Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-07 / 263. szám
4 népűjsA a 1901. november 7„ kedd ^Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísérteié ” Több mint egy évszázada írták be ezt a mondatot a Kommunista Kiáltványba Marx Károly és Engels Frigyes, a proletariátus halhatatlan tanítói. A Kiáltvány, mely az elnyomottak zászlaja lett a felszabadulásukért vívott gyöt- relmes harcban — fáklyaként lobogott a munkások előtt szerte a világon, s barikádra szólította őket Mi vott az a hatalmas cél, mely életet lehelt az éhezőkbe, megélénkítette a hajdani nyomortanyák világát, megpirosította a bérmunkások sápadt arcát, és küzdelemről küzdelemre vitte őket, mint egy láthatatlan hadvezér? Az új világba vetett törhetetlen hit, hogy „lesz még egyszer máshogyan is”. Az a gigászi program, melyet a proletárok elé tűzött a Kommunista Kiáltvány, s amelynek alapján kovácsolta* legyőzhetetlen erővé Lenin a századforduló legerősebb munkásosztályát, az orosz munkásosztályt. A Kommunista Kiáltvány eszméitől lelkesedve előbb csak százak, ezrek, aztán tíz- és százezrek, majd milliók indultak rohamra az embertelen régi rend ellen. A cári Oroszországban mindent elsöprő áradattá nőtt ez a roham, mert Lenin szervezte a proletariátus harcát, s géniusza bevilágította az emberek jobb jö- vőjéhez vezető utat. Lenin kimagasló szervező-képességével, halhatatlan tanításaival a nemzetközi munkásmozgalom élhadseregévé kovácsolta az orosz munkás- osztályt, melynek bolsevik pártja az 1903-as II. kongresszusán kidolgozta az áhított új világ megteremtésének taktikáját és stratégiáját: a bolsevik párt történelmi első programját. Mit tartalmazott ez a program? Két részből állt, ahogyan erről megemlékezik a bolsevik párt története: a maximális és a minimális programból. A maximális program a munkásosztály pártjának főí'eladatá- ról szólt, a burzsoá rend megdöntéséről, a proletariátus diktatúrájának kivívásáról. A minimális program a párt legközelebbi feladatait tűzte célul, melyeket még a proletárdiktatúra kivívása, a burzsoá rend megdöntése előtt kellett megvalósítani: a cári önkényuralom felszámolását, s a döntő csatához szükséges szövetségesek, mindenekelőtt a parasztság támogatásának megszerzését. a Kommunista Kiáltványtól — a kommunizmus kiáltványáig Az orosz munkásosztály bátor, önfeláldozó harca közelebb hozta az emberiséget a kommunizmushoz. Mérhetetlen szenvedést, hosz- szú börtönéveket, száműzetést kellett eltűrni, a dicső győzelmeket — mint az 1905-ös forradalmi fellendülés -*■ követték a sztolipi- ni reakció sötét évei, amikor hullámvölgybe került a munkásmozgalom. De a lenini eszme lelkesített, s az ideiglenes vereségek útját, melyet az emberiség boldogságáért küzdő kommunista harcosok vére öntözött, újabb győzelmek követték, míg az egykor csak kísértetnek tűnő kommunizmus orosz élcsapata a népek börtönének országában véghezvitte a világtörténelem legnagyobb diadalát: megdöntötte a gyűlölt kizsákmányoló rendszert, pontot tett az osztály társadalmak végére. 1917. november 7-e aranybetűs nap a történelem könyvében, s szervezőjének, Leninnek neve örökké-élni fog, 1917 — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megvalósította a párt első programját, megteremtette a világ első szocialista országát. Megkezdődhetett az új világ építése. Járatlan úton, a belső és a külső ellenségek pergőtüzében indult csatába a fiatal szovjet hatalom a szocialista rendszer felépítéséért. Mert azzal, hogy a Kreml falára, a Téli-palota ormaira feltűzték a vörös lobogót, még nem született meg a szocializmus. A bankárok, gyárosok, spekulánsok, a nagygazdák — a szervezett belső osztályellenség kezében volt még a gazdasági hatalom, akik a bolsevikek győzelmét csak ideiglenesnek tekintették, s ellenforradalmi bandáik szövetkezve az intervencióval, biztosra vették, hogy néhány hónapon belül megdől a munkáshatalom. De a Lenin-vezette párt hős fiai körül tömörült az egész felszabadult nép, mely a nagy nélkülözések ellenére is kitartott a bolsevikek mellett és mindenütt, ahol felütötte fejét az ellenforradalmi összeesküvés, leverte azt. Üj néptribunok születtek a tegnapi kisemmizettek közül, a szocializmus ifjú káderei, akik az eszmébe vetett töretlen hittel agitáltak a munkások, parasztok Megyeszerie megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójáról Megyénk üzemeiben, a vállalatoknál és a termelőszövetkezetekben, városokban és községekben megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalon 44. évfordulójáról. Az ünnepségek jó részét vasárnap a munka befejezése után, részben este, részben pedig november 6-án tartották. A párt megyei bizottságának munkatársai megyénk több városában és községében előadásokat tartottak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Méltatták a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusát, és népköztársaságunk előtt álló feladatainkat. Békéscsabán a Húsipari Vállalatnál vasárnap, a Sütőipari Vállalatnál pedig hétfőn emlékeztek Lenin Októberére. Az István-ma- lomban a forradalom évfordulóján 200-nál több dolgozónak nyújtották át a törzsgárda-je?vénytFényárban a békéscsabai Sztálin át A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Békéscsabai Üzlet- igazgatóságának dolgozói november 7-ére, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójára nem kisebb felajánlást tettek, mint a békéscsabai Sztálin út közvilágítása újjáépítésének december 31-e helyett november 7-re való befejezését. A beruházásra a városi tanács mintegy három és fél millió forintot fordított. Esszé, rűsítések révén az építők mintegy félmillió forint megtakarítást értek el. A város lakossága nagyobb arányú társadalmi munkával segí. tette a DÁV dolgozóit vállalásuk teljesítéséhez. A közös összefogás eredményeként tegnap, november 6-án 16.45 órakor fényárba borult Békéscsaba főútvonala és katonák között, hirdették Lenin igazát. A párt ellentámadásba ment át, és célul tűzte, hogy szocialista rendet teremtsen a népgazdaságban. 1918 első felében a fiatal szovjet hatalomnak sikerült megtörnie a burzsoázia gazdasági erejét, saját kezében összpontosítania a népgazdaság kulcspozícióit a gyárak, üzemek, bankok, vasutak, külkereskedelem, kereskedelmi flotta stb. államosítása útján. Lenin pártja, melyet a harcedzett orosz munkásosztály követett, összetörte a burzsoá államhatalom gépezetét, győzelmesen felszámolta az ellenforradalmi összeesküvések kísérleteit, s ezzel a szocializmus építésének új szakaszát készítette elő. Ilyen előzmények után következett el 1919 márciusa, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja VIII. kongresszusa új programot fogadott el, mely részletesen felsorolta a párt konkrét feladatait a szocializmus ' felépítéséért folytatott harcban. Ez a második program, melynek alapján születtek meg az új korszakot alkotó ötéves tervek, megsokszorozta a párt erejét. Abban az időben írta a névtelen költő a nemzetközi munkásmozgalom egyik halhatatlan harcba hívó indulóját: „Az út nehéz, de látszik már a cél — a dolgozók büszke világa...” És megsokasodtak a karok, szinte szárnyra kelt az egész szovjet nép, hogy megvalósítsa a lenini programot. Mik voltak a főbb feladatok? A burzsoázia teljes kisajátítása, az ország gazdaságának vezetése egységes szocialista terv alapján; a szakszervezetek részvétele a népgazdaság megszervezésében; a szocialista munkafegyelem bevezetése; a szakemberek felhasználása a népgazdaságban; a szovjet szervek ellenőrzése alatt a középparasztság fokozatos és tervszerű bevonása a szocialista építés munkájába. Nem járt senki előttük, maguknak kellett járhatóvá tenni a buktatókkal teli utat — de világító fáklyaként vezette harcukat a második programban testet öltött lenini eszme. S diadaluk, az egész világ csodálatára, nem maradt el. Azok, akik korábban megvalósíthatatlanoknafc, utópiáknak kiáltották ki a gigászi célokat, mélyen megilletődve hallgatták a párt következő kongresz- szusainak beszámolóit, melyek arról beszéltek, hogy milyen óriási fejlődést jelentettek a Szovjetunió életében a szocialista építés ötéves tervei. Az első ötéves terv olyan nehézipart teremtett, mely nemcsak a hazai könnyűipart, hanem a közlekedést és a kollektivizálsfe útján elinduló mezőgazdaságot is újonnan fel tudta szerelni modern gépekkel. A második ötéves terv — melynek során teljesen befejezték a mezőgazdaság kollektivizálását is — merőben új technikával látta el az egész népgazdaságot, megteremtett egy sor igen fontos, a további fejlődéshez nélkülözhetetlen iparágat, s az új munkaerkölcs talaján kibontakoztatta a szocialista munkaversenyt. A harmadik ötéves terv — melyet megszakított a világháború — lényegében befejezte volna a Szovjetunióban a szocializmus építését. De a mérhetetlen károkat okozó világháború miatt ez elhúzódott az 50-es évek végére. A VIII. kongresszuson elfogadott programot a második világháború után valósította meg teljes egészében a szovjet nép és ezzel a Szovjetunióban végérvényesen győzött a szocializmus. e „A szovjet nép páratlan forradalmi hőstette felrázta és fellelkesítette minden ország, s földrész néptömegeit. Az emberiség tavaszát hirdető hatalmas, tisztító vihar söpör végig a világ fölött...” Ezeket a forradalmi pátosszal teli mondatokat a Szovjetunió Kommunista Pártja programtervezetéből idéztük, melyet méltán neveztek úgy a XXII. kongresszuson felszólaló küldöttek, hogy az a huszadik század kommunista kiáltványa. A száz évvel ezelőtt kísértetnek tűnő kommunizmus korunk roppant erejévé, a földkerekség óriási térségein épülő társadalommá, világrendszerré vált, ahogyan art Marx-Engels-Lenin megálmodták. A Kommunista Kiáltványt követő Nagy Októberi Szocialista Forradalom a nemzetközi munkásosztálynak olyan osztagait kovácsolta ki, akik immár új programmal léphettek az emberiség elé: a szocializmus második fokának, a kommunizmus építésének programjával. A Szovjetunió Kommunista Pártjának a harmadik programja méltán nevezhető a kommunizmus kiáltványának. Az új program, ahogyan erre bevezetője utal, „alkotóan általánosítja a szocializmus építésének gyakorlatát, figyelembe veszi a világ forradalmi mozgalmának tapasztalatait és a párt kollektív gondolatát kifejezve meghatározza a kommunizmus építésének főbb feladatait és alapvető szakaszait.” Mindent az ember nevében, az ember javára! — ez a harmadik program magasztos jelszava, s amit célul tűz, az nemcsak a szovjet nép nagyszerű internacionalista feladatát, hanem az egész emberiség érdekeit, rég óhajtott álmát is megtestesíti. A grandiózus program — mely az egész világ érdeklődését magára vonta, s belőle új erőt merítenek a tőkés államok dolgozói is a felszabadításukért folyó harcban — tudományos megalapozottsággal vetíti elénk a kommunizmus építésének útját és megláttatja velünk azt a kort, melyben mindenki képességei szerint vesz részt az anyagi javak termelésében és mindenki szükséglete szerint részesedik abból. Á program megvalósításával a világon a Szovjetunióban lesz a legmagasabb élet- színvonal, a legrövidebb munkaidő. Teljesen megszűnik a lakosság adózási kötelezettsége, ingyenessé válik az orvosi, s általában az egészségügyi szolgáltatás, a közlekedés, s az életviszonyok soha nem tapasztalt javulása révén a legmagasabb életkort a szovjet ember fogja elérni. Magyar veteránok, akik a szovjet harcosokkal küzdöttek együtt Machno anarchista bandái ellen az új világért, felnövekvő friss erők, ifjú nemzedékünk serege, akik csak apáiktól hallották, milyen nehéz volt az út a Kommunista Kiáltvány dugdosásától a kommunizmus kiáltványának nyílt az egész emberiséget megmozgató megjelenéséig — lelkesülten olvassák, tanulmányozzák napjainkban az SZKP XXIL kongresszusa által elfogadott programot. Ez a program a miénk is, mert a jövőnket jeleníti meg. S mindenki, aki hisz a jövőben, legyen az ma még gyarmati iga alatt nyögő afrikai néger, éhező indiai fellah, éhbérért dolgozó ausztráliai dokk. munkás, algériai szabadságharcos, vagy amerikai munkanélküli. Minden dolgozó embert összeforr raszt szerte földgolyónkon a kommunizmus történelmi küldetése, annak a korszaknak a megvalósításáért folyó harc, amelyben nincsen ember és ember között társadalmi egyenlőtlenség, tincsen elnyomás és kizsákmányolás, a háború borzalmaitól való retten gés, s amely korszak meghozza majd a földkerekség minden népének a békét, a szabadságot, az egyenlőséget és a boldogságot. ''Varga Dezső Frankó néni emlékezik. Deák utca 49. Egyszerű nádtetős ház, mely szerényen húzódik meg a többiek között. Itt él egyedül, özvegyen már két éve Frankó néni, az egykori vöröskatona felesége— Az egyszerűen bebútorozott szoba hűvösségét felmelegíti a megtört, beteges asszony beszéde. A hosszú harc, a múlt megannyi nyomorúsága, s a férje hosszas betegsége nagyon megviselte. Látása is csökkent. De a szíve ma is a régi... — 1918—19-ben hóban, sárban, sötét éjszakák idején jártam a tanyavilágot — emlékezik vissza. — Kisgyűléseket tartottam arról, ami Oroszországban történt— Arról, hogy mit akar Lenin— S miközben az uráli proletárokkal oly sok csatában részt vett férjének fényképeit, kitüntetéseit az asztalra teszi, ismét beszélni kezd, de már nemcsak magáról, hanem megboldogult férjéről isc — A nyomorúságos Horthy- rendszer idején sem tétlenkedtünk... Szegény férjem betegen is arról beszélt annyi éven át a munkásotthonban, hogy amiért ő három és fél évig fegyverrel harcolt az orosz elvtársakkal, a volgán- túli brigádban, az a lenini eszme még eljön egyszer Magyarországra is— Látszik Frankó nénin, hogy nagyon fáradt. Pár perccel később azért tovább beszél: — Én meg az asszonyokat buzdítottam., hogy lesz még nálunk is olyan világ, mint Oroszországban, hogy egyszer mi is emberek leszünk— S miközben Frankó bácsinak, az Októberi Szocialista Forradalom egykori harcosának a szovjet kormánytól még 1921-ben kapott Vörös Zászló Érdemrend-kitüntetését kezembe veszem — amit a fehér- terror miatt nem hozhatott magával, amikor a győztes forradalom után hazatért — alacsony termetű, megtört felesége a felszabadulás utáni éveket idézi: — Mi nem gondolkoztunk a fel- szabadulás után, hogy mit is keü tennünk. Az első percekben, órákban tudtuk, fiogy cselekednünk kell, hogy elérkezett hozzánk is Lenin világa— Ismét elhallgat, arcáról, szeméből olvasni lehet a gondolatokat. Ismét beszélni kezd — de most már halkabban: — Sokat dolgoztam a felszabadulás utáni években itt, a községben. Sajnos, most már nem bírom™ Amikor Frankó néni férje kitüntetéseit a sublótfiókba elteszi, felém fordul, szemét megtörli, s csendesen mondja: — Higgye el, jó érzés tudni, hogy férjem mellett én is tettem valamit azért, amiért ő, és annyian mások harcoltak ott, abban a nagy országban... Meg aztán jó érzés tudni, hogy férjem is megérte itt Szarvason azt, amiért a mi Leninünkkel küzdött... Balkus Imre
