Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-12 / 267. szám
4 MÉPÚJSAG 1961. november 12., vasamap Tudósítások a pártvezetőség-választásokról műket. A beszámoló éles tömörÄ délutáni műszakváltás után benépesült a Békési Nyomda pártirodája. Kommunisták és párton- kívüliek ülték körül a vörös drapériával terített asztalokat, melyeken a tarka cserepes virágok szinte tavaszt varázsoltak a terembe. Kis tányérokon édesség kí- náltatta magát az édesszájúaknak, de a dohányosok sem panaszkodhattak, róluk is gondoskodtak. S ha valaki megszomjazott, csak az üveg titán kellett nyúlnia, s kedve szerint tölthetett poharába a barackléből vagy éppen a zamatos meggyléből. Meghitt beszélgetéssel teltek a percek ebben a hangulatos környezetben. Mintha csak valamilyen ünnepség kezdetére' vártak volna a jelenlevők. Ezen a délutánon és estén ennél sokkal fontosabb eseményre került sor: a pártvezető- ség-választó taggyűlésre. Napok óta ez volt a beszédtéma az üzemben. Várták a kommunisták, várták a pártonkívüliek. Szinte könny szökött a szemekbe, mikor az üzem egyik fiatalja Majakovszkij: Vlagyimir Iljics Lenin című költeményéből szavalt el egy részletet, amikor a szakszervezeti tagok, pártonkívüliek és kiszesek egyszerű, szívből jövő szavak kíséretében eredményes munkát kívánva a taggyűlésnek, vörös szegfűcsokrot nyújtottak át az elnökség tagjainak. S ebben — minden formaságtól mentesen — kifejeződött a pártszervezet iránti megbecsülés, egész tevékenységének elismerése és helyeslése. A vezetőség beszámolója, amelyet Gera Lajos párttitkár mondott el, igazolta, hogy a megbecsülés nem alaptalan. A kommunisták szívós munkával vívták ki, erősítették soraikat és tömegkapcsolatukat. S ebben a küzdelemben az apró munkáról sem feledkeztek meg, a személyes panaszok orvoslására, az apró ügyek intézésére is futotta erejükből. Mindezt a tények, a számok bizonyítják. Az ellenforradalom után, 1957 márciusában az üzemben mindössze négy párttag volt, jelenleg már 30 párttagot és négy tagjelöltet számlál alapszervezetük. Az elmúlt időben még négy tagjelöltet vettek fel, s a felsőbb szervek jóváhagyása után — tovább erősödnek velük soraik. A pártszervezet ösz- szetétele egészségesen alakult: a tagság kétharmad része fizikai munkás, a többiek vezetőállásban, adminisztratív munkakörben dolgoznak. A pártépítésben nem a látszateredményekre törekedtek, hanem az alapos kádernevelésre, meggyőzésre. Ez segítette elő, hogy kíméletlenül felléptek a korábban kialakult személyes torzsalkodás ellen, amely nemegyszer intrikába csapott át. Ezzel a nemkívánatos jelenséggel, amely már-már kezdte megbontani a kommunisták egységét, a tömegkapcsolatot, a leghatározottabban szembeszálltak. Ha semmi egyebet sem tett volna a pártszervezet, csak ezt az egyet, akkor is elismerés illetné. A pártegységet azonban csak úgy tudták megteremteni, hogy közben más természetű feladatokon is rajta tartották a kezüket és szeséggel így összegezte: „A pártvezetőség munkája az elmúlt két év alatt igen sokrétű volt.” Ez eredményezte, hogy erősödött a pártszervezet ideológiai és politikai egysége, bővült a pártonkívüli szimpatizánsok száma. A pártvezetőség lendületére jellemző, hogy 1959. október 5-e és 1961. október 12-e között 74 vezetőségi ülést tartott, 26 alkalommal kerültek terítékre a termelés, a munkaszervezés dolgai, a termelés értékelése. A tömegszervezetek munkáját is több vezetőségi ülésen vitatták, de amint a beszámoló megállapította, ez nem volt elégséges, mert egyiket-másikat mégis elhanyagolták. A jövőben változtatnak ezen, hiszen a tömegszervezetek nem nékülözhetik a pártszervezet sokoldalú segítségét. A beszámoló kommunista őszinteséggel tárta fel a hibákat, de mindjárt javasolta is, hogyan lehet rajtuk változtatni. Sokat kell még tenni a bírálat és önbírálat fejlesztéséért. Bár kétségtelen, ebben is volt előrehaladás, ez azonban még nem kielégítő. Az üzemben szinte valamennyi párttag részt vesz az egyéni agitációban, küzd a helytelen nézetek ellen, figyelemmel kíséri a termelés alakulását. Ám, amint a beszámolóban elhangzott, az egyéni agitáció mellett elhanyagolták régi, jól bevált módszerüket: a csoportos beszélgetéseket. A jövőben újra felelevenítik ezt az agitációs formát, mert rájöttek, hogy a legjobb egyéni beszélgetések sem képesek pótolni a csoportos vitákat. A párttagok korábban elhatározták, hogy családlátogatással is mélyítik tömegkapcsolatukat. Ebben is van még pótolnivaló, mert egy kicsit megfeledkeztek erről a kezdeményezésükről. A beszámoló — igen helyesen — bírálta ezt a mulasztást. Javasolta, hogy a jövőben a családlátogatásokat is szorgalmazzák, éljenek a tömegkapcsolat mélyítésének ezzel a jó módszerével is. A pártszervezet az elmúlt két esztendőben a politikai nevelőmunka mellett nagy figyelmet fordított a termelésre, a különféle gazdasági mutatók alakulására. De nemcsak figyelte, hanem elő is segítette az eredményes munkát. Jóleső érzés volt hallani, hogy ebben az üzemben a termelés növelésének 78,5 százalékát a termelékenység emelésével érték el. Most arra törekszenek, hogy év végéig a mennyiségi, minőségi és export-tervek teljesítésével eredményesen fejezzék be a második félévet, s ezzel ismét kiérdemelhessék az élüzem címet, kellően megalapozzák a második ötéves terv második esztendejét. A kollektiven összeállított beszámoló, amint a vitában felszólalók elmondták: mindenkit kielégített, jó elemzést adott a pártvezetőség és a pártszervezet kétéves munkájáról. A vita is termékeny volt, a beszámoló sok gondolatot ébresztett a résztvevőkben. AzelA XXII. pártkongresszus szellemében ismerés mellett javaslatok, bírálatok is elhangzottak. Az egyik felszólaló arra kérte az új pártvezetőséget, amikor a munkások véleményét tolmácsolta, hogy többet forgolódjanak a dolgozók között, beszélgessenek el velük, hallgassák meg észrevételeiket. A pártvezetőség tegyen meg • mindent azért — mondta egy másik hozzászóló —, hogy tovább erősödjön a bizalom légköre. Minden erejével küzdjön a még jobb kollektív szellem kialakításáért. Várai Mihály elvtárs, a városi pártbizottság munkatársa felszólalásában elmondta, hogy a beszámolót igen jónak tartja. Sok hasznos tanulságot adott a kommunistáknak az elmúlt két évről, de a jövő hetek és hónapok munkájához is. Valamennyi felszólaló keresetlen szavaival is bizalmat szavazott a púrtvezetőségnek. S ez nemcsak a vitában nyilvánult meg, hanem utána is, amikor az urnába helyezték szavazataikat. A pártvezetőséget egyhangúlag újjáválasztották. S mielőtt a vezetőség tagjai visszavonultak, hogy elosz- szák egymás között a funkciókat, szinte valamennyien barátságosan kezet ráztak velük. Ez a gesztus nemcsak olyan szokásféle volt. Több volt annál. Kiefejezte, hogy a párttagok és pártonkívüliek egy emberként a vezetőség mögött állanak. Együtt lesznek a feladatok végreha j tásába n. Poilina Péter A falura ráteritette sötét palástját az est. Sorjában világosodnak az ablakszemek. Máskor ilyentájban elnéptelenednek Gerendás utcái, de most emberek sietnek vezetőségválasztó taggyűlésre. A Petőfi Tsz kommunistái együtt vannak, és nagy figyelemmel hallgatják Spigut András elvtárs titkári beszámolóját. Az elmúlt két esztendő pártmunkája elevenedik meg. Bőven volt dolguk a szövetkezet kommunistáinak, hiszen a hajdani 30 holdas szövetkezetből az elmúlt években 3217 holdas lett. A szövetkezeti gazdák száma is lényegesen gyarapodott, jelenleg 413-an vannak. Szövetkezeti vagyonuk is egyre nő, jelenleg csaknem 6 millió 300 ezer forint. Ennek több mint a fele a fel nem osztható alaphoz tartozik. Hogy ilyen jól alakulhatott a szövetkezet gazdasági szilárdulása, ehhez a párttagok példamutató munkával nagymértékben hozzájárultak. A beszámoló egy igen lényeges dolgot vetett fel a szó és a tett egységével kapcsolatban. Spigut elvtárs hangsúlyozta: gyakran megesett, hogy a párttaggyűlés határozatát a gyakorlatban elferdítették, nem a határozat szellemében valósították meg. Ezért elsősorban a párt vezetőségét tette felelőssé. De a gazdaságvezetés sem támaszkodott olyan erővel a pártszervezetre, mint ahogy a kommunisták elvárták. Gyakran megesett, hogy fontos dolgokról Szabó István, a párttitkár (jelenleg 10 hónapos pártiskolán tanul) az elnökkel közösen intézkedett. A hozzászólásokban határozottan szó' vá tették a vezetés előbb említett fogyatékosságát, és arra intették a megválasztásra kerülő új vezetőséget, hogy a párttagság politikai képzésével és a pártépítéssel az előbbi vezetőségnél behatóbban foglalkozzon. A XXII. pártkongresszus hatása érződött az egész teremben. Az emberek felvetették, hogy a szövetkezet kollektív üzem, s mint ilyenben a vezetést is kollektívvá kell fejleszteni. A párt vezetősége, de a kommunisták is tudjanak mindenről, ami a szövetkezetben történik, mert a termelés jobb szervezéséért csak így tudnak eredményesen dolgozni. És amikor a vita befejeződött, a párttagság döntött az új vezetőségbe kerülő elvtársakról. Spigut Andrást, akárcsak Petes Gyulát, ellenszavazat nélkül beválasztották. Sass János, Csepregi Imre; Zatykó Ilona, Zsarnovszki János és Oláh Mihály ellenszavazattal ugyan, de a leadott szavazatok többségével szintén a pártvezetőségbe kerültek. És az első pártvezetőségi ülésen, amelyet nyomban a taggyűlés után tartottak, Spigut Andrást választották titkárnak. DupsI Károly /# Őszintén, bátran — Vezetőségválasztás előtt a vizesfási A mostani vezetőségválasztások is — mint az előbbiek — a párt- szervezetek erejét, ütőképességét vannak hivatva felmérni, s egy választás úgy szerepel pártunk történetében, mint erősítő, szilárdító aktus. A vizesfási kommunisták Is így készülnek november 23-i vezetőségválasztó taggyűlésükre. Felmérik erejüket, s felkészültek a hibákkal való leszámolásra. Náluk is, mint mindenütt, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának jegyében folynak az előkészületek. .A kongresszus anyagát ma még nagyon nehéz felmérni. Sok problémát vetett fel, sok eszmei tisztító munkát végzett és bizony, a történelemmel együtt szívódik fel az emberekbe. De itt van a XXII. kongresszus szelleme! Alakítja, formálja a munkát, s ha még bátortalanul is, de hittel alkalmazzák a vi- zesfásiak. Hozzákezdtek a beszámoló elkészítéséhez. A vezetőség egy-egy tagja már szedi, gyűjti az anyagot, hogy megfelelő javaslatokkal tudjon élni a beszámoló elkészítéséhez. Nagy Imre, az állami gazdaság főagronómusa a termelésről fog beszámolni. Arról, hogy milyen eredményeket, hibákat vetett fel a gazdasági év, s a pártszervezet taggyűlése fog dönteni a jövő feladatainak milyenjében, nagyságában. Mások a szervezeti élet, a pártmunka anyagát gyűjtik. Amikor Vizesfáson jártunk, Szojka elvtárs, az alapszervezet titkára éppen a KlSZ-vezetőséggel tárgyalt. A beszámolóban fontos szerepet fog kapni az ifjúsági munka bírálata. Az ember szűri, formálja a hallottakat, és kialakul benne egy kép, megismeri az itteni életet. Íme, a KISZ-szervezet. Harminchat tagja van a Vizesfási Állami Gazdaságban, s ez a létszám nem éppen felel meg a lehetőségeknek, hiszen a KISZ-korú fiataloknak csak egyharmadát tömöríti a KISZ-szervezetbe. Most erősödnek, kijavították az ifjúsági munka régebbi hibáit, és a meglévő erőkkel, lehetőségekkel úgy gazdálkodnak, hogy megállja helyét ez a 36 fős kis közösség. Sok még a baj. Nincs összetartás a szervezetben. Széthúznak a fiatalok. Többet vitatkoznak, és helytelenebből, mint ahogy azt kellene. De már vannak pozitív irányba ható erők. Nem idegenkednek a vasárnapi társadalmi munkától. Védnökséget vállaltak a gazdaság 6 holdas kísérleti kukoricaföldje fölött. A vezetőségválasztó taggyűlésre készülnek ők is, és ebben a munkában fog tovább edződni, erősödni szervezetük. Azt mondottuk, hogy szilárdítják a pártszervezetet a vizesfási kommunisták. Számon kérik a párttagoktól, mit, hogyan tettek, és hogyan akarják a jövőben. Vizesfáson nem elégedettek a kommunisták, tudják, hogy vannak közöttük, akik hibákat követtek el, akik nem öregbítették a párt tekintélyét. Jenei Imre az egyik bélr^egyeri termelőszövetkezetben volt pártmunkás, mint könyvelő. pártszervezetnél — A termelőszövetkezet tagsága azonban nem volt megelégedve munkájával és nem is tartott igényt rá. Jenei elvtárs pártmunkáját nem végezte el becsülettel, és a vizesfási kommunisták számon kérték ezt tőiéi. A vezetőségválasztó taggyűlés és az erre való felkészülés a XXIL kongresszus jegyében zajlik le. Ezt a jelleget véghezvinni egy kicsit harc kérdése is. Miről is van szó lényegében? Arról, hogy néhány párttag értetlenül, makacsul áll a kongresz- szus határozatai előtt. Bár jóindulattal kezelik a személyi kultusz szétzúzására hozott határozatok körüli vitát, de azért ellenkeznek, mondják, hogy nem értenek valamit ebben, Sztálin és Molotov személye sokkal többet jelentett, minthogy így elbánjanak velük. Harc kérdése ez. De a harcot elsősorban ezeknek az elvtársaknak magukban kell megvívni. Sokkal könnyebb ragaszkodni a régihez, mint megérteni a kongresszus határozatait, s elítélni a bűnös hibákat. Egy eszme akkor emelkedik igazán magaslatra, ha tisztázták annak mindenféle csökevényét, hibáját. A XXII. kongresszus és a Szovjetunió Kommunista Pártja éppen a Sztálin körüli viták lezárásával, annak tiszta kezű megoldásával emelte az eszmét a legnagyobb magaslatra. Őszintén, bátran vetik fel a vizesfási kommunisták ezeket a problémákat, és a vita, amely ekörül kialakul, éppen a vezetőségválasztó taggyűlés jelentőségének fényében fog tisztázódni. Kiss Máté
