívüliek ülték körül a vörös dra­périával terített asztalokat, me­lyeken a tarka cserepes virágok szinte tavaszt varázsoltak a te­rembe. Kis tányérokon édesség kí- náltatta magát az édesszájúaknak, de a dohányosok sem panaszkod­hattak, róluk is gondoskodtak. S ha valaki megszomjazott, csak az üveg titán kellett nyúlnia, s ked­ve szerint tölthetett poharába a barackléből vagy éppen a zama­tos meggyléből. Meghitt beszélgetéssel teltek a percek ebben a hangulatos környe­zetben. Mintha csak valamilyen ünnepség kezdetére' vártak volna a jelenlevők. Ezen a délutánon és estén ennél sokkal fontosabb ese­ményre került sor: a pártvezető- ség-választó taggyűlésre. Napok óta ez volt a beszédtéma az üzem­ben. Várták a kommunisták, vár­ták a pártonkívüliek. Szinte könny szökött a szemekbe, mikor az üzem egyik fiatalja Majakovszkij: Vla­gyimir Iljics Lenin című költemé­nyéből szavalt el egy részletet, amikor a szakszervezeti tagok, pártonkívüliek és kiszesek egysze­rű, szívből jövő szavak kíséreté­ben eredményes munkát kívánva a taggyűlésnek, vörös szegfűcsok­rot nyújtottak át az elnökség tag­jainak. S ebben — minden forma­ságtól mentesen — kifejeződött a pártszervezet iránti megbecsülés, egész tevékenységének elismerése és helyeslése. A vezetőség beszámolója, ame­lyet Gera Lajos párttitkár mon­dott el, igazolta, hogy a megbecsü­lés nem alaptalan. A kommunisták szívós munkával vívták ki, erősítették soraikat és tömegkap­csolatukat. S ebben a küzdelem­ben az apró munkáról sem feled­keztek meg, a személyes panaszok orvoslására, az apró ügyek intézé­sére is futotta erejükből. Mindezt a tények, a számok bizonyítják. Az ellenforradalom után, 1957 márciu­sában az üzemben mindössze négy párttag volt, jelenleg már 30 párt­tagot és négy tagjelöltet számlál alapszervezetük. Az elmúlt idő­ben még négy tagjelöltet vettek fel, s a felsőbb szervek jóváha­gyása után — tovább erősödnek velük soraik. A pártszervezet ösz- szetétele egészségesen alakult: a tagság kétharmad része fizikai munkás, a többiek vezetőállásban, adminisztratív munkakörben dol­goznak. A pártépítésben nem a látszateredményekre törekedtek, hanem az alapos kádernevelésre, meggyőzésre. Ez segítette elő, hogy kíméletlenül felléptek a ko­rábban kialakult személyes tor­zsalkodás ellen, amely nemegy­szer intrikába csapott át. Ezzel a nemkívánatos jelenséggel, amely már-már kezdte megbontani a kommunisták egységét, a tömeg­kapcsolatot, a leghatározottabban szembeszálltak. Ha semmi egyebet sem tett vol­na a pártszervezet, csak ezt az egyet, akkor is elismerés illetné. A pártegységet azonban csak úgy tudták megteremteni, hogy köz­ben más természetű feladatokon is rajta tartották a kezüket és sze­séggel így összegezte: „A pártve­zetőség munkája az elmúlt két év alatt igen sokrétű volt.” Ez ered­ményezte, hogy erősödött a pártszervezet ideológiai és politikai egysége, bővült a pártonkívüli szimpati­zánsok száma. A pártvezetőség lendületére jellemző, hogy 1959. október 5-e és 1961. október 12-e között 74 vezetőségi ülést tar­tott, 26 alkalommal kerültek terí­tékre a termelés, a munkaszerve­zés dolgai, a termelés értékelése. A tömegszervezetek munkáját is több vezetőségi ülésen vitatták, de amint a beszámoló megállapítot­ta, ez nem volt elégséges, mert egyiket-másikat mégis elhanyagol­ták. A jövőben változtatnak ezen, hiszen a tömegszervezetek nem nékülözhetik a pártszervezet sok­oldalú segítségét. A beszámoló kommunista őszin­teséggel tárta fel a hibákat, de mindjárt javasolta is, hogyan le­het rajtuk változtatni. Sokat kell még tenni a bírálat és önbírálat fejlesztéséért. Bár kétségtelen, eb­ben is volt előrehaladás, ez azon­ban még nem kielégítő. Az üzem­ben szinte valamennyi párttag részt vesz az egyéni agitációban, küzd a helytelen nézetek ellen, fi­gyelemmel kíséri a termelés ala­kulását. Ám, amint a beszámoló­ban elhangzott, az egyéni agitáció mellett elhanyagolták régi, jól be­vált módszerüket: a csoportos be­szélgetéseket. A jövőben újra fel­elevenítik ezt az agitációs formát, mert rájöttek, hogy a legjobb egyéni beszélgetések sem képesek pótolni a csoportos vitákat. A párt­tagok korábban elhatározták, hogy családlátogatással is mélyítik tömegkapcsolatukat. Ebben is van még pótolnivaló, mert egy kicsit megfeledkeztek erről a kezdemé­nyezésükről. A beszámoló — igen helyesen — bírálta ezt a mulasz­tást. Javasolta, hogy a jövőben a családlátogatásokat is szorgalmaz­zák, éljenek a tömegkapcsolat mé­lyítésének ezzel a jó módszerével is. A pártszervezet az elmúlt két esztendőben a politikai nevelő­munka mellett nagy figyelmet for­dított a termelésre, a különféle gazdasági mutatók alakulására. De nemcsak figyelte, hanem elő is se­gítette az eredményes munkát. Jóleső érzés volt hallani, hogy eb­ben az üzemben a termelés növelésének 78,5 százalékát a termelékenység emelésével érték el. Most arra törekszenek, hogy év végéig a mennyiségi, mi­nőségi és export-tervek teljesíté­sével eredményesen fejezzék be a második félévet, s ezzel ismét ki­érdemelhessék az élüzem címet, kellően megalapozzák a második ötéves terv második esztendejét. A kollektiven összeállított be­számoló, amint a vitában felszóla­lók elmondták: mindenkit kielé­gített, jó elemzést adott a pártve­zetőség és a pártszervezet kétéves munkájáról. A vita is termékeny volt, a beszámoló sok gondolatot ébresztett a résztvevőkben. Azel­A XXII. pártkongresszus szellemében ismerés mellett javaslatok, bírá­latok is elhangzottak. Az egyik fel­szólaló arra kérte az új pártveze­tőséget, amikor a munkások véle­ményét tolmácsolta, hogy többet forgolódjanak a dolgozók között, beszélgessenek el velük, hallgas­sák meg észrevételeiket. A párt­vezetőség tegyen meg • mindent azért — mondta egy másik hoz­zászóló —, hogy tovább erősödjön a bizalom légköre. Minden erejé­vel küzdjön a még jobb kollektív szellem kialakításáért. Várai Mi­hály elvtárs, a városi pártbizott­ság munkatársa felszólalásában elmondta, hogy a beszámolót igen jónak tartja. Sok hasznos tanulsá­got adott a kommunistáknak az elmúlt két évről, de a jövő hetek és hónapok munkájához is. Valamennyi felszólaló kereset­len szavaival is bizalmat szava­zott a púrtvezetőségnek. S ez nem­csak a vitában nyilvánult meg, hanem utána is, amikor az urná­ba helyezték szavazataikat. A pártvezetőséget egyhangúlag újjá­választották. S mielőtt a vezetőség tagjai visszavonultak, hogy elosz- szák egymás között a funkciókat, szinte valamennyien barátságosan kezet ráztak velük. Ez a gesztus nemcsak olyan szokásféle volt. Több volt annál. Kiefejezte, hogy a párttagok és pártonkívüliek egy emberként a vezetőség mögött ál­lanak. Együtt lesznek a feladatok végreha j tásába n. Poilina Péter A falura ráteritette sötét palást­ját az est. Sorjában világosodnak az ablakszemek. Máskor ilyentáj­ban elnéptelenednek Gerendás ut­cái, de most emberek sietnek ve­zetőségválasztó taggyűlésre. A Pe­tőfi Tsz kommunistái együtt van­nak, és nagy figyelemmel hallgat­ják Spigut András elvtárs titkári beszámolóját. Az elmúlt két esz­tendő pártmunkája elevenedik meg. Bőven volt dolguk a szövet­kezet kommunistáinak, hiszen a hajdani 30 holdas szövetkezetből az elmúlt években 3217 holdas lett. A szövetkezeti gazdák száma is lényegesen gyarapodott, jelen­leg 413-an vannak. Szövetkezeti vagyonuk is egyre nő, jelenleg csaknem 6 millió 300 ezer forint. Ennek több mint a fele a fel nem osztható alaphoz tartozik. Hogy ilyen jól alakulhatott a szövetke­zet gazdasági szilárdulása, ehhez a párttagok példamutató munká­val nagymértékben hozzájárultak. A beszámoló egy igen lényeges dolgot vetett fel a szó és a tett egységével kapcsolatban. Spigut elvtárs hangsúlyozta: gyakran megesett, hogy a párttaggyűlés határozatát a gyakorlatban elfer­dítették, nem a határozat szelle­mében valósították meg. Ezért el­sősorban a párt vezetőségét tette felelőssé. De a gazdaságvezetés sem támaszkodott olyan erővel a pártszervezetre, mint ahogy a kommunisták elvárták. Gyakran megesett, hogy fontos dolgokról Szabó István, a párttitkár (jelen­leg 10 hónapos pártiskolán tanul) az elnökkel közösen intézkedett. A hozzászólásokban határozottan szó' vá tették a vezetés előbb említett fogyatékosságát, és arra intették a megválasztásra kerülő új vezető­séget, hogy a párttagság politikai képzésével és a pártépítéssel az előbbi vezetőségnél behatóbban foglalkozzon. A XXII. pártkongresszus hatása érződött az egész teremben. Az emberek felvetették, hogy a szö­vetkezet kollektív üzem, s mint ilyenben a vezetést is kollektívvá kell fejleszteni. A párt vezetősége, de a kommunisták is tudjanak mindenről, ami a szövetkezetben történik, mert a termelés jobb szervezéséért csak így tudnak eredményesen dolgozni. És amikor a vita befejeződött, a párttagság döntött az új vezető­ségbe kerülő elvtársakról. Spigut Andrást, akárcsak Petes Gyulát, ellenszavazat nélkül beválasztot­ták. Sass János, Csepregi Imre; Zatykó Ilona, Zsarnovszki János és Oláh Mihály ellenszavazattal ugyan, de a leadott szavazatok többségével szintén a pártvezető­ségbe kerültek. És az első pártve­zetőségi ülésen, amelyet nyom­ban a taggyűlés után tartottak, Spigut Andrást választották tit­kárnak. DupsI Károly /# Őszintén, bátran — Vezetőségválasztás előtt a vizesfási A mostani vezetőségválasztások is — mint az előbbiek — a párt- szervezetek erejét, ütőképességét vannak hivatva felmérni, s egy választás úgy szerepel pártunk történetében, mint erősítő, szilár­dító aktus. A vizesfási kommunisták Is így készülnek november 23-i vezető­ségválasztó taggyűlésükre. Felmé­rik erejüket, s felkészültek a hi­bákkal való leszámolásra. Náluk is, mint mindenütt, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának jegyében folynak az előkészületek. .A kong­resszus anyagát ma még nagyon nehéz felmérni. Sok problémát vetett fel, sok eszmei tisztító mun­kát végzett és bizony, a történe­lemmel együtt szívódik fel az em­berekbe. De itt van a XXII. kong­resszus szelleme! Alakítja, formál­ja a munkát, s ha még bátortala­nul is, de hittel alkalmazzák a vi- zesfásiak. Hozzákezdtek a beszámoló el­készítéséhez. A vezetőség egy-egy tagja már szedi, gyűjti az anya­got, hogy megfelelő javaslatokkal tudjon élni a beszámoló elkészí­téséhez. Nagy Imre, az állami gazdaság főagronómusa a termelésről fog beszámolni. Arról, hogy milyen eredményeket, hibákat vetett fel a gazdasági év, s a pártszervezet taggyűlése fog dönteni a jövő fel­adatainak milyenjében, nagyságá­ban. Mások a szervezeti élet, a pártmunka anyagát gyűjtik. Amikor Vizesfáson jártunk, Szojka elvtárs, az alapszervezet titkára éppen a KlSZ-vezetőség­gel tárgyalt. A beszámolóban fon­tos szerepet fog kapni az ifjúsági munka bírálata. Az ember szűri, formálja a hal­lottakat, és kialakul benne egy kép, megismeri az itteni életet. Íme, a KISZ-szervezet. Har­minchat tagja van a Vizesfási Ál­lami Gazdaságban, s ez a létszám nem éppen felel meg a lehetősé­geknek, hiszen a KISZ-korú fiata­loknak csak egyharmadát tömö­ríti a KISZ-szervezetbe. Most erő­södnek, kijavították az ifjúsági munka régebbi hibáit, és a meglé­vő erőkkel, lehetőségekkel úgy gazdálkodnak, hogy megállja he­lyét ez a 36 fős kis közösség. Sok még a baj. Nincs összetar­tás a szervezetben. Széthúznak a fiatalok. Többet vitatkoznak, és helytelenebből, mint ahogy azt kellene. De már vannak pozitív irányba ható erők. Nem idegen­kednek a vasárnapi társadalmi munkától. Védnökséget vállaltak a gazdaság 6 holdas kísérleti ku­koricaföldje fölött. A vezetőségvá­lasztó taggyűlésre készülnek ők is, és ebben a munkában fog to­vább edződni, erősödni szerveze­tük. Azt mondottuk, hogy szilárdít­ják a pártszervezetet a vizesfási kommunisták. Számon kérik a párttagoktól, mit, hogyan tettek, és hogyan akarják a jövőben. Vi­zesfáson nem elégedettek a kom­munisták, tudják, hogy vannak közöttük, akik hibákat követtek el, akik nem öregbítették a párt tekintélyét. Jenei Imre az egyik bélr^egyeri termelőszövetkezetben volt pártmunkás, mint könyvelő. pártszervezetnél — A termelőszövetkezet tagsága azonban nem volt megelégedve munkájával és nem is tartott igényt rá. Jenei elvtárs pártmun­káját nem végezte el becsülettel, és a vizesfási kommunisták szá­mon kérték ezt tőiéi. A vezetőségválasztó taggyűlés és az erre való felkészülés a XXIL kongresszus jegyében zajlik le. Ezt a jelleget véghezvinni egy ki­csit harc kérdése is. Miről is van szó lényegében? Arról, hogy néhány párttag ér­tetlenül, makacsul áll a kongresz- szus határozatai előtt. Bár jóindu­lattal kezelik a személyi kultusz szétzúzására hozott határozatok körüli vitát, de azért ellenkeznek, mondják, hogy nem értenek va­lamit ebben, Sztálin és Molotov személye sokkal többet jelentett, minthogy így elbánjanak velük. Harc kérdése ez. De a harcot első­sorban ezeknek az elvtársaknak magukban kell megvívni. Sokkal könnyebb ragaszkodni a régihez, mint megérteni a kongresszus ha­tározatait, s elítélni a bűnös hibá­kat. Egy eszme akkor emelkedik igazán magaslatra, ha tisztázták annak mindenféle csökevényét, hibáját. A XXII. kongresszus és a Szovjetunió Kommunista Pártja éppen a Sztálin körüli viták lezá­rásával, annak tiszta kezű megol­dásával emelte az eszmét a leg­nagyobb magaslatra. Őszintén, bátran vetik fel a vi­zesfási kommunisták ezeket a problémákat, és a vita, amely ekörül kialakul, éppen a vezető­ségválasztó taggyűlés jelentőségé­nek fényében fog tisztázódni. Kiss Máté

Next

/
Oldalképek
Tartalom