Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-05 / 262. szám
KÖRÖSTÁJ _______a népújság kulturális melléklete_______ M ILYEN TISZTA AZ ÉGBOLT Szarvast és a szarvasi em_ bereket nem kell bemutatni Híresek őt termelési sikereikről, hírneves a község festői Körös-partjáról, hogy az Európa-hírű Pepikertről ne is beszéljünk, (aki a természetet szereti, oda menjen egyszer!) kutatóintézetük is nevezetes, a múlt hagyományai is azok — de mint „iskolaváros”, valóságos reneszánszát éh ez a község. Óvónőképző főiskola, gimnázium, mezőgazdasági technikum, általános iskolák sora jelzi, hogy a köz- művelődés nem tizedxiangú kérdés náluk. Az Árpád-száüó és étterem előtt mór kora este — vagy inkább — késő délután fiatalok nyüzsögnek, jókedvűek, vidámaík, nagyokat kacagnak, kuncogó, ártatlan megjegyzésekkel illetik egymást lányok és fiúk, miközben sétálgatva ízlelgetik az egyre tisztább, hűvös lehel etű őszi estéket. Nem mesz- sze onnan a művelődési ház ablakai világítanak, és közvetlenül mellettük a járási könyvtár kilincsét nyitják le sűrűn a jövő-menő látogatók. Kellemes, már jóleső meleg fogadja a belépőt, és két ízlésesen — bár kissé zsúfoltan — berendezett helyiség: a kölcsönző és a szabadpolcos. — Minden könyvünk szabadpolcon van — mutatja be a járási könyvtárnak egyáltalán nem nagy, de annál ügyesebben berendezett könyvtárait Tusják Györgyné, a könyvtárvezető, majd félrehúzó- dtmik egy kis kerek asztal mellé, hogy ne ' zavarjuk a válogató, könyvet kereső vendégeket, és erről is, arról is, kissé rendszerezés nélkül, de mindig a könyvtárról, a könyvtári munkáról, a könyvpropagandáról beszélgetünk. Kintről autótülkölés, motor- kerékpárok crescendója zubban be néha az itteni áhitatos csendbe, de a könyvrengeteg megfoghatatlan varázsa eltörpít minden külső zajt, és mintha valahonnan a könyvek lapjairól kúszna elő a gondolat, szóruhát ölt, és csendül: ...Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást savben átkarol- I [ják... A „Gondolatok a könyvtárban” tündöklő sorait egy diáksapkás lány olvasgatja az egyik polc előtt, és a sötétkék borítás Vörösmartyköteteket máris hozzáteszi a többi kiválasztotthoz, hogy majd a „szabadpolcos-szemle” után végleg döntsön, mit visz eí magával? A mi beszélgetésünk a könyvtárban pedig továbbfolytatódik. Előkerül a harmadik negyedévi beszámoló is, és érdekes adatokat olvas belőlük a könyvtárvezető. „1235 olvasónk van, a fiókoknál pedig 704. Tavaly .— ugyanebben az időszakban körülbelül százsai volt kevesebb... Értem, ne is mondja, nem nagy a növekedés. Hogy ennek mi az oka? Hát erről két napig is tudnánk beszélgetni ...” Pedig beszélgetni kell róla, gondolatot, véleményt cserélni, mert — lám, a beszámoló tervet is rejt magában: „Az ötéves terv végére, 1965-re el kívánjuk érni azt, hogy a Lakosság 15 százaléka könyvtári olvasó legyen.” Ez pedig nem megy magától, a könyvpropaganda, az olvasómozgalom terebélye- sítése nem „karikacsapás”, hanem — harc. Az! Egyetlen szóval kifejezhetően: harc, mégpedig bonyolult harc. Kultúrforradalom. De bontsuk csak fel a nagy kérdést, kisebb, és még kisebb részekre. „Már öt termelőszövetkezetben szerveztünk fiókkönyvtárat. Évente cseréljük a könyvanyagot, két- háromszáz kötet van egy helyen. Az öt közül az örménykúti Rákóczi Tsz fiókkönyvtára a legmozgalmasabb, itt Sztrenka Györgyné tanítónő negyedévenként 6—800 kötetet kölcsönöz ki. Nem rossz a szarvasi Bem Tsz könyvtárának munkája sem. Náluk olyan nagy- kedvű az olvasómozgalom, hogy Jamecskó Pál, a könyvtáros sokszor címekkel jön, hogy ezt vagy azt a könyvet keresik olvasói. Ilyenkor mi is boldogok vagyunk .. Elszólás ? „Boldogok vagyunk .;." Vagy csak asszonyi érzékenység, az asszonyi szív gyorsabban lobbanó melegsége mondatta ezt Tusják Györgynévél? ...Ez jó mulatság, férfi munka volt!... olvassa a diáksapkás kislány a vers utolsó sorát, mert csak visz- szalapozott, mert csak megkereste újra, és most társának, egy ugyancsak diáksapkás szőkeségnek susogja halkan, és hozzáteszi: Csudaszép! — Boldogok vagyunk — mondta Tusjákné, és nemcsak az asszonyi szív melegsége lobbant ebben a két szóban, hanem a hivatás szeretete, a munka öröme is. A két csinos kis diáklány elmegy, a mi beszélgetésünk pedig már a filmművészet berkeiben kószál, de hamarosan megállapodunk a szovjet filmhét szarvasi eseményeinél. Lelkesedünk a Tiszta égbolt-ért, de a könyvtár- vezető itt is csak „hazabeszél”: — Tavaly könyvkiállítást rendeztünk a moziban, amikor a szovjet filmhét előadásai zajlottak, ezt most is szeretnénk megcsinálni. Nagyszerű alkalom arra, hogy a szovjet irodalom új és régi alkotásait bemutassuk. Az Utcán már beteljesedett az esti sötétség. A könyvtár ablaka alatt sietős léptek sűrűsödnek: ma este a művelődési ház színház- termében a Jókai Színház vendégszerepei. A „beszélgetés a könyvtárban” tovább folytatódik™ — Rengeteg nagy gondunk van különösen a mezőgazdasági könyvek, szakkönyvek propagálásával. Még mindig sokan mondogatják: „Megtanultam én az apámtól a növénytermesztést, meg a malacnevelést, minek nekem ahhoz könyv?” Igen, kevés a parasztolvasók száma. Űj tsz-fiókkönyv- tárak szervezésén munkálkodunk. Keressük a propagandamunka módszereit... de főleg, még mindig csak keressük. Azt tudjuk, hogy mi a cél, de a módszerek, a „hogyan” még nem kristályosodott ki úgy, ahogyan kellene. Milyen jó lenne, ha azok, akik többet tudnak, mint mi, akik több tapasztalattal rendelkeznek a könyvtárosi munkában, egyszer már azt is megmutatnák, hogy „nos, elvtársak, így kell ezt csinálni, így kell beszélgetni a könyvekről j ezek a módszerek a jók.” És még egy. A mi járásunkban is kerül olyan-ve. zető, tanácsnál, termelőszövetkezetnél, aki lebecsüli a könyvtári munkát, az olvasómozgalmat. Szarvas ez évben tízezer forintot ad új könyvek, berendezési tárgyak vásárlására, lenne tehát jó példa, a járási székhelyek példája... Ahol azonban az ilyen jó példa nem „ragadós”, ott még nehéz a könyvtáros dolga. Arca most egy kicsit szomorú, de aztán felderül ismét. Egymás kezébe adják a kilincset az emberek, új olvasók is jelentkeznek, hát akkor miért ne derülne fel a könyvtáros?! ... A két diáklány már talán hazaért, és az egyik, aki Vörösmarty verseit is magával vitte, lehet, hogy újból belelapoz, és lehet, hogy megakad a szeme ezeken a sorokon: Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ök megvédnek engem, Nem félek tőled, sors, bármit akarsz... Így születnek a könyvtárban nagy és nemes gondolatok, így formálódik a kultúrforradalom, egyre több és több embert átfogó, jobbá, emberibbé csiszoló áradattá. Búcsúzunk. Az utcán suhogó, őszi szél duruzsol. Az Árpád étterme felé tartok, amikor egy nyitott ablakból rádió-hírek futnak elém: — Párizsból jelentik: Á l’Hu- manité Pierre Courtade cikkét közli, az SZKP XXII. kongresszusáról, az „Igazság fénye” címmel™ A cikkíró hangsúlyozza... Milyen szép őszi este! És milyen tiszta az égbolt odafenn. Talán sosem ragyogtak még így a csillagok. Sass Ervin Simái Mihály: Udvar Vödörbe bútt a kismalac szegyig. A hízók bent a vályút rengetik. Jércécske kottyant, földet vág a tyúk. Kakas kering egy vén kopasznyakút. Kutunk csordultig issza a vedert. Károgni kezd a varjú-csípte kert. Verebes ágak lombán ingának. Létrán igyekszik fölfelé a nap. % A füst járása mély és reszketeg. Kontyát a szárkúp dérrel tűzte meg. Fagyos fogással vár a villanyéi — kezébe vette halnaltájt a tél. Hártyádzik egy-egy tócsa, szűzjegén lefátyolozva siklik át a fény. Virágra gondol egy fa és remeg, mint messze párjukért a hitvesek. Bónus István: ff Oszvégi alkony Öszvégi alkony, Ballag a parton. Köd alatt szunnyad a fagyos lapály. A vadlibáknak Falkái szállnak S nem figyel senki a szavukra már. A kazal, boglya Komoly, mogorva. Unalom rágcsál bundájuk alatt. Köztük szél sír el S dér csípett szívvel Visszavárják a nyári sugarat. A nyárfa gallya Dermedten vallja: Vihartépetien, búsan haldokol. Lenéz és látja: Egyhelyben állva: Boldogabb nála akác és bokor. A házunk sárban ' Áll egymagában Lámpafénye az éjbe mosolyog. S a lassú szürke Felszálló füstje Óriás vágyként égig gomolyog Kópiás Sándor: Jelenünk változásai Megváltoznak a lét arányai, másként ívelnek a régi körvonalak, gyorsul a megszokott ritmus a szívben, minden szín helyett van egy új árnyal- Elektromosság borzong a folyókban, a mederben már nem fér feszültsége; a földben is több most a só és a nedv, s a táj csendjében is tömörebb a bélke. Nagyobb a szemek csodálkozása, az izmok, a kötelek feszesebbek, messzebbre vezetnek az egyenes utak, s zengőbb a húrja ma a szeretetnek. Hajlékonyabb és fényesebb a fém, átlátszóbb a távolság üveglapja; a sziklás tengerpart meredekebb, ha hullámaival a víz megtámadja. (Mély és fekete volt az éjszaka, hogy a hajnal váratlanabb legyen.) Vakít a pillanat, mert keletről jött, s fények vágtatnak tova a perceken. Túrán István: Esti őrhely Tág mezők álmán őrködni ébren, Csendben, viharban állni emberül, Míg szurdok-mélyen hallgatag árnyak Titok-palástja lomhán szétterül; Lángoló hittel óvni a gyárat, Hol élet harsan zengő gépeken, S jövőnket lázzal formálni készen Üj küzdelemben győz az értelem; S vigyázni téged, messzi kis otthon, Hogy átölelhess minden éjszaka — Ez ad nyugalmat, s férfimód állom Kemény parancs zúg: anyám halk szava. Új Rezső: Társadalmunk önvallomása Minden más csak kísérlet'eddig, mert én vagyok a jelesebbik, az igazi kiteljesedés. Ami jó volt, de fájón kevés általam megsokasodott; új falvak és új városok emelkednek színre belőlem. Mondhatnak bármit felőlem, én nyíltam a legszebb virágot, én kavartam legvadabb vihart, én csókolom áldottá, szebbé a — világot.
